Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-16 / 11. szám
12. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. dulattal és objectivitással tárgyalja a kérdést. Kijelentette a polpármester, hogy hat terv van a minisztériumban térképpel együtt. Teljesen remélhetjük tehát, hogy a p. ü. igazgatóság kérdése teljes megoldást nyer egy uj épületbe való elhelyezéssel. Brichta kípviselőtes^meii tag indítványára a jelen voltak kimondják, hogy a polgármester eme beszámolóját a holnap tartandó rendes közgyűlés tárgysorozatába is felveszik. Strohmájer szerint jó volna tudni a telkeket, amelyre felépítendő volna a palota, hogy már ezzel is elejét vegyék a város kizsákmányolásának. A polgármester erre kijelenti, hogy Kovács, Gyene, Roóz Salamon, Schiff, Wagner Isfván-féle telkeket és a nagy zsidóház telkét hozta javaslatba. Ezek közül bármelyik telket is óhajtja a miniszter, azt a város rneg fogja szerezni, bármennyibe kerül is. Természetes csak tisztességes ajánlatokról van szó, mert a palota felépítéséig a tisztviselőknek van helyiségük. Mihelyt a város nem tud megegyezni, kérni fogják a kisajátítási jogot. N. Szabó Antal kívánatosnak tartja, hogy a szakbizottság ne egy meghatározott, hanem alternativ tervhez járuljon hozzá. Ezzel el volna kerülhető a kizsákmányolás. Részéről a legnagyobb méltányosság volt akkor, amikor a legelfogadhatóbb áron akarta telkét rendelkezésére bocsátani; appeilálva tehát a biz. tagok szabadeívüségére kéri őket : ne pártszempontokból bírálják el a kérdést, hanem tisztességes ajánlataikkal könnyítsék meg a polgármester munkáját, amelybe a legnagyobb bizalmát helyezi. N. Szabó Albert, .figyelmébe ajánlja a gyűlésnek egy régi terv megvalósítását: a Kölcsey- utca kiegyenesitését. A telkeket meg kellene vásárolni és a Kölcsey-utca sarkán megfelelő nagyságú telken felépíteni a a palotát, amelynek kiszámíthatatlan előnyei volnának. Elsősorban a központban lenne, közzel a vármegyéhez, a postához, másodsorban az utca megnyitásával a város szépészeti és közlekedési viszonyai jelentékenyen javulnának Ezzel meg volna oldható a rég vajúdó utcarendezés iigyejs; amely megoldás olcsóbb is volna tekintettel arra, hogy 50.000 koronán aluj alig lehet kapni telket. Még ez a megolejás volna a legcélszerűbb, mert egyszerre két fontos feladatot oldana meg. N. zabó Antal végül tekintettel arra, hogy a gr. Károlyi családot, mint magánösokat tisztán nemes baráti érzék és áldozatkészség vezérelte az ügyben való közreműködésében, ajánlja, hogy ennek valamiképen adjon kifejezést a képviselőtestület A polgármester, Dr. Sternbérg Géza hozzászólása után kimondották a jelenlevők, hogy ezt is felveszik a" holnapi gyűlés tárgysorozatába, mert ésak az kompetens ilyen iránya határozatok hozatalára. Ezzel a gyűlés a polgármester éltetésével véget ért. Tekintettel az elmondottak rendkívüli nagy fontosságára Reméljük, hogy a képviselőtestület impozáns módon fog eleget tenni a beszámoló gyűlés megfontolt, higgadt intencióinak. Petronius. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 21-én rendkivülj, közgyűlést tartott a vm. székház közgyűlési (érmében. A közgyűlésnek 207. ,. pontból. áü \|(jtí^ys(?í9zata szép számban hozta össze a tagiakat,. A -főispán fél 11 órakor megnyitván a közgyűlést, meleg szavakkal parentálta el a minap elhunyt B. Kovács Jenő bizottsági tagot s indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssé! elhatározta, hogy a vármegye életében tevékeny részt vett bizottsági tag emlék't jegyzőkönyvben megörökíti. Ezután a tárgysorozat pontjainak tárgyalása következett, amelyeket általában az állandó választmány javaslata alapján fogadtak el. így elhatározták Falussy Árpád dr. indítványára, hogy a vármegye 500 koronával belép alapitó tagként az OMGE.-be. A közgyűlés kétségtelenül legérdekesebb és legszenvedelmesebb vitát provokált pontja volt Bányász Menyhért kérvénye a halmi—bik- szádi vasút céljaira megszavazott 200,000 kor. hozzájárulási összeg fedezésére vm. pótadó ki- vetéséuek kimondása iránt. Erre vonatkozólag az állandó választmány oly értelmű határozatot hozott, hogy az útadó alapra felveendő konverziós kölcsönből keli ezt fedezni és megbízni az alispánt, hogy étről a legközelebbi közgyűlésen jelentést tegyen. Az állandó választmány eme határozata felett beható vita indult meg, amelyet az alispán vezetett be. Az alispán szerint ez a határozat nem tartalmaz semmi bizonyosat. Eltelik a határidő anélkül, hogy a vállalkozó a szükséges összeghez juthatna. Ezt a vidéket nem szabad kitenni egy keskenyvágányu vasút mizériáinak. Indítványozza tehát, hogy a 200,000 koronát az útadó alap terhére szavazzák meg olyformán, hogy az eddigi terhen álló kölcsönök konverziójára felveendő kölcsön alapján fedezzék az összeget. Arra a feltevésre, hogy a nagykároly—peéri vasútra letétbe helyezett ösz- szeg használtatnék fel erre a célra, megnyugtatásképen kimondja, hogy a megszavazott 150 ezer korona semmi körülmények között fel nem használható. Erre dr. Falussy Árpád jelentkezett szólásra s hosszabb beszédben két körülményt szegezett le. EIső; sorban, hogy ez a vasút a vármegyéből kivezet; 18 kilométer hosszúságú csak; az erre megszavazott 200,000 korona ók ne mulassanak az én vergődésemen. Megfogadtam magamban, hogy elkerüljöm, ebben az életben egy árva szót sem váltok többé vele, a Lőwingerrel pedig nem ülök holnaptól egy padba. Azért holnaptól, mert ma igazgatói szünetünk van május elsejének tiszteletére. Szóval, köztünk vége mindennek. Ami volt, az elmúlt, szép hajnali álom volt. Délután is csak azért mentem a boltba, mert mindössze két hétre való horgolócérnám van s kellemetlen, ha az ilyesmi hirtelen kifogy. — Biz az kellemetlen. A római kis lányok nem két hétre, hanem két hónapra gondoltak előre. Ilonka nyelt egyet, aztán folytatta. — Hát amint megyek, előttük kellett elhaladnom, ő már várt a kapuban. Nem állhattam meg, hogy meg ne forgassam a szivében a tőrt. — Gratulálok — mondtam — hallom, hogy nagyon boldog. Erre ő elkezdett mindénfélét beszélni, hogy a Lőwinger kezdett ki vele, meg nem is igaz, hogy szereti, mert csak efngem szeret, amit bizonyít azzal is, hogy épp most irt hozzám egy verset. (Ugy-e; bácsi, őt is a hírneves költők közé lehet már sorolni ?) — Tekintve, hogy a klasszikusok már meghaltak — mindenesetre. — A vers gyönyörű volt, de én nem akartam elhinni a szavait, hadd szenvedjen a hüt- lenségi kísérletért. — Mit tegyek ? — mondta végül és látszott rajta, hogy valóban szenved. — Flolnap május elseje lesz — feleltem én — tűzzön egy fehér orgonaágat az ablakomba. Ez a virág olyan ritka minálunk, hogy alig van belőle egy két bokor, de meg az idén későn jött a tavasz, talán nem Ts nyitott ki. Azért nekem fehér orgona kell ! Ő szivére tette a kezét, két ujját feltartva és úgy mondta : — Esküszöm, hogy lesz! Ilonka szava megint elcsuklott, két köny- csepp veszedelmesen kezdett nőni a szempilláin. — Aztán . . . aztán ma reggel tele volt az ablakom . . . brühühü . . . petrezselyemzöldjével. A második történet. Szomorú dolog, kétségtelenül kellemetlen is, de mit ér, ha nem mese. Sovány, gyermekes, érzékeny, serdülőleányok bizonyára együtt éreznek Ilonkával és a pokol fenekére kívánják László urat, úgy is mint lacibetyárt, azonban novella nem lesz belőle. A déli órákban bevetődtem a sörházba. Ünnepféle is van, meleg is van, friss csapolás is van. Ha jogcímet kell keresni, sose féltsétek a magyart, talál az eleget. A friss csapolások már a vidám előreha- dottság stádiumában voltak, a hosszú asztal tele virággal, középütt egy csodálatos fehér orgonaág. Brammer Fülöp, ai javíthatatlan korhely, pedig odajön hozzám is. — Ezt el kell mondanom, olyan kolosz- szális tréfa. A többiek hallották már, hanem nevettek rajta jó előre a korlátolt emberek szokása szerint, akiknek a fejében megreked egy szó. Nincs abban a szóban semmi mulatságos, a kívül állót bosszantja, de ők dülriek a kacagástól, mikor valamelyik a hallgatás szünetközeibe bele- hajitja a levegőbe. — Úgy volt — kezdte Brammer Fülöp — hogy az éjjel nem aludtam semmit, mert látni akartam a fölkelő napot. Sárgarépa! — kiáltotta el akkor valaki magát és megindult a nevetés. Az elbeszélő látta, hogy nincs jó kedvem, hát megragadta a kabátomat. — Várj csak, majd nevetsz mindjárt te is, csak a végire jussak. Úgy volt, hogy éjfélig borozgattunk, aztán kimentünk a szabadba. Jó messzire. Hallottunk kukorékolni a galsai kakasokat, mikor virradni kezdett s vissza indultunk. Útközben a zöldségtermelők kertjeihez értünk s összeszedtünk egy csomó sárgarépát. (Viharos derültség, többen az asztalt verik) Ez alatt a nap feljött, anélkül, hogy észrevettük volna, de hát az nem tesz semmit, majd találkozunk vele máskor. Mentem aludni. És amint haladok, észreveszek egy ablakba tűzve egy fehér orgonaágat. Ezt, ni, amit az asztalon látsz. Kolosszális tréfa le.-z, gondoltam magamban, nyilván valami szerelmes kis leány álmodik most bent a lovagjáról — hogy meg lesz az lepve reggel! Azzal leszedtem a virágot és átnyújtottam a szendergő szűz álmai számára a petrezselyem zöldjét. Utó-történet. A sörasztal társasága valósággal tombolt, annyira tetszett a történet. A pincér arról tett jelentést, hogy friss csapolás van, de az én szemem csak Jolánkát látta, majd összefolyt előttem minden és akkor úgy vágtam képen Brammer Fülöp urat, hogy az asztal alá fordult. Mert mindig mondtam, nem olyan könnyű novellát irni, amint azt a szentjánosi biró hiszi. Ő ugyan csak azt nem érti, hogy a csodában lehet úgy kiszámítani a történetet, hogy éppen a hasáb végén érjen véget — de a valóságban sokkal nehezebb összeszedni a szerteszétfolyó szemcséket. HájtájerPál ; Gallérok gözmosása: tükörfénnyel hófehérre Nagykároly, Széchenyi-utca 43. sz., a rórh. kath. elemi fiúiskola mellett.’ Kézimunkák, glassé keztyiik, Bútorok szőnyegek tisztítása
