Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-19 / 16. szám
Nagykároly és Ermellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. mi to ia.' SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) 5#| Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#= Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Főinunkatárs: DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: Egész évre.............................. .8 korona. Fél évre ............................., . . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Egy szám ára..............................20 fillér. Az idő állapotának ügyefogyott állandó konsta- tálgatása még senkit sem hozott zseniális ember hírébe, sőt sokan oktalan módon mindjárt a szellemiekben való nem valami roppant gazdagság kritériumának is hajlandók elfogadni, ha a jámbor ember mindjárt az idővel hozakodik elő. Pedig milyen primitiv szerkezetű bár, de sok terhet megbiró hid az „idő“, amelyen egy-egy bemutatkozás után a csend kísérteties erdejéből a társalgás himes mezejére sétálhatunk. Pláne, ha semmi mondani valónk sincs és mégis mondani kell valamit. Egy pár esztendeje az idő mintha bosszút akarna állani a szellemeskedő- kön s erőszakkal kényszeríti az embereket, hogy beszéljenek róla. Bizonyára hasonlították már az időt szeszélyes asz- szonyhoz is. Hát bizony ez a szeszélyes asszony újabban nagyon sokat beszéltet magáról. Csak tessék akár emlékezetének naplójában, akár a hírlapokban egy pár évre visszalapozni s bizony könnyen megállapítható, hogy a szeszélyes asz- szonyság jó egypár esztendeje nagyon botrányosan viseli magát. Fekete karácsonyok, májusi fagyok, fehér husvétok, esőtlen nyarak következtek egyre-másra. Hogy ez nemcsak magyarországi vagy európai jelenség, mutatja annak az amerikai tudósnak a megállapítása, aki kisütötte, hogy a föld formáliter „meghibbant“ s innen vannak a szokatlan eltérések az időjárásban az előbbi évekhez képest. A „meghibbanás“ abban állana ama jeles férfiú szerint, hogy a föld sarkai uj módon helyeződtek el, eltolódtak. A Föld vidékeinek a Naphoz való elhelyeződése is megváltozván ily formán, világos, hogy az egyes vidékek időjárása is más lesz, mint volt előbb. Akár meghibbant a Főid, akár nem, annyi tény, hogy az utóbbi években borzasztó károkat szenvedett az időjárástól egész Európa, de Magyarország, mint földművelő állam, különösen. Ilyenkor eszmélünk rá, hogy menynyire földművelő állam vagyunk hogy a szelek járásától függ egész életünk, amelyek ellen nem használ semmi appelláta. Jön az eső s „oda lett az emberek vetése“. Innen van az, hogy ha két magyar földműves ember összetalálkozik, mindenekelőtt az „üdöjárás“ állapotát hány- ják-vetik meg. Az ilyesmiből sok okulást merit a paraszt ember, meg is mondja az időváltozást pontosabban, mint akármelyik főfőcsillagász. De mit ér egész tudománya, ha a virágzó barackfára ráesik a hó, megcsípi a fagy? Hiába tudta ezt előre. Politikai egyenetlenségek bent az országban, véres háború a szomszédban, borzasztó pénzviszonyok mindenfelé: már csak az hiányzott, hogy valami gonosz szellem az időjárás szeszélyes asszonyát ingerelje föl ellenünk. Gyümölcsfáink hiába bontják ki lombjuk biztatón szép pompáját: gyümölcsünk nem lesz azidén. Hátha a gonosz asszony vetéseinket is megirigyli tőlünk ! Nem jó gondolni sem arra a borzasztó eshetőségre, amelytől soha sem lehetünk biztonságban. Hát hiszen nem biztos' még egészen, hogy az a gyümölcs, szőlő is, amelyet most megkapott a hó, el fog egészen pusztulni. Használni nem nagyon használt a havas lé, de talán lehet rá remény, hogy bármennyire rémitgetnek bennünket a hozzáértők, a tavaszi nap ismét erőre kapatja a kissé „meghűlt“ gyenge virágokat. Az élet nagyon szívós valami s amikor a szakértők sajnálkozva bár, de kimondják már a véget, az élet még mindig munkálkodik teljes erőfeszítéssel, nem akar megszűnni. Emberről, állatról vehetjük a példát. Az erős tavaszi nedvkeringés, az életnek kicsorduló duzzadása regeneráló hatással lehet gyümölcsfáinknál is. Akár mindenképpen igen nagy, mert a szelíd napsugár az ország sok vidékén csalta már ki együtt mosolyogni a gyenge virágokat. Mi lesz velünk, ha a szeszélyes asszony megirigyli majd vetéseinket? Mrs. Dimple hőstette. Irta Kable Howard. I. Mrs. Dimple, — a legédesebb, legelegánsabb, legbájosabb asszonyka a világon. Lejött a reggelihez. Teljesen vásárláshoz volt öltözve, de nem holmi falusi vásárláshoz ám, hanem előkelő, nagyvárosihoz! Londonba készült bemenni és ez meglátszott rajta, — divatos kalapjától lefelé egészen parányi amerikai cipőjéig. A férje mikor megpillantotta, letette kezéből az újságot. — Hová mégy, szivecském ? Az asszony szenvedő arcot csinált. — Londonba, vásárolni, — mondta. — De miért vágsz olyan szomorú arcot ? — Ha tudnád, milyen unalmas és fáradságos dolog az ilyen vásárlás! — Te szegény mártír! Telefonálj az üzletekbe, hogy küldjék ki a holmikat! — Ez aztán igazi férfi beszéd ! Százszor megmagyaráztam már neked, hogy az embernek látni kell, amit megvesz. Hogy tudja egy kereskedősegéd az én ízlésemet eltalálni! — Menyjek én is veled ? Segítenék ! — Te? Minek jönnél te is? — Mert nem szeretem, ha egyedül utazol. A pénzre sem tudsz vigyázni jól. Sokat viszel magaddal ? — Tiz fontot! — mondta az asszony büszkén. — Nem vagyok gyerek, hogy ne tudjak magamra és a pénzemre vigyázni! Megsértődöm, ha velem jösz! — Jó, — mondta megijedve Alan, — a pályaudvarig elkísérhetlek? — El, édesem. Köszönöm. — Mit vásárolsz ? — Óh, magamnak úgyszólván semmit, Kivéve . . . — Kivéve ? — Ej, ne kérdezz annyit 1 Még lekésem a vonatot. Alan elhallgatott. — Várj! Mindjárt jövök! Csak elbúcsúzom még egyszer Babytól! És ezzel a kis asszony már fönn volt a lépcsőkön. — Én azt hittem, sietsz, -— mormogta Alan, de azért nyugodtan tovább fújta a füstöt. II. — Megvetted már a jegyemet? Te édes, gondos emberkém, te?! — Itt van. Ha nem veszem meg, lekésed a vonatot! Milyen szeleburdi vagy! — Ne mondj ilyet, mert megharagszom! — Mindened megvan? ‘Az összes tavaszi és nyári divatujdonságok legnagyobb választékával szolgál Rubletzky Kálmán divatárnháza. /
