Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-23 / 47. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912. november 23. 47. szám. Nagykároly és Érmellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén'Ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. V ETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 19*3“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre ....................................8 korona. Fé l évre.............................. . . 4 korona. Ne gyed évre ...............................2 korona. Eg y szám ára...........................20 fillér. El őfizetési felhívás. Megbízható, tisztességes, tartalmas lapot adni az olvasóközönség kezébe: ez a cél lebegett szemünk előtt, mikora „Nagykároly és Ér mellék“-et megalapítottuk. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy célunkat sohasem tévesztettük szem elöl. Bár minden eseményről gondosan tájékoztatjuk olvasóinkat, sohasem haj- hásztuk a szenzációt. Nem kaptunk a kósza híreken, még kevésbbé igyekeztünk efféléket terjeszteni. A tisztesség, úgy a magunké, mint a másoké, szent volt és lesz mindig előttünk. Nem szálka senki a szemünkben. Nem tartozunk semmiféle érdekközösséghez, klikkhez. Egy érdeket ismerünk, s ennek védelmében és előmozdításában nem ismerünk személyeket és intézményeket, ez az érdek a közérdek, városunk és az Érmellék érdeke. De ennek előmozdításában és védelmében se harcoltunk soha mérgezett nyilakkal. Aki effélét vár tőlünk, annak nem számítunk fegyverbarátságára. Mint eddig, úgy ezután is tájékoztatni fogjuk olvasóinkat minden közérdekű dologban, szóvá teszünk mindent, aminek szóvátételétöl közállapotaink javulását remélhetjük: de mindenkor ügyelni fogunk arra, hogy minden tisztességes ember jó Ízlésének komoly veszedelme nélkül vehesse kezébe lapunkat. Kész örömmel nyújtunk teret minden közérdekű felszólalásnak, mely akár városunk, akár a vidék javát célozza, Bizalommal fordulhat hozzánk mindenki, ki együtt akar velünk mindnyájunk érdekében dolgozni. Irodalmi részét tekintve is tartalmas lapot nyújtunk az olvasóközönségnek. Tárcarovatunkban a legelőkelőbb fővárosi és vidéki irók elbeszélései jelennek meg; szinházrovatunkban a sziniidény alatt tájékoztatjuk olvasóinkat úgy a darabokról, mint a társulatról. Innen-onnan rovatunk változatos tartalma is sok olyat nyújt az olvasó- közönségnek, aminek elolvasása haszonnal jár. Legvégül hangsúlyozzuk, amit legelöl kellett volna megmondanunk, hogy t. i. lapunk nem felemagyar-felenémet nyelven „lesz írva11, hanem magyarul fogjuk megírni a legszárazabb meteorológiai hirt. is. Nem szükségtelen ezt hangsúlyoznunk, meri bizony ékes magyar nyelvünk a legmagyarabb vidékeken is igen mostoha bánásmódon részesül. Törekvéseinkhez a közönség támogatását kérjük, mert bizony anélkül erőtlenek vagyunk. Hogy pedig azok is meg- ösmerkedjenek lapunkkal, akiket eddig nem tisztelhettünk előfizetőink között, január 1-ig ingyen, minden további kötelezettség nélkül küldjük lapunkat, szóval a lap elfogadása nem kötelez előfizetésre. Előfizetési dijak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyed évre 2 K. Kereskedőknek és kézmüiparosoknak egész évre 6 korona. Tisztelettel A „NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A görög kultúra kétségkívül csak termékenyitőleg fog hatni a magyar szellemre. Ez kétségtelen. Örömmel kellene hát üdvözölnünk a görög nnelvnek a görög kath. liturgiába való behozatalát. Mert annak csak örülni lehet, hogy ha nem is közvetlenül az istentisztelet alatt, hanem közvetve a göröggel való behatóbb foglalkozás révén az a hatalmas kultúra, amely örökbecsű alkotásokkal ajándékozta meg a világot, ily közeli érintkezésbe jut kifejlődése előtt is már tespe- désbe merült szellemi életünkre. Eddig a görögségnek tulajdonkép csak olyan hatását éreztük'mi is, melyben a latinon keresztül Európa minden nemzetének része volt. A mi mai európai műveltségűnk nagyon is elbarokko- sodott, elcikornyásodott épülete ugyanis Lima kisasszony. Irta: Révész Gyula. Az öreg professzor, aki egész életében kerülte a mulatságot, túltett a legősibb jogászon is bizonyos dologban : sohasem feküdt le éjszaka s mindig nappal aludt. Persze azért, mert csillagász volt s mesterségével járt ez a megfordított életrend. Amikor este elfogyasztotta a reggelijét, rögtön felment a csigalépcsőn az obszervatóriumba s vizsgálgatta, méregette, fotografozta a csillagos eget éjfélig Akkor megebédelt s folytatta munkáját egész addig mig a rózsás hajnal egy lehelettel le nem fújta a csillaglángokat. Azután, mint aki jól végezte a dolgát, megvacsorázott s nyugalomra tért. Ettől a napirendjétől nem tágított csak napfogyatkozáskor, mert hiszen akkor délben is csillaggal lett tele az égboltozat. Luna kisasszony, a tudós asztronómus leánya természetesen nem hódolt ennek a szokásnak. Most is ebéd után, mialatt apja aludta az igazak álmát, hímző rámája mellett ült és ábrándozott. Ő róla, Tamás úrról,' az asszis- tensról, aki sokkal szívesebben vizsgálgatta az ő csillagszemét, mint a Sziriuszt, a Hercules alfáját és társait. Az ábrándozásnak szomorú vége lett: Kuna kisasszony megszurta az ujját. — Jaj! — sikoltoít fel. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó s megjelent tamás ur. A tüszurás egy könnycseppet sajlolt Lunácska szemébon s a lovag ur először is gyöngéden lecsókolta a könnyet, azután a megsebesült ujjacskát vette a szájához. — Fáj? — kérdezte gyengéden. — Már nem ! — felelte a kisasszony és édesen mosolygott, mint a szivárvány. Egy darabig hallgattak, de a csöndet megtörte a szép leány kacagása. — Mit nevet? — Magát. — Miért? — Nézzen a tükörbe. Olyan álmosnak látszit, mint a medve decemberben. Azután elkomolyodva folytatta: — És ezt a nagy áldozatott értem hozza. Szegény Tamás, egész éjjel apa mellett dolgozik s mégis már délben főikéi, hogy engem láthasson. Tönkreteszi magát, többé nem engedem meg. — Ne aggódjék, édes, majd máskor tovább alszom. — Nem, nem ! Akkor nem láthatom ebben az időben. — Hogyan ? — Hát ... hát kérje meg a kezemet az apától. ■ — Angyal! A szerelmesek boldogan beszélgettek a V-4É
