Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-16 / 33. szám

4-ik oldal.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

33-ik szám.

tam a nadrágzsebemet. Csak úgy dűlt belőle a pityke, madzag, spulni, inggomb, kékplajbász, egy darabka „kopirpapir“, meg sok minden, amire már nem emlékszem. És, csodák csodája, — egy fél gyufaszál. Ezen már volt méreg, de fájának a fele hiányzott. Kedves olvasóm jól a körmei közé fogván a fél gyufaszálat, egy elszánt mozdulattal végig húzta a kályhán. Kisirt szemünkön egyszerre csillant föl az öröm s a gyufa lángjának fénye. „Hamar, hamar!“ Kiáltotta kedves olvasóm s én előrecsucsoritott szájjal igyekeztem rágyújtani a szivarra, a nádpálcadarabra. Szijtam, szijtam keservesen s igyekezetemet siker koronázta. (Talán azóta se volt részem ilyen koronázásban.) A „szivar“ égett. Kedves olvasóm hirtelen mozdulattal messze vágta el magától az égő szálat, merthogy már a körmét pörkölte a tűz. Megnézvén és megszopván egy kicsit jobb kezének hüvelyk meg mutatóujját, merthogy ezek szenvedtek a tüz- től, kedves olvasóm is elővette nádi szivarját s az enyémről rágyújtott. És szivaroztunk, fujtuk a füstöt előrecsucsoritott szájjal. A szemünk könnyezett, nem annyira a gyönyörűségtől, mint inkább a maró füsttől, de mi csak szivaroztunk rendületlenül. Nagy sunyin pöktünk is egyet- egyet, azt hittük a másik nem veszi észre; de mikor kölcsönösen meggyőződtünk róla, hogy a másik is pök, sőt köp, minden szégyenkezés nélkül sercentgettünk.

Egyszer csak kedves olvasóm (ugy-e emlékszik még rá?) két ujjával belenyúlt a szájába s valami ázott papirosforma kis darabka valamit húzott ki a szájából. Megnézte, ellökte, egy pökés és szivaroztunk tovább. Aztán én nyúltam a számba, én is kihúztam valami pa- pirfélét, csakhogy nagyobbat. De ekkor már letettük a lantot, a nyelvünk már nem bírta tovább, már nem volt rajta egy csepp bőr sem.

Nagy sietve kinyitottuk az ablakot, ki- szellőztettök a termet s mikor a tanító bácsi bejött, hogy hazaengedjen bennünket, tnegeléSzivarra gyújtottam és hevertemből vígan eregettem a füstkarikákat a fölénk hajló fehérfürtös akáclombok felé, amiknek nehéz illata segített még jobban elkábitani a fejemet. Illés bácsi is előszedte a gatyakorcból a dohányzókézséget, a sallangos ’acskójából gondosan megtömte a rövidszáru makrapipáját és ő is készült már rágyújtani. De nem gyújtott rá. E helyett hirtelen fölütötte a fejét, előrenyujtotta a nyakát és elkezdett jobbra-balra szimatolni, mint a vadat érző vizsla. Eközben az arcáról lefoszlott a piros szin, meg a jókedv derűje s a lelkének ez az óramutatója szinte ünnepies komolyra vált. Az imént még oly hangos, beszédes ember elnémult, akárcsak az erdei madár, mikor „fölleg borul az erdőre“. Megütődve nézlem ezt a gyors átváltozást. De mielőtt szólhattam volna, az öreg már fölpattant a helyéről és előre fordulva, pár pillanatig mozdulatlanul megállóit. Azután lassan leemelte fejéről a széleskarímáju kalapját, keresztet vetett magára, összekulcsolta a kezét és halk mormo- gással imádkozott.

Én félkönyökre támaszkodva néztem. Szorongó érzés fogott el és szinte akaratlanul leb- bent el a számról félhangosan : „Mi lelte ezt az embert ?“

Az öreg, amint bevégezte az imádságát, felém fordult. Sápadt arcán áhitat és félelem tükröződött. Megdöbbentem. Az a gondolat támadt föl bennem, hogy a szegény embernek meghibbant az elméje. Ijedtemben ráripakodtam :

— Az Istenért, Illés bácsi 1 Mi lelte ? Mit csinál ?

Az öreg lassan, kissé akadozva felelt:

— A halottak imádságát mondtam el

gedéssel látta, hogy a szemünk ki van vörö- södve. A sírástól, a magunkba szállástól.

Ha ezeket a gyönyöröket fel akarja idézni emlékezetében kedves olvasóm s nincs kéznél nádpálca, szívjon el egy deniko-szivart.

Házasság. Dr. Sternberg Géza kórházi igazgató-főorvos folyó hó 14-én Budapesten házasságot kötött Dózsa Vilma úrnővel. Tanuk voltak: Dózsa Zsigmond udv. tanácsos, máv. igazgató és Sternberg Dénes.

Tiszteletbeli kinevezések. Csaba Adorján főispán Csomay Aladár dr. szatmári rendőrkapitányt tiszteletbeli főkapitánnyá, Demkő Sándor szatmári közgyámot pedig tiszteletbeli árvaszéki ülnökké nevezte ki.

Végrehajtói vizsga. Dr. Leitli János ügyvédjelölt a szatmári kir. törvényszék előtt f. hó 11-én a bírósági végrehajtói vizsgát sikerrel letette.

Áthelyezés. A m. kir. igazságügyminiszter dr. Tóth Kálmán bírósági jegyzőt, városuuk fiát, Kisvárdáról a debreceni törvényszékhez hasonló minőségben áthelyezte.

Pályázat. A Nagykároly városi r. kath. főgimnáziumnál az iskolaorvosi és egészségtantanári teendők ellátására pályázat van hirdetve. Felhivatnak azon orvos urak, kik ezen teendők ellátására hajlandók volnának, hogy ajánlatukat aug. hó 27-ik napjának délutáni 5 órájáig a városi tanácshoz adják be.

A gazdasági népiskola iskolaszéke f. hó 11-én ülést tartott. Miután a megüresedett alelnöki széket Mítrovits Elek g. kath. espereslelkész úrral betöltötték, elhatározták, hogy felíratott intéznek a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, hogy a gazdasági népiskolával kapcsolatban háztartási tanfolyamot szervezzen és az iskola kertészeti telepét mezőgazdaságival egészítse ki.

Iskolai hir. A nagykárolyi állami polgári fiúiskolában a beiratások szeptember 1. 2. 3.

Hogy a jó Isten bocsásson mög a bűnösöknek, a möghóttak leikeinek pedig adjon örök nyugodalmat.

— De hát hogy jutott ez éppen most az eszébe ? — kérdeztem növekvő aggodalommal.

— Mer’ hogy éppen most érközött ide a halálszag a Ruki-erdő felől, — felelte ő és a kinyújtott balkarjával egy távoli erdő felé mutatott.

A Ruki-erdő szóra magam is talpra ugrottam. Egyszerre eszembejutott a honvédgyilkosság és hideg borzongás futott végig az egész testemen. Éppen mint tiz esztendővel ezelőtt. És a fülemben csengett újra a rémsé- ges elbeszélés, amit gyermekkoromban róla hallottam. Előttem állt a rég elhunyt nagyapám, ahogy a kezét tördelve, szinte siró hangon mondja: „Hát ilyent is meg kellett érnem 1“ A szivem úgy dobogott, mintha csak ki akarna ugrani a helyéből. Időbe került, amig valamennyire letudtam küzdeni a nyugtalanságomat. Erősen a szemébe néztem az öreg tanyai magyarnak, Nyugodtan állta a nézésemet. Erre aztán lecsillapodtam és tovább faggattam :

— Kikért mondta el a halottak imádságát és mi a halálszag, amit említett?

Az öreg nyugodtan, keresetlen szavakkal adta meg a fölvilágositást. Elbeszélte röviden a tiz év előtt történt ruki-erdei rablógyilkosságot, körülbelül úgy, ahogy én azt akkor hallottam. Azután elmondta, hogy a kintvaló népek azóta időnként valami nehéz szagot éreznek, amit elneveztek halálsaagnak; mert hogy olyanforma is, mint a halottnak a szaga és mindig akkor érzik, mikor a Ruki- erdő felől

4. és 5. napjain d. e. 8 órától 12-ig fognak az intézet nagyhajduvárosi uj épületének helyiségeiben megtartatni. A beiratkozosnál a tanuló születési, iskolai és himlőoltási bizonyítványa bemutatandó. A beirási illeték 5 kor., a félévi tandíj 10 kor. A rendes tanulók javitóvizsgálata szeptember 2-án d. u. 2 órakor, a magántanulók javitóvizsgálata pedig szeptember 4-én d.

u. 2 órakor veszi kezdetét.

Megnyílt a Kenyérgyár. Az Ipari és Közgazdasági R.-t. által alapított kenyérgyár a héten kezdte meg működését. Az ízletes komlós kenyérnek kilóját 26 fillérért árusítja a gyár.

Sok a pályázó a nagykárolyi kir. járásbíróságnál szervezett második kir. bir. végrehajtói állásra. Hir szerint eddig már 52 pályázat érkezett be.

A Misztrik-Bioskop egyedüli szórakozó helye jelenleg városunknak. A pompás müsoru előadások mindennap telt házat hoznak össze. A legközelebbi előadásokon Erna Moréna, a hírneves német jellemszinésznő alakításaiban lesz "alkalma a közönségnek szórakozni.

Tisztviselők szabadságideje. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete beadványt intézett a miniszterelnökhöz olyan törvényes intézkedés kezdeményezése céljából, hogy a hivatalos teendőit kifogástalan buzgalommal ellátó tisztviselők megfelelő szabadságidőt nyerjenek. A miniszterelnök most értesítette az egyesületet, hogy hajlandó a kérdésnek a kormányzat minden tágára vonatkozó rendezését kezdeményezni addig is, mig az a szolgálati pragmatika során végleges elintézést nyerhetne.

A Népünnepély. A nagykárolyi Dalegyesület mindent elkövet, hogy az idei ünnepély programja még tartalmasabb és szórakoztatóbb legyen, mint az eddigiek voltak. Az eddigi szórakoztatások mellé sikerült a Nagykárolyi Sport- ás Lövészegyesület I. és II. football csapatát barátságos mérkőzésre megnyern i. Ezen kívül a szokásos pózna-mászás, karikafuj a szél, ahol a megölt honvédek vannak eltemetve. „Ezöknek a lelke — mondotta tovább az öreg — ilyenkor fölkap a szél hátára és száll, szállingózik, amörre a szél viszi. A régi öregök jobban értenek a halottak nyelvén, oszt’ azok is azt beszélik, hogy ezök a nyughatatlan leikök nem is nyugszanak mög addig, mig a gyilkosoknak csak egyetlen csimotája is él a földön.“

— Tehát, amint láthatod, a nép képzelete és babonás hite legendát csinált a honvédgyilkosságból. Mondhatom, hogy az Illés bácsi előadása mély benyomást tett reám. Mégis megpróbáltam ellentmondani az általa tolmácsolt néphitnek, amelynek, mint látszott, ő is erős hívője volt: hogy tán csak képzelődés az egész, hogy talán csak olyankor érzik ezt a szagot, mikor javában virágzik az ákác, mint most is, merthogy az akácvirágnae van olyan nehéz, foitós szaga. De az öreg a fejét rázta és bizonyítgatta, hogy máskor is érzik azt és mindig olyankor, mikor a Ruki-erdő felől jön a szél, mint most is.

Látván, hogy az öreg a hitében rendületlen, nem is bolygattam tovább a dolgot. Minek is tettem volna, mikor látván-láttam, hogy ez a hit tiszta nemes forrásból fakadt. Sőt megvallom, hogy az Illés bácsi meggyőződéses előadása olyan erős hatással volt reám, hogy már úgy tetszett nekem, mintha magam is érezném azt a különös szagot.

Még csak most néztem szét figyelmesebben az előttünk elterülő tájékon. A félelmetes Ruki-erdő kékes-szürke alakja a messze távolból olyannak látszott, mint egy pihenő óriás teve a sivatagon. Ünnepies csönd feküdte meg