Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-02 / 44. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912. november 2. 44. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |«l=- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főmunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS IST.VAN. Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 2&T MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Tp® A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA Egész évre..................... . .8 kor Fél évre ............................., . . 4 kororí Ne gyed évre..................................2 korona Eg y szám ára.............................20 fillér. Zo rd idő. Vigasságtól, boldogságtól rég elszokott szivünkön nem igen kell erőszakot tennünk, hogy átérezze a halottak napja szomorúságát. Hisz már régen temetőben járunk, régen tart már a halottak napja. Égő városoknak támadó seregektől .ko- szoruzott kandeláberei vészesen lobognak körülöttünk. A halál apró mécsesei közt már alig tudunk lépni. Csak mosolygó álarcunkat, mellyel lelkünket takargatjuk a többi rettegve mosolygó álarcos előtt, csak ezt kell levetnünk egy napra, mintha a halottakat siratnók s leri rólunk a halottak napja. Rég viseljük már ezt az álarcot. Nemcsak az emberi beszéd, hanem az arc, a szem, a léleknek ez az ezerszer dicsért tükre sem arra jó nekünk, hogy kifejezzük, inkább hogy elrejtsük magunkat. Arcunkká vált az álarc, úgyhogy az igaz szomorúság igaz kifejezését kétkedve fogadjuk már, képmutatásnaÉ tartjuk. Oly régen, érezzük a halottak napja szomorúságát, hogy tán már nem is tudjuk magunkat teljes bensőséggel átengedni a temető szent szomorúságának, amely megtisztít minden földi hiúságtól s tekintetünket magasabbra emeli'. Irigylésre méltó boldog -ember, ki ott áll szerettei virágos sírjánál s lé tudja róni kegyeletének szeretettel teljes adóját, rájuk tud gondolni, — s nem magára, a maga temetőjére. Boldog, ki szeretettel siet halott testvérei emlékének ölelésére. Szomorúnak lenni is csak boldog ember tud. A szerencsétlen csak a kétségbeesést ismeri ; még csak a magába mélyedő szomorúság kétséges boldogságát, örömét sem hagyja megpihenni tépett szivén a könyörtelen sors. Oly jó sirni a sirhantok között, utolsót lobbanó mécsek pisla világánál. A mogorva ősz, ez a temetői kertész, mesteri kézzel hangolja édes-bus szomorúsággal teljes lelkűnkhöz szomorú kertjét,s a csendes pihenés szentelt országát. Gondos, gyöngéd kezek virággal enyhítik a mogorva mester munkájának komorságát. Béke száll szivébe a küzdő, agyonhajszolt embernek, meleg támad az árva őszre fordult szivében. Oly jó sirni a sirhantok között. De lehet-e fogékony a lélek az ősz poetikus komorsága iránt, ha telve varr a való, a jelen, az élet sivárságának rémitő képeivel; meghathatja-e a lelket a temető múltra emlékeztető áldott szomorúsága, ha kívülről, az életből, behallatszik a csend békés honába a még élni akarók fegyvereinek csörgése? Ügyet vethet-e. a legérzékenyebb lélek is az árvák siránkozására anyjuk sírjánál, mikor körülötte halálra szánt emberek szivettépő jájja sem talál utat szivéhez ? Balthazar püspök és az akadémiai ifjúság a gör. kafh. püspökség ellen. Az uj görög katholikus püspökség székhelyének ügyében meglepő fordulat történt. Dr. Balthazar Dezső, a tiszántúli egyházkerület püspöke nyíltan a leghatározottabban állást foglalt a gör. kath. püspökségnek Debrecenbe való helyezese elien. A főiskolai hallgatók pedig memorandumban tiltakoznak az ellen, hogy az uj püspökség Debrecenben legyen és itt a protestantizmus békés haladását és fejlődését veszélyeztesse. Ami Balthazár püspök állásfoglalását illeti. ez annál inkább feltűnő, mert annak a javaslatnak az aláírói közt, melyet Jósa Vince a debreceni székhely érdekében terjesztett a városi közgyűlés elé, Balthazár püspök is ott van s a névsorban túlnyomó részt református városatyák nevei szerepelnek. Akkor még úgy látszik, arra számított Balthazár püspök s a most közéje csoportosuló ellenzék, hogy a dologból úgy sem lesz semmi. Most, hogy már komoly lehetősége állott elő annak, hogy a püspöki székhelyet Debrecenben állítják föl, Balthazár püspök megkezdte a harcot. Kezdetben csak agresszív hangú cikkekben jutott kifejezésre ez a harc, újabb fázisa volt a főiskolai ifjúság töredékes részének állásfoglalása, míg legutóbb legnyilíabban üzent hadat Balthazár püspök az uj püspökségnek. A püspök ur ezeket mondotta egy újságíró előtt: Halottak napján. Halotti dal ma az ének, Hulló virág holt sírokon. Kijönnek ma, akik élnek, Férj, nő, testvér, barát, rokon. És a tietek ma minden könny És minden imádság. Felolvadt ma az ős közöny, Halottak holt útjait járják Bús temetőkön az élők. Keresztre fonódik ma uj koszorú. — A lélek, a lélek itt.oly szomorú id a tietek a fény, gyertyák lángja. És a tiétek az árny, akác árnya — Lobbanó gyertyák, lapuló árnyak Fakeresztek közt, temető szélen Nesztelen léptű szellemek járnak Holt haloványan. Fekete éjben , Járok itt köztük a temető szélen. Lesz-e, ki egykor boruljon, egy sírra ? Lesz-e, kiértem ejtsen egy könnyet? Halotti dal lesz-e az ének? Hulló virág holt síromon ? Eljönnek-e, akik élnek, Hű nő, testvér, barát rokon ? És. jut-e nekem egy könny, S egy néma imádság ? Mácsay Károly. Változó idők. Irta: Kutasi Ödön. A tanya-világ ma nem a sik pusztákat jelenti. Eltűnt a délibáb, de kihalt a futóbetyár is a rónaság vidékéről. Nem krugat a daru. Olykor behallatszik ugyan a kéményen a „halálmadár“ huhogása. Ma már ennek a szava sem olyan félelmes, mint hajdanában. Akad még az öregek közt, aki babonás előérzettel gondol a halálra. De van is nekik miért. Nyomja az eltelt idők súlya görnyedő vállukat. Jól esik a suba melege a nyári napokon is. Ezek az emberek hozták magukkal a régi idők romantikáját, elmúlt illatát. Ha jól belegondolunk a dolgok értékébe, bizony tapasztaljuk, hogy nem szóvesztegetés, ha a régi időknek az illatáról szólunk. Most is valami különös, bemohosodott sublótból kicsapó szagot érzek. Nyílik a fiók. Öreg lajbi kerül elő belőle: Nagy diszveretü ezüst gombok csörögnek rajta. Ünnepi öltözék. Valami lágy fuvalom idehozza a föld' szagát, azt a kábító illatot, ami oly régóta köti a magyart ehhez a tájh,oz. Ez pedig onnan van, hogy a sublót a földes szobában áll. Annak pedig illata van, amely illat különösképen zárva marad, az öreg sublótban. i Ez az illat vesszőiéiben van. Nem azért ám, mintha a földes szobák mentek volna ki a divatból, pe mert a ruha készül olyan kelméből, amely hamar foszlik. így aztán a földszag sem rakódhat belé. És azonkívül, hol van az az idő, amikor a leányok selyem-kötényei, kendői, a menyaszdivatáruhaza Nagykárolyban Deák-tér 18. szám.
