Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-19 / 16. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 16. szám Az általános házbéradó meglehetős nagy terhétől igyekszik megszabadulni Szatmár városa, amint a múlt városi közgyűlésen előterjesztett polgármesteri jelentésből látjuk. Miután u. i. a bérbeadott lakrészek száma a jelenlegi kimutatás szerint csaknem 5000- zal haladja felül a bérbe nem adottakat, Szat- máron a törvény rendelkezése szerint be kell hozni ae általános házbéradót. A város természetesen megpróbál mindent, hogy ez be ne következzék. Arra nézve semmi remény sem lehet, hogy az egyes lakrészek hová sorozása ellen felebbezést nyújtván be, a bérbeadott lakrészek számát 500-zal csönketsék s igy a város az általános házbéradó behozatalát elkerülhesse. Ép ezért Szatmár városának tanácsa nem is kifejezetten felebbezést nyújtott be a lakrészek hová sorozása ellen, hanem az ösz- szeirási munkálatokat általánosságban kifogásolta s kérte a minisztert, hogy az összeírásnak egészen újból való elkészítését rendelje el, amikor is a szatmáriaknak reményük van arra, hogy figyelembe véve a sok üresen álló lakást, a bérbeadottak száma pontos összeírás mellett nem fogja felülmúlni a bérbe nem adottak számát és a város az általános házbéradó behozatalát elkerülhetné. Nálunk, Nagykárolyban, az 1. kerület esik általános házbéradó alá, azaz amennyiben itt az eddigi összeírás szerint a lakrészek számának több mint fele van bérbe adva, adó szempontjából a bérbe nem adott lakások is bérbeadottaknak számítanak, ami lényeges többletet jelent. Ha meggondoljuk, hogy városunkban mily sok az üresen álló „lakrész“, nem fogjuk lehetetlennek tartani azt sem, hogy egy újabb összeírás Nagykárolyban bizonyára azt eredményezné, hogy az I. kerületben is kevesebbnek találtatnék a ki nem adott lakrészek száma a kiadottakénak s igy az I. kerület háztulajdonosai is kikerülnének az általános házbéradó — Igen. — Aprópénz van nálad ? — Van, van. Ez a beszélgetés már egy női szakaszban folyt le. Senki sem ült benn rajtuk kívül, csak egy sűrűn lefátyolozott hölgy. Regényt olvasott, de közben álmosan bólogatott. — Vigyázz magadra! — Persze, hogy vigyázok! Az öt óra negyvenessel visszajövök. Vársz maajd rám ? — Hogyne, szivecském ! Pá! — Jaj! Otthon feledtem egy számlát! Nincs már idő. A vonat elindult. Alan versenyt szaladt vele. — A kereskedő odaadja még egyszer, kérd csak tőle! — lihegte. — Pá, édesem ! Alan elmaradt, a kis Mrs. Dimple pedig kényelmesen elhelyezkedett, aztán szemlélődni kezdett. Minden utazó asszony igy tesz. Legelőször a lefátyolozott hölgyön akadt meg a szeme, aki elaludt. — Szegényke! — gondolta jószivüen. — Biztosan virrasztód egész éjszaka. Talán beteg mellett. A férje lesz beteg! Hogy ki lehet merülve ! Azért is visel ilyen süni fátyolt! — Vájjon miért megy a városba? — fűzte fizetésének kötelesettsége alól. Mindenesetre meg kell kísérelni terheink könnyítését. A kérdést az illetékes hatóság figyelmébe ajánljuk. A románok renitenciája. Lapunk múlt számában megemlékeztünk arról az inzultusokkal teli fogadtatásról, amelyben Jaczkovics Mihály hajdudorogi vikárius, egyházmegyei főtanfelügyelőnek Kismajtényban része volt. Kisinajtény után Szamosdobot látogatta meg a vikárius, ahol a fellázított nép époly lehetetlen módon fogadta, mint Kismajtényban. A kismajtényi esetre nézve a nyomozás még a következőket derítette ki: Már a vikárius első, délelőtti látogatása alkalmával meg- konditották a harangot, a nép összecsődült a templom előtt. A főszolgabíró a templomból kijövet figyelmeztette a népet, hogy a vikáriust illő tisztelettel fogadják. De ugyanakkor már tuszkolták kifelé a főtanfelügyelőt a templomból. Odakinn folytatta a nép a vikárius inzultálását, sőt a lökdösésből a főszolgabírónak is kijutott. A vikárius felszólította Marosán György g. kath. lelkészt, hogy kisérje őket az iskolába. De Marosán ezt megtagadta s ujjal mutatva az iskola felé csak annyit mondott, hogy „ott az iskola“. Mikor a vikárius a főszolgabíróval a faluból távozóban volt, a nép azt kiabálta, hogy „erre ne merjenek vissza jönni“, meg hogy „szerencséjük, hogy nem akkor jöttek, amikorára jelezték, mert nem vitték volna el szárazon“. A legelső útiterv szerint u. i. először Domahidát látogatta volna meg a vikárius, Kismajtényt csak délután. A faluból távozó vikárius kocsiját kővel, sárral dobálta a nép, egy kődarabot a főszolgabíró fogott fel a kezével, különben a vikáriust érte volna. Mikor a főtanfelügyelő istentisztelet végén még a templomban bemutatkozott Marosán Györgynek, a pap azt mondta tovább a gondolatát. — Talán orvoshoz. Tetszik nekem a kabátja. Nem olyan szép, mint az enyém, de azért jó kabát. Csak láthatnám jobban az arcát! — Miért teszi a táskáját maga mellé ? Biztosan sok pénz van benne, hiszen tanárhoz megy ! Mennyit elkérnek ezek az orvos-tanárok egy látogatásért! Rettentő! Jaj, ha valaki ellopná a pénzét! Nem baj, majd én vigyázok rá. Az első állomáson újságot szeretett volna venni. Tegnap volt Felice esküvője, el kell olvasni, mit írnak róla 1 Igen, de hogy csinálja azt ? A férfiaknak könnyű, azok egyszerűen füttyentenek és azt mondják: — Hé újság! De ő nem teheti ezt, mert az nagyon suffragettes lenne! Azonkívül fölébresztené ezt a szegény jó teremtést, aki egész éjjel virrasztóit a férje betegágya mellett. De mégis nagyon szerette volna Felice esküvőjét olvasni! Merész ötlete támadt! Kezébe fogva kis pénztárcáját, leugrott a vonatról és odament az újságos-bódéhoz. Megvette a lapot és sietve szaladt a helyére újra. Dobogott a szive! Ha Alan ezt látta volna! Jé és a ridiküljét is az ülésen hagyta. a vikáriusnak, hogy „más körülmények között szívesen látná, de igy nem“. F. hó 11-én Szamosdob iskoláját kívánta a vikárius meglátogatni. Mikor a faluban Ké- pessy László főszolgabíróval megjelent, már 14 csendőr ügyelt a rendre. A papot nem találta otthon a vikárius, állítólag Kismajtényban volt, hogy az ottani eseményekről tájékozódjon. A csendőrök figyelmeztették a népet, hogy a vikárius úrral szemben illő tisztelettel viselkedjenek. A nép, de különösen a nők azt ellenezték elsősorban, hogy a vikárius a templomba menjen. A vikárius ezt meg is ígérte. A pap megérkezvén, egyenesen a templomba ment s hozzáfogott a gyóntatáshoz. A vikárius utána küldta a harangozót, de az asszonyok a templomkert kapuján nem engedték be. A csendőrök ekkor szuronytámadást intéztek a templomkertben tartózkodó asszonyok és gyerekek ellen és visszaszorították őket. A hátráló asszonyok egy nehány követ repítettek a csendőrök felé. Erre a csendőrök a „tüzelni kész“ vezényszóra már-már fegyverüket készültek használni. Ez szerencsére nem következett be. A pap nem lévén hajlandó a templomból kijönni, a vikárius a faluból eltávozott. * Pénteken d. e. Madarassy István főszolgabíró Dienes István irodatiszt és 20 csendőr kíséretében kiszállott Kismajtényba, hogy a nyomozást megejtse. Az éjjel 11 óráig tartó nyomozás eredményekép letartóztatták Marosán György g. kath. lelkészt s vele együtt a következőket : Moldován Jakab asztalos, ifj. Csögi János közs. albiró, Varjú János, Botos-András kocsis, Sonkodi Pál gazdálkodó, Bontya Gergely mezőőr, Kádár Gusztáv gazdálkodó, Pap László, Tarcza Péter, ifj. Sonkodi István, id. Csögi János, Pintyó Lászlóné, Tóth László napszámos Átadták őket a szatmári kir. ügyészségnek. A vizsgálóbíró a kir. ügyész indítványára mindnyájukat előzetes letartóztatásba helyezte. Biztosan haragudna rá a férje, ha tudná Tíz fontos bankjegyet őrizetlenül hagyott. De a fátyolos hölgy mélyen aludt és más senki sem volt a kupéban. Mrs. Dimple mégis jóvá akarta tenni a hibáját. — Előbb elteszem a pénztárcámat. — gondolta, — megnézem a tizfontost és aztán olvasom csak el az Felice esküvőjét. Kikapcsolta a kis táskája aranyos csatiját és belenézett. A tiz fontos eltűnt. Mrs. Dimple még először nem hitt a szemeinek. Rémülten bámult az üres táskába, meg se mozdult. Majd gyors mozdulatokkal mindent kiszedett belőle. A zsebkendő, púderes pamacs, kulcsok, aprópénz, a Baby arcképe, három levél, ami érdekelni fogja a mamát, cigarettatárca, mind az ülésre kerültek! A tizfontos nem volt ott. Remegve vizsgálta át összes holmiját tüzetesen. A leveleket kivette a borítékból, megrázta, megnézte az üres borítékot. Kirázta a zsebkendőjét és a púderes pamacsot. A cigarettatárcából kiszedte az összes cigarettát, majd végigtapogatta a ridikül minden sarkát. Május 1-én női-, férfi és gyermekruha raktáramat Véber Tibor ur házából ^ i HZlfitíHílfilVfiZfiS ear igaz károly ur házába “h® J ^ J 1 : a „Fekete Sas“ gyógyszertár szomszédságába helyezem át. f Addig is az összes áruimat (tekintettel az elköltözésre) mélyen leszállított árakban árusítom. Tisztelettel ^ Rákóci-utcai házam május 1-től kiadó, esetleg eladó. — A Wéber-féle házbanevől üzlethelyiségem május 1-től kiadó. Szabó Kálmán.
