Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-09 / 10. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912. március 9. 10. szám. Nagykároly es Érmeitek Politikai és társadalmi hetilap. - Ä Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. úcr' . V '•* t vo \ * - A a ■ ■yY/ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) m Hirdetések szintén ott vétetnek fel. i#s- Nyilifér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Hl®- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -3p® A LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ................................. . 8 korona. Fé l évre.............................,.14 korona. » Ne gyed évre..................................2 korona. Eg y szám ára.............................20 fillér. Vár osi zeneiskola. Egy konkrét eset kapcsán felmerült az az eszme nem lehetne-e a Dalegyesülettel és a Zenemükedvelők egyesületével karöltve megoldani a városi zeneiskola kérdését. Ezzel egy észt városunk kulturális intézményei szaporodnának egy számottevő tényezővel, másrészt egy régi eszme nyerne teljes megvalósulást. A Dalegyesület alapításakor is felmerült ez az eszme s akkor az illetékes tényezők abban állapodlak meg, hogy megfelelő alap megteremtése után az adott körülményekhez képest megvetik alapját a zeneiskolának. Időközben megalakult a Zenemükedvelők Egyesülete, amely kifejezetten program mjába vette a zeneiskola felállítását. Ha figyelemmel kisérjük mindkét egyesület működését, látjuk, hogy a Dalegyesület koncertjei révén már nevelt magának valamelyes közönséget és intenzív munkálkodással igyekezett is eme közönség érdekeit és igényeit az adott körülményekhez képest kielégíteni, ami — örömmel konstatáljuk — sikerült is. A Zenemükedvelők egyesülete szintén megtett mindent, hogy magának közönséget teremtsen, de ez már sokkal nehezebb akadályokba ütközött és ütközik, annak dacára, hogy a zene manapság divatjellegü s a legtöbb művelője nem a benne rejlő óriási nevelő és értelemfejlesztő elemet Iá*ja, hanem minden esetben a divatot, amelyet mindenkinek gondolkodás nélkül keli követnie. Eltekintve ettől — a korszeliemet frappánsan jellemző sajátságtól — az egyesület bármily lelkiismeretes, nagy munkára vállalkozott, fáradságának, nemes törekvéseinek ez idő szerint nem találta meg zálogát a közönség lelkes pártfogásában. Nem mondjuk ezt, érzéktelenségnek — a közönség részéről — á zenei kultúrával szemben: nem is célunk foglalkozni a közönynek, a részvétleriségnek psycho- logiai okaival, egyedül csak arra mutatunk, hogy az egyesület meglehetős ritkán rendezett hangversenyeivel a zenei kultúrát nem tudta rajta kívül fekvő okok miatt eredményesen megkedveltetni. Amiben ismét nem az egyesület a hibás. A közönny takarékosságra egyrészt, másrészt óvatosságra is int. S míg a Dalegyesület kb. 12.000 kor. vagyont gyűjtött egybe, a Zeneegyesület csak mérsékelten tudja fedezni kiadásait. Ebből önkénytelenül is következik, hogy náiunk nem a felnőttek lesznek a zenei kultúra zászlóvivői, hanem az ifjúság. Fel kell tehát állítani a zeneiskolát, hogy az abból kikerülő nemzedék nemcsak a divatot, hanem a zene igazi kulturális értékét megértő felfogást terjesszen a társadalomban. Mint rokonegyesület a Dalegyesület, szerény véleményünk szerint nem fog elzárkózni amaz óhaj elől, hogy tőkéjét ily nagyfontosságu kultúrintézménybe fektesse; ezzel egy régi óhajt visz teljesedésbe s éppen a zeneiskola révén a Zeneegyesülettel karöltve még eredményesebben működhetik. Ezzel el volna érve, hogy a rokon egyletek eggyé tömörülve terjesztenék a nemesebb, finomabb ízlést és jótékony hatással lennének a közerkölcsiség javítására. Hogy mennyiben képes a zenei kultúra befolyásolni az egyén, a társadalom beiső életét, arról ezidőszerint nem szólunk. Csak arra utalunk, hogy egy nemzet feladata a kultúrának minél nagyobb rétegben való terjesztése. Hogy melyik tényezője a kultúrának az, amely leginkább hozzáférkőzik az ember szivéhez: ma már kétségtelen és elvitathatatlan, hogy a zene. De itt nemcsak nemzeti szempontról van szó. Elismert tény hogy a magyar fajban nagy mértékben van meg a zenére való képesség. Ennélfogva minden tényezőnek oda kell hatnia, hogy ez a kultúra terjesztessék és fejlesztessék. Domborodjon ki élesen és dicsőén a magyar faji jelleg, részesüljön jótékony áldásaiban a haza minden polgára. Az elmondottak — szerény véleményünk szerint — alkalmasak arra, hogy az illetékes tényezők alapos megfontolás tárgyává tegyék s ne késlekedjenek az eszme megvalósításával. Meg vagyunk róla győződve, hogy városunk vezető elemei A Frányek Kálváriája. Irta: Ároktői E. Megkopogtatták az ablakot. Ez az ablak többnyire lantorna, ha gazdájának eszébe jut. hogy látogatást tegyen az égieknél s nagy felbuzdultában kiüti az üveget. Pedig többnyire olyan szelíd, mint egy darab kenyér. — Hej, he, itt lakik Frányek? — Ur! Ur! Frányek ur! — dörmögött odabent valaki bosszúsan. — Ur, ur, Frányek ur. Bánja a szösz... Jöjjön ki csak egy pillanatra. Szekeren vagyok. Váltómunkát hoztam. Frányek ur, (mi is igy tiszteljük) hamarosan lecsapta, ami a kezében volt s kisietett. A ház előtt csakugyan nagy társzekér állt s rajta két kormos üst. A szekér hajtója — subába bujt paraszt — urias felsőséggel szólt ki a pipaszár mellől. — Reparálja meg kend ezt a két üstöt... Rögtön fizetem az. árát... Frányek urat elöntötte az epe. Jó szerencse, hogy ide kint állt, különben ablak-halál lett volna a vége. De igy az ég nagyon mesz- ssze volt s annak a legjobb akarattal sem tudott ártani. — Ki a bolond küldte ide kendet ? Hiszen én szabó vagyok . . . A paraszt nagyot nézett a subából kifelé. Most látta csak, hogy az ilyen cingár embertől ki sem telnék az üstfoldozás. Őt bizony lóvá tették az ideküldéssel. Sebaj no! Majd megtalálja ama bizonyos üstfoldozót. Nem szólt, bocsánatot sem kért, rendben talált mindent; rövidebbre fogta a gyeplőszárat s rántott rajta egyet, mire a lovacskák elindultak. — Gyék Isten ! — mondotta, mikor már elhaladt. Még egyszer visszafordult és megcsóválta a fejét. Frányek ur, a ki világéletében szabó volt, zsörtölődve vonult vNsza. Elfoglalta helyét a fényesre kopott székén, nyakába akasztotta a szakadozott métert, a matringos cérnát és varrni kezdett újra. Azonban eszébe jutott, hogy bosszankodása nagyfelét mégis csak ki kell öntenie, különben egész nap nem lesz tőle békéje. Okosabbat nem tehetett: a szobában söprögető asszonynak el- álldogatta mind a kétrendbeli atyafiságát, a kik mind okai voltak az előbbi jelenetnek. Erre aztán megnyugodott s már vidáman fércel- getett. Megint kopogtak az. ablakon. — Itt lakik Frányek ? — Ur, ur . . . Frányek ur . . . Még tisztességet se tudtok? ... De nem ment ki, csak ablakot nyitott. — Mi kell? Szekér állt a ház előtt. — Egy elhullott disznóm volna, ha szappannak megvenné. Olcsón adnám. — Fogyassza el a famíliájával. ... Én szabó vagyok nem szappanfőző! — s már be is csapta az ablakot; káromkodott szörnyen, de ez nem igen hallatszott odakint. Az ember megcsóválta a fejét s nagy hömmögetéssel távozott. — Miért utasították őt szabóhoz ? Nem tudta elgondolni semmikép. Modernül berendezett ÉTTEREM és SÖRCSARNOK a „Debreceni Első Takarékpénztár“ palotájában. Figyelmes, pontos és igen előzékeny kiszolgálás. i ” A i STERNÁD FERENCZ Pilseni Sörház“ Vidékiek találkozó helye!! Kitüuő magyar és francia konyha. Tisztán kezelt italok! Debreczen, Piacz-utca Kossuth-ut Telefon 958. szám. ■ sarkán, valódi pilseni sör----Előre megrendelt társas-ebéd és vacsora mérsékelt áron.
