Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-14 / 50. szám

2-k oldal,

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK.

50. szám.

Ha sikerrel oldják meg a dolgot, örök időkre biztosították a város biztos fejlődését; a püspöki székhely aztán sokkal nagyobb siker reményében nyutthatja kezét más intézmények felé is.

Oly terv ez, mely méltó arra, hogy egy fejlődni kívánó város foglalkozzék vele.

Városi közgyűlés.

Városunk képviselőtestülete vasárnap, f. hó 8-án rendes közgyűlést tartott. A tagok szokatlanul nagy számban jelentek meg.

1. A közgyűlés tudomásul vette a m. kir. pénzügyminiszter leiratát, mely szerint hozzájárul a képviselőtestület azon határozatához, mely a város kerületeinek beosztását megváltoztatja.

2. A képviselőtestület a m. kir. kereskedelemügyi miniszter urnák Szatmárvármegye közigazgatási bizottságához intézett leiratát Nagykároly város uj kövezetvámdij-szabályzata s a Attila-utcának a kövezetvámjövedelem terhére leendő meghosszabbítására vonatkozólag, tudomásul vette.

3. A képviselőtestület felhatalmazza a városi tanácsot, hogy addig is, mig a költségvetés jóváhagyatik, a házi, pénztári és községi közmunkára vonatkozó 1913. évi városi költségvetésben előirányzott bevételeket, valamint a kiadásokat teljesíthesse; továbbá, hogy a községi pótadót s a közmunkát kivethesse és behajthassa és végül megbízza a költségvetés keretén belül gyakorolható utalványozással.

4. A „Nagykároly r. t. város villamos műre vonatkozó szabályok“ módosításával uj szabályrendelet alkotása tárgyában úgy határozott a képviselőtestület, hogy az elkészített uj szabályrendeletet elfogadja.

Az árammérő órák dija az uj szabályrendelet szerint 20 lángon felül is 1 korona lesz az eddigi 1 50 korona helyett; 5 lángig marad az eddigi 50 fillér, 5 lángon felül 1 korona.

(Tulajdonképen felesleges dolog a városnak a vagyonos osztály számára spórolni. A kinek 20 lángnál többre van szüksége, az nem lehet olyan szegény ember, hogy a szegény |

város gyakoroljon veié külön jótéteményt, plárte mikor ez a jótétemény külön-külön nem is olyan nagy. de együtt már nehány ezer koronát jelent, amelyre a városnak szüksége van.)

5. A közgyűlés ezután elfogadta a városi villamos mü 1913. évi költségvetési előirányzatát.

Elrendelte egyben a képviselőtestület, hogy a személyzeti kiadásokra megállapított 21,000 koronából 600 korona évi pótdij a városi mérnök részére utaltassék ki s a megmaradó ösz- szeg keretén belül állapíttassák meg a személyzet többi tagjainak a fizetése, az újabban alkalmazandó árammérő revizor fizetésévet együtt s fedeztessenek a munkásbiztositási és balesetbiztosítási költségek, továbbá a személyzet fizetése utáni közadók s a személyzet tüzelőanyagának költsége.

Felhatalmazta a képviselőtestület a városi tanácsot, hogy a villamos mü egyes alkalmazottainak a villamos telepen természetbeni lakást jelöljön ki s részökre fűtőanyagot és szabad világítást engedélyezzen.

A polgármesternek, a városi mérnöknek, a villamosmü ügyének előadásával megbízott közigazgatási jegyzőnek, a városi számvevőnek, a pénztárnokoak és ellenőrnek a képviselőtestület az 1913. évre saját házi szükségletükre a villamos áramnak díjtalanul leendő kiszolgáltatását engedélyezte.

6. A képviselőtestület az 1913., 1914. és 1915. évekre a városi tiszti nyugdijügyi bizottság tagjaiul d-. Adler Adolf, Csipkés András, dr. Jékel László és Roóz Samu városi képviselőtestületi tagokat,

7. a városi villamosmü felügyelő-bizottságának tagjaiul pedig dr. Adler Adolf, Csipkés András, Kacsó Károly, Pechy László és Schus- teritsch Ferenc képviselőtestületi tagokat egyhangúlag megválasztotta. , •

8. A képviselőtestület felhatalmazza a városi tanácsot, hogy a város s a város által tűzifával ellátandó intézetek szükségletére s szükség esetén a városi lakosok sürgős szükségletének fedezésére is, szabad kézből, alkalmas időben mintegy 3000 köbméter tűzifát beszerezhessen. (A város közönsége örömmel fogadja a képviselőtestület szociális gondolkodásának méltó tanujelét)

9. A képviselőtestület felhatalmazza a városi tanácsot, hogy a vásárvámot házi kezelésbe vegye s a kezelés módozatait megállapítsa.

Ezekre a módozatokra vonatkozó javaslat bemutatandó a közgyűlésnek.

10. A Kaszinó-utcai ászfaltozás elrendelésére vonatkozó 43—1911. kgy sz. véghatározat módosítását a közgyűlés elfogadta; még pedig úgy, hogy az aszfaltburkolat az 1911. évi okt. 6-án kötött szerződés egységárai szerint fizetendő.

11. A Népkonyha javára 400 koronát szavazott meg a képviselőtestület.

12. A Térey-utca északkeleti oldalán ;asz- falt-gyalogjéró készítését rendelték el.

13. Megengedték, hogy Rupitzkz Jánosné gyümölcsárusitó bódét állíthasson fel.

14. A Hétsastoli-utca 10. sz. sz. telekből utcaterülethez csatolt terület árát négyzetméterenként 4 koronában állapították meg.

A tárgysorozatba felvett ügyek letárgya- lása után az elnöklést Debreczeni István polgármester Hetey Ábrahám h. polgármesternek adta át s az ülésteremből eltávozott.

Luczay János és 19 képviselőtestületi tagtársa indítványt nyújtott be aziránt, hogy a képviselőtestület foglaljon állást a „Közérdek“ c. hetilapnak a polgármestert és a képviselő- testületet támadó cikksorozatával szemben.

A képviselőtestület az indítvány egyhangú elfogadásával kimondotta, hogy Debreczeni István polgármestert hivatalos működésében való .magatartásáért teljes ragaszkodásáról és bizalmáról továbbra is biztosítja; a „Közérdek“ c. helyi lapban megjelent s a polgármester személye ellen irányuló cikksorozat tartalmát elitéli ; ugyanazon cikksorozatban a képviselőtestületre tett megjegyzéseket visszautasítja s — ösmerve a forrást — azzal foglalkozni sem kiván.

Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmeikére.

'lsörendü női divatterem, eredeti párisi és berlini modellek, toilettek, costiiraök, felöltők, szőrmeáruk, boák és muffok, fblouzok, pongyolák mérték szerint műhelyemben készülnek.

— Szenmihálynap van, — mondja most már megbékélten. — Szenmihály fehér lovon jár. Ilyenkor mindig hó esik. Mán mifelénk csak igy tartjuk.

Ahogy ezt mondja, rámhunyorit a szemével. Kihívó sunyisággal pislog felém s a nyakát bizonkodóan meg-meg sülyeszti.

Amit mond és ahogyan mondja, verekedő szándékokat látok abban. Úgy gondolom : szeretné, ha valamit válaszolnék a babonaságára, hogy aztán egyszerű, paraszti makacs eszével vei legyűrjön. Látom, ma diadalmaskodni akar.

Motoszkál is valami az agyamban, hogy nem kellene szó nélkül hagyni a dolgot. Érvek emelik nyelvem, engem, engem is feszit a verekedés vágya. Szólani akarok a csapadékok képződéséről, a minek semmi köze a szentekhez, más évek hótalan Szent Mihály-napjáról, meg a véletlenről és egyebekről, de ahogy kinézek az ablakon: olyan békésen, szelíden hull a hó, hogy elmúlik minden verekedő lázam.

Aztán meg minek is? Bármit mondanék, ez a makacs ember csak letromfulna ezzel a véletlenül ütő kártyával. A válasza mindenre csak az volna— Hát akkor minek esik éppen máma ? Ott van. Aki akarja, látja.

így nem szólok semmit. Csendesen nézem az emberem. Nyugodtan állom az ingerlő hu- nyorgatását.

... A gazdái, a mint észreveszem, zavarja ez a nyugodl tekintet, ez a szótalanság. A hitemben nem akar bízni, hát próbaratevőleg igy füllent egy cseppet:

— Tavaly is ilyenkor esett le az első hó éppen.

Erre se mondok semmit. Talán a lelkiismeretem sem egészen tiszta. Tréfás megszo- kottságokban annyi előítélet, aunyi babonasze- rüség van elrejtve, hogy a mint mosi eszembe jutnak: hirtelen nem is tudom, hogy vájjon babonamentes vagyok-e én is. Péntek, 13-as szám — és annyi apró-cseprő dolog körül ki- jegecesedett, szinte társadalmi szabályokká előléptetett babonaszerüségekből nem maradt-e bennem is valami? Ha nem is fogadom el a hozzájuk fűzött magyarázatokat, egyik-másik nem égett meg-e már ugy-e lelkembe, hogy most már jobban esik megtartani, mint kivetkőzni belőle.

£s kapcsolatosan eszembe jutnak az álmatlan éjszakák. A nagy, vidéki csend. Mikor a hold a legjámborabb tárgyakat is kisértetru- hába öltözteti, mikor titokzatosan megrecscsen valami unatkozó bútordarab és én, bár nem hiszem a kisertetmeséket, mégis a fejemre húzom a takarót. Nem hiszem a kisértetmeséket, de a jelek ugyanúgy megborzongatnak, mintha hinném.

Vájjon különbek-e ezek a babonaszerü- ségek, mint az én emberem nyílt babonahite ?

És a mikor ezeket is elgondolom, még jobban összeszoritom az ajkam. Hallgatólagosan ráhagyom az emberre, hogy Sze it Mihály napja kedvéért hull a hó,

*

A gazda furcsállotta a hallgatásom, a merev nézésem és lassanként eltűnt szeméből az ingerlő kihívó tekintet. Helyet adott valami zavarfélének. Előbb a bajuszát kezdte rángatni, utóbb meg a tarkóját is vakargatta, de sehogy- sem találta bele magát a helyzetbe. Egy kicsit talán restelkőzött is.

Végre is nem állta tovább a csendet a farkasszemnéző hallgatást O is leszerelt.

Megadással, szinte panaszos hangon szólalt meg:

— Vagy tán csak amolyan babonaféle is ez . . . Hiszen nem is igazi hó e’ még, hanem csak dara, amitül . . :

... Itt megeresztette a tréfát, amire aztán megint csak visszavidámult.

Kinézek. Csupa színes fehérség a levegő. Lágy, kövér pelyhek kavarogtak, kergetőznek, fura vonalakat rajzolnak a levegőbe. Most már bátrabban, biztosabban szállnak a földre. Pá- zsitos, tiszta hószőnyeg fogadja őket.

KALAP ÉS ÚRI DIVATÁRUHAzABAN

A TÉLI VÁSÁR MEGKEZDŐDÖTT.

Legnagyobb választék kalapok, nyakkendők és fehérnemüekben. DEBRECZEN,; Kistemplom mellett- Megye telefon 707. sz.