Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-09 / 10. szám
2-ik oldal. 10. szám. felismerve a zenében rejlő óriási produktiv erőt, nem fog elzárkózni attól, hogy eme törekvést tőle telhetőleg a legnagyobb erkölcsi és anyagi támogatásban részesítse olyan módozatokkal amint ezt körülményei megengedik, petronius. A magyar nemes testőrség alkonya Azok a pessimisták, akik az ellenzék ob- strukciójában önző érdekeket látnak, rögtön optimistákká lettek, amikor egy bécsi híradásról vettek tudomást. A dualizmus egy újabb u. n. „vivmány“-áról van szó, amelyikben komolyan foglalkoznak a magyar nemes testőrség fokozatos feloszlatásáról. Ha való ez a hirdadás, akkor nem egyéb ez, mint szankcionálása az obstrukciónak, amely meglehetős ósdi fegyverekkel bár, de a magyar nyelv jogaiért küzd. Amikor Mária Terézia 1760-ban felállította a magyar nemesi testőrséget, nyíltan bevallott célja volt, hogy a számottevő nemesség udvari befolyás alá kerüljön. Ez a terv nem sikerült a teljes mértékben s talán ennak tulajdonítható, hogy az absolutizmus 1850-ben feloszlatta a magyar nemes testőr csapatot, a melyet csak 1867-ben hivott vissza ismét eredeti rendeltetésébe. Igaz, hogy ez csak formaság volt: hisz csak az arcier testőrség székelt Bécsben, amelynek tagjai a magyar nemességen kívül nagy részben talán alig rendelkeznek egyéb kvalifikációval. De legalább megvolt a látszata annak, ■ hogy a magyar király mint közjogi személy, magyar testőrséggel van körülvéve. Vigasznak ugyan ez csekély, mert ha elgondoljuk, hogy a 22 milliót kitevő civillistából a budai várpatota s személyzetére összesen 332,000 koronát költenek, továbbá, hogy a királyi család tagjai közül egyedül József nádor leszármazottjai vesznek részt a közéletben s annak kulturális tevékenységében, mig az uralkodóház többi tagjai egymással versenyezve boldogítják Ausztriát. Minden elviselhető volt eddig, mert a magyar nemes testőrség volt az, a mely úgy, ahogy a magyar király érdekeit is képviselte császárvárosban. S most! Akár a véletlen szeszélye, akár bizonyos udvari köröknek előre kiszámított aknamunkája révén, ez a kis reményünk is szertefoszlik. Ez a dualizmus legújabb vívmánya: mert látszólag felesleges, tehát takarékoskodni kell. Csak egy különös a dologban, hogy miért nem érvényesül itt is a paritás. Hisz, amikor milliókról van szó, jöakaratu szomszédaink mindig nagylelkűen hivatkoznak a paritásra s ebből nem hajlandók engedni. Miért indokolt a takarékosság a magyar nemesi testőrségnél és nem indokolt az osztráknál. Erre a kérdésre aligha tudnának megnyugtató választ adni azok, kik a reform eszméjét felvetették. Nem esnék zokon, ha ez az összeg, amely- lyel takarékoskodni kell, magyar nemzeti célokra lenne fordítva, de, hogy egyoldalú intézkedéssel egy másik intézmény fejlesztését mozdítsuk elő, az ellen minden rendelkezésünkre álló eszközzel tiltakoznunk kell. A romokon való előretörtetés legalább is oly reactiót teremt, mint a nyílt erőszak. Ez pedig semmi körülmények között nem lehet célja egy uralkodóháznak. Ha tehát tényleg úgy áll, hogy az osztrák császár székhelyén, aki ^yuttal magyar király is, felesleges a testőrség, nem felesleges a magyar király tulajdonképeni székhelyén Budapesten, ahol a nemzet áldozatkészsége oly palotát teremtett, amely évszázadok múltán is büszkén hirdeti e faj lovagiasságát. Jöjjön a testőrség ide : az udvart úgyis ritkán látjuk, legalább a testőrség emlékeztessen a magyar királyra. Az udvartartás költségei igy megszaporodva Magyarországnak jutnának s ekkor legalább részben érvényesülne a paritás. Mert a más bőrére való takarékoskodás és nagylelkűség lealázó, nem pedig megtisztelő : ez pedig nem éppen legszebb jutalma a magyarok Európaszerte közmondásos királyhüségének. Petronius. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK Növendék hangverseny. Vitek Károly helybeli zenetanár zeneiskolájának növendékei f. hó 2-án a polgári leányiskola nagytermében hangversenyt tartottak igen előkelő és disztingvált közönség jelenlétében. A hangversenynek fényes erkölcsi sikere volt, ami a növendékek lelkes ambícióján kívül Vitek Károly rátermettségének és fáradhatatlan buzgalmának méltó érdeme és elismerése. Az Ízlésesen összeállított programm minden egyes száma kielégítette várakozásunkat. Az előadott darabok precizitásukkal és finom nuancirozá- sukkal nagy elismerést arattak: az előadók derekasan állották meg helyüket s ezzel csak megerősítették a közönségnek az intézetbe vetett bizalmát. Az élvezetes müsorszámok közül, amelyeknek mindegyike sikerült előadás volt, ki kell emelnünk Leschetitzky: Toccata-ját, Beethoven: Sonata pathetique I. tételét és Mo- zárt: Zongora-hangverseny d-moll 1. tételét. A „Toccata“-t Jékel Olga adta elő szép készültséggel, ihlettel. Előadásában érvényesültek a dárab összes szépségei. A „Sonata pathetique“ előadója nem minndennapi készültségről tett tanúságot, invenciózus, minden részletet átgondolt, művészi jellegszámba menő elsőrangú előadásával. Huszthy Zoltán ez úttal kiváló zenei kvalitásáról, elsőrangú futamkezelésről tett tanúbizonyságot. A műsor clouja, legsikerültebb előadása Gábor Inkáé volt, aki a 63. gy. e. zenekarának kíséretével mutatta be Mozart egyik nagyszabású kompozícióját. A finom érzék, a helyes kéztartás, a lehelet- szerüen nuancirozott előadás teljes mértékben domborította ki előttünk a nagy mü kiváló szépségeit s feledtette velünk az invenciózus, lelkes játék a mü nem kicsinylendő technikai és interpretálási nehézségeit. Az előadás után felzugó frenetikus tapsvihar méltó honorálása volt az öntudatos, bravúros előadásnak, amelyet ilyformán meg kellett ismételni. Kívánjuk, hogy a fiatal művésznő játékában sok helyütt megnyilvánuló genialitást ne hagyja kiaknázatlanul. Az egybegyült közönség egy kellemes délután emlékeivel oszlott szét. Terpandros. De ezt megint az' asszony okozta, meg a famíliája : igy hát meg kellett lakolniok érette. Franyek ur hozzájuk vagdosta a csillagokat; ami nagyon fájdalmas lehetett, tekintve, hogy a fiastyuk számtalan csibével van megáldva. A félbeszakított munka csak nagy későre tudott megindulni ismét. Frányek ur, hogy feledje a bosszaiíkodását: halkan dudoi- gatott. Az ablakon kopogtak. — Itt lakik Frányek? — Frányek ur! — mondta megint Frányek s már szanaszét tekintett, hogy mi volna alkalmas a kihajitásra. — Miért keresi Frányek urat? — Fejelés csizmát hozok ... nagyon szo. rit... fel kén kaptázni. . — A szented papucsa, bolond ... Itt szabó lakik ... — Hej a gazember ... ide utasított. . . No, Isten megáldja! Ez legalább tisztességet tud : le gazembe- rezte a küldőjét. Ez is jó haraglohasztó. Újabb kopogás. — Itt lakik Frányek? — Frányek ur 1 . . . Nem együtt őriztük a csürhét ... Mi kell? — s már.fogta a nehéz vasalót, hogy meghajitsa vele a bosszuságJ szerzőt. — Az Isten is megáldja, jöjjön hozzánk egy pillanatra. Anyámnak olyan fogfájása van, hogy majd megbolondul . . . Jöjjön huzza ki. — Én szabó vagyok . . . Nem értek a foghúzáshoz . . . Valaki bolonddá tette ! — mondotta szelíden Frányek ur. Beteg emberről lévén szó, elfeledte teljesen a bosszan- kcdást. — A másik városrészben lakom ... ide utasítottak . . . Elég nem szép, hogy még ilyen esetben is bolonditják az embert . . . Vájjon hol kaphatnék hozzáértő borbélyt ? — Magam sem tudom. Az én fogam olyan, akár a vas ... De valahol csak megmondják . . . A fiú elment. Frányek némileg kiengesz- telődve foglalta el a kopott széket s miközben megviaszolta a cérnát, feltört belőle a keserű panasz. — Látod, hogy reánk kaptak. Elvetemültek az emberek. Tudják, hogy nem közülök való vagyok, apám aranykeresztes kursmidt volt s engem is csak a szükség kergetett erre a rongyos mesterségre . . .’ Az is elhibázott dolog, hogy a tanácsodra hajbakaptam azokkal, akik kerestek s egyszerűen a nevemen szólítottak . . . Most aztán mindenkit a nyakamra küldöznek s nagyokat kacagnak, ha elképzelik a bosszankodásomat . . . Mától kezdve igazán nem bosszankodom többet . . . Újra kopogtattak. Itt lakik Frányek? — Nem lakik itt. Nem is lakott soha! — kiáltott ki Frányek s mintha mi sem történt volna, egykedvűen varrogatott tovább. — Pedig azt mondták, hogy itt lakik . . . Egy nagvorru ember, az apja részeges kursmidt volt . . Az anyja markotányosné vagy micsoda Hát hol lakik? Nem tudnák megmondani ? — De már erre az Istentelenségre Frá- nyeket elhagyta az egykedvű türelem. Hogy az ő aranykeresztes apja — részeges . . . Hogy az ő anyja — markotányosné! . . . Teremtő Isten, miért tartod a nyilaidat, ha ilyenkor nem tudod leparittyázni ? Kirúgta maga alól a széket s már kint is termett az mcán. Egy termetes ember állott előtte, kormos arccal, kormos kézzel, kormos, piszkos bőrkötővel. Valami kovács. Araszos kemény válla nyiltan elárulta, hogy három Frányeket is fel- fiöstökölne félkézzel, a másikkal meg citromlevet csepegtetne reá, hogy vidámabban csusz- szék. Hát ez bizony egy kissé lehütötte a mérges embert. Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel : Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás az Első nagykárolyi cireszek termelő csoportja.
