Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-19 / 16. szám
16. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal A folytatólagos nyomozás eredményekép a csendőrség még a következő négy kismaj- tényi lakost jelentette föl az ügyészségnek: Serény Lászlót, aki beismerte, hogy vasvillával csatlakozott a tömeghez, s azt kiabálta, hogy „nem engedjük magunkat, mig egy csepp vérünk van“; Pap Sándort, aki vasbottal vett részt a fogadtatásban; Vállán Jánost, aki azt kiabálta, hogy „nem kell őket az iskolába beengedni“ ; Varjú Pétert, aki a tanuk szerint szintén ezt kiabálta. * Kérdést intéztünk a kismajtényi ügyben Marchis Romulusz helybeli gör. kath. lelkész úrhoz, aki elmondotta, hogy szombaton a kismajtényi gondnok és több iskolaszéki tag jelent meg nála, mint főesperesnél és neki a történtekről hivatalos jelentést tettek, innen ösmeri az ügyet. Erre Marchis Romulusz hivatalosan sürgönyt küldött a püspök urnák, amelyben bejelenti, hogy Marosán Györgyöt 14 hívével letartóztatták. . . .„Nép ezen erőszakosság ellen hangosan tiltakozik, izgatottsága határtalan, szabadon bocsátása iránt sürgős intézkedést méltóztassék tenni." A kismajtényi gondnokság a maga nevében az igazságügyminiszternek küldött sürgönyt. Marchis Romulusz ezután felment Csaba Adorján főispán úrhoz, őt azonban nem találván otthon, az alispán urnái tett ebben az ügyben látogatást. Szombaton a püspöktől a következő sürgöny jött Marchis ur címére: „Marchis Romulusz főesperes urnák Nagykároly. Ügyészségtől Írásban kérjen tájékoztatást és küldje hozzám, hogy lássam, mit tehetek érdekükben. Papp püspök.“ A püspök sürgönyét azonnal közölte Marchis Romulusz az ügyészséggel és tájékoztatást kért „mi képezi a vád tárgyát, és hogy esetleg a tárgyalásig nem lesznek-e szabaopn bocsátva.“ Kedden reggel jött meg az ügyészségtől a tájékoztató irás. Hogy olvasóink autentikus helyről nyerjenek tájékoztatást, egész terjedelmében itt adjuk: A nyomozás eddigi adatai szerint Jaczko- vics Mihály mint az uj gör. szertartásu gör. kath, egyház vikáriusa Kismajtényban 1913. április 10-én a Szatmár vármegye főispánja által mellé rendelt Madarassy István főszolgabíró társaságában oly célból jelent meg, hogy ott mint az egyházi fennhatósága alá a közelmúltban csatolt gör. kath. iskola főfelügyelője, iskola látogatást tartson. Ezt megelőzőleg, mert Marosán György kismajtényi gör. kath. lelkész éppen isten tiszteletet tartott, Jaczkovits Mihály vikárius Madarassy István főszolgabíró társaságában a templomba ment, ott azonban alig foglalták el helyeiket, Tárcza Péter a harangot félre verte, mire a templom előtt nagyobb csoport gyűlt össze félre érthetetlenül azzal a célzattal, hogy Jaczkovics Mihályt vikáriust tettleg bántalmazzák. Madarassy István főszolgabíró fenyegető veszélyt látva kiment a templomból és az ott összegyűlt embereket, asszonyokat és gyermekeket békés eltávozásra hívta fel, azonban eredménytelenül. A mig ez történt, azalatt a templomban idős Csögi János, Moldován Jakab és Tárcza Péter vezetése alatt egy nagyobb csoportból álló tömeg szitkozódás és távozásra való felhívások között megragadta a szentélyben Marozsán György gör. kath. lelkész mellett álló Jaczkovics Mihály vikáriust és utóbb nevezettet a szó szoros értelmében a templomból kilök- dösték, sőt Tárcza Péter e közben a vikáriust öklével hátba is ütötte annak dacára, hogy az időközben a templomba visszatért Madarassy István főszolgabíró a vikárius segítségére sietett. A templomba volt, és a templom előtt összegyűlt csoport (melyből még eddig ki nem derített tettes a főszolgabírót kabátjánál is megfogta és rángatta) a főszolgabírót is körülvette és őt veszélyes magatartásban nyilvánvaló fenyegetéssel a rend helyre állításában akadályozta. Jaczkovics Mihály vikáriust és Madarassy István főszolgabírót midőn a helyszínéről kocsin távoztak, a csoport tagjai közül többen kövekkel megdobálták. Ezek megtörténte után a vikárius a főszolgabíró társaságában Domahidára ment, ahonnan a délutáni órákban tértek vissza Kis- majtényba abból a célból, hogy a tervbe vett iskola-látogatást a főszolgabíró által időközben A tizfontos kétségtelenül eltűnt! Letérdelt a földre és az ülés alá nézett. Fölállt az ülésre és kikutatta a podgyász-há- lót. Hiába 1 És a fátyolos hölgy még mindig aludt. Mrs. Dimple gyűlölte őt, amiért ilyen édesde- den alszik mikor ő bajban van. Hogy is tud aludni ilyenkor reggel ? Egészen természetellenes dolog ez ! Egyáltalán hogy alhatik egy nri hölgy vonaton 1 — Na és az a fátyol! Mit használ ilyen sürü fátyolt? Most látta csak, hogy milyen gyanúsan le van fátyoloza a nő. Nem is divat most a fátyol 1 Biztosan oka van rá, hogy ne ismerjék fel. Ki tudja honnan jön ? — Hiába ! Nem tetszik nekem ez a nő ! — vélekedett Mrs. Dimple. — Ha nem aludt volna ilyen illetlenül, vigyázhatott volna a pénzemre! Én is vigyáztam az övére! Ha csak. És itt egy csúnya, gyanakvó gondolat férkőzött a kis asszonya ártatlan szivébe. — Hiszen ez az asszony nem is alszik, csak tetteti az alvást 1 Hiszen ez egy kalandornő ! A tiszfontost egész kényelmesen átcsempészhette a saját ridiküljébe ezalatt, mig ő távol volt! Ezért visel hát olyan sürü fátyolt! Minél tovább gondolkozott a dolgon, annál valószinbbünek látta az esetet. Mit tegyen most ? Hogy össze fogja szidni Alan I Rátámadjon erre a nőre? Úgyis csak letagadná a lopást! A fátyolos asszony lecsukott szemmel hor- tyogott. A ridikülje mellette feküdt. Ha cspndben elemelné onnan és megnézné ! M s. Dimple gyorsabban lélegzett és mind izgatottabban nézte az alvó asszonyt. Hátha fölnyitja a szemét éppen abban a pillanatban, amikor a táskát kinyitja!? Mert megeshetik, hogy még sem ő lopta el a pénzt 1 Mindjobban közeledtek Londonhoz. Mrs, Dimple visszafojtott lélegzettel ment közelebb a táskához . . . Halkan, lopózkodva, mintha ő lenne a tolvaj, csúszott egyre közelebb . . . Már eléri. . . . Most kinyujta utána a kezét . . . Győzelem 1 A saját tizfontosa ott feküdt a többi aprópénz között. Semmi kétség, hogy az övé. Vadonat uj és megismeri az összehajtásáról. Ilyen apróra csak Mrs. Dimple tud össszehajtani papírpénzt. A nyomorult! Tolvaj! Kivette a bankjegyet és a saját táskájába tette. A másik ridikült pedig óvátosan becsukta és vissza tette a helyére. Egészen megnyugodott! Milym büszke lesz Alan, ha ezt elmeséli neki! Londonba megérkezve, fölébredt a fátyolos nő. Egyszerre szálltak ki, Mrs Dimple nyugodtan ment mellette, nem sietett el előle — miért! A saját pénzét vette vissza. Beült egy taxiba és az anyjához hajtatott, Utkzöben már mulatott az eseten 1 Hahaha, jól megerősített csendőri karhatalom segítségével foganatosítsa. Ebben a hivatalos eljárásukban azonban ismét erőszak és veszélyes fenyegetés által megakadályoztattak oly módon, hogy ifj. Csögi János előzőleg a gyermekeket az iskolából haza küldte, az iskolaajtót bezárta, eddig ki nem derített tettes az iskola csengőjét félreverte, mire az iskola udvarára egy nagyobb csoport gyűlt össze, kik közül Varjú János, Botis András, Sonkodi Pál, Bontya Gergely, Kádár Gusztáv, Pap László, ifj. Sonkodi István és Tóth Lászlóval, mint a csoport tagjai közül többen is az iskola udvarán elhelyezve volt léc csomókból léceket vettek elő és azokat szitkozódások között ütésre emelve a kivezényelt csendőröket a rend fentartásában veszélyes fenyegetéssel akadályozták. A csoport tagjai közül többen az eddig derítettek szerint Pintye Lászlóné és Tárcza Jánosné a helyszínéről kocsin eltávozó vikáriust és főszolgabirat kövekkel megdobálták. Marozsán György gör. kath. lelkésznek módjában állott volna egyetlen szavával a fent leirt cselekményeket megakadályozni, azonban ezt még a főszolgabíró felhívására sem tette, sőt a főszolgabíró hivatalos jelentése szerint a nevezett lelkész magaviseleté — aki kézmozdulatával a csoport tagjait tettlegességre ösztönözte, azt árulta el, hogy ő a bekövezendők- ről nemcsak,hogy előre tudott, hanem az egész cselekménynek értelmi szerzője és felbujtója volt. Duruz János csendőrparancsnok vallomásával pedig az ígérkezik bizonyíthatónak hogy Barota Gergely még a cselekmény elkövetése alkalmával is ott a helyszínén különféle izgató kijelentésekkel és felhívásokkal a csoport tagjait a fent körülirt cselekmények elkövetésére szándékosan reá bírta. A nyomozás eddigi adatai alapján tehát Marosán György és Barota Gergely mint felbujtók, Pintye Lászlóné sz. Imre Mária, ifj Csögi János, Varjú János, Botis András, Sonkodi Pál, Bontya Gergely, Kádár Gusztáv Papp László, ifj. Sonkodi István és Tóth László mint tettesek a Btk. 176 §-ába iitküző magánosok elleni erőszak büntette és Btk. 165 §-ába ütköző és a Btk, 168. §- 1. bekezdése szeiint minősülő hatóság elleni erőszak bűntettével alaposan gya- nusithatók, felültette a vasúti tolvajt! Csak már ott lenne, hogy elmesélhetné a hőstettét a mamájának! III. Mr. Dimple, a hűséges férj, ott állt az állomáson öt negyvenkor és várta a feleségét. — Hála Istennek, csakhogy itthon vagy már! — Szervusz, kis öregem. Fogd csak ezeket a csomagokat! — Csomagokat? — ismételte Mr. Dimple kicsit butár. — Persze. Nem látod, mennyi van? Mit gondolsz, miért mentem a városba ? — De, fiacskám . . . — Kapott enni a baba ? Kivitte sétálni a dada? Csak tudnád milyen kalandom volt! A kocsiban elmesélte egy szuszra az egészet. Mr. Dimple mindinkább hüledezve hallgatta, a végén pedig felelett helyett kihúzott a zsebéből egy tizfontos banjegyet. Apróra összehajtogatott, vadonat uj papír volt. — Az asztalon felejtetted, — mondta ha- lálsápadtan. A asszonyka közel volt hozzá, hogy elájuljon. — Én most hazayiszlek téged, aztán visszahajtatok az állomásra — mondta a szerencsétlen férj. Úgy is volt. Szerencsére az állomásfőnök ismerte a fátyolos hölgyet, akinek Mr. Dimple sürgönyi- leg visszaküldte a vadonat uj, összehajtogatott tizfontosát.
