Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-23 / 34. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 34-ik szám a jövőre nézve pedig gondoskodni kell arról, hogy az uj bérleti szerződésben benne foglaltassák a Sport és Lövészegylet abbeli joga, hogy ott szabadon gyakorolhasson s belépődíjas versenyeket tarthasson. Utövégre levegőből nem tud megélni a Sportegylet, még ha oly nagy is a buzgóság a tagokban. A pálya rendben tartása, a szerek, a versenyeken való részvétel, mind pénzbe kerül. Amennyiben csak segítségére kell lennünk sportoló fiainknak, hogy ezekre a kiadásokra egy kis pénzmagot gyűjtsenek versenyek rendezésével. Ha ily mostoha bánásmódot tapasztalnak a sportolók, hamarosan bekúsznak a nagy igyekezetbe, amelynek pedig már oly szép gyümölcseit volt alkalmunk látni. Az illetékes városi hatóság szives figyelmébe ajánljuk a Sport és Lövészegylet pártfogásra érdemes ügyét. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 12 órától 2-ig. A kis pipám egyhangú szortyogása kiséri pennám szapora sercegését. A dohányfüst, mint valami lokomotív füstje, foszladozva száll a szélben. A verandán ülök, itthon, ha nem is nagyon, de mégis messze Nagykárolytól, a nyomdától, Lajcsitől, aki mint valami papagály, csak annyit tud mondani, hogy: „Van kézirat?“; „nyaralni“ szeretnék úgy igazándiba, legalább most a vakáció végén, egy pár napig, csakhogy — írnom kell. Szinte hallom a Lajcsi szavát: „Van kézirat?“ — A kis pipa lankadatlanul szortyog, a lokomotív füstje száll, száll, s én, a pihenésre vágyó utas. messze vidékeket járok be a képzelet robogó expressvonatán; pennám gyorsvonata teljes gőzzel igyekszik vele versenyt futni ... No most megállottunk. Nem is tudom miért. Valami baj van. Talán elgázoltunk valakit. Valamit bizonyára észrevett a vonatvezető. A pipából csendesebben száll a füst, gomolyogva ; kiszállok a vonatból. Odakinn esik az eső. Istenem, Uram, csak irni ne kéne! MiT lyen jó dolga van itt mellettem ennek a didergő kis csirkének. Hogy szemelgeti az asztal alatt a délben lehullott kenyérmorzsát. Hogy „nyaral“. — Csak penna ne volna a kezemben! A penna. Elnézem a pennát, amely ime könyörtelen vonásokkal huzza keresztül békés nyaralásom jámbor szándékát. A szára valamikor fekete volt, szép fényes fekete; most olyan seszinü, mint egy nyugalmazott adótiszt negyvenéves kájzerje; az acélhüvely, melyből a kegyetlen penna mint valami felkiáltójel mered ki, tintás, rozsdás. — De Teremtőm, rémes látvány! Most veszem észre, hogy a pennának a tollszárból kiálló nyelén, a papír, illetőleg a sínek felé forduló oldalon egy holttestet hurcol magával toliam száguldó vonata. A szűk mélyedésben egy kiszenvedett légy terpeszti szét tintás szárnyait. Szegény kis légy! Neked is a penna lett a sorsod! Születtél bizonnyára egy csendes faluban, egy békés ól mögött, illatos dombon. Talán ép Beregvégardón. S egy szép napsütéses reggelen, mikor János gazda kihajtotta az ólból utolsó tehénkéjét, hogy a vásárra hajtsa, merthogy elrohadt a takarmány mind a sok esőtől, — mondom, te azon a napsütéses reggelen felültél annak a szomorú tehénkének beesett farára s a szép napsütésben ragyogtatva szivárványos szárnyaidat, bevitetted magad a városba, pont ide Beregszászba. A szomorú tehénke hiába csapkodott jobbra-balra csatakos farkával, te nem értetted meg jóakaró figyelmeztetését. A jobb csípejére szöktél, ha a balt csapta meg meg a farkával, — Szálljon le! — kiáltottam. Ugorjon le ! Az ajtónál karomba kaptam őt s a vonat elrobogott. — Mi az, mi történt, Mr. Welbi ? — kérdezte. — A csomagjaim most a vonaton maradtak . . . — Ne törédjék vélük, — feleltem. —Valami nagyon fontos közölni valóm van . . . Azt hiszem sejtette, hogy miről van szó, mert arca fehér lett és keze remegni kezdett. — Mi az? Kérdezte izgatottan. — Az éjszaka Lyston Jacknál voltam. Elise valamikép összeszedte magát. — És? . . . — El kell mondanom a történetét. Ne menjünk inkább vissza a szállóba? Amikor a hallban egymás mellett ültünk, elmondtam neki mi.ident. Egy szót sem szólt közbe s még az arcát sem láthattam, mert a fejét elfordította. Már azt hittem, hogy tévedtem a tervemben. Amikor azonban befejeztem a beszédemet — fölugrott. — Milyen messze van ide a farm ? — kérdezte. — Majdnem negyven mérföld. — Majdnem hét órai lovaglás, mi? — Sőt több. Holnap hét órára ott lehetünk ? — Igen ha kora réggel indulunk. A lábával dobbantott. — Én holnap reggel hét órát gondoltam. — De ön, ön csak nem mehet éjjel ? — Miért nem ? Ő tiz évig tudott várni — remény nélkül! Gondolja el: tiz évig! Nem tudtam lebeszélni őt, talán nem is nagyon akartam. Fölkeltettem a négert s egy óra múlva útnak indultunk. Már a hajnal régfölkelt, mikor a tanyára értünk. Elise nagyon fáradt lehetett, de nem mutatta s én azt hittem, soha ilyen szép nőt még nem láttam . . . jack a sátrában és ugyanabban a karosszékben feküdt, amelyben az ő szomorú meséjét elmesélte. Vad félelem fogta el a szivemet. Hátha nem tudná elviselni ezt a váratlan örömet?... Feléje lovagoltunk s a lovak patájinak zajára föltekintett. Fölugrott és rémülten nézett reánk. Sohasem tudom elfelejteni ezt a pillantást . . . Azután hirtelen kezébe temette az arcát. Elise leugrott a lováról. Amikor a földre ért, összeeset, de a következő percben talpon volt, Jack feléje nyújtotta a kezét, a leány azonban nyakába borult . . . Többet nem láttam, mert hirtelen besötétedett. Valóban azonban minden napfényben fürdőit ... Észrevétlenül megfordult, újra lóra ültem és elvágtattam, miközben arcomon forró köny- nyek peregteg alá . . . Sz. N. ha meg a jobbról zavart el a te- javadati s akarva a magáé mellett, nevetve szálltál a balra. Látod nem jobb lett volna hallgatnod az intő szóra s Ardóban maradnod! Ott csak a vakációzó gyerekek próbáltak volna megfogni a lábuk szárán, ha fürdés közben látogattad volna meg őket. De nem fogtak volna meg, mert te nevetve lapultál volna meg fekete lábszárukon, mikor sunyi markuk csapdáját elsuhintották volna feletted (amint arra késő, tisztes öregkorban köszvényben elhunyt anyád tanított). A gyerekek hiába szorították volna reménykedve markukat s bal kezük hüvelykujja hozzáértő módon hiába keresgélt volna jobb markukban utánad: te már röhögve ültél volna akkor a rászedett gyerek térgyekalácsán. Látod, látod, milyen mulatságos vakációd lett volna ezidén is s ime itt fekszel halva, tintás szárnyakkal. Bizonyára rászálltál a tintaturtó szélére s a penna vonata elgázolt, mikor „vizet felvenni“ robogott be a kalamáris bolthajtásai alá. Együttérző szivem részvéttel nézi dísztelen sírodat. Ládd, engem is hurcol, cipel magával a penna árkon, bokron keresztül, pihenés nélkül. Szegény kollégám, neked már könnyű volt az utazás, téged nem rázott a vonat. De gondold el azoknak az életét, akik elevenen vannak hozzáragadva a penna robogó vonatához. S ha a saját könnyelműséged miatt érzett önvácl időt enged neked arra haló porodban, hogy az ő sorsukat átérezd, ejts egy forró könnyet pennához ragadt kollégáidért. Legyen emléked áldott s sorsod szolgáljon intő példa gyanánt azoknak, akik nem menekülnek idejekorán a penna elől. Ő felsége, születésének 83-ik évfordulóján, f. hó 18-án, városunk középületeire a nemzeti zászlókat kitűzték. D. e. 9 órakor pedig a plébániai templomba fényes segédlettel üunepi szentmise volt, amelyen megjelentek a vármegye, a város s a közintézetek vezető férfiai. A katonaság is kivonult a templom elé teljes díszben. Szent István király napja. Mint minden évben, úgy az idén is a szokásos ünnepségekkel ülték meg szent István napját a helybeli róm. kath. templomban. A hívek százai keresték fel a templomot s megjelentek az Istentiszteleten a megyei és városi tisztikar valamint a katonaság is. Bucsuestély. Lichtstein Lajost a nagykárolyi államépitészeti hivatal egyik főtisztvíselő- jét a múlt héten búcsúztatta el a város társadalma, amelynek kedvelt rokonszenves tagja volt. Az előléptetett főmérnököt tisztelői és barátai lelkesen ünnepelték, és eltávozáskor számosán kisérték ki a vasút állomáshoz. Eljegyzések. Dr. Reitmayer Rudolf eljegyezte Lápossy Melaniet. — Láng Ilonka kál- mándi tanítónőt Láng Pál nagymajtényi kán- tortanitó leányát eljegyezte Srádi György színfalul tanító. Adomány. Pemp Antal praelátus kanonok a nagykárolyi kath. legényegyesületnek egyleti háza kölcsönének törlesztésére 100 koronát adományozott. A szatmármegyei tűzoltó szövetség vasárnap tartja évi közgyűlését Szatmáron, melyen a nagykárolyi önkéntes tűzoltó egyesület mintegy negyven taggal vesz részt. A közgyűlést követő versenyen a nagykárolyiak 9-es számú szerelő-csapata fog részt venni. Az egyesületet Demidor Ignác és Falussy Alajös dr. fogja vezetni. Iskolai hir. A nagykárolyi állami polgári fiúiskolában a beiratások szeptember 1. 2. 3. 4. és 5. napjain d. e. 8 órától 12-ig fognak az intézet nagyhajduvárosi uj épületének helyi
