Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-23 / 47. szám

III. évfolyam. Nagykároly, 1912. november 23. 47. szám. Nagykároly és Érmellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén'Ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. V ETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 19*3“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre ....................................8 korona. Fé l évre.............................. . . 4 korona. Ne gyed évre ...............................2 korona. Eg y szám ára...........................20 fillér. El őfizetési felhívás. Megbízható, tisztességes, tartalmas lapot adni az olvasóközönség kezébe: ez a cél lebegett szemünk előtt, mikora „Nagykároly és Ér mellék“-et megala­pítottuk. Nyugodt lelkiismerettel mond­hatjuk, hogy célunkat sohasem tévesz­tettük szem elöl. Bár minden eseményről gondosan tájékoztatjuk olvasóinkat, sohasem haj- hásztuk a szenzációt. Nem kaptunk a kósza híreken, még kevésbbé igyekez­tünk efféléket terjeszteni. A tisztesség, úgy a magunké, mint a másoké, szent volt és lesz mindig előttünk. Nem szálka senki a szemünkben. Nem tartozunk sem­miféle érdekközösséghez, klikkhez. Egy érdeket ismerünk, s ennek védelmében és előmozdításában nem ismerünk személye­ket és intézményeket, ez az érdek a köz­érdek, városunk és az Érmellék érdeke. De ennek előmozdításában és védelmé­ben se harcoltunk soha mérgezett nyi­lakkal. Aki effélét vár tőlünk, annak nem számítunk fegyverbarátságára. Mint eddig, úgy ezután is tájékoz­tatni fogjuk olvasóinkat minden közér­dekű dologban, szóvá teszünk mindent, aminek szóvátételétöl közállapotaink ja­vulását remélhetjük: de mindenkor ügyelni fogunk arra, hogy minden tisztességes ember jó Ízlésének komoly veszedelme nél­kül vehesse kezébe lapunkat. Kész örömmel nyújtunk teret min­den közérdekű felszólalásnak, mely akár városunk, akár a vidék javát célozza, Bizalommal fordulhat hozzánk mindenki, ki együtt akar velünk mindnyájunk érde­kében dolgozni. Irodalmi részét tekintve is tartalmas lapot nyújtunk az olvasóközönségnek. Tárcarovatunkban a legelőkelőbb fővárosi és vidéki irók elbeszélései jelennek meg; szinházrovatunkban a sziniidény alatt tájékoztatjuk olvasóinkat úgy a dara­bokról, mint a társulatról. Innen-onnan rovatunk változatos tartalma is sok olyat nyújt az olvasó- közönségnek, aminek elolvasása haszon­nal jár. Legvégül hangsúlyozzuk, amit leg­elöl kellett volna megmondanunk, hogy t. i. lapunk nem felemagyar-felenémet nyelven „lesz írva11, hanem magyarul fogjuk megírni a legszárazabb meteoro­lógiai hirt. is. Nem szükségtelen ezt hangsúlyoznunk, meri bizony ékes ma­gyar nyelvünk a legmagyarabb vidékeken is igen mostoha bánásmódon részesül. Törekvéseinkhez a közönség támo­gatását kérjük, mert bizony anélkül erőt­lenek vagyunk. Hogy pedig azok is meg- ösmerkedjenek lapunkkal, akiket eddig nem tisztelhettünk előfizetőink között, január 1-ig ingyen, minden további kötelezettség nélkül küldjük lapunkat, szóval a lap elfogadása nem kötelez előfizetésre. Előfizetési dijak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyed évre 2 K. Kereskedőknek és kézmüiparosoknak egész évre 6 korona. Tisztelettel A „NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A görög kultúra kétségkívül csak termékenyitőleg fog hatni a magyar szellemre. Ez két­ségtelen. Örömmel kellene hát üdvözöl­nünk a görög nnelvnek a görög kath. liturgiába való behozatalát. Mert annak csak örülni lehet, hogy ha nem is köz­vetlenül az istentisztelet alatt, hanem közvetve a göröggel való behatóbb fog­lalkozás révén az a hatalmas kultúra, amely örökbecsű alkotásokkal ajándé­kozta meg a világot, ily közeli érintke­zésbe jut kifejlődése előtt is már tespe- désbe merült szellemi életünkre. Eddig a görögségnek tulajdonkép csak olyan hatását éreztük'mi is, mely­ben a latinon keresztül Európa minden nemzetének része volt. A mi mai euró­pai műveltségűnk nagyon is elbarokko- sodott, elcikornyásodott épülete ugyanis Lima kisasszony. Irta: Révész Gyula. Az öreg professzor, aki egész életében kerülte a mulatságot, túltett a legősibb jogá­szon is bizonyos dologban : sohasem feküdt le éjszaka s mindig nappal aludt. Persze azért, mert csillagász volt s mesterségével járt ez a megfordított életrend. Amikor este elfogyasz­totta a reggelijét, rögtön felment a csigalép­csőn az obszervatóriumba s vizsgálgatta, mé­regette, fotografozta a csillagos eget éjfélig Akkor megebédelt s folytatta munkáját egész addig mig a rózsás hajnal egy lehelettel le nem fújta a csillaglángokat. Azután, mint aki jól végezte a dolgát, megvacsorázott s nyuga­lomra tért. Ettől a napirendjétől nem tágított csak napfogyatkozáskor, mert hiszen akkor délben is csillaggal lett tele az égboltozat. Luna kisasszony, a tudós asztronómus leánya természetesen nem hódolt ennek a szo­kásnak. Most is ebéd után, mialatt apja aludta az igazak álmát, hímző rámája mellett ült és ábrándozott. Ő róla, Tamás úrról,' az asszis- tensról, aki sokkal szívesebben vizsgálgatta az ő csillagszemét, mint a Sziriuszt, a Hercules alfáját és társait. Az ábrándozásnak szomorú vége lett: Kuna kisasszony megszurta az ujját. — Jaj! — sikoltoít fel. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó s meg­jelent tamás ur. A tüszurás egy könnycseppet sajlolt Lunácska szemébon s a lovag ur először is gyöngéden lecsókolta a könnyet, azután a megsebesült ujjacskát vette a szájához. — Fáj? — kérdezte gyengéden. — Már nem ! — felelte a kisasszony és édesen mosolygott, mint a szivárvány. Egy darabig hallgattak, de a csöndet meg­törte a szép leány kacagása. — Mit nevet? — Magát. — Miért? — Nézzen a tükörbe. Olyan álmosnak látszit, mint a medve decemberben. Azután elkomolyodva folytatta: — És ezt a nagy áldozatott értem hozza. Szegény Tamás, egész éjjel apa mellett dol­gozik s mégis már délben főikéi, hogy engem láthasson. Tönkreteszi magát, többé nem en­gedem meg. — Ne aggódjék, édes, majd máskor to­vább alszom. — Nem, nem ! Akkor nem láthatom ebben az időben. — Hogyan ? — Hát ... hát kérje meg a kezemet az apától. ■ — Angyal! A szerelmesek boldogan beszélgettek a V-4É

Next

/
Thumbnails
Contents