Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-12 / 15. szám
L IV. évfolyam. *--------------------------r— Na gykároly, 1913. április 12. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.") Hirdetések szintén ott vétetnek fel. His- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Főinunkatárs: DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 39©" MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. "SW . . ■"■Il i?™——i A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre.......................... .8 korona. Fé l évre.............................. . . 4 korona. Negy ed évre...............................2 korona. Egy szám ára..........................20 fillér. ■ '4 t i A halogatás nagyon alkalmas eljárási módnak bizonyult sok mindenféle ügynek az eligazítására. Sok ügynek csak javára, hasznára válik a halogatás, az érés, esetleg a lassú, de biztos elaívás. A taktikai szempontokból való halogatás nagyon szép gyümölcsöket is termett már, sőt a rómaiak Cunctator, a Halogató melléknévvel tisztelték meg a nagy Fabiust, aki az ellenféllel való összecsapás halogatásával megmentette az államot. Csakhogy vannak Ügyek, melyek egyáltalán nem alkalmasat) ilyen fábiusi eligazításra. Vannak ügyek, ahol a halogatás csak a gyengeség látszatát kelti s a haszonnak minden reménye nélkül csak mérhetetlen károkat okoz. Évtizedek óta húzódik a gör. kath. magyarok ügyének elintézése. Abbamaradt kísérletek után végre az uj püspökség megalapításával már-már úgy látszott, hogy megoldódik, elintéződik egyszer s mindenkorra ez az egész nagy- fontosságú kérdés. Mindenki meg volt róla győződve, hogy efféle reformokat nem lehet máról holnapra rövidesen életbeléptetni, mindenki tudta, hogy a románok részéről folyó aknamunka fent is, lent is a néo között, gátolja a kérdés ^nyugodt megoldását. Mindenki számított bizonyos nehézségekre, melyeket azonban jóakarattal s egymás megértésével el lehet békésen, minden „intézkedés“ nélkül igazítani. Arra azonban, hogy olyan dolgok, előfordulni, amilyeneket most kell hallanunk, senki sem számíthatott. Hogy a hívek főpapjukat a legdurvább módon lökdössék ki a templomból, hogy becsukják előtte az iskolákat: ilyesmire nem lehetett számítani még amellett a fényes nappal folyó izgatás mellett sem, amely „hazafias“ szavaknak sunyi kéz- dörgölés közben való hangoztatása mellett a legorcátlanabbul folyik szemeink előtt. Nincs idő a halogatásra. A legrövidebb idő teljes határozottsággal kell fellépni az izgatásokkal szemben. Minden nap, amellyel az uj püspök kinevezése késik, csak mind jobban és jobban elmérgesiti a helyzetet. Energikus, egy helyről vezetett, egységes, céltudatos eljárásra van szükség, ha már mindenképen eljárásra van szükség. Fő nélkül áll az egyházmegye az administrátor lemondása következtében, s a lázitás nem csak hogy alább nem hagy hanem napról-napra nő. Az egyik közságben még csak megtagadni próbálják az engedelmességet, de kelletlenül bár, mégis engedelmeskednek. A másik faluból már életveszélyes fenyegetéseket küldenek, úgy hogy a főtanfelügyelő meg sem kísérli a látogatást; a harmadikban már a templomban támadják meg a főpapot, erőszakkal kituszkolják, sárral, kővel megdobálják. Rendet, határozott rendet kell itt teremteni, mert a félrendszabályok csak arra jók, hogy szarvakat növesszenek. Az uj püspök teljes határozottsággal fellépő utasításai ellen a román papság semmiféle kibúvót, protestálást nem hozhat fel. Kertelés nélkül szint kell vallania s nem szavakba kapaszkodnia. Mert arról van szó. hogy a papok nem engedelmeskednek. Feliratot feliratra firkálnak, kioktatják az adminisztrátort, magyaráznak, protestálnak, de nem engedelmeskednek. Még nincs is felállítva az uj püspökség székhelye városunkkan s már is itt futnak össze a püspökség adminisztrációjának legjobban megfeszült szálai. A legörvendetesebb körülmények, már mint a szükséges kultur-intézmények megléte, alegsajnálatraméltóbakkal együtt mintegy természetszerűleg Nagykárolyt jelölik ki az uj püspökség székhelyéül. Hisz’ bárhol állítanák fel másutt, csak itt intéződnék el az adminisztrációnak az a része, amelyhez a legtöbb tapintattal teljes energia szükséges. Nagykároly a legalkalmasabb hely az uj püspöki székhely felállítására s reméljük, hogy rövid időn belöl teljesen innen intéződik majd az uj püspök intenciói szerint az a nemzetmentő munka, amelynek már előbb Nyílás a falban. Irta James Belfied. A kertben piros és fehér rózsák illatoztak. A fiatal szerzetes ott állott a hatalmas kőfal mellett, amely a kertet a kolostortól elválasztotta és váratlanul érdekes felfedezésre jutott. A kertből áthajló s a falon végigkuszó rózsaágak között egy hatalmas nyílást fedezett fel, amelyen át pompás kilátást nyert a rózsafákkal teleszórt kertbe. Gyönyörködve nézte a virág- fakadást, amikor egyszerre egy magas, karcsú, fehér látomány került elébe, egy leány — ő azonban szentnek gondolta, mert csak a szentek és madonnák képeiről ismerte a nőt. A leány mintha fehér és arany selyemből lett volna szőve, amint a napsugár végig simogatta. A fiatal szerzetes némán bámult rá a rózsasövény közötti nyíláson. — Madonna! — sóhajtotta. A leány a zörejre megfordult és sötét szemével riadtan nézett feléje. — Engem szólított ? — kérdezte és lágy hangja halkan megremegett. Amikor nem kapott választ, igy folytatta: — Szerzetes maga ? — Az leszel: Madonna ! — felelte elpirulva. — Ha szerzetes, megengedné nekem, hogy megnézzem a kobstor kertjét? Oly régen szeretném látni, de iem engedték meg ! A szerzetes félreállt, a leány pedig a kőfalhoz simult az arcával. — Nézze! — szólt a férfi. — De hiszín ez nem kert! — mondta a leány csalódott sóhajtással. — Nem, e: nem kert — felelte a férfi egyszerűen. — A virágágyak a kolostor másik oldalán vannak ... A bíboros violák . . . — Violák ! — ismételte a leány. — Ó, soha nem láthatom őket, ha maga meg nem engedi! Vannak nők a maguk kertjében ? — Maga . . . maga egy nő ? — kérdezte a férfi még egyre csodálkozom — Talán azt hitte, hogy a szentek egyike vagyok ? — Én igazán nem tudom, hogy maga micsoda, Madonna! A dajkám óta nem láttam asszonyt. De azt tudom, hogy az arca Szent Cecíliáéhoz hasonlít, aki az oltárunk fölött mosolyog. — Megmutathatná őt nekem ? — Nem szabad. — Miért? — Nem tudom, de — nem szabad. — Akkor megmutatom én a kertemet. Jöjjön át. — Ezt sem szabad. Az összes tavaszi és nyári divatujdonságok legnagyobb választékával szolgál Rnbletzky Kálmán divatáruháza.
