Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-09 / 10. szám
10. szám. . ~ • . ~ . . . _ ~ ~ Színház. Talán nem túlozunk, ha kijelentjük, hogy az elmúlt hét darabjai úgy előadás, mint a megválasztás szempontjából elsőrangú müéve- zetben részesítették a közönségét. Kifogás tálán csak a „Milliódnál lehet, ahol a szereptudás hiánya meglehetősen tompította az ensemble harmóniáját. Egyébént pedig minden előadás klasszikus, Összevágó volt. Offenbach gyönyörű zenéjü operettjével a „Szép He!éná“-val kezdődött a színi hét. A görög hősrege travesztiája minden tekintetben simul a szép zenéhez, amelynek interpretálása elég jól sikerült. Komáromi szép Helénája szerepének megfelelő, ügyes alakítás volt. Éneke, kecses tánca, szép kosztümjei méltó feltűnést keltettek és nagy elismerést arattak. A férfi szereplők közül Csáky, Neményi, Gáspár váltak ki öntudatos játékukkal. A vasárnap délutáni „Obsitos“ előadást az „Erdészleány“ invenciózus, eredeti -ötletekben gazdag előadása követte. A címszerepet ezúttal Komáromi kreálta kedvesen, diszkréten. Szelényi E. alakítása ügyes volt. Ernyei, mint császár, elsőrangú alakítást produkált. Az epizód szerepek is rendkívül érvényesültek. Az összjáték kitűnő volt. Hétfőn egy vérbeli francia bohózat a „Millió“ kacagtatta meg a közönséget sokszor túlzásba csapó fordulatos helyzetkomikumaival. A darab ismerős már köznségü ik előtt, az előadásról általában már szóltunk, most csak azt jegyezzük meg, hogy az I. felvonásbeli ágyjelenet, azt hisszük — felesleges volt. Spóner ügyesen játszott, szerepének minden bonhomiáját rendkívül előnyösen érvényesítette. Igen jó volt ez alkalommal Salgó is. Stella, Ernyei, Gáspár psszhangzó triót alkottak ügyes játékukkal. Kun felülmúlta önmagát. Nagyon jó volt Kovács Crochard szerepében. A keddi előadás nemkülönben a szerdai valóságos ünneplés volt; amely alkalommal a közönség ajándékával, ovációival teljesen elhalmozta a főszereplőket. A többiek az ünnepi hangulathoz méltóan nagy ambícióval — s meg— Miért keresi Frányek urat ? — Egy ló összeesett a kezünk alatt, a mikor patkoltuk. Szeretnék, ha valamiképpen segítene rajta Frányek, akiről azt mordták, hogy itt lakik s hogy ért hozzá . . . Hol kaphatnám meg ? — Nem tudom . . . Nem ismerem 1 — mondotta Frányek tompán. Kénytelen volt hazudnia, ha már igy kezdette s ez bántotta egy kissé, mert a kovács jóindulatú embernek látszott. Nem tehetett róla, hogy igy elbolondi- tották. Odabenn lehuzódott a székre és sokáig bámult maga elé, anélkül, hogy egyetlen öltést is tett volna. Évődött magában. — Már nem is merek munkához látni, félek, hogy felzavarnak s aztán csak bosszankodom, — mondotta az asszonynak, mintha ez soha se hallott volna a szándékos félrevezetésekről. — És mióta tart ez igy : megtudnád mondani ? Már elköltöztem két helyről, de hiába . . . Mint valami gonosz üdére, velem jött mindenfelé a csufondároskodás . . . Elég, ha egy-két napig ott vagyok valahol, a harmadikon már mindenki tudja, hogy Frányek vagyok, hogy haragszom, ha egyszerűen Frányeknek szólítanak s azzal megindul a rettenetes hajsza ... Ha még egyetlenegyszer fölzavarnak : elköltözöm innen is azonnal ... Ne szólj ez ellen, mert. .. mert . . . Frányek, a különben szelíd szabó, emberevő arcot vágott. Hogy aztán igy lesz, úgy lesz, ha szólni mer az asszony! . . . De az asszony nem szólt, megtanulta keserű tapasztalatok árán, hogy legjobb a hallgatás. És elég lelkierővel birt arra nézve, hogy ezt a nagy életigazságot meg is tartsa. : :K . ________NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK ! állapíthatjuk — osztatlan sikerrel játszottak. A „Cigánybáró“ reprize Gáspárral a címszerepben elsőrangú műélvezetet" nyújtott. Ki kell emelnünk Komáromi nagy hatást elért, gyönyörű énekét. — A „Vasgyáros“ -Ernyeivel szintén elsőrangú volt. — Sárváry diszkréten játszott, Spóner a főszerephez simult játékával szerepének sokszor elementáris erővel megnyilvánuló hatásos jeleneteiben. A csütörtöki repriz PlSnquette bájos zenéjü operettje, a „Kornevillei harangok“ előadás tekintetében az összék előadásokat túlszárnyalta. Az énekes szerelek még egy darabban sem érvényesültek ófy előnyösen, mint ekkor. Miklós Dóra decens'megjelenésével és ügyes játékával nagy: hatásf ért el. Osztozott vele a sikerben Komáromi is, aki — szerény véleményünk szerint — ugjó van mostani szerepeivel, mint a költő hattyuäIával. Ernyei ma igazán elemében volt s klasszikus alakítást nyújtott. Bay gyönyörű hangjával osztózott a sikerben Csákyval. Igen jó eredeti volt Gáspár is. A többiek is fényesén állották nreg helyeiket. ' * Pénteken a „Nincs topább“ reprize volt az eredeti szereposzásban. Műsor: Ma „Leányvásár“ (Komáromy G. bucsufellépte és jutalomjátéka). Vasárnap este „Peleskei nótárius“ (Szei^tgyörgyi vendégfellépte). Hétfőn „Cigány“ (Széntgyörgyi felléptével). Kedden „Ártatlan Zsuzsi“. Szerdán „Adjutáns“ (Neményi Liliké jutalomjátéka). Csütörtökön „Adjutáns“ (utolsó előadás. Csáky és Füzes L. jutalomjátéka). Cyrano. pÉTRÖLfÉTRE. Mig Khuenek idehaza paktumokkal kapacitásokkal igyekeznek .biztosítani egy halva született reformnak, a véderőreformnak tárgyalását, addig odaát a hadügyminiszter ur, aki Bismarck-féle kancellár szerepet akarna játszani, az oly jól bevált kisajátítási elmélet alapján minden kérdezés és tanácskérés nélkül bele- kontárkodik a magyar politikába s ezzel amaEkkor már estére hajlott az idő. Az (jgen felhők is úsztak, melyek még növelték a sötétet. Az asszony tűzhöz tette a megmaradt ebédet, hogy melegedjék, mivelhogy délben egyikük sénr evett a nagy bosszankodásban. Frányek időközben éhséget érzett s egy kis borocskára is gondolt: Nem volna megvetendő dolog ilyen nagy lelki strapa után . . . De a bor eszébe juttatta a kovácsot. Legott elöntötte a méreg. — Hallottad, asszony: az a kovács azt mondotta, hogy apám részeges volt . . . Tán bizony a részegeskedésért kapott kereszt-kitüntetést ? ... És hogy anyám nrarkotányosné volt? . . . Ilyen alávalóság . . . mikor országvilág tudja, hogy'anyám nemes Asztaloss-lány volt, két s-sel irta a nevét . . . Miféle körmönfont gazember mondhatta neki ezt a hazugságot ? Az asszony tálalt. Frányek számlálgatta az apró pénzt, hogy egy kis bort hozzon az asz- szony ... Az ablakon kopogtak. — Itt lakik Frányek ? — Itt lakik ... Mi kell ? — Egy pár madárpatkóra volna szükségem ! . . . — Utána nagy viháncolás, nagy kacagás támadt s valaki elszaladt, mintha csak a szemét vették volna. Frányek bosszankodásában nem tehetett egyebet : utána vágta a vasalót az aklakon keresztül. . . . Kárt nem igen tett a madár- patkó-keresőben, hanem az ablak ugyancsak megsínylette : fástól, keresztestől utána szakadt . . . A pohár azonban megtelt. Több keserűséget nem is lehetett beleönteni. Frányek nem 3-ik oldal. gyár parlamentet egyértékünek nézi a reixráttal, amint azt igen szellemesen jegyezte meg gróf Tisza István, ahová kedélyesen lehet átüzengetni, sőt azt egyszerűen leinteni. Az „előkelő idegen“ azonban ezúttal aligha nem elvetette a sulykot, mert pártkülönbség nélkül szembetalálta magát az egész magyar közvéleménnyel. Ezek után nem ártana, ha a tisztelt „előkelő idegen“ rövidesen tisztába jönne a politikai illemszabályokkal, amelyekről azt hisszük igen alaposan elméikedhetik a kevésbbé jól megérdemelt nyugalomban. Mementóul pedig csak azt jegyezze meg, hogy, „hívatlan prókátornak ajtó megett a helye.“ * A színi szezonnak vége: nagy megkönye- bülésére a férjeknek, no meg a családapáknak (akiket a rossznyelvüek csalárd apáknak is szoktak nevezni): valószínűleg bevonul a mozi, hosfy újra vergődjék. A város pedig egy kultur- képpel lesz szegényebb. Mert a szinészvilág igazában egy tanulmányozásra méltó kulturkép az ő sokszor meglehetős diszharmonikus kaleidoszkópjával A létért való küzdelem mesterembert csinált a művészből, aki nem azért játszik, mert sok esetben talán hajlama is van, hanem azért, hogy megéljen. Ebből azután önként következik, hogy nem a művészetnek hódol, hanem a tömegizlésnek, amely ma már meglehetősen romlott és fertőzött. Előkerülnek hát a felelevenített ócskaságok, kevésbbé szellemes trükkök és „művészi alakítások“, amelyek sokszor még a hivatásos ripacsokat is megszégyenítenék. Érzik ezt már a vezetők is s mintha már nem kellene az ízlést kiforszirozni. No de nyugtuk lesz a kritikusoknak is. Nem kell egyidőre félniök a nyílttéri közleményektől, sem ertergikés kijelentésektől s ami a fő, sok esetben az igazmondástól. Visszatérhetnek a rendes kerékvágásba s humorukat köszörülhetik a közállapotokon) a városon, amely esős időben igazi sárváros. Seneca. is vacsoráit: nem kellett . . . már jóllakott. . . . Fogta a botját s akkor mindjárt elindult a város túlsó felére lakást keresni. Olyan messze akart vándorolni, hogy oda még a szellő, a kószamadár se vigyen hirt felőle . . . Éjféltájban jött vissza egy ottani szekeressel. Szegényes cókmókját hamarosan fölrakta s úgy elhajtatott, hogy még a kapufélfától sem vet búcsút. A megmaradt vacsorát már az uj lakáson fogyasztották el valamikor hajnal-tájban. Kibékült szívvel boldogan edegéltek a gondolatra, hogy senki sem ismeri őket. A rákövetkező nap ki se mozdultak a házból : rendezgettek, csinositgattak holmit s még arra is ráértek, hogy jókedvükben össze-össze- mosolyogjanak; amiben nagy idő óta nem volt részük. Pedig olyan szép ez a bizalmas, kedves meleg még az öregedőknek is. Frányek napközben megszólalt: — Itt majd Összebarátkozunk egy pár komolyabb családdal. Eijárogatunk hozzájuk, ők pedig mihozzánk. Veszünk egy-két darab bútort, uriast: hadd lássák, hogy aranykeresztes ember fia lakik a házban. Neked meg szép selyem- ünneplőt csináltatunk . . . úgy megyünk karonfogva a templomba . . . Egyszer odakint erősen zörgetteK az ablakon. — Mit akar ? Ki az ? — kérdezték kissé uriasan elnyújtott szóval, mivelhogy eppen urias állapotról beszélgettek. — Itt lakik Frányek, a bába... haj, haj a bába Frányek ? . . . . . . Frányek nem tudott szólni . . . Csak ereje vesztetten lecsüngesztette a fejét ... Az asszony is . . .
