Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-07 / 23. szám
VI. évfolyam. —»—b-------------------_ L_ Nagykároly, 1913. junius 7. £ 23. szám. Nagykároly és Ermellék / 4 * 0 . 'í A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) # Hirdetések szintén ott vétetnek fel. ^ Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Főinunkatárs: DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T PS“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: Egész évre ............................. .8 korona. Fé l évre............................., . . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Eg y szám ára..............................20 fillér. Mi klóssy István Határtalan öröm töltötte el minden jóravaló magyar ember szivét arra a hírre, hogy az uj görög katholikus egyházmegye főpásztorának kinevezése hivatalosan is publikáltatok. Türelmetlenül vártuk azt a napot, amelyen biztos véget ér a görög katholikus magyarság hosszú küzdelme, hisz nagyon közel az utolsó stációhoz nagyon sokszor érezte már magát, de mindig csak hiú reménységgel. Aki csak egy kissé is megismerkedett azokkal a küzdelmekkel, melyekben a görög katholikus magyarságnak része volt a hosszú kálvária-uíon, be fogja látni, hogy a magyarság intézményes megerősítése körül hosszú idő óta a görög katholikusok küzdelme a legjelentősebb küzdelem s az uj püspök kinevezése a legjelentősebb eredmény. Hogy ez az eredmény a görög katholikus magyarságra s vele együtt az egész magyarságra gyümölcsöző, áldásos hatású lesz, arra biztos zálogul szolgái az uj egyházmegye főpásztorának, Mik- lóssy István püspök urnák nemes egyénisége. Az közjó előmozdításában eltöltött hosszú, eredményes munkásság áll mögötte. Nagytudásu, tevékeny, fáradhatatlan férfiú, ítéletében befolyásolhatatlan, érzésében lelkes magyar. Ilyen férfiú kezében örömmel teli bizodalommal látjuk az uj egyházmegye kormányát. Mert az a feladat, melyet az uj püspök magára vállal, a legnagyobbak közül való. Ezt a püspökséget, amint már többször tartottuk szükségesnek hangsúlyozni, nem a javak, hanem a feladat nagysága emeli a többi püspökségnek szinte föléje. Miklóssy István mindig az elsők között volt, ahol dolgozni, küzdeni kellett. A legutóbbi években, mint sátoraljaújhelyi főesperes, az első sorban küzdött a város és a megye érdekeiért. Nagy jártassága a közigazgatásban, puritán jelleme, fáradhatatlan tevékenysége Zemplén megye vezető férfiainak szere- tetéi és becsülését szerezte meg számára. Társadalmi és politikai téren az elvei irányában való munkálkodásban még zaklató támadások sem állították meg soha. Örömmel látjuk, hogy a püspök ur szinte legelső lépését román ajkú testvéreink felé teszi. A görög katholikus román püspökökkel egyetértésben kivánja ugyanis azokat a kérdéseket megoldani, melyek az uj püspökség megalapításával kapcsolatban ilyen irányban felmerültek. Az ő bölcsessége meg fogja találni a módját annak, hogy felizgatott román testvéreink lelkében újra helyreálljon a béke. Ez is egyike volt azoknak az okoknak, melyek miatt már oly türelmetlenül vártuk az uj püspök kinevezését. Egész községek lakossága nem maradhat minden kár nélkül állandó izgalom ban; ennek az izgalomnak szeretettel s ahol szükség lesz rá, erélyesebb eszközökkel, az izgatok megfékezésével, véget vetni lesz a püspök urnák legelső feladata. Nagykároly város közönsége örömmel ajánlotta fel segítségét az uj görög katholikus püspökség felállításának céljaira. Örömmel várjuk a Püspök Urat városunk falai közé, büszkék leszünk rá, hogy a magyarság megerősítésének korszakalkotó munkája városunkból fog kiindulni. * Miklóssy István 1857. augusztus 22-én született Rákóczon, Zemplén megyében. Elemi és középiskolai tanulmányait Ungváron végezte mindvégig kitűnő sikerrel. Pásztélyi János munkácsi püspök, felismerve kiváló tehetségét, tanulmányai folytatására a budapesti papnevelő intézetbe küldte. Mint negyedéves theológust kinevezi püspöke az ungvári papárva fiuin- tézet tanulmányi felügyelőjévé, majd a leányárvaházban tanit s egyúttal neveli Pásztélyi püspök fiait. 1882-ben püspöki fogalmazó lett majd a fiuárvaház igazgatója. Ugyanekkor tanit a tanítóképző intézetben is. 1888-ban Delia öröm-harangja. Irta: William Freeman. — Egy öröm-harangot szeretnék ! — szólt Delia. — Ah! — feleltem óvatos kitéréssel. — Mr. Hopkyns beszélt róla tegnap. Valami japán dolog ez, üvegből, színes papírból és gyöngyökből készül, vékony zsinegen lóg és ha szellő éri — csilingel, mint egy kis harang. Némelyek Aeolgongnak nevezik, mások más nevet adnak neki. — Értem, — szóltam. —• Az igazi nevük azonban öröm-harang — folytatta Delia — és én roppantul szeretnék egyet. A bazárba kilenc pennyt kértek érte, de Tunkington tavaszi vására ma kezdődik és nála biztosan még olcsóbb. És nekünk, természetesen, takerékoskodnunk kell! — Természetesen! — feleltem. — Milyen szerencse, — szólt kitörő örömmel Delia — hogy ma szombat van és nem kell a városba menned ! Beláttam, hogy Tunkington végzetesen lett. — És minél korábban indulunk, annál jobb — szólt Delia és csörömpölve szedte össze a teás-csészéket. Negyed tiz volt. Tiz órakor már készen és mosolyogva állt előttem — és önök talán tudják, Hogy Delia milyen csábitón tud mosolyogni. Felültünk egy villamosra, mely egyenest Tunkington boltjának ajtaja előtt tett le. — Az egyetlen dolog, mely izgat — szólt Delia fejecskéjét rázva — az a rengeteg helyiség. Láthatod, majdnem ötven terem van benne. — Talán fogadjunk egy kalauzt vagy kérjünk fel egy segédet. — Nem ! — szólt Delia és ha a St.-Pál templom kriptájába ígérkeztem volna bridge- játszmára, nem nézhetett volna szemrehányóbban. — Ézek a szegények úgy is alig állanak a lábukon! Nekünk kell oda találnunk! Neki vágtunk, helyesebben belefuródtunk a lázasan tolongó sokaságba és Delia vezérlete alatt szerencsésen eljutottunk a — levélpapír osztályba. Itt egyetlen lélek sem tudott az „öröm-harangok“-ról, azonban volt valami pe- csétviaszk, melyet egy levelezőlap-album és egy doboz levélpapír kíséretében megvásároltunk. Aztán én vettem át a vezetést és eljutottunk a— diszmü-osztályba. Itt sem tatáltuk meg a nevezett harangot, ellenben, mint Delia mondja, óriási szerencsénkre sikerült egy féltucat legújabb divatu „g llygwog“ hamutartót vásárolnunk egy nagyon csinos és udvarias leány se- gédkezése mellett, akinek különben az volt a véleménye, hogy az általunk keresett csodára a kina és üveg osztályban találhatunk. Még egyszer neki vágtunk a tömegnek. Delia elszántan tört előre, mikor valami óra ütni kezdett. — Fél egy — sóhajtotta Delia. — Legjobb lesz ha itt eszünk valamit — nem érdemes hazarohanni és újra vissza. Az étterem a harmadik emeleten van és itt lift . . . A lift azonban nem működött. Gyalog másztunk fel a lépcsőn és egy idősebb nyájas- képű férfi, akit Delia érthetetlen módon nyugalmazott hajós-kapitánynak nézett és aki a Az összes tavaszi és nyári divatujdonságok legnagyobb' választékával szolgál Rubletzky Kálmán divatárnháza.
