Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-12 / 15. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 15. szám kellett volna megkezdődnie minden halogatás nélkül, mert itt nem legyőzendő ellenségről, hanem lelki setétségükben félrevezetett hazánkfiairól van szó, akiknek le kell már egyszer venni a hálygot a szemükről, hadd lássák, hogy vezetőik az ő lelki- setétségükből élnek. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 6-án d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében Deb- reczeni István kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A polgármester bejelentette a közgyűlésnek, hogy a szervezési szabályrendeletben biztosított négy heti szabadságát f. évi április hó 11-tői kívánja igénybe venni. A képviselőtestület a bejelentést tudomásul vette s egyben kimondta, hogy ha a négy heti pihenés a polgármester egészségének helyreállítására nem volna elegendő, további szabadságot engedélyez. A honvédlaktanya kibővítése, illetőleg uj laktanya építése ügyében a polgármester előterjesztésére úgy határozott a közgyűlés, hogy a város belterületén kívül uj honvédlaktanya építtessék. (Ezt az ügyet múlt számunkban részletesen ismertettük.) Bemutatták a közgyűlésnek a városi gyámpénztár 1912. évi számadását. A képviselőtestület a számadást mindenben helyesnek találta. A gyámpénztári tartalékalapból a nagykárolyi illetőségű hét éven felüli elhagyott gyermekek segélyalapja 1987 K 57 fillért kapott. A rendőrség államsegélyének felhasználására nézve a képviselőtestület úgy határozott, hogy a 6000 koronábcl 800 kor. rendőri szakoktatásra, 980 kor. egy polgári biztos (detektív) fizetésére, 375 korona rendőrkapitányi rendelkezési alapra, 3845 kor. pedig a rendőrlegénység illetményeinek javítására használtassák fel. Bemutatták a képviselőtestületnek a kereskedelemügyi miniszter leiratát, mely szerint a városi villamos müvek szabályrendeletét módosító képviselőtestületi határozatot jóváhagyja. A módosítás szerint az áram ára ipari célokra hw. óránként éjjel 4 fill, nappal 3 fill. A képviselőtestület Diczig Jenő városi dijnok, rendőrkapitányi iktató napidiját 4. koronára felemelte. Az uj gör. kath. püspökség székhelyének Nagykárolyban leendő felállítása érdekében f. hó 4-én, pénteken, d. u. Nagykároly város és Szatmárvármegye küldöttsége tisztelgett Csaba Adorján főispán vezetése alatt Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszternél. A küldöttség tagjai voltak: llosvay Aladár alispán, Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester, Jékey Zsigmond, Jékey László, Nonn Gyula, dr. Kovács Dezső, Kálnay Gyulá, dr. Rooz Elemér, Mitrovics Elek gk. esperes, dr. Nemestóthy Szabó Albert, Hadnagy Ignác, Janiczky Albert, Matolcsy Sándor, Gábor Armand, Komódy Lajos és Illés József, A miniszter előtt llosvay Aladár alispán fejezte ki a város és a megye kérését, rámutatván azokra a nagyjelentőségű okokra, melyek az uj püspökség székhelyének Nagykárolyban való felállítása mellett szólnak. Egyúttal átadta a miniszternek ebben az ügyben Szatmárvármegye memorandumát is. A miniszter válaszának lényege az volt, hogy Nagykároly város várjon addig a kérésével, mig az uj püspököt kinevezik, mert az ő kívánságát is tekintetbe kell venni a székhely, kérdésben. Csaba Adorján főispán felhívta a miniszter figyelmét a s.zatmármegyei román papok Tendenciájára. Sürgősnek tartja az uj püspök kinevezését, hogy ezekkel a papokkal szemben hathatósan lehessen eljárni. Nagykárolyt többek közt azért is alkalmasnak tartja az uj püspöki székhly felállítására, mert itt van a renitencia főfészke. Mitrovics Elek g. kath. esperes, lelkész pedig arra a körülményre hívta fel a miniszter figyelmét, hogy a gör. kath. papok családos, több gyermekes apák, akikre nézve igen nagy- fontosságú szempont, hogy a püspökség olyan helyen állitassék föl, ahol megvannak azok'a gyermekeik neveltetése szempontjából nagyfon- tosságu intézmények, amelyeket a munkácsi egyházmegyéből való kiválásuk által Ungváron hagytak. A miniszter örömének odott kifejezést, hogy a küldöttség élőszóval is tájékoztatta, mert ily módon világosabb lesz előtte az ügy, mint az iratokból. Megyei közgyűlés és a közigazgatási bizottság ülése. Szatmárvármegye megyebizottsága f. hó 10- án d. e. 10 órakor a vármegyei székház gyüléstermében Csaba Adorján főispán elnöklete alatt gyűlést tartott. A közgyűlés elutasította Kinczli* György felebbezését Nagykároly város képviselőtestületének az állami polgári leányiskolának elemi iskolává való átalakítási munkálatainak odaítélése tárgyában hozott határozata ellen. A vármegyei dijnokok rendkívüli segély iránti kérelme tárgyában úgy határozott a közgyűlés, hogy a központban, a szatmári és nagybányai járásban állandóan alkalmazott dijnokok részére a gyámpánztári tartalékalap terhére miniszteri jóváhagyás után személyenkint 70 korona rendkívüli segélyt engedélyez. Simkó Aladár felebbezését Néma Gusztáv városi aljegyző és tanácsosnak a nagykárolyi gazdasági gőzmalomnál igazgatósági tagsági állás viselhetésére adott engedély ellen, a közgyűlés elutasította. A tárgysorozatt többi pontja községi számadások stb. voltak. * A közigazgatási bizottság tegnap, i. hó 11- én d. e. tartott ülésén a tanfelügyelő jelentette, hogy március hóban 16 községban 23 iskolában 48 tanitó munkáját vizsgálták felül. Nagyobb hiányok nem merültek fel, sőt az — Miért? — Nem tudom. — De hisz ezt senki sem tudja meg. Nézze, egy másik kő is kiesett már. A nyílást könnyen kibővíthetjük. Maga különben is karcsú, — a nyílást pedig eltakarják a levelek. Jöjjön át, olyan elhagyott vagyok. A köve'kező pillanatban vékony kis ujjai olyan buzgalommal láttak a nyílás kibővítéséhez, hogy a szerzetes pirulva segített és pár perc múlva ott állott a rózsafák között. — Provence-ból való ? — kérdezte a leány és fölcsillanó szemmel nézte olajbarna arcát. — Igen. Édesanyám a Szent Szűz zárdájában élt, mint menekült. — Soha sem látta még a világot? — Soha, a kolostor kertésze vagyok. A jövő évben leteszem a fogadalmat. — És ki fogja ápolni akkor a biboiszinü violákat ? — Nem tudom. — Miért ? — Nem tudom. Kérdezni — nem szabad. — És akkor maga is rab lesz, mint a többi szerzetes ? — Nem tudom. — Ez nekem megfoghatatlan! Én csak a fákat, az eget, a virágokat ismerem — és mindig gondolkozom, kiváncsi vagyok. Hát maga, legalább akkor, mikor a violái fölé hajol, sohasem kiváncsi arra, mi is ez a nagy világ? — Nem szabad. — Nem értem, — felelte a leány. — Nincs kedve a virágok közt sétélni? Az ifjú szerzetes hallgatagon követte a leányt. Egyszerre'- egy keskeny tornyu kastélyhoz értek. — Ez az én házam, — szólt a léány és megállt a köböl faragott kapu előtt. — A zárkám ablakából gyakran láttam, — felelte a férfi, elfogódottan babrálva kámzsája zsinórját. — És nem volt kiváncá ? — A kastély a tájnak egy része volt. — Bejön ? Ebben a pillanatban harang kondult. — A vecsernye órája, vissza kell mennem, — hangzott a felelet. — De holnap újra eljön A szerzetes habozott. — Olyan egyedül vagyok, hangzott az aranycsengésü sürgetés. — Ugr-e, eljön. — Igen, eljövök. A leány visszakisérte a kőfalig és igy szólt: — Örülök, hogy erre a nyílásra bukkant. A rózsa az én követem volt. Az ifjú megértő hallgatással bámult reá. — Már kezd csodálkozni ? — szólt mosolyogva a leány. —'Mi is a maga neve? — Ignace. — Holnap látni fogom, Ignace? Az ifjú elpirult. — Nem tudom. — Fehér rózsákat fogok adni az oltárra, amennyit akar. ügy e, eljön ? — Igen . . . * Két hét múlva a leány és az ifjú szerzetes a kastély tornyának tetején egy kis teleszkóp előtt ültek. — Az apám csillagász volt, — mondta a leány — de meghalt. Az anyám is és az öreg dajkám már alkonyaikor elalszik. Mit gondolnak a többi szerzetesek, hogy maga hol van most, Ignace? — Toronyból még nem láttam milyen sötét van alant! — De nézzen föl! Ah! — sóhajtotta a leány, — Milyen csudás az égbolt! A tavaszi éjben valóban mint aranynyal teleszórt kárpit borult feléjük az ég fekete bársony palástja. Elsőrangú női divat-terem. Párisi és berlini modelek felöltők, pongyolák és blúzokba Costümöket és francia toaletteket saját nühe- lyembe mérték szerint készítek. KATZ divatterme NAGYKÁROLY.
