Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-17 / 20. szám

20. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal Az egyesült államokban, hol a kenyérke­resetnek tágasabb tere van, a leánykereskede­lem nem léphet fel olyan szédítő arányban, pedig ott is találkoznának olyan ügyesen spe­kuláló vevők, mint nálunk, de ott ezen a téren fogyatékosabb az áru, ott ebből nem lehet tő­két kovácsolni, mert nincs aki eladná magát. Nálunk azonban jórészt a kenyérkereset hiányában, a gazdasági pangás következtében mindinkább nagyobb arányokat ölt ez a leg­aljasabb kufárkodás. Más irányba kell tehát terelni az óvintéz­kedéseket, nem pedig egyletesdit és elnökösdit játszani és ligákat felállítani. Gazdaságunkba kell több életet belevinni, azt az óriási ránk nehezedő nyomort kell elfojtani, hogy ne lányaink legyenek ami legjobb és legkeresetebb exportcikkeink. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van minden nap d. e. 12 órától 2-ig. Személyi hir. Dtmidor Ignác rendőrfő­kapitány f. hó 17-től 25-ig szabadságra megy. Távolléte alatt Csorba Gyula alkapitány vezeti a hivatalt. Uj ügyészi megbízott. A Bolemann Márton lemondása folytán megüresedett ügyész­ségi megbizotti állásra |az igazságügyminiszter N. Szabó István tb. szolgabirót a nagykárolyi járásbírósághoz kirendelte. Kinevezés. Süveges Elek p. ü. fogalmazó segédtitkárrá neveztetett ki. Helyettesítés. A m. kir. pénzügyigazga­tóság Kimer János adópénztárnok szabadsá- goltatása folytán az adóhivatali főnöki teendők ellátásával Bommersbach Péter nagybányai fő­ellenőrt bízta meg. Kinevezés. A Hivatalos Lap csütörtöki száma közli, hogy a m. kir. igazságügyminister Rósenfeld Zsigmond nagykárolyi lakost az ilosvai kir. járásbírósághoz végrehajtóvá ne­vezte ki. Eljegyzés. Gyurovits Mariskát eljegyezte Schlichtherle János cs. és kir. százados had­bíró Bécsből. Az uj görög katholikus püspökség. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi mi­niszter benyújtotta az uj görög katholikus püs­pökségről szóló törvényjavaslatot. A törvényja­vaslat igy hangzik: „A hajdudorogi görög ka­tholikus egyházmegyének felállítása törvénybe iktattatik és ezen egyháznak mindenkori püs­pöke az 1885. évi VII. törvénycikk 7. szakasza értelmében a főrendiházi tagság jogával ruház- tatik fel.“ Az indokolás szerint a görög katho­likus magyarság hitéleti bajainak orvoslását egy uj görög katholikus egyházmegye felállítása által többször sürgették a törvényhozás előtt elhang­zott felszólalások. A nehézségek azonban, ame­lyek ezen kívánságok megvalósulása elé gör­dültek, csak akkor váltak elhárithatókká, midőn a kormány az ó-görög nyelvnek, mint az uj egyházmegyében használandó liturgikus nyelv­nek alapjára helyezkedve, kezdte meg a tár­gyalásokat az apostoli szentszékkel. Az apostoli szentszék az ó-görög nyelvnek liturgikus tény­kedésekben való használatához hozzájárulván, a király 1912. május 6-án kelt elhatározásával a hajdudorogi görög katholikus egyházmegyét felállította. A megokolás különben egész terjedelmé­ben igy szól: Uj gör. kath. püspökség létesí­tése görög szertartásu magyarságnak régi szük­séglete volt. Az 1900. évi népszámlálás az ország egész területén 246'628 gör. kath. vallásu ma­gyart talált. A gör. kath. magyar anyenyelvüek közül 168.756 lélek a munkácsi és az eperjesi ruthén szertartásu gör kath. szertartásu püspö­kök joghatósága alatt állott, ó-orosz liturgikus nyelvű istentiszteletben volt kénytelen résztvenni: 70,597 gör. kath. magyar anyanyelvű lakosra, akik balázsfalvi gör. kath. érsek, nagyváradi és szamosujvári gör. kath. püspökök jogható- sáhaihoz tartoztak, a román liturgikus nyelv volt kötelező. E nagy számú gör. kath. ma­gyarság egyre jobban sérelmesnek érezte az ó-orosz, illetőleg a román liturgikus nyelv hasz­nálatát, mint hogy e liturgikus uyelvek miatt nem magyarnak, henem román vagy ruthén nemzetiségnek tartotta a közvélemény. Ilyen kö­rülmények között a gör. kath. magyarság min­dinkább elidegenedett istentiszteletétől és oly helyzetbe jutott, hogy lelki szükségletei a saját gör. kath. rítusa szerint kielégítésre nem találtak. A nehézségek azonban, amelyek kívánsá­gok megvalósulása elé gördültek, csak akkor váltak elhárithatókká, mikor a kormány az ó- görög nyelvnek, mint az uj egyházmegyében használandó liturgikus nyelvnek alapjára helyez­kedve, kezdte meg a tárgyalásokat az apostoli szentszékkel. Az apostoli szentszék az ó-görög nyelvnek liturgikus ténykedésekben való hasz­nálatához hozzájárult és a király, Zichy János gróf javaslatása, 1912. május 6-án kelt elhatá­rozásával a hajdudorogi gör. kath. egyházme­gyét feiállitotta. Az uj egyházmegye 190.097 gór. kath. hívőt számláló százhatvanként plé­bániából áll, amelyek az esztergomi érsekségből, a gyulafehárvár-fogarasi gör. kath. érsekségből, a munkácsi, eperjesi, a nagyváradi és a szamos­ujvári gör. kath. püspökségből hasittattak ki. Hogy az uj egyházmegye mindenkori püs­pöke, a többi felekezet egyháznagyjaihoz ha­sonlóan és hivatala nemzeti jelentőségének és méltóságának megfelelően, a főrendiházban he­lyet foglalhasson, az 1885. évi VII. törvényeik 7-ik szakasza értelmében a törvényhozás külön intézkedése szükséges. Nagykárolyi esküdtbirák. A szatmári törvényszéken a május 19-én kezdődő esküdt­széki ciklusra esküdtbirákul kisorsoltattak vá­rosunkból Riskó György, Len József, Petz Já­nos, Weinberger Ferenc, Orosz István, Sternberg Dénes, Marián Ferenc és Kaufmann Izidor. A renitens románok ügyében, mint meg­írtuk, a vádtanács úgy határozott, hogy óvadék el­lenében szabadlábra helyezi őket. Szerdán Pintye Lászlóné, Varga János és ifj. Csögi József hozzá­tartozói letették a vádtanácstól megszabott 2000—2000 korona óvadékot. Csütörtökön aztán szabadlábra helyezték őket. Állítólag a kismaj- tényi románok egyik román bankkal tárgyalá­sokat folytatnak a Marozsán György lelkész 100,000 koronányi óvadéka ügyében. Műkedvelő előadások. A Katholikus Legényegylet s a Protestáns kör, városunknak ez a két törekvő egyesülete, minden alkalmat megragad, hogy tagjainak kellemes szórakozást szerezzen. A pünkösdi ünnepek alatt úgy a Katholikus Legényegylet, mint a Protestáns kör műkedvelői előadást rendezett, mindkettő igen szép sikerrel. A buzgó vezetők és rendezők mindenképen megérdemlik a tagok háláját, amely nem is marad el soha, hisz minden al­kalommal „zsúfolt ház“ előtt szokta mindkét egyesület előadásait tartani. Ez alkalommal kü­lönösen a Katholikus Legényegylet szolgált rá a dicséretre, bár a Protestáns kör is, szeré­nyebb keretekben, igen szép munkát végzett. Vasárnap, pünkösd első napján, a Protestáns kör tartotta meg estélyét saját helyiségében. Lukács Mihály felolvasása után a „Honvéd“ c. színmüvet adták elő. A Protestáns kör már igen szép műkedvelő gárdát nevelt magának, tetlen a két család közti gyűlölet 1 A Douglas cí­mer ezüst rózsája örök ellensége lett a Kenn- singtonok fekete iiliomának. A két család tag­jai az ismeretlenségig kerülték egymsát. Arthur sem ismerte őket, csak Alice her­cegnő szépségéről szóló legendákat hallotta ___ És mi nt az ember lelke ez elérhetetlen vágyat, oly mohón itta fel Arthur szive az Alice-ről szóló legendákat. Ezért volt annyira ideges, mikor reggeli­jénél a „Times-“ t olvasta, ezért vált különösen izgatottá, amikor valami ostoba sajtó hiba kö­vetkeztében nevét a hercegék estélyén jelenvol­tak közt találta . . . ... És most, a tavaszi napsütésben vá­ratlanul, véletlenül rátalált — a gyűlölve ke­rült és titokban forrón imádott ellenségre . . . Egész éjjel nem aludt, zúgott a feje, láz­álmok gyötörték. — Kerülni fogom, eltemetem, mint egy lidérc-álmot! — susogta ezerszer befelé és mi­kor megvirradt, ny.rgeltetett és egyszerre mé­gis a richmondi erdő szegélyének tartott. Az „Erdő leánya* azonban nem volt ott . . . Beszáguldottá lovával az egész parkot, a nap sugarai már biborszínüvé váltak — Alice nem jött Harmadnap azonban megjelent. Arthur el­határozta, hogy férfiasán, nyíltan be vall neki mindent. Meg is tette. Alice arca egyre halványabb iett és mire Arthur bevégezte szavát, a szeme, a csodála­tosan nevető szeme forró könnyel telt meg. — Látja megmodtam magának, amikor először találkoztunk: minek kérdi, ki vagyok, honnan jöttem ! ? Most már vége, ennek a ta­vaszi álomnak is ... Én nem vagyok elég erős arra, hogy évszázados, összetépett láncot összeforraszszak! A fekete liliom soha nem kerülhet az ezüst rózsa mellé . . . Korai volt még a tavaszi napsugár, — „Mező fia.“ Isten vele! . . . * Az ascot-i versenyre özönlött a nép. A nagy tribün úgy ragyogott a tavaszi napfényben, mint egy hatalmas, pompázó, illatos virágos kert ... Ott volt „egész“ London ... A be­vezető két futamot lefutották, az első izgalom csak ezután kezdődött. Az irlandi lovak nagy akadályversenye következett — urlovasokkal a nyeregben. A versenyzők a nagy tribün előtt jártat- ták lovaikat. Lord és Douglas Arthur Bonnyt lovagolta Jókedvűen mosolygott s csak akkor sápadt el arca, mikor pillantása Kennsington Alice hercegnő tekintetével találkozott. Bonny volt a favorit, azonban az élesebb szeműek nem bíztak benne: észrevették, hogy ideges. A próbagalopnál is szeszélyeskedett A mezőny megindult. Bonny később ug­rott el, egyideig hátul halat, de a vizesároknál már előre tört. Attól kezdve vezetett. A tribün előtt volt a veszedelmes akadály: a kettős so­rompó. Lord Douglas könnyedén engedte neki lovát és szemével Alice aranyhaját kereste. Bonny ebben a pillanatban kitört Arthur ha­talmas ívben repült ki a nyeregből, fejével egyenest a sorompó vasoszlopának . . . Rettenetes zűrzavar, futkosás! Douglas lordot haldokolva vitték ki a pályáról. Megtört szeme még egyszer találkozott Alice hercegnő kétségbeesett pillantásával és fü­lében még egyszer megcsendült egy halkan muzsikáló hang: — Mező fia . . . Isten vele . . . * A társaság lassankint napirendre tért ha­lála fölött, azonban azt soha, senki nem ér­tette meg, hogy került Arthur szive fölé a fe­hércsipkés, fekete liliomos kicsi zsebkendő .. .

Next

/
Thumbnails
Contents