Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-02 / 9. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 9. szám. ben magától értetődik — a bérbeadás feltétlenül kevesebbet jövedelmezett, mint most fog jövedelmezni. Egyszerűen ezért, mert csak egv bizonyos kontingensét állapítottak meg a bérlő számára: ami ezenfelül befolyt az ő jövedelme maradt. Másrészt talán éppen ez a körülmény volt előidézője a bérlők túlságos lelkiismeretességének, amely nem egyszer zaklatássá is fajult s alkalmas volt arra, hogy a fogyasztó közönséget bizonyos mértékben bizalmatlanná vagy legalább is tartózkodó álláspontuvá tegye. Ezek a bajok legalább is gyökeresen lesznek reformálva, ha egyenlőre nem is kiküszöbölve. A házi kezelés az ö automatikus rendszerében és centralizáló szervezetében mindenesetre teljes garanciáját nyújtja a közönség érdekeinek legmesszebbmenő megóvásával. Ezzel egyrészt a visszaélések lesznek megszüntethetők, másrészt a panaszok is, amelyek ilyenformán csak valószinüek s legtöbb esetben tendenciózusak lehetnek. Feltétlen előnye a házi kezelésnek, hogy a vámszedés ellenőrzése könnyen és eredményesen ellenőrizhető. Az ezzel megbízott hivatalnokok lelkiismeretükben csak a megengedett határig mennek majd : rendszeres öntudatos munkát produkálnak s ami a fő, szerény igényekkel. Ha a közlekedési viszonyok javulnak, a város egy jól jövedelmező vállalatba nem hiába vetette erkölcsi és anyagi tőkéjét, amelynek kamatai egyrészt a közönség bizalmában, másrészt a város fokozatosan fejlődő korszerű és szükséges igényeinek méltányos kielégítésében fogja találni biztos zálogát. E helyen csak dicsérhetjük a vezetőség nemes intencióit és kezdeményezését, amelyet a polgárok egyetemének bizalma igen gyorsan életbevágó határozattá tett. A megoldás körül egyedüli nehézségnek látszott a grófnővel való megegyezés. A grófné miután kijelentette, hogy a vásárvámból az eddig ráesett hányadot követeli csak, megtörtént a határozat, amelynek életbelépése — tekintettel az ügy rendkívüli fontos voltára és szükségességére — reméljük nem fog sokáig késni. Ezzel az intézménnyel a város egy nagy so- ciális kérdést is old meg, még pedig sikeresen. Természetszerűleg ráeső kötelezettségből polgárainak érdekét védi hathatósan, egyben pedig tőkét teremt kulturális intézményeknek létesítésére, vagy a már meglevőknek nagyobb- mérvii támogatására. Az esetleges visszaélések még csirájukban lesznek elfojthatok, vagy alaposan megtorolhatok. Ilyformán rövidesen abbá a helyzetbe juthatunk, hogy városunk mindennemű ügykezelése a jelenlegi válságos gazdasági és politikai viszonyok között is rentalis alapot nyer. Rentális alapot, amely erkölcsi tekintetben is nagy horderejű lesz a város további fejlődésére. Petronius. Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület közgyűlése. A Nagykárolyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület múlt hó 25-én d. e. tartotta meg rendes közgyűlését Demidor Ignác rendőrfőkapitány, tűzoltóparancsnok elnöklete alatt. A közgyűlésen egy jelentést olvastak fel, amely nagy gonddal, körültekintéssel megszerkesztve élénk bepillantást enged az egyesület életébe..Az egyesület 1908-ban alakult meg a polgárság nagy lelkesedése közepette. A szervezés nehéz munkáját Demidor Ignác vitte keresztül, akinek e tekintetben nagy szaktudása rendkívül értékesnek bizonyult. A szervezés megtörténtével az egyesület minden törekvése oda irányult, hogy önként vállalt kötelezettségének minél nagyobb mértékben meg tudjon felelni. S ez az igyekezete sikerült. Sikerült, mert egyrészt az egyesület tagjai csak olyan egyének lettek, akik valóban részt is vettek az egyesület munkájában, másrészt sok esetben pontosságával, fegyelmezettségével nagy bajoknak vette kezdetét. A jelentés megemlékszik arról, hogy az egyesület tagjai részére gyakorlati és elméleti oktatást Szokott tartai i. A gyakorlati oktatás május 1-től szeptember végéig az Epres-kertben lesz megtartva vasárnaponkint; az elméleti december 1-től április hó végéig ugyancsak vasárnaponkint. Az egyesület a helybeli honvéd állomásparancsnokság megkeresésére 24 honvédet is kiképezett. A tűzesetek felsorolása után a jelentés említést tesz arról, hogy az egyesület augusztus hóban tartotta meg a szokásos diszgyakor- latot a nagypiac-téren nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében; az egyesület résztvett a veszprémi országos nagygyűlésen és a nyíregyházai tűzoltó-laktanya felavatási ünnepségén, nemkülönben a nagybányai vármegyei szövetségi nagygyűlésen. A „Tűzoltó Otthon“ javára rendezett tüz- oltó-nap 256 K 37 fillért eredményezett, a melyet az alispán utján terjesztettek rendeltetési helyére. Az egyesületnek 1911. évi bevétele 2633 K 70 fill., kiadása 2078 K 27 fill, volt, pénztári maradvány tehát 555 K 43 fill.; a gépek és szerelvények értéke 18725 korona. Jelenleg az egyesületnek van 10 alapító, 82 pártoló tagja, 32 önkéntes és 10 hivatásos vagyis összesen 42 működő tagja. A képviselőtestülettől 800 K subvenciót kap az egyesület. Elhunyt Nagy Károly hiv. tűzoltó. Ezekben számol be a terjedelmes jelentés, amelynek felolvasása után megejtették a választásokat. Majd több egyesületi ügy elintézése után a közgyűlést az elnök berekesztétte. JlETROL-[lÉTíit Talán egy időszakban sem volt annyira érdeklődéstkeltő a képviselőház müküdése, mint a mostaniban. \Az obstrukció nem egyszer derűs hangulatot váltott ki az elkeseredett honatyákból s amikor hosszas kapacitálás után szobrot, állványos órát, zongorát a szalonba, a melyen maga sokat fog játszani, Aáargit, ha leszáll az alkony és sötét árnyfátylakkal tüzködi tele a szobát... Es én neztelenül lopódzom a háta mögé és hirtelen mozdulattal fogom be szemeit és maga kacagni fog lágyan, ezüstösen ... A fiú karja súrolta a leány vállát. Hangja halkan, selymesen foszlott és ringott, mint valami édes altatódal. — És én reszketve zárom karjaim közé... Lecsókolom szép, édes szemeit, puhán, könnyű érintéssel, mint a virágokat szokás .. . A leány felemelte tekintetét a fiúra. Halvány, hamvas rózsák estek arcára. Nem szólt, de a szeme a nagyszerű érzések füzeibe e ett, ujjongva hirdette a boldog vallomást: — Várok reád ... És csodás, misztikus ze- néjü alkonyatokon, lehunyt szemekkel epedve, sóvárogva várlak ... Ha ismeretlen zaj csap fel mögöttem, fojíottan, szinte hangtalan dobbanásokkal, vissza nem tekintek —■ várlak. Szomjas, forró ajkakkal — várlak. .. A fiú túláradó örömben csókolta a leány kezét. És szétfoszlott minden egyéb, csak a két tüzes szem égett, foszforeszkált és ismeretlen, csodaszépségü dalok úsztak a levegőben. — Jó éjt — súgta a két pirosán remegő ajak. Jó éjt. Feketén tátongó kapuszáj nyelte el a leányt és a fiú mámorosán botorkált tovább a lucskos aszfalton. Odafönn, a szűk, kis udvari lakásban, az ódon és kopott bútorok között, a szerényen terített szomorú asztal mellett, bus sirámok hallgatása közben, lefakultak az imént nyílt rózsák. Mintha dér esett volna reájok. Három-négy gyerek tartozott még a családhoz: nagy leányok, hamvasan üde arcuak, különösen megszerkesztett Biedermeier-frizurákat viselők, nagyokat kacagok odakünn — és itt fanyarok, kedvetlenek, meg egy fiú, aki a belvárosban csipkéket, szalagokat szolgált ki elegáns és szép pesti asszonyoknak. És igy est idején olyan különös volt a hogy a napi impressziók bontakozni kezdtek, mint valami sokszínű lepkeszárny. A leányok unottan, csak úgy odavetve beszeltek egyet- inást a hivatalokról, ahol Írógépeket kopogtattak, a sok munkáról, a vöröskezü udvarlókról és valami finom, elegáns úrról, aki hol itt, hol ott, változó alakban, de egyforma állhatatlan- ságban tűnik fel, de a kinek szerepe van, de aki kigubózkodik egyszer és esillogó szárnyakkal repíti megával a Várnay-kisasszonyokat. Ilyenkor némi tűz vegyült a beszédekbe és versengések indultak meg, amelyeket lármásan intett le a mindig bus, mindig siró, gömbölyű és aggkorba hajló özvegy. így nyolc óra után már a fiú is hazakerült. Fáradt volt, ingerült, nagyokat kiabált és sohasem volt megelégedve a vacsorájával. Hanem ahogy a puccos, gyönyörű nők kerüllek szóba, akik alkonyattájt elözözönlik az utcát, j —- mintha pompás virágtábor szakadt volna oda, — menten felvillanyozódott. — A belváros, — kiáltotta rajongva — a belváros f Ott forr, lüktet az élet, ott kipusztul a nyomor és kápráztat a fény, a gazdagság, a jólét. Suhogó selyemáradatok folynak az utcán, briliánsok tüzelnek és szétárad valami finom, kábító úri illat... A leányok ráhagyóan és bus irigykedéssel integettek: — Igaz, igaz ... És valamelyik leány a Biedermeier-frizurá- sok közül epekedve sóhajtott: — Ha valamikor nekem is lehetne !... A másik büszkén, diadalmasan hirdette : — Én már közeledem hozzá! Pénz, gazdagság vesz majd körül és lesz nevem, szépen ragyogó, előkelő ... Beleszédülök a boldogságba, ha reá gondolok.. . A többiek csodálva nézték. — Bizonyos ? — Az. — És Margit, a büszke és tartózkodó, az úri Margit korán kelve, álmosan és ijedezve szalad, amikor én rég élvezem a gazdagság kényelmét. Kacagott. Margit arca elsötétült ; — de nem szólt. Lehajolt az irkák fölé és javított tovább. A fiú, a belvárosi finomkodó boltossegéd, odahuzódott Margithoz? — Miért engeded ? Hiszen csak szólanod kellene Az igazgató .. . Keményen csattant a leány szava : — Hallgass! Amaz vállat vont. — JóÉs a leányok kacagtak. — Furcsa. A romantika még nem .veszett ki. Csak úgy képzelte az ember. Néha jön és aranyozottá teszi a kopott ruháját a l'ovagnak, édessé a koplalás nehéz óráit... — Én pedig drága kalapokat fognak vi- | selni és diadalittasan suhogok el a fényes nyomorúság mellett... Margit indulatosan szedte össze füzeteit. — 'Ostobaság — mondta és bement a másik kicsi, fütetlen szobába és odaált az ablakhoz. Nagy érzések forrongtak benne; dühös kitörései az élet szegénységeinek. Odaát kacagtak a Biedermeier-frizurás leányok, gúnyosan, sértően, kicsit lenézően, a fiú pedig mélyöblii hangon beszélt a vagyon pompáiról. Margitot ieszéditette valami áramlat és dacos indulattal írni kezdett egy finom- és aranyszegélyü papiroson. És ekkor a sötétből hang csendült. Forró, tüzes Iobogások foszlányai. Margit mámorosán csukta le szemeit, úgy érezte, hogy itt áll előtte a zongora, amelyből a szétterült árnyfátylak alatt édes zenéjü muzsika árad és háta mögött sóvárogva nyúl utána két esdő férfikar. Az ajtó kinyílott. A gyertya sápadt lángját erősebb fények törték meg. A leány felsóhajtott és szilárd kezekkel tépte szét az aranyszegélyü levélpapirost.
