Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-10 / 6. szám

t: III. évfolyam. Nagykároly, 1912. február 10. 6. szám. Nagykároly és Ermellék o V\ Politikai és társadalmi hetilap. — A Nagykároly! Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. i*#&- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Fpinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MB“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre .................................. . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Eg y szám ára.............................20 fillér. Sz ínészetünk ügye. Lapunk hasábjain már foglalkoztunk több ízben e kérdéssel és mindin alka­lommal reámutattunk azon nagy fontos­ságú kultúráljs jelentőségre, a melylyel egy modern színvonalon álló színtársulat a város előhaladására, fejlődésére s a lakosság szellemi és műveltségi állapo­tára bir és reámutattunk arra is, hogy Nagykároly város közönségének vállvetve kell támogatnia a színtársulatot és hogy a város minden lakosának a város kul­turális előhaladása iránt kötelessége, mi­szerint megtegye a lehetőt arra nézve, hogy a városban működő és működendő színtársulatnak a tisztességes mngélhe- tése biztosittassék és a kellő anyagi esz­közök megadásával lehetővé tétessék, hogy a nagy közönség egy a kényes igé­nyeket is kielégítő színi szezonban gyö­nyörködhessék. A színészek, illetve, a szintársűlat anyagi támogatása első sor­bán és legfőképen a nagy közönség, a társadalom feladata. A nagy közönség, a társadalom odaadó támogatása nélkül a színtársulat nem működhetik. A nagy közönséget és a társadalmat kell minden eszközzel arra bírni, hogy tegye meg a kötelességét a szinmüvészettel szemben, támogassa a színtársulatot, hogy ne csak a nagy áldozattal megépített állandó színházunk legyen meg, hanem megfe­Kórházban. — Irta: Hadnagy István. — Az öreg gróf. A nagy kórteremben sorban feküdtek a férfiak. Fiatal serkedö bajuszu legénykék mel­lett ősz hajú, kopaszodni készülő bácsik. Jaj­gató, sóhajtozó az életet még akarók mellett csendes, hallgatag életuntak. Mindnek sápadt volt az arca s a szemüknek különös fényt köl­csönzött az éjjeli mécses rezgő, pislákoló su- gára. Minden szem maga elé bámult, nem akart aludni senki. Nagy betegek félnek az álomtól. Különösen emlékeztető jel nekik az álom. Én a sarokban feküdtem. Százszor meg­fordítottam fejem alatt a kemény szalmapárnát, amitől az egy cseppet sem lett puhább. Mel­lettem az öreg gróf feküdt. Senki sem tudta, hogy honnan jött, hogy hívják, csak annyit tudtunk róla, hogy gróf. Szép, ősszakálu bácsi lelő színjátékokban is gyönyörködhessünk benne. Nagykároly városának van olyan nagy intelligens közönsége, amely ha a maga és a társadalom iránti kötelessé­geit teljesíteni akarja, egy 'jó szintársu- iat fentartani és tisztességesen hono­rálni képes. Csak az a hiba, hogy a mi közönségünk legtöbbször indolens. Ha nem biztatják, ha nem nógatják, nehe­zen mozog. Most is nehezen mozog! A tennivaló most az: a színtársu­latot jó és ügyes játékkal igyekezzék fel­kelteni maga iránt a nagy közönség ér­deklődéseit, a helyi sajtó pedig mutas­son reá a színház nagyfontosságu kul­turális jelentőségére és a nagy közön­ségnek a színművészet pártolása tekin­tetében fentálló kötelességeire. A szintársűlat el kell ismernünk, mindent megtesz, hogy jó és ügyes já­tékával és előzékeny, tapintatos bánás­módjával a nagy közönség támogatását megnyerje és a helyi sajtó eléggé fel­hívja a közönség figyelmét a színtársu­latra. Ennek dacára nem támogatják a színtársulatot, úgy amint azt lehetne és kellene. Valósziníileg az indította a színi - direktort arra, hogy a város közgyűlésé­hez kérelmet intézzen a színházban in­gyen fűtés és világítás 3 évi időtartamra leendő megadása iránt. volt, nagy bágyadt szemekkel, de az arczán egyetlen ránc sem mutatkozott. Senkihez sem beszélt, hozzá sem senki, nem kért semmit, nem volt semmi kívánsága. Az ápoló legény busás jutalomra lesve, állandóan mellette set­tenkedett. — Nem parancsol valamit gróf ur? — Köszönöm, nem kérek. S tovább forgatta ő is a párnáját mint én. Az ápoló legény elment aludni. A kórházi kápolna órája tizenkettőt üt*tt. Az öreg gróf minden átmenet nélkül felkönyökölt. Megsimo­gatta erőtlen kezével hosszú szakállát. Azután megszóllitott: — Alszik-e? — Nem. — Ugy-e ön pap ? — Igen. — Római? A szinügyi-bizottság a kedvezményes világítást és ingyen fűtést 3 évre meg­adni javasolta, a képviselőtestület a vá­ros közismert mostoha anyagi viszonyaira való tekintettel azonban kimondotta, hogy a kedvezményes világítást feltétlenül megadja, az ingyen fűtés kérdésében azonban mindenkor a sziniszezon vége­idé határoz és ha a színtársulatnak az összes kiadások fedezése után tisztessé­ges polgári haszna nem marad, fűtés diját elengedi. E határozat kielégíti mindazokat, a kik e kérdés elintézésénél a színművé­szet iránti kötelességek mellett a város érdekeit is figyelembe veszik. A város­nak, mint erkölcsi testületnek a színmű­vészet pártolása iránti kötelessége ugyanis csak akkor lép előtérbe, ha a társada­lom nem teljesiti, vagy nem kellőképen teljesiti kötelességét. Ha a társadalom teljesiti kötelességeit és ha bőséges ju­talmat nyújt a színtársulatnak (amint je­lenleg mégnem nyújt)fáradozásáért miért adjon szubvenciót a sok pótadóval terhelt város ? Ennek semmi értelme se lenne. Ha azonban a társadalom kellőké­pen nem teljesítené kötelességeit, és a színtársulatnak a készkiadásokon felül tisztességes polgári hasznot, illetve ho­noráriumot nem nyújtana, úgy a kép­viselőtestület — e határozatból látjuk — teljesíteni fogja kötelességét és a fűtés diját elengedi. — Nem. Református. Ezzel visszahanyatlott a párnáira. A túlsó szegletben egy félig gyógyult parasztlegény kö- hécselt erőltetve. Jelezte a szomszédjának, hogy ime a gróf megszólalt. A gróf is észrevette. Jó ideig nem szólt. Az óra a kettőt is elütötte már. ínnen-onnan csendes szuszogás hallatszott. A gróf ismét felkönyökölt. Cigarettát kért. Ad­tam neki. — Érzem, hogy meghalok — susogta maga elé s nagyot fújt a cigaretta füstjéből. Két-három szippantás után messze hají­totta a cigaretta-csutkát. A szemöldjét görcsösen húzta össze, a száját idegesen vonogatta. A rémület kifejezése ült az arcára. Az ágyon keresztül megragadta a kezemet, húzott magához erősen, kínosan. — Megbocsát-e nekem az Isten? — kér­dezte. Tescheni tea-vaj, Festék­ei mentes virslik, Búza Barna* SZŐKE fűszer és csemege LAJOS jf„T H E A“. féle borok Sáíránck^félG < « ** prágai sonka. g Í»S» KATÁNIAI VÉRNARANCSOK! H### if: Legfinomabb THEA-RilMOK.

Next

/
Thumbnails
Contents