Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-23 / 47. szám
2-ik cldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLEK. 46. szám. a görögség klasszikus fundamentomán épült föl. Ennek az alapnak a hangsúlyozása, a nemes egyszerűségnek, minden nyakatekert cikornya született ellenségének szem elé állítása beláthatatlan területeken éreztethetné hatását. Ez igy frázisnak tetszik, mert hisz ezek a hatások nem olyan kézzel fog hatók, szembetűnők, kiabálók és rögtö- niek, hogy első pillanatra mindenki előtt nyilvánvalókká válhatnának. Annyira megszoktuk az eseményeknek materiális okokra való — szó sincs róla, igen jogos — visszavivését, hogy az ideológia, a forma, okképző jelenlétét következtetéseinkben mint imponderabilis mennyiséget elhanyagoljuk. Örülni tudnánk a görögség renais- sanceának, ha oly kis területen is, mint a görög egyház. Igen, az egész görög egyház. De igy, ahogy most állanak a dolgok, a görög nyelv csak az ellenségeskedés, az elégedetlenség magvait fogja szétszórai s nem a kultúráét. Lehet, hony megjön ennek is a maga ideje, de nyilvánvaló, hogy a görög katholikus magyarság épugy ellenszenvvel fogadja ezt a megoldást, mint a románságnak az a része, amelyet a hajdudorogi püspökségbe kebeleztek. Van aztán a dolognak egy fontos politikai oldala is. A görög katholikus románok és ruthének — a többi egyházmegyében —- saját nyelvükön, illetőleg — a ruthének — nyelvükkel rokon nyelven tartják majd, mint eddig, továbbra is istentiszteletüket. Nem való- szinü-e, hogy a görög nyelv azokban a hitközségekben, ahol a románok a meg- magyarosodás utján voltak, a vissza- románosodás okozója lesz? Annyi tény, hogy a tények ellen már hiábavaló minden igyekezet. Befejezett dolgok előtt állunk. Megkaptuk nemtörődömségünk méltó jutalmát. Szavalunk, beszélünk magyarságunkról, verjük a mellünket, magyar imperialismus- ról beszélünk és a románság munkája ellen egy szalmaszálat nem voltunk képesek tenni. Mert a románság ajándékozott meg bennünket avval a kétes dicsőséggel, hogy egyházunk ősi nyelvén dicsérhetjük majd Istenünket, inig ők továbbra is anyanyelvükön — terjesztik annak az összetartozásnak templomban megszentelt igéit, amelyet már régen nézünk gyanús szemmel. Aki még akar remélni, az táplálkozzék abból a hitből, hogy a püspökök csak a napokban nem ok nélkül tudakozódtak az egyházközségeknél, vájjon milyen hatása volna a magyar liturgikus nyelv eltörlésének. — Hátha mégis úgy lehetne? ! l. A görög kaih. román egyház tanácsülése. % A pápai nunciatura f. é. október hó 28-iki kelettel rendeletet küldött a magyar püspökökhöz, melyben Őszentsége szigorúan megtiltja a magyar nyelvnek a mise-szolgálatban való használatát. Ezt a pápai rendeletét küldötte meg Radu Demeter püspök a' nagykárolyi gör. kath. lel- készi hivatalnak, egyúttal 8 nap alatt jelentést kért arra nézve, hogy a lelkész ur, valamint az egyháztanács véleménye szerint „mi'csoda hatást eredményezne az odavaló hivő népben a pápai rendeletnek’ végrehajtása, vagyis a magyar nyelv használatának betiltása a szent liturgiában.“ Amennyiben 'ä' püäpök az egyháztanács véleményét is kéftej Marchis Romulus f. hó 17-re tanácsülést hivott össze. A tanácstagok szép számmal jelentek meg mise után a gör. kath. iskolában, hogy feleletet adjanak a nagyfontosságu kérdésben. Mindenekelőtt Marchis Romulus főtisztelendő ur megmagyarázta a gyűlés célját, majd felolvasta a pápai nunciatura rendeletét s a püspök kisérő intézkedését. Mindkettőt közöljük Marchis Romanus főtisztelendő ur románból való fordításában, ahogy a gyűlésen felolvasta ; a nun- cius rendeletét u. i. Nagyváradról román fordításban küldték meg. A magyarság bambasá- gának, élhetetlenségének ékes díszoklevele ez a rendelet: „Főtisztelendő gör. kath. lelkészi hivatalnak Nagykároly. A bécsi főmagasságu Apostoli Nunciátura f. é. október 28-áróI kelt iratát, melyben Ó • szentsége a római pápa parancsából a magyar nyelv használata a sz. mise szolgálatban szigorúan megtiitatik az ■/. alatt csatolt hiteles másolatban azon megkereséssel teszük át Test- vérségednek, hogy ezen legmagasabb pápai rendelet végrehajtása tárgyában, tekintettel az ügy nagy fontosságára, teljes lelkiismeretességgel 8 nap alatt ide jelentést tegyen, hogy : 1. Testvérséged plébániájában, a román vagy ruthén liturgikus nyelven kívül, használ- tatik e a szent egyházi szertartásokban a magyar nyelv és pedig részletesen, melyik egyházi szertartásokban és hogy váljon a lelkész vagy kántor, vagy mindkettő használja-e? 2. Különösen szolgáltatik-e a szent liturgia magyar nyelven és hogy vájjon az egész mise alatt vagy pedig csak egyes részei alatt használtatik a magyar nyelv, névleg melyek azon részek, ki és mit mond magyarul a szent mise tartama alatt? Micsoda magyar szertartásos könyveik vann.<k, hol lettek azok nyomtatva ? 3. Amennyiben azon parochiában a magyar nyelv tényleg be volna vezetve kisebb vagy nagyobb mértékben a szent misében jövőről s iassankint bealkonyodott. Egyszerre fölugrott Luna kisasszony. — Istenem, apa mindjárt fölkel s még nem kész a reggelije. Tehát el ne felejtse. — Nem, ma éjjel ! Kilibbent a szobából Lunácska s a benyílóból kihangzott az öreg tudós köhecselése. * A nagy refraktor kupolájában ketten dolgoznak : a mester és tanítványa. Amig a professzor a hatalmas messzelátón a csillagos eget kémleli, asszistense a logaritmusokkal vesződik. — Kiszámitotta-e már a Hilda perturbációját? — kérdezte hirtelen az öreg. — Még nem vagyok egészen kész, csak a Jupiter negyedik holdjának hatása van még hátra. — Nos? — Majd elvégzem azután. — Azután? Miután? — Beszédem van önnel, mester. — Titok? Földerült a tudós ráncos arca s egészen közel húzódott a tanítványához. — Mindjárt gondoltam, — szólt — hogy valamit rejteget előlem, de egészen nyugodtan rám bizhatja a titkát. Szorgalmas tanult ifjúnak ismertem mindig. CJgy-e, egy uj botygót fedezett föl ? A háromszázharmincharmadik kis bolygót ? Ez aztán; a derék dolog! — De ... p — Csak semmi szerénység, Leverrier is igy kezdte. — Nem . . . — Kezdetnek nagyon szép, azután majd jön az üstökös, talán egy kettős csillag is. Fiatal ember, gratulálok! — Kedves mester, ön nem enged szóhoz. Nem födöztem én fel semmiféle bolygót. — Az sem baj, hiszen még csak tehetséges kezdő. Akkör bizonyosan uj elemet talált az Aldeberan színképében ? — Azt sem. Egyáltalán semmi köze az én titkomnak a csillagászathoz. — Hát akkor mit háborgat? — pattogott a kis tudós. — Eddig már lemértem volna az Atair parallaxisát. Tamás ar nekibátorodva, kerülgatés nélkül igy szólt: — A leánya kezét kérem. A mestert annyira meglepte ez a kijelentés, hogy leesett az orráról a pápaszem. A mig ezt keresgélta, egy kissé meghiggadt s amikor újra az orrán ült az ókula, megszólalt: — Maga akar a vöm lenni ? — Legforróbb óhajtásom, szeretem Luna kisasszonyt. L — Az én vöm akar lenni? Tudja meg, hogy én a Pannónia, Hungária és Turul bolygók fölfedezője, a Föld tizenharmadik mozgáságak megállapitója, én, aki kimutattam, hogy az Uránusz harmadik holdján, Titánián sarki hó van, é:i, aki bebizonyítottam, hogy a nagy Olbers tizenhétmilliomod percet tévedett a Veszta bolygócska keringési idejének kiszámításában, tudja meg, hogy én nem adom oda a leányom kezét olyan embernek, aki talán még a holdat sem fedezné föl, ha nem sütne a szemébe! Az öreg ur mindezt egy szuszra mondta el s várta a lesújtó hatást. — De, kedves mester . . . — Egy szót se többet, addig nem is lehet a dologról beszélni, amig valami uj csillagot föl nem fedez. Punktum. Most pedig lásson hozzá a Hilda perturbációjának kiszámításához. * A szerelmesek délutánonként reménytelenül beszélgettek jövendőjükről. Hetek múltak el a Tamás ur hiába kémlelte az eget, nem talált uj csillagot. Még Lunácska is fölmebt néha KALAP ÉS UM DIYATÁBUHÁZÁBAN Á TÉLI VÁSÁR MEGKEZDŐDÖTT. Legnagyobb választék kalapok, nyakkendők és fehérnemüekben. DEBRECZEN,; Kistemplom mellett. Megye telefon 707. sz.
