Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-15 / 24. szám
2-ik cld;il. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 24. szám. kész maecenásai, azok nem költhetik üdvösebb célokra pénzüket, mint az ilyen célzatú ösztöndijak létesítésére. Az elmondottak indokolják álláspontunkat: s nem csalódunk talán, ha azt mondjuk, hogy lesznek városunkban olyanok, akik áldoznak a kultúrára, mert önkénytelenül áldoznak ezzel a haza oltárára is. Petronius. Városi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete f. hó 9-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyen tekintélyes számban jelentek meg a szenátorok. A közgyűlésnek több fontos tárgya volt, amelyet a jog- és pénzügyi bizottságok javaslata alapján intéztek el. A közgyűlésen Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester elnökölt, a ki a szokásos formalitások között megnyitva az ülést, szives szavakkal üdvözölte a megjelent képviselőtestületi tagokat. A napirend tárgyalásakor az egyes előadók referádája alapján kihirdették a belügyminiszter által jóváhagyott piac-helypénzszedési szabályrendeletet. — Gróf Károlyi Antalnak városunk ellen indított perében az első bíróság marasztaló ítéletet hozott s ezért a közgyűlés utasította a tiszti ügyészt, hogy az Ítéletet felebbezze meg. A városi villamosmű kibővítéséhez szükséges gépek szállítására a Nicholson-féle gyár ajánlatát fogadták el s megbízták a gyárat a gépek szállitá-' sával. A közgyűlés megbízta továbbá a tanácsot, hogy az Attila-utcának a vasutig leendő meghosszabbítására szükséges összes műszaki intézkedéseket és kisajátításokat intézze el. A polgári iskolának mezőgazdasági irányú 7 osztályú polgári fiúiskolává leendő fejlesztése tár- gyákan Dr. Vetzák Ede indítványát fogadták el s határozatba ment, hogy a kérelem szóbeli előterjesztése végett a kultuszminiszterhez külcső legalján fogadja az uralkodót, legmélyebb reverenciával hajolva rneg. Egész lelkét betölti s megvilágítja sima arcát az alattvalói boldogság. Mily szerencse! Mily dicsőség! Mily kegyes leereszkedése a legfelségesebb császárnak ! Gróf Czobor József úgy érezte, hogy egész élete, hűsége, minden szolgálata meg van jutalmazva e látogatás által. Ő felsége nyájas pillantást méltóztatott vetni hü emberére s valamit mondott is. Csak kevés szót, mert ő felsége nem szereti a sok beszédet, ami nem is volna illendő oly sok ország hatalmas fejedelmének s a római szent birodálom császárjának. De mégis meghallhatják, akik közel állanak, hogy ő felsége azt mondotta: — Kedves gróf. Oh, e pillanatban úgy érezte gróf Czobor Jó^kef, hogy kész volna odaadni életét, minden vágyonát Ez a megszólítás, hogy „kedves gróf“, fülében fog csengeni végső leheletéig. Oh,' ezért az ünnepélyért, hogy itt láthassa urát, királyát, érdemes volt zálogba vetni holicsi ufadalmát. Hisien maradt rnég neki elég. Maradt annyi, hogy fényben elhomályosíthat akárkit. Három helyen is van palotája; Bécsben, Páris- bam Velencében. És akármelyik helyre megy, mjjidenüft pazar potppával berendezett kész udvartartás várja, Teljesszámu cselédség min- délfütt: lakájok’ szakácsok, kocsisok, lovászok, fuilajtáYók. Went kél 1 magjává! vinni semmit; döttséget menesztenak. Ugyancsak elhatározta a közgyűlés, hogy a hivatásos tűzoltó őrparancsnok részére a városházánál természetbeni lakást bocsát rendelkezésére. Meghosszabbították a képviselőtestület azon véghatározatát, hogy a városi alkalmazottak tűzifa szükségletüket a város tűzifa szükségletével együttesen szerezhetik be. Az önkéntes tűzoltó egyesületnek műkedvelői előadásából kifolyólag a színházi és. világítási dijat elengedték, mig a dalárda hasonló irányú kérelmét elutasította a közgyűlés. Egyben 200 korona segélyt utalt ki a dalárdának az országos dalversenyen való részvétellel felmerülő költségek pótlására. Több adróbb, jelentéktelen ügy tárgyalása következett ezután, amelyeknek végeztével tudomásul vette a közgylés a f. évi április hó 25-én és május 29-én tartott pénztárvizsgálatról felvett jegyzőkönyvet, nemkülönben a polgármester ama bejelentését, hogy a szilágysági h. é. vasút r.-t. őt felügyelő-bizottsági taggá választotta meg. Töhb tárgy nem lévén, az elnök a gyűlést berekesztette. x. A P. 0. K. estélye. Előkelő, disztingvált közönség jelenlétében folyt le a helybeli polgári olvasókör estélye, f. hó 8-án a vármegyeház dísztermében. Az estélyre nagyban készült a rendezőség, a mely Braneczky József tanár vezetésével lankadatlan agitációt fejtett ki a siker érdekében. Jóleső érzéssel konstatáljuk, hogy az ambiciózus munkának megvolt a fényes erkölcsi s kielégítő anyagi sikere. Elismerés illeti ezért a vezetőséget, de különösen Braneczky igazgatót, akinek kétségtelenül nagy érdemei vannak a műsor ötletes összeállításában, a mindenre kiterjedő tapintatos rendezésben és az elsőrangú szereplők fáradságot nem ismerő összetoborzásában. Az estélynek különös érdekességet kölcsönzött Glücklich Vilmának, a magyar feministák elnökének szabad előadása „A feminizmind a három palotája eUvc.n látva mindennel. Bármely percben beköltözhet, amikor akar. így él dús pompásan. Marékkai szórja a pénzt s nincs gondja egyébre, csak fényűző szenvedélyének kielégítésére. Ö akkor is Bécsben mulatott, mikor Magyarországban a Rákóczi Ferenc lobogóit hordozták s harci zajtól visszhangzott az egész ország. 0 már akkor is, bár fiatal észszel, tudta, hogy az csak hiábavaló lárma. Élvezni az életet, az az okosság. És ő élvezi fenékig. Pompa, mulatság, tánc, kártya, szép hölgyek, vig cimborá. és a császári udvar fénye, ez az élet. És ime itt ennek az életnek koronája: itt van a császár az ő termeiben. Ö felsége áthalad a hódolók sora közt s az urak, a hölgyek mind összeszorulnak, amennyire csak összeszorulni lehet, hogy utat nyissanak ő felségének. A nagy szálában ő felsége leülni méltóztatott néhány percig. Éppen csak addig, mig Caffarell elénekelt egy áriát. Ő felsége, azt mondják, szereti a zenét, de hideg, márványarcán nem látszik s szeme közönyösen tekint átt a pohos olaszon, mintha nem is látná az énekest, csak az üres levegőbe nézne. Aztán fölkelt a császár, két vagy három nyájas szót szólt, az urak és hölgyek ismét sorfalat nyitottak s ö felsége a szokott spanyol mus társadalmi jelentőségéről“. A lelkesem előadott tétel okszerű fejtegetésével általános- megelégedést keltett. Kár, hogy nagyrészt olyan dolgokról is volt szó, a melyet közönségünk már ismer. Mindennek dacára az -érdekes előadást lelkesen megtapsolták. Az estély másik érdekessége M'agyassy Margit koloratur énekesnő éneke volt,, aki két ízben adott elő opera-áriákat nagy hatással. Hangja tisztán csengő, iskolázott és nagy skálájú, ami bensőséges hatásából .talán, kissé leront az, hogy a szöveg nem érthető* énekéből. A közönség frenetikus tapssal ünnepelte az énekesnőt, akinek számait két izbem is meg kellett toldania. Az estély clou-ja azonban Balázs y$rpád országos hirü dalköltö hegedüjátéka volt, a melyet Fátyol Józsi zenekara kísért diszkréten. Balázs saját szerzeményű dalaiból* adott elő olyan tökéletes interpretálással,, hogy teljesen meghódította a közönséget. Ügyes vonókezelése, nagy technikája szinte észrevétlenül egészíti ki nagy érzéssel bemutatott játékát. Egy darab kép tárult -elénk a magyar néplélekből annak minden tüneményes fázisával egyetemben. Kész művészt látunk benne, aki ha. virtuozitását a klasszikus darabokban is ily fenséggel tudja ragyogtatni, fényes jövő elé néz. Az elsőrangú műélvezetet nyújtó játékot valóságos tapsorkánnal fogadták. Nem feledkezhetünk meg itt a dalárdáról sem, amely Vitek karmester vezetésével bámnlatos precizitássalnuanceirozött előadást produkált. „Régi emlékek“ címen kuruc- dalokat adott elő, amelyhen Csepreghy Antal a bariton-solot, Széchenyi. Lajos a tenor-solot énekelte diszkréten, nagy hatással. A hangverseny előkelő* közönsége körében ott láttuk özv. gróf. Károlyi Istvánnét is, nemkülönben társadalmunk vezető elemeit. A fényes sikerű hangverseny után a Polgári Olvasókörben társasvacsora utána pedig tánc volt,, a mely derült hangulatban.sokáig tartotta együtt a társaságot. Censor, grandezzával végig mentköztük, mialatt jobb- rói-balról szinte földig hajoltak. Czobor gróf. lekisérte a császárt egészen hintójáig s mélyen, alázatosan meghajolva ott állt, mig a felség kocsija elrobogott, Mikor visszatért a terembe, az urak irigykedve, a hölgyek nyájasan mosolyogva tekintettek rá Oh, a boldog ember, akit a császár így kitüntetett megjelenésével. De akadtak, akik gonosz megjegyzéseket is susugtak a háta mögött. Vájjon meddig bírja, ezt a pompát? Tizenhárom falujába került ez a mai estély. — Barbár fényűzés, — jegyezte meg Silva Taruca marquis, körültekintve az aranytól csillogó termeken; — de szeretném látni, tudná-e az egyszerűséget a drágasággal párosítani, úgy, hogy ne rikitson s ne látszassák meg, mennyibe kerül. Megvitték Czobornak a spanyol marquis szavait s föllobbant a grófban a büszkeség. — Nos, marquis, — mondta a spanyolnak — akar ön fogadni, hogy melyikünk jelenik meg egyszerűbb és mégis drágább ruhában a legközelebb eső udvari ünnepélyen: ön, vagy én ? — Áll a fogadás. — szólt a kevély spanyol ur— ezer alanyban, ha úgy tetszik, grófur. — Tartom, marquis ur! — felelt gróf Czobor. _____A közetkező udvari ünnepélyen Silva
