Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-16 / 11. szám

III. évfolyam. Nagykároly, 1912. március 16. 11. szám. Nagykároly és Érmellék Politikai és társadalmi hetilap. - • A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s* Hirdetések szintén ott vétetnek fel. j#s­Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. I DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. PB“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON, -fp® A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre. .......................................8 korona. Fé l évre . \...................., . . 4 korona. Negyed évre..................................2 korona. Eg y szám ára.............................20 fillér. A szatmári cukorgyárról. Nem régen bejárták városunkat és környékét a szatmári alakítandó cukor­gyár megbízottai azért, hogy a város és környék földbirtokosait felhívják ,,saját érdekükben“ azon kötelezettség elválla­lására, hogy bizonyos hold földeket fog­nak éveken át cukorrépával bevetni és a cukorrépát az alakítandó szatmári cu­korgyár részére szállítani. Annak idején nem volt szó még a Nagykárolyban megalakítandó cukorgyár­ról és igy igen sokan a nagykárolyi és környékbeli földbirtokosok közül köte­lezték magukat a cukorrépa termelé­sére. t A Nagykároly és környékbeli föld- birtokosok, valamint a gróf Károlyi-csa­lád uradalmai által aláirt holdakkal si­került a szükséges 5000 hold területet összehozni. A nagykárolyi és környékbeli föld- birtokosok, valamint a gróf Károlyi ura­dalmak nélkül, — a mint az aláírások­ból kétséget kizárólag megállapítható — a szükséges 5000 ho’dat összehozni nem lehetett volna. A mint utólag megálla­píthatjuk, nagy hiba volt a nagykáro­lyiak és a grófi uradalmak részéről az, hogy a szatmári cukorgyár részére egy holdat is aláírtak, mert ezzel a nagyká­rolyi cukorgyár megalakítását nehezítet­ték meg. Eltekintve attól a szatmári alakítan­dó cukorgyár a cukorrépát olcsóbban veszi át a cukorgyár helyén, mint más cukorgyár a feladási állomás helyén és igy a földbirtokosok a szerződéses köte­lezettség betartása eseten nagy károso­dásnak teszik ki magúkat. Nagykároly város érdekében kötelességük, hogy ne támogassák a szatmári álakitandó gyárat, mert akkor megnehezítik, esetleg lehe­tetlenné teszik egy Nagykárolyban ala­kítandó cukorgyár létesithetését. Oda kell törekednünk, hogy sem Nagykárolyban, sem az ide gravitáló vi­déken senki se termeljen a szatmári cu­korgyár részére répát. És erre meg is van a mód, az alá­irt szerződésben az áll, hogy az eset­ben, ha a cukorgyár 1912. év végéig fel nem épül, úgy a kötelezettség meg­szűnik. A cukorgyárban az érdekeltek azt hangoztatják, hogy a szatmári cukorgyár sorsa biztosítva van. Hát mi jól értesült forrásból tudjuk, hogy az ilyen alakjá­ban nem felel meg a valóságnak. Tény az, hogy a Kereskedelmi bank kötelezettséget vállalt arra, hogy az eset­ben, ha 2 éven át az aláíró földbirtoko­sok a cukorgyár céljaira elegendő cu­korrépát fognak termelni, úgy a cukor­gyárat felépiti. A két év alatt szállítandó cukorrépa felől oly féleképen óhajtanak dispanálni a szatmáriak, hogy az a szerencsi vagy más cukorgyárba szállíttassák. Erre egyik aláíró sem kötelezte magát, csak arra, hogy a szatmári cukorgyár részére szállít. A szállítás tehát megtagadható min­den kártérítési kötelezettség nélkül. És ha a nagykárolyiak, a környék­beliek és a gróf Károlyi uradalmak nem hajlandók a szatmáriak ezen szerződésen nem alapuló kívánságait teljesíteni, — úgy a szatmári cukorgyár nem létesülhet, a Kereskedelmi bank azt nem állítja föl, mert elegendő cukorrépa nem fog ren­delkezésre állani. Ugyanis a Szatmár melletti földek nem alkalmasak cukorrépa termelésére és ha feltéve, de meg nem engedve, az összes szatmári érdeküek által aláirt hol­dak tényleg be lesznek is vetve cukor­répával, az nem fog annyi cukorrépát teremni, a mennyi a cukorgyár céljaira feltétlenül megkivántatik és a mennyit a Kereskedelmi bank feltétlenül megkíván. És ha nem tudják megalakítani a szatmári cukorgyárat, megalakítjuk mi a nagykárolyi cukorgyárat, a mely az egész város és vidék fejlődésére áldásosán fog hatni s melyet mi könnyen meg csi­nálhatunk. Óva intünk mindenkit, akinek Nagy­károly város és vidékének sorsa szivén fekszik, ne termeljen cuknrrépát a szat­mári cukorgyár részére, majd termelhet sokkal magasabb ár és kedvezőbb fel­lat kopek. — Kép a szabadságharcból. — — Méltóságos asszony, jön a muszka! Az aranyszőke hajú, fiatal grófné felkö­nyökölt hófehér karjára s döbbenve nézett a sápadt leányra. — Meneküljünk, mindjárt itt lesznek ! A grófné szelíd, jóságos kék szemében zavar és rémület tükröződött. Még gyenge volt, csak pár napja kelt föl a gyermekágyból. A komorna sürgette, hogy kelljen föl. — De semmi zajt se hallok — szólt csön­desen, amint a lábát kidugta a selyempaplan alól. — Akkor már késő lesz, méltóságos asz- szony. Most még menekülhetünk! — felelt a szepegő komorna. A grófné felkelt, a leány ráadta házi pon­gyoláját. — Fogass be — parancsolta a grófné. — Itt hagyjuk ezt a sok drágaságot ? — szólt pityergő hangon a komorna. — Első a gyermekem. És a fiatal grófné az anyai szeretet isteni fenségével nézett bölcsőben alvó fiacskájára, a párhetes Gézára, aki kék szalagokkal díszített fehér pólyában nyugodott s piros pufók arcocs­kájával olyan volt, mint Murillónak egy angyal­képe. A komorna kifutott, de csakhamar be­rohant. — Méltóságos asszonyom, már nem le­het menekülni! Hangja elfúlt, a rémület és izgalom foj­togatta a torkát. — Azok sem emberevő vadak — mondta a grófné. — Már a templom előtt vannak a kozá­kok. Imádkoznak. — No, ha imádkoznak, ne félj, nem fog­nak megölni bennünket. — Ki tudja, borzasztó emberek azok. — Tudd meg, hogy aki imádkozik, az nem lehet szörnyeteg. — Mit tegyek! . . . Mit tegyek! — tör­delte a kezét a komorna. — Ne óbégass. Nyugalom és hidegvér a veszedelem idején ezerszer többet ér az eszte­len jajveszékelésnél. — De nyársba húznak. — Ostoba! Hivd be a cselédséget! Ezek hivás nélkül is befutottak. Sírtak és jajgattak. — Ne verjétek föl a gyermekemet, hanem szedjétek le a falakról az órákat. Gyönyörű antik műkincsek, évszázados emlékek voltak ezek. A grófné attól félt, hogy összetörik a kozákok. Az órákat aztán egymás­mellé rakatta az ágyra s a teritővel betakarta. Már a kastély előtt hallatszott a kozák­fegyverek csörgése. A cselédek kifutottak. A kis gróf felébredt és pityeregni kezdett. A grófné fölvette a bölcsőből, keblére szorította és csititgatta. Aztán fel és alá sétált vele a szobában és ringatta, csókolgatta. De a gyer- meK tovább sirt, mintha érezné a veszedelmet. A grófné egyedül maradt gyermekével. Mindenki elbújt a kastélyban. A szive hangosan vert, halovány arcát lángpirosra festette az Modernül berendezett ÉTTEREM és SÖRCSARNOK a „Debreceni Első Takarékpénztár“ , , palotájában. Figyelmes, pontos és igen előzékeny kiszo „Piíseni Sörház“ Debreczen, ESS sarkán. lgálás. --------Telefon 958. szám.---------Előre megre Vid ékiek találkozó helye!! Kitüuő magyar és francia konyha. UÜT” Tisztán kezelt italok! , VALÓDI PILSENI SÖR. ndelt társas-ebéd és vacsora mérsékelt áron.

Next

/
Thumbnails
Contents