Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-17 / 7. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 7. szám. nyűnk szerint — nem valami hízelgő bármely városra, sőt falura sem. Az elmondottak alapján reméljük, hogy főgimnáziumunk ezen sérelmei mielőbb orvo- soltatni fognak. Petronius. Közigazgatási bizottság ülése. Lapunk múlt számából technikai akadályok miatt kimaradt a közigazgatási bizottság ülésének referádája. Most közöljük tehát az ülés lefolyását. Az ülés f. hó 9-én volt Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A szakreferensek előadása a következő volt. Az alispáni jelentés kiemeli, hogy különösebb intézkedést érdemlő ügyek nem fordultak elő. Útlevelet kért 286 egyén, , kapott 255, visszavándorolt 55 egyén. Domokos Ferenc nagybányai főszolgabíró ügyében a belügyminiszter a közigazgatási bizottság ítéletét helybenhagyta. A tiszti főorvosi jelentés szerint, amelyet a szabadságon levő dr. Schön- pflug Béla helyett dr. Czukor Lajos t. tiszti főorvos terjesztett elő, a közegészségi állapot általánosságban kedvezőnek mondható. Megszűnt ugyanis a szaniszlói difteritisz-járvány, a csanálosi kanyarójárvány, a vámfalusi, avas- újvárosi és kékesoroszfalui járványok nem szűntek ugyan meg teljesen, de újabb, járvány nem fordult elő. Bodnár György kir. tanfelügyelő előter- tésében jelentést tesz a nem magyar tannyelvű iskolák tankönyveinek átvizsgálásáról és bizonyos adminisztratív intézkedésekről. A mikolai állami iskola építésére az árlejtést megtette és újabb felterjesztéssel fordult a miniszterhez, hogy a misztótfalusi, szinérváraljai és szamos- borhi állami iskolák építését még a tavasz folyamán eszközölhessék. — A pénzügyigazgató rövidesen beszámol arról, hogy egyenes adókban 1q1,435 K, hadmentességi díjban 962 K, bélyeg- és jogilletékben 88,093 K, fogyasztási és italadóban 18,649 K folyt be. Az állategészségügyről a főállatorvos előterjesztésében megnyugtatóan emlékezik meg. Kevés községben léptek fel ragadós betegségek, a zárlatok pedig csak egyes községekre szorítkoznak. — A kir. ügyész a letartóztatásokról beszámolva felemiiti, hogy 191 férfi, 22 nő volt letartóztatva. Ezek közül 163 férfi, 16 nő szabadult. Letartóztatva maradt 28 férfi és 6 nő. A pénzügyigazgató jelentése után Falussy Árpád dr. egy fegyelmi ügy sürgős elintézését kérte. Székely Endre szinérváraljai kir. adótisztről van szó, akit hat év óta függesztettek fel. A bizottság úgy határozott, hogy ez ügyben felir a pénzügyminiszterhez. Az ülés ezzel véget ért. Reformeszmék a Polgári Kör reorganizálásában. Amikor gróf Széchenyi István az első Kaszinót megalakította Magyarországon kétségtelenül kettős cél lebegett szemei előtt. Először az önművelődés, másodszor és talán legfőképen, hogy hathatósan előmozdítsa az egyes társadalmi osztályok között a társas érintkezést ; egyben intenzívvé is fejlessze, ama közösség által, amelyben egy-egy Kaszinó tagjai már természetesen vannak. A különböző estélyek és tudományos felolvasások, kedélyes eszmecserék mind hivatva vannak, hogy a kölcsönös megértés előmozdításával lerombolni igyekezzenek a kasztszerüség korlátáit. A különböző folyóiratok, gazdagon felszerelt könyvtár módot nyújtanak elég tág keretben az önművelődésre. Valószínűleg ezek a szempontok lebegtek néhai gróf Károlyi István szemei előtt, amikor a jelenlegi Polgári Kör épületeinek terveit kidolgoztatta s annak felépítésénél tevékeny részt vett. Az akkori idők Ízlésének és szükségletének talán nagyon is megfelelő, díszes volt a helyiség, de ma már, amikor a kor követelményei a legnagyobb kényelmet és berendezést várnak a Kaszinóktól, szűk is, meg nem is praktikus. Hir- lapszobája, játszóterme van csak: társalgója egyáltalában nincs, könyvtára pedig egy mellék- helyiségben. A körnek ez időszerint 414 tagja van : tehát képtelenség, hogy ennek fele is jelen lehessen : pedig a Kaszinó csak akkor éri el célját, ha tagjai minél többet érintkeznek egymással : csakis ez a mód vezethet összetartásra. A kaszinó céljainak a jelenlegi épület csak feltételesen és részben felel meg. Ha haladni akarunk a korral ki kell bővíteni a kaszinó épületét, amely a legmodernebb berendezéssel ellátva a lehető legkellemesebb tartózkodási hellyé avassa minden egyes tag számára. Mint tudjuk a kör uj elnöke is felvette programm- jába ezt az eszmét s e tényben örvendetes garanciát látnuk a kivánalom mielőbbi teljesedésére. Mert, hogy is állunk most ? A hirlapszoba oly kicsiny, hogy húsz embernél több nem igen fér el benne : tekintve azután azt, hogy itt vígan dohányozhatnak, el lehet képzelni : mennyire kellemes az ottani tartózkodás mondjuk egy órán keresztül. Társalgó nincs, hanem a játékterem szolgál erre a célra. A lehető legszerencsétlenebb megoldás. A játék jellege — bárminőről is legyen szó — már magával hozza a zajos viselkedést : az ellentéteknek hangos kiváltását, bizonyos fokú kavarodást. Ebben a teremben kedélyesen, kellemesen társalogni képtelenség. Itt van ezután az ok: miért látogatják oly kevesen a játéktermet. A könyvtár egy mellékhelyiségben van, meglehetős szánalmas állapotban. Hivatalos helyiségeket a jélenlegi kör nem ismer. A reorganizációnak tehát két dologra keli kiterjednie : az épület kibővítésére és a könyvtár tökéletesítésére. Olyan épületet kell emelni, amely épület minden tekintetben megfeleljen a kaszinói, de a modern követelményeknek is. hol a jfeugár fenyők úgy himbálóznak, mint a táncoló leányok, vagy Kiyomidzuban, ebben az ősrégi mulatóban, hol minden a régmúlt idők ragyogó álmaira emlékeztet. A terjedelmes erdők itt mély árnyékban nyugszanak, mormogó, hűvös és kristálytiszta patak szökik ki a sziklák közül és folyton lehet hallani a láthatatlan fuvolák panaszos sírását, melyek kedves behízelgő hangon régi dallamokat elevenítenek fel. E kis szórakozásoktól és kirándulásoktól eltekintve, Haru ritkán ment ki, mert rokonai messze tartományokban laktak, a látogatásokat pedig nem szerette. Nem is kívánkozott sehova otthonából, hol az Istenek fülkéit feldíszítette virágokkal, csinositgatta a szobákat és mindennap megette aranyhalacskáit a kerti tóban. Gyermek mindeddig nem hozott életébe sem örömöt, sem bánatot. Eltekintve asszonyos fejdiszétől, most is ép úgy nézett ki, mint valami fiatal leány és dacára, hogy ügyes házi-* asszony volt, gondolkozásában olyan ártatlannak maradt, mint a gyermek. Öt évig élt boldogan férjével, ki annyira figyelmes volt iránta, mint amilyen a hozzá hasonló, előkelő hölgygyei egy japán kereskedő csak lehet. Ekkor aztán egyszerre és hirtelen elhidegült. Harunak erős meggyőződése volt, viseletében ez a gyors változás nem az ő mag- talanságában rejlik. De mert nem tudta kifürkészni a valódi okot, el akarta hitetni önmagával, hogy valószínűleg elhanyagolta kötelességeinek egyikét. Hiába kutatott ártatlan lelkiismeretében, hiába igyekezett kiolvasni férje szemeiből kívánságait: ő rideg maradt. Bár egyetlen barátságtalan szó sem hagyta el ajkait, de e magára erőszakolt hallgatás mögött, Haru azért érezte sérteni vágyó szándékát. A japán férfi nem egykönnyen használ feleségével szemben sértő szavakat, mert ezt a jobb társaságban közönségesnek tartják. A müveit japáni még neje szemrehányásaira is szelíd szavakkal válaszol, mert az általános elfogadott illem szerint, a legkezdetlegesebb udvariasság is ezt követeli meg. A gorombaság sem nagyon tanácsos Japánban a házastársak között. A finom lelkületű, érzékeny asszony nem tűri hosszasabban a durva bánásmódot, mig a heves vérmérsékletű elvakulva a szenvedélytől, egy neki nem tetsző szó miatt képes megölni magát. És az ilyen körülmények között történt öngyilkosság egész életére megbecsteleniti a férjet. E helyett használják a hallgatag kegyetlenséget, mely rosszabb a durva szónál és biztosabban talál. Például a teljes elhanyagolás és •közömbösség, mely okvetlenül féltékenységet ébreszt. A japán asszonyt ugyan arra nevelik, hogy soha sem szabad féltékenységet mutatnia, de ez az érzés ősibb, mint minden nevelés és ép oly régi, ép oly kitartó, mint maga a szerelem. Szenvedélytelen arckifejezése alatt a japán asszony ép úgy érez, mint nyugaton lakó nővérei. Haru féltékenységének volt alapja. Azonban ő nagyon is gyermekkedélyü volt ahhoz, hogy kitalálja a valódi okot, a cselédség pedig sokkal jobban szerette úrnőjét, semhogy felvilágosítást nyújtott volna. A férj otthon, vagy másutt, eddig rendszerint vele töltötte az estéket. De most mindennap egyedül távozott. Eleinte üzleti elfoglaltsággal mentette magát, később azonban már mentséget sem keresett, sőt még azt sem mondta, hogy mikor fog hazatérni. — Mintha lelkét valami gonosz szellem babonázta volna meg! — mondta a cselédség. És csakugyan, ettől kezdve egészen megváltozott, mert az ügyesen felállított csapdában megfogatta magát. Egy geisha akaratát suso- gásával bénította meg és szemeit mosolyával vakította el. Pedig ez a leány nem volt olyan szép, mint felesége, de nagy ügyességgel tudta szőni az érzékiség bolonditó hálóját, melybe csukott szemekkel esnek a gyenge férfiak. Haru mindenről semmit sem gyanított addig, mig férjének különös viselete rendes szokássá nem vált. Bár soha sem árulta el, hogy hol tölti estéit, de azért Haru egyszer sem kérdezősködött, mert kerülte a féltékenység látszatát. A helyett, hogy szavakba öntötte volna bánatát, sokkal nyájasabb és előzékenyebb volt férje iránt, mint azelőtt. 0 különben továbbra is minden este távol maradt, mert lelkiismerete mindinkább elhallgatott. in IAIÄT mulató Vidéki vendégek flAulifili DEBRECEN találkozó helye. a vasúti állomással szemben. Egész éjjel nyitva! minden este vmuuiii vivuiuuiuvivi Elsőrendű fővárosi művészek felléptével.
