Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-19 / 16. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 16-ik szám. Ezt a tájékoztató átiratot Marchis Romu- lusz a következő irattal küldte fel a püspök urnák: 183-1913. Méltósdgos és Fötisztelendő Püspök Ur! A kismajtényi zavarok ügyében méltóságod f. h. 12-től kelt távirati rendelkezésére, átiratban azonnal megkerestem a szatmári kir. ügyészséget, hogy kimerítő Írásbeli tájékozást adjon Marosán György kismajtényi plébános és 14 hívének előzetes letartóztatása ügyében, mire a szatmári kir. ügyészségtől mai napon vettem jelen értesítést, melyet eredetiben alázatos tisztelettel van szerencsém Méltóságodhoz felterjeszteni. Nem akarok az ügy érdemében bírálatokba bocsátkozni, de a mennyire Marosán György c. esperes-plébános ismerem, mint egy Krisztus szive szerinti mély vallásos érzelmű, jámbor, buzgó értelmes és szép készültségü papot, szinte lehetetlennek tartom, hogy ily zavaroknak értelmi szerzője, felbujtója lehetett volna. Magok a tények sem bizonyítanak a mellett, mert Főtisztelendő Jaczkovics Mihály vikárius ur hivatalos értesítésében iskolalátogatását Kismajtényba délutánra jelezte és ő a reggeli illetve e délelőtti órákban jelent meg Kismaj- tényban éppen a sz. Liturgián, mikor a hívek áldoztak. De történt volna bármiképen is a dolog, az a tény, hogy a hitközség lelkészét csendőrszuronyok között vitték éjnek idején a kir. ügyészséghez Szatmárra, szóval híveivel együtt előzetesen letartóztatták, holott a bűnvádi per- rendtartás 141. §. értelmében ez elrendelhető nem volt, a legtapintatlanabb eljárás a mi csak képzelhető az illető faktorok részéről, mely az uj egyházmegyét sajnos véghetetlenül kompromittálja. Lett volna mód és eszköz az illető lelkészt beidézni, lett volna aztán vizsgálat és ha bűnös, vegye el büntetését, de puszta feltevés alapján előzetesen letartóztatni ^gy lelkészt, az a papi rendnek flagrans meggyalázása. A papi méltóság érdekében mi a papság hódolattal kérjük Méltóságodat, hogy méitóztassék főpásztori tekintélyével odahatni, hogy hasonló esetek a jövőben elő ne fordulhassanak; a letartóztatott plébános szabadlábra való helyezése érdekében pedig méitóztassék lépéseket tenni, hogy mennyiben bűnös, azt a későbbi vizsgálat lesz hivatva kideríteni. Egyidejűleg méitóztassék intézkedéseket tenni és utasítást adni a hívek lelki szükségleteinek ellátásáról, éppen most a sz. Husvéthoz oly közel eső sz. időben, ha az illető plébánost a bíróság sürgősen szabad lábra nem helyezné, jóakaró kegyes atyai figyelembevételével azonban Méltóságodnak a hivő nép ezen események által felizgatott kedély állapotának és hangulatának. Méltóságod felszentelt Jobbját csókolva vagyok Nagykároly, 1913. április 15-én. Krisztusban alázatos fia: Harcias Pimulusz, főesperes. Marchis Romulusz teljesen lehetetlennek tartja, hogy Marosán György bujtotta volna föl a népet arra, hogy a vikáriust bántalmazzák. Pesten végzett pag, megyebizottsági tag, szentszéki tanácsos, címzetes esperesről ilyet nem tud feltenni. Szerinte a népet talán a Vlád Aurél lapja, a „Poporul Roman“, a román nemzetiségi párt néplapja borsolhatta föl, az se most közvetlenül, hanem egyáltalán a cikkeivel már régebb idő óta. Ezt a heti lapot 4 korona előfizetési díjért küldik, sőt igen nagy példányszámban terjesztik a nép között teljesen ingyen. Hozzájárultak a nép izgatottságának növeléséhez azok a politikai gyűlések, melyeket a románok pl. Szamosdobon, Szaniszlón, Udvariban tartottak a múlt nyáron. A mi most történt Kismajtényban, egész ex abrupto történt. A nép látva azt, hogy főszolgabíróval jön a templomban a vikárius, pillanatnyi felhevülésében meggondolatlan, saj- nálatraméltó tettekre ragadtatta magát. Marchis Romulusz figyelmeztette a román papokat, hogy az iskola meglátogatását semmikép se akadályozzák meg, mert erre egyáltalán nincs joguk. A dutyi nagyon szomorú dolog, akármennyit tréfálkozunk rajta. Végtelenül szomorú, akárcsak a sintér kutyagyüjtöje. Lélékfacsaró látvány embert, lelkes embert, bedunkjizva látni. Hogy rászolgált, hogy „úgy kell neki“, hogy minek lopott, minek garázdálkodott vagy sikkasztott, ez mind igaz, de a dutyi mégis nagyon szomorú dolog. Nem ishinné az ember, mennyire szomorú, ha megnem tapasztalja. A helybeli rendőrségnek három helyisége van ilyen célra, _ három „fogdája“. Van egy bűnügyi fogda, egy .„polgári“ fogda s egy szomorú szalon a hölgyek számára. A bűnügyi fogdában egy atyafi alszik édesdeden a széles deszkapadon, amikor belépünk. Csendesen, óvatosan beszélünk, ne zavarjuk szegényt, elég neki a maga baja. Az illat természetesen nem valami kellemes ebben a szűk helyiségben. Az ajtónál balról van egy pléhkanna viz s jobbról egy fából való kis- hordóforma fedett alkalmatosság, könnyen kitalálható célra. A falakon rajzok, feliratök. Sem a rajzok, sem a feliratok nem nevezhetők túlságosan szemérmeseknek. Bizony egy kicsit „szennyes“ az egész helyiség. Középen széles faágy, vagy mondjuk fapad terpeszkedik. A fej számára egy kicsit magasabb a pad széle, ez a vánkos. • A polgári fogda teljesen ilyen, csak valamivel, nem sokkal, tisztább. Itt is megvan a pléhkanna, a kis hordó, a deszkaágy. A kályha mellett még egy fapadka is van, ennyivel elő- kellőbb itt a szállás. A nők „fogdája“, hiába, mégis csak nők fogdája. Semmi szemérmetlen firkálás a falakon. Csak az ajtóra van kirajzolva nagyon futurista vagy kubista módon két bus madár, olyan galambforma, de lehet, hogy cinke. Ez a három barátságtalan helyiség fogadja magába a jó útról letért atyafiakat a kihágástól fölfelé a bűntettig. Felesleges sok szót pazarolni arra, hogy mennyire nem állanak ezek a dutyik a mai kor színvonalán. Nem kívánunk hosszú lélekzetü fejtegetésekbe bocsátkozni arról sem, hogy utóvégre nem kinlatni, gyötörni akarjuk tulajdonképen a bűnöst még a bebörtönözéssel sem. Tessék már most meggondolni, hogy a fogdába olyan emberek is kerülnek, akiknek ártatlansága a nyomozás során egész szépen kiderül. Lehetnek ezek a szerencsétlen emberek olyanok is, akik otthon a kutyájukat sem zárnák olyae cellába, amilyenbe őket itt csukják. Ha halálra Ítélt gonosztevőket csuknak ilyen lyukakba, hát erről még lehetne beszélni, erről se sokat. Csakhogy azokat is oda csukják, akiket előzetes letartóztatásba helyeznek. Csak nemrég fordultak elő városunkban nagyon szomorú letartóztatások. Hová csukja ezeket a rendőrség? Más hely nincs, hát szépen becsukja a „polgári fogdába“. Hangsúlyozom, hogy az ilyen emberről, ugy-e, holnap reggel, egész szépen kiderülhet, hogy egészen ártatlan. De ki csinálja már most azt vissza, ami ő vele történt? Bizony senki. Be volt dutyizva. Már most, annyival tartozik a polgárság önmagának, hogy ha már az ilyen szerencsétlenséget emberi számítással kikerülni nem lehet, legalább, akit a baj ért, akinek rá esett a fejére a tégla, ne alázzuk meg. Ha kiderül, hogy bűnös az előzetes letartóztatásba helyezett szerencsétlen ember, ám vegye el méltó büntetését. Csukják olyan helyre, amilyenre akarják. Ámbár ma már a halálraítéltekkel is humánusan bánnak. De amíg a biióság nem ítélt, mi ne Ítéljünk. Az ilyen letartóztatásba helyezettek számára külön helyiségről kellene gondoskodni' amelyben csak azt éreznék, hogy előzetes letartóztatásban vannak, de nem éreznének teljes le- alacsonyitást. Nem az most a lényeges, hogy más legyen a helyiség; a mostaniak is alkalmasak volnának, csak talán egy kicsit rendbe kellene valamelyiket szedni. A mostani viszonyok között legföllebb még a legénység szobájában lehetne az ilyeneket elhelyezni, csakhogy itt meg oly se k ember fordul meg naponként, hogy még nagyobb megaláztatásnak tesszük ki a letartóztatottat, mintha mindjárt a legszennyesebb „fogdába“ csukjuk. A legkülönfélébb címeken juthat az előzetes letartóztatás dicsőségéhez az is, aki sohase hitte volna, hogy a dutyit belülről meglátja ; nincs semmi értelme, hogy szerencsétlen emberek szerencsétlenségét oktalan módon még jobban tetézzük. A rendőrségről lévén szó, legyen szabad felhívnunk az illetékes körök figyelmét arra a körülményre, hogy a rendőrség bűnügyi osztályának nincs telefonja. Hogy pedig erre szükség van, azt igazán felesleges magyarázni. Előfizetési felhívás. Megbízható, tisztességes, tartalmas lapot adni az olvasóközönség kezébe: ez a cél lebegett szemünk előtt, mikor a „Nagykároly és Érmellék“-et megalapítottuk. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy célunkat sohasem tévesztettük szem elől. Bár minden eseményről gondosan tájékoztatjuk olvasóinkat, sohasem hajhásztuk a szenzációt. Nem kaptunk a kósza híreken, még kevés bbé igyekeztünk efféléket terjeszteni. A tisztesség, úgy a magunké, mint a másoké, szent volt és lesz mindig előttünk. Nem szálka senki a szemünkben. Nem tartozunk semmiféle érdek- közösséghez, klikkhez. Egy érdeket ismerünk, s ennek védelmében és előmozdításában nem ismerünk személyeket és intézményeket, ez az érdek a közérdek, városunk és az Érmellék érdeke. De ennek előmozdításában és védelmében se harcoltunk soha mérgezett nyilakkal. Aki effélét vár tőlünk, annak nem számítunk fegyverbarátságára. Irodalmi részét tekintve is tartalmas lapot nyújtunk az olvasó közönségnek. Tárcarovatunkban a legelőkelőbb fővárosi és vidéki Írók elbeszélései jelennek me. Törekvéseinkhez a közönség támogatását kérjük, mert bizony e nélkül erőtlenek vagyunk. Előfizetési dijak: Egész évre ..............8 K. Fé l évre . . . . . . 4 K. Negyed évre . ... 2 K. Tisztelettel: a „Nagykároly és lirmellék“ szerkesztősége és kiadóhivatala HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindé nap d. e. 12 órától 2-ig. 'Kinevezés. Dr. Falussy Árpád nyug. főispánt az érendrédi áll. el, iskola gondnoksági elnökévé nevezte ki Csaba Adorján főispán. Eljegyzés. Mező Károly pénzügyi szám- tanácsos, számvevőségi főnök eljegyezte Rácz Mátyás nyug. járásbiró özvegyének leányát, Ilonkát. Megyegyülés. Szatmárvármegye törvény- hatósága évi rendes tavaszi közgyűlését május hó 8-án tartja meg. Állandó választmányi ülést tart vármegyénk f. hó 21-én d. e. 11 órakor a vár- megyeházán az alispáni kis tanácsteremben.
