Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-14 / 50. szám
Ilf. évfolyam. Nagykároly, 1912. december 14. 50. szám. Nagykároly és \9 A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. ‘a. v: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. V ETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főmunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. ÜWST MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Tp® A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre ......................... .8 korona. Fé l évre............................. . . 4 korona. Ne gyed évre..............................2 korona. Egy szám ára.........................20 fillér. Ko molyság nélkül egy nadrággombot sem lehet föl- varrni. Nem az itt a lényeges, hogy varrás közben szomorúan bamba, komoly képet vágjak, nem az a fontoo, hogy mélabus áhítatra fordítsam jókedvem, hogy „magamba szálljak“, ha gondos feleség nélkül való életemben az elé a probléma elé állít a kérlelhetetlen sors, hogy kirojtozott nadrágom gombját magam varrjam fel. De az föltétlenül szükséges, hogy varrás előtt, varrás alatt ne tévesszem szem elől, hogy én most igazán fel akarok varrni egy nadrággombot. Minden vicc nélkül. A gombnak megvan a maga helye, a varrásnak a maga módja. Mindenki veszi annyira komolyan a nadrágját, hogy nem varr a térdére gyöngyházgombot. Mindenki természetesnek tartja, hogy legapróbb dolgainak elintézéséhez is csak komolyan foghat. Egész más a sokat emleketett „köz“- nek a dolga. A „közjó“, amelyről olyan sokat és olyan szépen tudunk szavalni, legkomolyabb perceimben úgy tűnik fel nekem, mint valami hozzá nem értő emberektől össze-vissza férceit, ékes pity- kékkel, furfangos zsebekkel fantasztikusan, minden komolyság nélkül pompásan tarkázott bohóz-nadrág. Szegény „közjó“! Mindenki róla beszél, mindenki rá hivatkozik. Nem az arc komolysága, komolykodása hiányzik itt, hanem a szándék komolysága. Any- nyira kompromitálttuk már az efféle szavakat, hogy közjó, közérdek, mindnyájunk érdeke, hogy vagy semmit sem értünk rajtuk, s ez még a jobbik eset; vagy egyenesen valami humbugot szimatolunk a szent fogalmakat jelölni akaró szavak mögött. Komolyság, meggondolás nélkül nyúlunk mindenhez, ami akár az emberiség, akár az ország vagy bármily kisebb közösség érdekei körébe tartozik. Pedig nemcsak azok antiszociális, társadalom ellenes tagjai a társadalomnak, akik érzéketlenek minden közérdek iránt vagy pláne ellene szegülnek, hanem azok is, akik hebehurgya kézzel, szóval közelítenek a közösség dolgaihoz. Az európai polgárosod .snak még sokat kell fejlődnie, míg, csak félig-med- dig is, természetes lesz előttünk a közérdekében komolyan munkálkodni, époly természetes, mint a magunk kisded ügyeit komolyan igazgatni. Az aj gör. katb. püspökség nem kellett Debrecennek; félti tőle a maga protestáns kultúráját. Hajdudorog viszont, ahol a nagy küzdelmek árán kivívott uj püspökség meghúzódni készül, nem csak hogy semmi kultúrát nem félthet, hanem még a legelemibb feltételei sincsenek meg arra, hogy belátható időn belül ott valami csodálatos módon kultúra támadjon. Városunk érdekeit komolyan szivükön viselő férfiak már régebben gondoltak arra, hogy városunkban kellene elhelyezni az uj püspökséget. A terv olyan, hogy kivitele esetén mérhetetlen haszonnal járna városunkra. Csak nem szabad azonnal megijednünk a kissé nagyobb koncepcióktól. A pénzügyigazgatóság önmagában nem olyan intézmény, hogy köréje város, kuitura formálódjék; márpedig Nagykárolynak szüksége volna oly intézményre, amely kovászként hatna kulturális állapotaira is. Maga a hely, a város, a magyarság és románság érintkező vonalán, nagyon alkalmas volna a püspökség céljaira. Iskoláink vannak, templomaink nemkülönben. Építeni természetesen még kellene egyet-mást. Határozott tervekkel, költségvetéssel nem szolgálhatunk, de anélkül is nyilvánvaló, hogy a város fejlődését nagyon kis befektetéssel végre valahára meglehetne indítani. A mostani fele-falu-fele-város állapotból csak egy ilyen nagyobbszabásu intézmény zökkenthet ki bennünket. A pénzügyigazgatóság jó arra, hogy éppen legyen valami, ami több a semminél s legyen miért veszekedni. A püspökség már csak azért is erjesztő kovászként hatna városunk fejlődésében. mert igen sok intézmény jönne vele együtt, melyek nélkül a püspökség el nem lehet: papnevelő intézet-stb. Úgy tudjuk, hogy a képviselőtestület is fog rövidesen foglalkozni evvel a kérdéssel. I f * Az első bő. Irta: Izsó Sámuel. Szürkére borult őszvégi napon bejön az irodába egy jókedvű bajuszu bácsi, hogy azt mondja: — Ejnye, be fáintos meleg is van idebe. Erre parolázunk. Jólesően meleg az öreg tenyere. Melegebb, mint az enyém akkor, a mikor a dunyha alól nyújtom ki. Edzett ember. Tudom, hogy keményebb időben sem óhajtja meg a kályhát. De hát valamit csak kell mondani bejövéskor. — Na, még odakünn sem fagy le a lónak a szarva — virtuskodom én. Pedig fázós gyerek vagyok. Ha egy csipetnyi hideg van is, mindjárt téli gúnyába bújok, az utcán behúzódom a felső kabátom gallérjába és ha lehetne, szívesen elraktároznám magam a tulajdon zsebeimbe is. De hát valamit csak illik, hogy válaszoljak. Odamegy a gazda a kályhához, megtapogatja a fénylő cseréplemezeket, végighuzingálja az ujjait a meleg simaságokon, lassan, tempósan leereszkedik a fásládára, aztán megint csak megszólal: — Dejszen, a mikor mán a hó is esik, csak van valami . . . — A hó? — Ahhát. Ehnn még a bajuszomra is rászállt. Szemléltetően végigsodorintja az őszülő, de fiatalos merészséggel kunkorgó szörszarva- kat, aztán kimutat az eblakon. — Ott röpül, ni . . . Kinézek. Csakugyan mozog valami fehérség a levegőben. Apró, puha pihék gyéren szállingóznak, táneosan libegnek, köszönésen bó- kolnak el az ablak előtt. Azután tcvább ereszkednek. Lassan, tétovázóan közelednek a földhöz, mintha gondolkoznának, hogy leszállja- nak-e a sártengerbe, vagy legalább is mintha tiszta helyet keresnének fehér testükhöz. Szeretem nézni azt a hangtalan mozgást, ahogy a földre esnek a lágy pihék. Egyet- egyet megfogok a tekintetemmel a magasban, lekisérem az utján, figyelem, hogyan érinti csó- kosan a földet, hogy olvad széjjel. Mintha fehérarcu leányok hullatnának szüzcsókokat. mintha pirosajku asszonyok intenének fehér kezekkel bucsucsókot. Most már unom az embereket. Végezni szeretnék vele hamarosan, hogy zavartalanul gyönyörködhessem a hó csodaszép hullásában. De szomorúan tudom : ki nem veszem a vidékiesen terjengő, bőbeszédű öregből, hogy mi szándéka volna, mig magától, nagy körülményességgel mindent elő nem ad. Hát csak csendes megadással és némi szórakozottsággal vetem oda: — Azért még ez nem igazi hó. Magam sem tudnám pontosan megmondani. hogy mit értek ez alatt; az öreg meg egyenesen megharagszik az akadékoskodásért és reám mordul: — Hát mán mér’ ne volna? Ami hó, a’ csak hó. Az eső sem szakad mindig csüstül, azért csak eső. — Bizony itt is volna már az ideje a télnek, — csavarintok ijedősen egyet a dolgon. ;:,. ■ A nagy karácsonyi occassio e hó 20-án vette kezdetét :—t—. -----Ru óletzky Kálmán női- és uridivat áruházában. Az alant felsorolt meglepő olcsó árakra felhívom a m. t. vásárló közönség b. figyelmét. Cosmanosi kretonok minden színben, métere . . 36—40—45—50 .!■ 140 cm. széles kelmék minden színben, métere . L60—3.----3.60 K. Eg ész nehéz blouz selyem minden színben métere . 1.90—2.50—2.40 K. Mosó delinek métere ...... — 50 f. Maradékselymek métere ...... 1.—*K. jJgiÄ 1 darab női gyapjuschál ...... 3.— K. Legjobb minőségű barhetflanel métere .... —.40 f. Középminőségii fekete női ernyő ..... 2.60 K. 120 cm. széles kelmék minden színben, métere . 90—98—1.10—1.30 K. VíVí Mindenféle maradékok félárban! — Ajándékoknak alkalmas tárgyak, u. m. divatos kézitáskák, alkami sálak, keztyíik, harisnyák, férfiingek, nyakkendők, női és férfi esőernyők, alsószoknyák és diszkötények mindenkor a legdusabb választékban. n
