Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-10 / 6. szám
t: III. évfolyam. Nagykároly, 1912. február 10. 6. szám. Nagykároly és Ermellék o V\ Politikai és társadalmi hetilap. — A Nagykároly! Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. i*#&- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Fpinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MB“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre .................................. . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Eg y szám ára.............................20 fillér. Sz ínészetünk ügye. Lapunk hasábjain már foglalkoztunk több ízben e kérdéssel és mindin alkalommal reámutattunk azon nagy fontosságú kultúráljs jelentőségre, a melylyel egy modern színvonalon álló színtársulat a város előhaladására, fejlődésére s a lakosság szellemi és műveltségi állapotára bir és reámutattunk arra is, hogy Nagykároly város közönségének vállvetve kell támogatnia a színtársulatot és hogy a város minden lakosának a város kulturális előhaladása iránt kötelessége, miszerint megtegye a lehetőt arra nézve, hogy a városban működő és működendő színtársulatnak a tisztességes mngélhe- tése biztosittassék és a kellő anyagi eszközök megadásával lehetővé tétessék, hogy a nagy közönség egy a kényes igényeket is kielégítő színi szezonban gyönyörködhessék. A színészek, illetve, a szintársűlat anyagi támogatása első sorbán és legfőképen a nagy közönség, a társadalom feladata. A nagy közönség, a társadalom odaadó támogatása nélkül a színtársulat nem működhetik. A nagy közönséget és a társadalmat kell minden eszközzel arra bírni, hogy tegye meg a kötelességét a szinmüvészettel szemben, támogassa a színtársulatot, hogy ne csak a nagy áldozattal megépített állandó színházunk legyen meg, hanem megfeKórházban. — Irta: Hadnagy István. — Az öreg gróf. A nagy kórteremben sorban feküdtek a férfiak. Fiatal serkedö bajuszu legénykék mellett ősz hajú, kopaszodni készülő bácsik. Jajgató, sóhajtozó az életet még akarók mellett csendes, hallgatag életuntak. Mindnek sápadt volt az arca s a szemüknek különös fényt kölcsönzött az éjjeli mécses rezgő, pislákoló su- gára. Minden szem maga elé bámult, nem akart aludni senki. Nagy betegek félnek az álomtól. Különösen emlékeztető jel nekik az álom. Én a sarokban feküdtem. Százszor megfordítottam fejem alatt a kemény szalmapárnát, amitől az egy cseppet sem lett puhább. Mellettem az öreg gróf feküdt. Senki sem tudta, hogy honnan jött, hogy hívják, csak annyit tudtunk róla, hogy gróf. Szép, ősszakálu bácsi lelő színjátékokban is gyönyörködhessünk benne. Nagykároly városának van olyan nagy intelligens közönsége, amely ha a maga és a társadalom iránti kötelességeit teljesíteni akarja, egy 'jó szintársu- iat fentartani és tisztességesen honorálni képes. Csak az a hiba, hogy a mi közönségünk legtöbbször indolens. Ha nem biztatják, ha nem nógatják, nehezen mozog. Most is nehezen mozog! A tennivaló most az: a színtársulatot jó és ügyes játékkal igyekezzék felkelteni maga iránt a nagy közönség érdeklődéseit, a helyi sajtó pedig mutasson reá a színház nagyfontosságu kulturális jelentőségére és a nagy közönségnek a színművészet pártolása tekintetében fentálló kötelességeire. A szintársűlat el kell ismernünk, mindent megtesz, hogy jó és ügyes játékával és előzékeny, tapintatos bánásmódjával a nagy közönség támogatását megnyerje és a helyi sajtó eléggé felhívja a közönség figyelmét a színtársulatra. Ennek dacára nem támogatják a színtársulatot, úgy amint azt lehetne és kellene. Valósziníileg az indította a színi - direktort arra, hogy a város közgyűléséhez kérelmet intézzen a színházban ingyen fűtés és világítás 3 évi időtartamra leendő megadása iránt. volt, nagy bágyadt szemekkel, de az arczán egyetlen ránc sem mutatkozott. Senkihez sem beszélt, hozzá sem senki, nem kért semmit, nem volt semmi kívánsága. Az ápoló legény busás jutalomra lesve, állandóan mellette settenkedett. — Nem parancsol valamit gróf ur? — Köszönöm, nem kérek. S tovább forgatta ő is a párnáját mint én. Az ápoló legény elment aludni. A kórházi kápolna órája tizenkettőt üt*tt. Az öreg gróf minden átmenet nélkül felkönyökölt. Megsimogatta erőtlen kezével hosszú szakállát. Azután megszóllitott: — Alszik-e? — Nem. — Ugy-e ön pap ? — Igen. — Római? A szinügyi-bizottság a kedvezményes világítást és ingyen fűtést 3 évre megadni javasolta, a képviselőtestület a város közismert mostoha anyagi viszonyaira való tekintettel azonban kimondotta, hogy a kedvezményes világítást feltétlenül megadja, az ingyen fűtés kérdésében azonban mindenkor a sziniszezon végeidé határoz és ha a színtársulatnak az összes kiadások fedezése után tisztességes polgári haszna nem marad, fűtés diját elengedi. E határozat kielégíti mindazokat, a kik e kérdés elintézésénél a színművészet iránti kötelességek mellett a város érdekeit is figyelembe veszik. A városnak, mint erkölcsi testületnek a színművészet pártolása iránti kötelessége ugyanis csak akkor lép előtérbe, ha a társadalom nem teljesiti, vagy nem kellőképen teljesiti kötelességét. Ha a társadalom teljesiti kötelességeit és ha bőséges jutalmat nyújt a színtársulatnak (amint jelenleg mégnem nyújt)fáradozásáért miért adjon szubvenciót a sok pótadóval terhelt város ? Ennek semmi értelme se lenne. Ha azonban a társadalom kellőképen nem teljesítené kötelességeit, és a színtársulatnak a készkiadásokon felül tisztességes polgári hasznot, illetve honoráriumot nem nyújtana, úgy a képviselőtestület — e határozatból látjuk — teljesíteni fogja kötelességét és a fűtés diját elengedi. — Nem. Református. Ezzel visszahanyatlott a párnáira. A túlsó szegletben egy félig gyógyult parasztlegény kö- hécselt erőltetve. Jelezte a szomszédjának, hogy ime a gróf megszólalt. A gróf is észrevette. Jó ideig nem szólt. Az óra a kettőt is elütötte már. ínnen-onnan csendes szuszogás hallatszott. A gróf ismét felkönyökölt. Cigarettát kért. Adtam neki. — Érzem, hogy meghalok — susogta maga elé s nagyot fújt a cigaretta füstjéből. Két-három szippantás után messze hajította a cigaretta-csutkát. A szemöldjét görcsösen húzta össze, a száját idegesen vonogatta. A rémület kifejezése ült az arcára. Az ágyon keresztül megragadta a kezemet, húzott magához erősen, kínosan. — Megbocsát-e nekem az Isten? — kérdezte. Tescheni tea-vaj, Festékei mentes virslik, Búza Barna* SZŐKE fűszer és csemege LAJOS jf„T H E A“. féle borok Sáíránck^félG < « ** prágai sonka. g Í»S» KATÁNIAI VÉRNARANCSOK! H### if: Legfinomabb THEA-RilMOK.
