Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-06 / 14. szám
14-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. A szatmáriak nagylelkű ajánlatával szemben megemlítjük, hogy a pénzügyigazgatóság 22 éven át e'i 2000 frt. bért fizetett, mi ajándék, tehát modern palotára nem is lehetett igénye. Ha a kincstár sajátja lett volna az épület, a fenntartása belekerült volna eny- nyibe. Az egészségügyi szempontokat jó lesz Szatmár-Németinek nem nagyon feszegetni, mert hogy járványfészek Szatmar, azt mi nagykárolyiak jobban tudjuk, mint a Pénzügyigazgatás. Jobb is lenne Szatmárnak a pénzügyi palotára szánt százezreket közegészségügyi célokra fordítani, vagy saját tisztviselőinek elhelyezésére, kik nincsenek jobban elhelyezve, mint a nagykárolyi p. ü.. tisztviselők. A nagyobb hatás kedvéért megemlékezik végül a Pénzügyigazgatás a Szatmár város által kilátásba helyezett olcsó és egészséges tisztviselői lakásokról. Nohát ebből a tisztviselők nem kérnek. Úgy tudjuk, erre nézve már nyi- látkoztak is. Az egész áthelyezési kérdésnek mozgató rugója azon üzleti szellem, mely a telekspekulációban és házbéruzsorában nyilatkozik meg legjobban Szatmáron. Ettől az üzleti szellemtől ugyan nem remélhetnek semmi jót a tisztviselők. Ettől ugyan nem védheti meg a tisztviselőket a városnak a kincstárral szemben megnyilatkozó nagylelkűsége. Ez már sok volna Szatmár-Nénieti városától, tartsa meg magának. Tudják azt a károlyi p. ü. tisztviselők, hogy amely telek □ -Ölenkint Nagykárolyban 4 K., Szatmáron az átlag 10—16 K. Nagykárolyban gróf Károlyi spekuláció kizárásával adott a tiszt'iselőknek telket 4 koronájával; Szatmáron telekspekulánsok kezében van egész Szatmár és környéke. Szolgálhatunk a Pénzügyigazgatásnak még több adattal is, különösen ha szives lenne az igazság érdekében leközölni. Végül még csak egy megjegyzést vagyunk bátrak tenni. Nem akarjuk hinni, hogy a fentirt közlemény a Pénzügyigazgatás nagytudásu szerkesztőjének tudtával látott volna napvilágot. Nem hihetjük ugyanis, hogy egyoldalú információk alapján csináljon hangulatot oly kérdésben, melytől egy város anyagi és kulturális léte függ. Nagykároly város ugyanis a pénzügyigazgatóság elvitelével tönkre tétetnék, úgy anyagilag mint kulturailag, mi nem lehet érdeke a pénzügyi közigazgatásnak. H—n I—s. Kereskedelmi mérlegünk passzivitása. A mikor a magyar külforgalmi statisztikának 1911. évi ideiglenes eredményei nyilvánosságra jutottak, a magyar külkereskedelemnek 260 millió koronára rugó nagy passzívuma egyes körökben annál nagyobb aggodalmat keltett mert úgy az 1911. évi, mint az előző évi gabonatermés igen kedvező volt és az utóbbi évek átlagát meghaladta. Szükségesnek véljük tehát vizsgálat tárgyává tenni, vájjon a magyar külforgalmi mérleg passzivitásából tényleg a gazdasági viszonyok rosszabbodására lehet következtetni ? Ha Magyarország külforgalmának alakulását vizsgáljuk, meggyőződhetünk arról, hogy a behozatal és a kivitel alakulása között szoros összefüggés van, amennyiben a kivitel emelkedésével együtt jár a behozatal emelkedése és fordítva. Ennek megvilágítására az elmúlt 30 év külforgalmát az alábbi táblázatban olyképen csoportosítottuk, hogy a megelőző évhez viszonyított beviteli, illetve kiviteli többletet —(—szál, a csökkenést —szál jeleztük. Behoz. Kiv. Behoz. Kiv. Behoz. Kiv. 1883. + + 1893. — + 1903. + + 1884. + — 1894. + 1904. + + 1885. — + 1895. — — 1905. + + 1886. — + 1896. + _4_ i 1906. + 1 1887. + — 1897. + — 1907. —|_ + 1888. + + 1898. + _i_ i 1908. — — 1889. .+ + 1899. + + 1909. + I ~r 1890. + + 1900. — + 1910. + i 1891. 1892. qL. + 1901. 1902. + I ' íii 1911. ~P I Az összeállítás igazolja, hogy mindössze egy év fi897.) kivételével harminc év alatt a bevitel emelkedése, illetve csökkenése együtt járt a kivitel emelkedésével, illetve csökkenéséő, a másik pompása illett a kicsi fiára. Azt mondta az öreg Berta : ez a szabadság színe fiam ! És azontúl a kicsi Berta Pista mindig, de mindig vörös ingben járt az iskolába. A tanító mindig csúf szemeket meresztett, ha Berta Pistára nézett. És ha beszédbe elegyedett néha Botár Bercikével a nagy ur fiával, aki mellette ült, tüstént szaladt és ráhúzott a pálcával Pistára. Botár Bercikére nem ütött sohasem . . . Pedig gyakran csattogott a pálca és néha Béreiké is hibás volt. Elpanaszolta Pista az apjának a tanítót is, Bercikét is. Az apja azt mondta, hogy itt csak Béreiké a hibás, mert ő urnák a fia. És másnap a városból hozott valamit, olyant, mint egy bicska, csakhogy mégsem volt az bicska, mert gömbölyű volt az éle és nem lehetett vele vágni. Félre hívta a fiát a sarokba, ott sokáig csendesen magyarázott, végre marokba fogta a bicska-félét, felemelte, azt mondta : igy ni! és lesújtott. Borzasztóan sújtott, mintha egyszerre két gyermek szivét kellett volna átszurnia . . . Harmadnap kinn játszottak a gyermekek az erdőszélen. Berci is, Pista is. Berci kötődött egy kicsit a Pistával, de rövidesen abbahagyta. Inkább köveket hajigáit. És amikor egyszer egy nagy-nagy követ akart hajítani, mikor felhúzta a kezét, hirtelen szúrást érzett az oldalában, odakapott, véres lett a keze . . . aztán hosszába elvágódott. Sok gyermek látta, de egy se tudta megmondani, mi történt. Másnap az öreg'Berta nem ment a gyárba. Büszkén kézen fogta a fiát, úgy vitte iskolába. Ma lesz a nagy nap: hadd lássa ő is! Az iskolában együtt ült a gondnokság. Az öreg Berta majd elvágódott: előttük állott Botár Béreiké. Az oldalán feszült a begombolt kabát, látszott, hogy alul be van kötözve. A gyermek fennhangon vallott: „ . . . egy követ a.cartam hajítani, felhúztam a kezemet, megcsúsztam, a hatam mögött állott Berta István, a kezében volt a bicska, én belecsúsztam, igy hasadt fel az oldalamon a bőr!“ Az öreg Berta kékült-zöldült. Kiáltani akart, hogy nem igaz. De nem mert. Hátha még ráfognák, hogy henceg, amért szociálista ? Inkább hallgatott. Kihallgatás után a gyermekét elvitte haza. Otthon elvette tőle azt a bicska-félét s feldobta a szekrény tetejére. A gyermek nem hagyta annyiban : — Hát miért vette el tőlem ? Az öreg rámordult: — Csak azért! Nem való gyermek kezebe a bicska. A gyermek nyomban megértette az apját. Legalább erre vallott, hogy lesütötte a szemét. vei s ez a párhuzamos irányzat legfeljebb egy évvel tolódott el. A növekvő behozatalt még a legutóbbi években is — bár lényegesebben kisebb mértékben — növekvő kivitel kisérte, ami igazolja, hogy a magyar kivitel és behozatal több évtizedes alakulata a passzívum dacára sem változott. Kereskedelmi mérlegünk újabb passzivitása az 1909. évi mérleggel veszi kezdetét. Ez év 108 milliós behozatali többlete azonban általánosan természetes okokra volt visszavezethető, mert a rossz termés folytán előállott gabonahiány pótlására rendkívüli 111 millió koroná a rugó gabonabehozatalok váltak szükségessé. Aggályok csak akkor kezdettek megnyilatkozni, midőn a behozatali többlet az 1910. évi jóközép és 1911-iki bőséges aratások dacára 1910-ben 135 millió, 1911-ben pedig 260 millió koronára emelkedett. Ezekkel az aggályokkal szemben megállapíthatjuk, hogy az a tünet, miszerint jó aratásokat passzív kereskedelmi mérleg kisér, nem áll egyedül külforgalmunkban, a mennyiben pl. 1895-ben 47 millió q búzaterméssel 78 millió koronás behozatali többlet, 1906-ban pedig 56 millió q rekord búzaterméssel 46 millió koronás behozatali többlet esik össze. Azt hisszük, hogy helyes nyomon járunk, ha e jelenség 'magyarázatát abban keressük, hogy Magyarország tulnyomólag mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának vevőképessége jó termések idejében emelkedik s a gazdaközönség e kedvező helyzetet nagyobb beszerzések eszközlésére, illetve szükségletének hosz- szabb időre való fedezésére használja ki. Az ilyképen hirtelenül megnőtt rendkívüli fogyasztást pedig az ország zsenge ipara nem képes nagyobb mértékben fedezni, minek folytán ez években több árut kell külföldről beszerezni. A legutóbbi Írét év jó termése, magas gabona- és állatárai az ország jólétét nagy mértékben emelték. Evvel kapcsolatban e két év passzivitása is a nagy mértékben megnőtt külföldi behozatalnak tudható be, mert a kivitel általában ez évek egyikében sem csökkent. A szükségletek emelkedését nehány jellemző adattal kívánjuk megvilágítani s azért ide iktatjuk, hogy csak a legutóbbi öt év alatt, tehát az 1906—1911. időszakban a pamutáruk behozatala 222 millió koronáról 241 millió koronára, a gyapjuáruk behozatala 129 millió koronáiéi 155 millió koronára, a konfekcionált áruk behozatala 99 millió koronáról 116 millió koronára, a gépek és készülékek behozatala 60 millió koronáról 91 miliió koronára, az eledelek behozatala 32 millió koronáról 61 millió koronára emelkedett. A behozatalnak e nagyarányú emelkedése mellett azonban a hazai ipar is kivette a maga részét a növekvő fogyasztás kielégítésében. Már a külforgalmi statisztika vizsgálata is meggyőzhet arról, hogy a hazai ipar ez utóbbi években szintén fejlődött. A kőszénbehozatalnak 1906. évi 32 millió koronáról 1911-ben 55 millió koronára, a nyers- pamut-behozatalnak 18 millió koronáról 24 millió koronára, a nyersfém-behozatalnak 21 millió koronáról 25 millió koronára, a gyapjube- hozatalnak 7 millió koronáról 10 millió koronára való emelkedése igazolja, hogy iparunk nyersanyag- és fütőanyag-szükséglete elég jelentékenyen növekedett, a mi az ipar prosperálásának jellemző tünete. Ui TIMT mulató Vidéki vendégek minden ADUFTTM üIaqHqqoV 11 Ad Imii DEBRECEN találkozó helye. este imr liUltt'wUdudöUK. a vasúti állomással szemben. Egész éjjel nyitva! Elsőrendű fővárosi művészek felléptével.
