Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-12 / 28. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 28-ik szám. az igazságot és meg is találnék az állapotok megváltoztatására alkalmas módozatokat : azaz megtalálnék a módját annak, hogyan lehetne abban az irányban munkálkodni, hogy oly állapotokat teremtsünk közgazgasági téren, amelyek mellett nem lennének kitéve az időjárás minden legapróbb szeszélyének s amelyek mellett erőfeszitő munka közben bizalommal nézhetnénk a pihenés napjai elé, szóval amelyek mellett az ugorkaszezon békéjét semmi sem zavarná: ez volna a világtörténelem leghíresebb ugorka- szezonja. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 6-án d. e. a vármegyeház nagytermében Debreczeni István kir. tan., polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A polgármester előterjeszti, hogy az általánosan ismert rossz pénzügyi viszonyok miatt az adó a városi pénztárba nem folyik be olyan arányban, hogy abból a város háztartásának szükségleteit fedezni lehetne s legközelebb jul. 1-én a tisztviselők s városi alkalmazottak fizetései s egyéb járandóságai kifizetése körül pénzhiány miatt fennakadás történt. Hogy ez az állapot megszüntethető legyen, felhatalmazást kér aziránt, hogy a házi pénztárnál, községi közmunka pénztárnál, városi közúti pénztárnál, szegényintézeti pénztárnál, a város kezelése alatt álló különféle alapoknál s a városi villamosmüvtk pénztáránál készletben levő pénzek időlegesen a másik pénztár szükségletének fedezésére felhasználatók legyenek A közgyűlés a felhatalmazást megadta. Polgármester bemutatta Demidor Ignác rendőrfőkapitány és tüzoltófőparancsnok fegyelmi ügyében hozott véghatározatot további illetékes eljárás végett A képviselőtestület a bizottságok javaslata alapján, minthogy Gulácsy Tibor házánál történt tüzeset alkalmából Demidor Ignác fő- parancsnoKot mulasztás nem terheli, a további eljárást beszüntetni rendeli. Előterjesztetett Lobi Jakab városi állatorvosnak a nyugdijügyi bizottságnak az ő hivatalból való nyugdíjaztatását kimondó véghatározata ellen beadott kérelme illetve felebbezése. A képviselőtestület 42 képviselő igen szavazatával 4 képviselő nem szavazata ellenében a nyugdijügyi bizottság véghatározatát helybenhagyta. A város tulajdonát képező kir. pénzügyigazgatósági épület alapos tatarozásának elrendelése ügyében a közgyűlés egyhangúlag úgy határozott, hogy a tető bekátrányozását, az összes hivatali és mellékhelyiségek kifestését, az összes ajtók és ablakok kijavítását és átfestését, a szolga lakásában padlózat készítését, szóval az előterjesztett költségelőirányzatban feltüntetett tatarozási munkálatoknak, uj fáskamara építésének kivételével, az adók levonásával még megmaradó 3200 korona folyó évi házbérösszeg erejéig elrendeli. Utasítja a városi tanácsot, hogy a tatarozási munkálatokat, tekintettel azok rendkívüli sürgősségére, azonnal foganatosíttassa; és pedig a festőmunkálatokat versenytárgyalás utján, a többit házilag végeztesse el. Utasítja végül a városi tanácsot, nogy uj fáskamara létesítése és a még szükségesnek mutatkozó munkálatokra nézve az 1914. évi költségvetés tárgyalásakor tegyen előterjesztést. Bing Mórnak, telke Arany János-utcai részén az aszfalt gyalogjárónak a szükséges magasságra való felemelésére vonatkozólag beadott kérelme ügyében úgy határozott a képviselőtestület, hogy a városi tanács javaslatának elfogadásával, a vasúti hozzájáró ut kiépítése folytán szükségessé vált járda felemelését, a város költségére, elrendeli. Utasítja a városi tanácsot, hogy az aszfalt-átfektetési munkálatokat a Magyar Aszfalt Részvénytársasággal 10 éves törlesztés terhére foganatosíttassa. Előterjesztetett a Tompa-utcai lakosok kérelme az iránt, hogy a Tompa-utcán aszfalt- gyalogjárda létesítése 1915. év tavaszáig ha- lasztassék el. A képviselőtestület, figyelemmel a kérvényben felhozott indító okokra, az ebben az ügyben hozott véghatározat végrehajtását 1915. év tavaszáig felfüggesztette. Diamant Samu nagykárolyi lakosnak az Attila-utca meghosszabbított részén 28. b. sz. lakóháza bejáratáig aszfalt gyalogjáró és közvilágítás létesítésének elrendelése iránt beadott kérelmét a képviselőtestület, a bizottságok és a tanács javaslatának elfogadásával, ezidőszerint teljesíthetőnek nem találta. A helybeli róm. kath. egyháznak a zárdatelek udvarán aszfaltgyalogjárónak a város költségén leendő készíttetése iránt beadott kérelmét a képviselőtestület teljesíthetőnek nem találta. Ugyancsak nem találta teljesíthetőnek a képviselőtestület a Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület, a róm. kath. egyház és Bing Mór az iránt beadott kérelmét, hogy a tulajdonukat képező telkeken a város közvetítésével 10 éves törlesztés mellett készíttethessenek aszfaltgyalog' járót a Magyar Aszfalt Részvénytársasággal. A görög katbolikns magyarság utolsó kálvária-utja. — Szabó Jenő, főrendiházi tag könyve. — (Folytatás.) Az utolsó Kálvária-ut nevezetesebb eseményei voltak: a rutén elnevezés kultuszának tetőfoka, gyökeres rendszabályok a magyar nyelv ellen, ellenséges beavatkozások és kisértések, az egyházi könyvek fordításával való meddő kísérletezés, az 1904. október 25-iki fegyverszünet, az 1905.-i hajdudorogi külön béke, a budapesti magyar istentisztelet letiltása, stb. Az örvendetesebb események a következők voltak: az 1900. évi 500-as római zarándoklat, a budapesti egyház megalapítása, a főiskolai ifjúság segélyezésének ennél az egyháznál való összpontosítása, befejezésül pedig a külön görög katholikus egyházmegye felállításának megnyugtató ténye. A külön egyházmegye felálllitása meghozta a magyar istentiszteletnek első törvényes rendezését is a következő alapokon: 1. Liturgikus nyelv az ó-görög. 2. A magyar liturgiára kimondatott a mun- quam, soha! Cameron lelkiismereti furdalásokat kezdett érezni. „Önző kutyának“ nevezte magát, amiért a saját boldogságával elkeserítette a másikat. Berobogott a vonat a pályaudvarra. Cameron dobogó szívvel kereste azt, aki reá vár, — de senkit sem talált. — Ej, Armstrong bizonyosan nincs Angliában — nyugtatta meg magát — Doreen pedig otthon vár. Megmondtam előre! Áttétette a poggyászát a másik vonatra, amely hazavitte Chisiehurstbe. Mikor kiértek a zöld mezők közé, Cameron boldogan sóhajtott fel : — Milyen gyönyörű 1 Milyen szép ! Hiába, Anglia a legszebb ország a világon! Dobogó szívvel gondolt rá, hogy milyen közel van a feleségéhez, az otthonához. Chislehurstben sem várt rá senki. — Ugylátszik, nem érkezett még meg a levelem — mondta magában Cameron. — Milyen ostoba is voltam, hogy nem sürgönyöz- tem Marseillesből. vagy Doverből, No, igy se baj. Legalább meglepem Doreent. Csaknem hangosan nevetett az örömtől, mikor az asszonyka boldog sikolyára és első csókjára gondolt. A csomagjait hátra hagyva repült a ház felé. — Itthon van Mrs. Camercn ? — kérdezte izgatottan az ismeretlen cselédtől. — Igen, uram. Lábujjhegyen ment végig az előszobán. Áz ebédlőben megállóit. Mélyet lélegzett. — Itthon vagyok ! Itthon végre! A szalonban meglepve állt meg. Mi ez a falon ? Doreen életnagyságban lefestve. Milyen kedves tőle! — gondolta magában áradozva. Bizonyosan nekem csináltatta. De szép a drágám, Istenem, de szép 1 A háta mögött ruhasuhogás hallatszott. Cameron mámoros szívvel fordult meg. Előtte állt az arckép élve. De még sokkal szebben. Cameron napbarnított arcát elöntötte a vér, a karja ölelésre tárult. — Doreen!! De az asszony hidegen, mozdulatlanul állott. A lemenő nap utolsó sugara odarögzitette a szegény ember ajkára a mosolyt, karjára az ölelni vágyást. — Doreen ? ! Én vagyok ! Nem tudtad, hogy jövök? Szegénykém, nagyon is megleptelek, ugy-e ? Az asszony a torkához kapott, megingott, mintha el akarna esni — de Cameron ekkorra már megkapta őt. Odavezette egy karosszékhez. — Nem tudtam, hogy jösz... — rebegte. — Nem kaptam levelet. — Mind lejebb és le- jebb csúszott a karosszékben. Cameron eszét vesztve rázta meg a csengőt. — Én bolond 1 Én esztelen ! — mondogatta. — Elájult az asszonya, gyorsan jöjjön segíteni. A szobaleány készségesen ugrott oda, de :kkorra már Doreen magához tért. — Hagyj magamra, kérlek, mindjárt jobban leszek — mondta az urának. — Jane, vezesse az urat a szobájába. — Hát — hát nem a régi szobámba lakom már, Doreen ? Nem, édesem, azt szalonnak rendeztet- tem be. Cameron szó nélkül követte a szobaleányt. Mikor az uj szobájába ért, szomorúan konstatálta, hogy lám, minden megváltozott. Lement a kertbe. A felesége ablaka alatt volt egy kis pad. Leült reá. Ha ! Mi volt az ? Elfojtott zokogás . .. Miért sir Doreen ? . . . Cameron, a boldog hazatérő, a két barna kezébe hajtotta a fejét és hang nélkül sirt. . . Két hónap elmúlt. Azóta Armstrong csak egyszer volt náluk. Az első este. Cameron leköltözött a kis kerti házba, mert mint mondotta, nem tudta megszokni az uj szobáját. Ekkor történt az, hogy Cameron érte küldött a barátjáért és meghívta ebédre. Mikor Armstrong megjelent, a férj és feleség együtt voltak a tágas szobában. Nem beszéltek egymással. — Köszönöm, hogy eljöttél — fogadta a barátját szívélyesen a házigazda. — El akartam búcsúzni tőled, fiam, holnap utazom vissza Indiába. — Doreen megreszketett. — Azt mondtad, hogy most itthon maradsz már... — mondta. — Megváltoztak a körülmények, szivem.
