Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-16 / 11. szám

1 2-ik oldal._______________________________ tételek mellett a nagykárolyi cukorgyár részére. Most újból járkálnak szatmáriak uj aláírási ivekkel Nagykárolyban, tudván azt, hogy a régi aláírási iv a létrejött megállapodás szerint — rossz. Senki se legyen Nagykárolyban, és ide gravitáló vidéken a ki a szatmári cukorgyár ré­szére egy holdat is aláír. Nem szabad erősítenünk Szatmári abban a törekvésében, hogy bennünket, szegény nagykárolyiakat tönkretehessen. Néhány szó a pénzügyigazgatóság elhelyezésének kérdéséhez. A napokban a „Szatmármegyei Közlöny“ rendkívüli kiadásában azt a feltünéstkeltő hirt röpítette világgá, hogy a helybeli pénzügyigaz­gatósághoz a pénzügyminisztertől leirat érke­zett, miszerint a pénzügyigazgatóság május hó 1-ével Szatmárra költözik. — Utána jártunk a dolognak s a hir ebben a formájában nem fe­lei meg a valóságnak. A pénzügyigazg dósághoz tényleg érkezett egy leirat, de ez csak infor- mátiv jellegű. A pénzügyminiszter ugyanis kér­dést intézett: lehetséges volna-e május 1-ére Szatmáron megfelelő helyiséget biztosítani a pénzügyigazgatóság számára s itt egy másik helyiséget a számvevőség számára. Ezzel a hír­rel kapcsolatban a nevezett lap megjegyzi, hogy a pénzügyminiszter már 1910-ben felszólította a várost a bajok orvoslására. Autentikus for­rásból vett értesülésünk szerinte ez sem felel meg a valóságnak. A pénzügyminiszter soha­sem közölte városunkkal, milyen kifogásai van­nak. A válsággal kapcsolatos kérdésekről a polgármester minden esetben csak magánúton értesült s ennek dacára eddig három memo­randumot küldött fel a minisztériumba, amelyre eddig egy szó válasz sem érkezett s igy a vá­rosnak módjában sem állott, hogy a bajokat orvosolja, mert nem ismerte a miniszter intencióit. A történeti 'hűségnek megfelelően a há­rom memorandum a következőket tartalmazta : izgalom. A kis grófot gyöngéd szeretettel ba­busgatta és közben halkan, félig öntudatlanul csatadalt dúdolt neki ; Fel, fel vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára. Cseng, dörg, az ágyú, csattog a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart. Hirtelen felpattant az ajtó. Egy vad ko­zák rohant be. Hegyes puskáját döfésre emelve közeledett. Az arca vörös volt, szájából vutki gőze áradt. A grófné döbbenve hátrált. A szive kongott, mint a vészharang. — Istenem, ha ez a vad kozák keresztül­döfi gyermekemet. A gondolat borzasztó volt. Szinte a vére is megdermedt tőle, a fejében meg mintha tü­zes karikákat gurítottak volna. A kis gróf elhallgatott. Parányi kezével hadonázni kezdett. A kozák körülnézett Valamit kiáltott, de a grófné nem értette meg. Mozdu­latlanul állott a szoba közepén. A félelem oda­szögezte. A kozák most az asztalra dobta a puskáját. Nagyot csörrent az. A grófné szivén hideg futott végig. A kozák most egyenesen hozzárohant és kikapta kezéből a gyermeket. A grófné félőrül­ten meredt rá. Sikoltani akart, de a hang tor­NAGYKÁRÓLY ÉS ÉRMELLÉK ________ Az első memorandumban a jelenlegi pénzügyigazgatóság telkét és a rajta levő épü­letet a város teljesen átengedni volt hajlandó a kincstárnak, hogy ezután ezen a telken épít­tethesse fel a neki megfelelő pénzügyi palotát. Erre a memorandumra semmi észrevétel nem érkezett le, Időközben történt, hogy a számvevőség felülvizsgálása alkalmából a helyiségeket nem találták megfelelőnek azon egyszerű okból, mert a jelenlegi épületben kétfelé van osztva a számvevőség, ami az ellenőrzést nagy mérték­ben megnehezíti. Ilyen irányú felterjesztés is ment a miniszterhez s akkor a város arra kérte a minisztert, küldjön ki egy szakértőt. Ez a szakértő Majthényi p. ü. titkár el is jött: tár­gyalt is a várossal, amely akkor egy tervet dolgoztatott ki. Hogy azonban az építkezésből anyagi kár ne háromoljon a városra, a bérlet­összeget cca 40.000 koronára kellett volna kontemplálni ; a váios ekkor egy második me­morandumot terjesztett fel, amelyban a jelenlegi épület átalakítását és a még szükséges uj épü­let felépítését vállalja. Ezért a kincstár fizetné az eddigi bérösszeget, az uj épületért pedig az amortizációs kölcsön .5 %-át, ami a bérösszeg­gel együtt alig tett volna ki 6—7000 koronát. — Ez a memorandum is az előbbi sorsára jutott. Szatmárnak újabb mozgolódására terjesz­tette fel a város a harmadik memorandumot, amely szerint teljesen ingyen végzi el az át­alakítást és kibővítést. Mint az előbbi két memorandumra, úgy erre sem érkezett semmiféle észrevétel. Érthető feltűnést keltett tehát az első hir, amely pozitív formában adta tudtui a pénzügy­igazgatóság áthelyezését. A város vezető ele­mei erre több bizalmas értekezletet tartottak s a legutóbbi, f. hó 12-én tartott ily értekezleten egyhangúlag felhatalmazták a ’ polgármestert, hogy a pénzügyminiszter kérésének mindenben eleget tegyen : az épületet felépitteti és dijiala- nul átengedi. Petronius. kába fagyott. A kozák oly erővel ragadta ki kezéből a csecsemül s úgy meglóbálta a leve­gőben, hogy azt hitte, menten a falhoz vágja. A szemét lehunyta, nem akarta látni ezt a szörnyű pillanatot. A fájdalom úgy tépte a szivét, mintha .vasprés csavarta volna. A világ minden kínszenvedése ott sirt a szemében. De nem hallotta azt a tompa koppanást, amely anyai lelkét megtébolyitotta volna. Föl­emelte lecsukott szempilláját. Irtózattal nézett a kozákra, de a másik pillanatban már kivilá­gította lelkét az öröm. Úgy tűnt fel előtte a kozák, mint egy szörnyeteg, akiről hirtelen le­hull a rémitő álarc és egy deli lovag áll a helyén. A kozák gyöngéden az asztalra fektette a gyermeket és megáldotta. Nagy csontos kezé­vel keresztet vetett a homlokára, szelíden meg­simogatta, majd magára is keresztet vetett. Aztán fölemelte, visszaadta a grófnénak és zsebébe nyúlt. Előkotorászta az erszényét és hat kopeket olvasott le az asztalra. E pillanatban a pontosan járó órák egy­szerre mind ütni kezdtek. Az egyik öblös, búgó hangon, a másik mélyen, mint a havasi kürt, a harmadik vékonyan és ezüstüs csilingeléssel, a negyedik komoran és tompán, mint a távoli ágyúd örgés. 11. szám. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 8. án a vármegyei székház nagyter­mében Csaba Adorján főispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. A főispáni megnyitó után Ilosvay Aladár alispán jelentését Péchy István dr. főjegyző ol­vasta fel. Az alispán jelentésében ismerteti a ta­vaszi árvizveszedelnret és védekezési intézkedé­seket, melyek a Szamos és Tisza folyók hirte­len áradása miatt voltak szükségesek. Az 5 napig tartó árvíz úgy a védtölté- sekben, mint egyéb vagyonban is kárt okozott, a védtöltésben Panyolánál történt rongálásokat az érdekeltség 1000—1300 korona költséggel március 10-ig helyreállítja, a tiszacsécsei zsilip ideiglenes helyreállítási költsége s annak vég­leges helyreállítása az érdekeltségnek 17—18.000 korona kárt okoz. A közvagyont ért ezen pusztításokon kí­vül a községek lakosai nagy Károkat szenved­tek, melyeknek értéke a járási főszolgabírótól beérkezett kimutatások szerint: Panyola köz­ségnél 458.223 K, Tiszakóród községnél 28654 K, Keérsemjén 21.530 K, Fehérgyarmat 7.923 K, Nagyar községnél 2200 K, Nábrád 30 K. Összesen 518.560 koronára becsülték. A pillanatnyi szükség enyhítésére az alis­pán rendelkezése folytán a járási főszolgabíró Panyola községben 424 drb kenyeret (2265'65 klgr. súlyban) továbbá 600 klgr. szalonnát szál­líttatott, ennek részbeni fedezésére szolgál azon 1000 korona államsegély, melyet a belügymi­niszter a vm. főispán utján engedélyezett. A vármegyei alispán — midőn már a kár nagysága körülbelül tudható volt, a belügymi­niszterhez úgy tovább államsegély engedélye­zése, mint országos segélygyüjtés elrendelése végett jelentést küldött, egyidejűleg a vármegye területén a segélygyüjtést a járási főszolgabírók és polgármesterek figyelmébe ajánlotta, 2000 koronát a járási főszolgabírónak a Tisza-Sza- mosközi érdekeltség pénzalapjából utalványozott. Március 4-én érkezett le a belügyminisz­A kozák az első ütésre ijedten kapta fel a fejét és kereste az órát. Mikor aztán minde- nik kongani kezdett és egy órát se látott, a babonás orosz elrémült és felkapva puskáját, hanyathomlok rohant ki a csodálatos szobából. — Kisértet van abban az ágyban — gon­dolta és eszeveszetten futott a maga szotnyá- jához. A grófné ajkához kapta gyermekét s mi­közben a csókjai záporként csattogtak göm­bölyű kis arcán, a lelke kacagott a boldogság­tól. És úgy nevetett, hogy a könnyek is végig csorogtak az arcán. Majd az asztalhoz ment és érdeklődve nézegette a hat kopeket. Hány százezer kézen mehettek keresztül. Meg egy penészes is volt közöttük. Gondosan elzárta azt a hat kopeket. A kozák áldása megfogant. A kis Géza gróf gyönyörűen fejlődött. Már gyermekkorá­ban virtuóz volt a zongorán. Édesanyja gyak­ran emlegette a hat kopeket és a kis gróf kí­váncsian nézegette a penészes pézdarabokat. Tizenhat éves korában súlyos csapás érte. Va­dászaton golyó roncsolta szét a jobk kezét s azt tőből le kellett vágni. Ettől fogva más öl­töztette. Egyszer észrevette a tükörből, hogy az Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás az Első nagykárolyi cip&szek termelő csoportja.

Next

/
Thumbnails
Contents