Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-02 / 9. szám

HI. évfolyam.

Nagykároly, 1912. március 2.

9. szám.

Nagykároly és Ermellék

Politikai és társadalmi hetilap. — Á Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye.

9

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kolcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. * Nyiltiér sora 50 fillér.

Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE.

Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs:

DR. GÓZNER ELEK. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLC_SEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -gpf

A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA:

Egész évre........................................8 korona.

Fél évre

............................., . . 4 korona.

Ne

gyed évre...................................2 korona.

Egy szám ára . . . . . . .20 fillér.

eszméjének gyakorlati megvalósítása megkíván.

Ez az egész természetes is, mert alapja e mozgalomnak az emberbaráti érzés, a jövő nemzedék megmentése. És mind a két alapgondolat egyaránt közel áll minden emberi élethivatáshoz, rendeltetéséhez.

De nem szabad és nem lehet, hogy ez a merőben altruisztikus ösztön csak abban nyerjen kielégítést, hogy ki-ki csak a védelem munkáját gyakorolja és ebben egyéni hajlamosság avagy hangulat vezesse, irányítsa cselekedetét; fel kei! használni azokat az eszközöket, melyek az élet minden körülményei között emberi számítás és tapasztalat szerint olyan alapokat raknak le az erkölcsi romlásnak kitett vagy züllésnek indult gyermek és fiatalkorú lelkében, melyek birtokában képessé teszik majd azt az élettel való megküzdésre. Akaraterőt, testet lelket megaláz??* akaraterőt kell beplántálni a gyermek leikébe. És hogy érjük ezt el? Bizonyára nem csupán a szeretettel, nem, hanem a következetes eréllyel, a mely erélyben a szeretet hajszálere mint kőzetben a nemes érc, mindenkor felcsillámlik, de azért a fiatalkorúval szemben követett eljárás mindig következetesen határozott, komoly és erélyes lesz. Nem simogatásra, mosolygásra, nem szánalomból fakadt gyöngédségre van szükség elsősorban, hanem

nyílt tekintetre, támaszkodásra alkalmas kézfogásra és józan látásra. Az életre, a puhaságot nem ismerő életre kell nevelni az ifjúságot. Álhumanizmus az, amely azt hirdeti, hogy a nevelés esz- közi a testi fenyítés nem lehet. Álhumanizmus az, amely az erkölcs tógáját ölti magára, mikor a barbarizmustól való áiszeméremből lemond erről az eszközről.

A házi fegyelem jogát a tételes törvény elismerte, szükségét a gyakorlat megerősítette, a humanizmus jegyében született koráramlat sem döntötte meg.

Álhumanizmus! A szeretet gyökere a szívben van, ereje tettekben nyilatkozik meg s ezt a szeretetet joguk van érezni a romlásnak kitett vagy züllésnek indult gyermekek és fiatalkoruaknak is, kik a társadalmi védelemre szorulnak.

A vásárvám házi kezelése.

A képviselőtestület legutóbbi rendkívüli közgyűlésén a vásárvám házi kezelésbe való vételét mondta ki. Ez a határozat nagyjelentőségű s éppen az utolsó órában történt. A vásárvám eddig bérbe volt adva : ebből a bérösszegből gr. Károlyi Erzsébet egy harmadrészt kap, kétharmad a városé. A panaszok napirenden voltak, amelyek sok esetben a közegek túlbuzgóságának voltak betudhatok, de igen sok esetben alaposak. Az elöljáróságnak egyéb fontos dolga mellett még ezeket is kellett tárgyalnia. De ettől eltekintve — amint ez különÁlumaaimss a társadalmi védelemben.

Irta: Nagy Zeitén szegedi törv.-széki biró.

Nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy régen nem volt még olyan kérdés, mely jobban foglalkoztatta volna a társadalmat, mint az, amelyet patronáge néven hallunk emlegetni. Mintha évtizedek mulasztását akarná helyrehozni a társadalom, mintha felismerné kötelességét, melyet annyi időn keresztül elhanyagolt, öntudatra ébredt és keresi a tért, az alkalmat, hogy a társadalmi védelemből kivegye a maga részét. Annyi soktól eltekintve, korántsem kicsinylő célja, nyo- matéka és suiya van e mozgalomnak s ez az, hogy az egész társadalom, mint ilyen, összességében, egy vezérgondolatban összeforrva, felismeri, érzi és tudja is erejét.

Másrészt az is igaz, hogy ez a pat- ronag s tevékenység az, amely a társadalom minden rétegére, az élet-hivatások minden körére kiterjed. Ha társadalmi osztályokról szólunk, ez osztályok kü- lönfélesége mellett a papi, birtokos, hivatalnok, ipar, kereskedelmi osztály faj, nemzetiség és valláskülönbség nélkül, ha élethivatások körében: biró, tanító, földmivelő mind-mind megtalálja azt a munkakört, melyet tőle a társadalmi védelem nagy, egységes és mindent átható

Leányok.

Irta: Törökné Kovács Hermin.

A korán leszakadt téli estben, sugárzó villanyfények fehéren izzó ragyogásában, hömpölygő, kavargó, hullámzó emberáradatok rótták a messze szaladó körutakat, hova vak, fekete öblü mellékutcák szögeitek ki, mint titokzatos, nyitott torkú rémek, nagy emberi tragédiáknak rejtett szinterei. A közelgő tavasznak valami lágy, puhán simogató, inkább megsejtett érzése üde, egészséges pompákat váltott ki, szerte- áradót, mindeneket átfogót, akár egy lágyom- lásu, ezerredőjü, halk muzsikáju selyemköpeny.

Várnay Margit idegenül, kellemetlen érzések között nézte ezt a tüzes, pezsgő, télutói, tavaszbavesző virulást. A mai napja sehogyse sikerült. Szive mélyéig érezte minden átszenvedett percét, a nehéz vágású, mély utakat szántó benyomásokat és izzott lelkében valami alaktalan tárgyú, zsibongó, dühös indulat.

A társa hallgatagon ment mellette. Általában kevés beszédű ember volt, ma pedig még a rendelkezésére álló társalgási készsége is befagyott. Olykor a leányt nézte, csak úgy, futó, sebesen vágódó pillantásokkal, de szerelmesen, mohó gyönyörűséggel. Egyébként sovány volt, a válla esett, vékonyka, rosszul bélelt s kopottas kabátot viselt, hanem a szeme feketén szikrázott és beleégette a maga tehetetlen vágyakozását a leány szivébe.

Mentek lassan, fáradtan a sok ember I

között; a leány végig futtatta a szemeit^a csillogó kirakatokon.

— Szép — mondta és megállóit valami üvegablak előtt, amely mögött gyönyörűen öltözött, selymes viaszasszony mosolygott egyformán és bután.

A leány szeme csillogott és habozó, nesztelen kacagással fordult a fiúhoz.

— Könnyű valakinek szépnek lenni, ha ilyen ruhát vehet magára.

A fiú féligérett ijedtséggel, a komoly meggyőződés erejével felelte rá:

— Maga úgy is szép, Margit.

Amaz felvonta a vállát. Kicsit lenézően, kicsit gúnyosan, némi keserűséggel és befordult valamelyik szögleten. Félhomályba vesző, álmosan nyújtózó bérházak sorakoztak itt, kopott vakolatuak, öregek, penészesek.

— Utálatos az élet, — mondotta végre a leány és felfelé nézett a beékelődött fekete égboltra, hol bátortalanul, elmosódottan pislogott néhány csillag.

— Utálatos, — ismételte és szembefor- dolt a fájdalmas tekintetű ftuval. — Hát nekem nincs jogom a szépségekhez, lágy, pompás zenéjü muzsikájához az életnek? Miért? Ki tilt el és ki ad jogot ? Úgy születtem, mint más, aki beleolvadt a puha örömökbe. És mi jut belőle nekem ? Csak a küzdés, a nyomorúság. Utálatos . . .

Hallgattak. A fiú nem mert szólni, pedig hatalmas és nagyerejü tiltakozások érlelődtek benne.

— Az igazgató ma megint rám támadt. Hogy későn jövök. Öt percről lehetett szó csupán és nem is én voltam az oka.

A fiú ijedt, csendes hangon kérdezősködött :

— Kemény ember, ugy-e ?

— Nem kemény, hanem igazságtalan. Vér- forralóan igazságtalan. Hetenként két órával megint többet taníthatok. Miért ? Mert eszébe jutott, hogy nincs elég széles alapra fektetve valamelyik tantárgy oktatása?- Nevetséges. Ellenem való hajsza az egész.

— De miért ?

A leány vállat vont.

— Alig szükséges a magyarázat.

Amaz nem felelt. Nagy, letörő gyötrelmet, kínos keserűséget érzett és lázadó haragot. Ökle keményen összeszorult, szemeiben felvillant valami perzselő, szikrázó láng. De tüze gyorsan hamvadt, miijt az olaj nélküli mécses. Ahogy most a leányt nézte, az a megkötözött vad nehéz vergődése volt.

— Még két esztendő, Margit — suttogta remegő ajkakkal. Melle zihált. Odahuzódott a szép, büszke, dacos leány mellé és kereste a kezét. Az átengedte, de szenvedélyes szorítását nem viszonozta. Nézett meredten, üres tekintettel a sima, lucskos aszfaltra, hol viztócsákkal kacérkodtak a sárga gázlángok.

— Két esztendő. És veszünk nagyszerű bútorokat, aminőt maga akar, Margit. Mahagóniebédlőt, omló plüss-függönyöket, sok apró, hímzett selyemvánkost, néhány ügyes bronz-