Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-03 / 5. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912. február 3. 5. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s^l Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. i DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. OT8T MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -fRf Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára 8 korona. 4 korona. 2 korona. 20 fillér. A magyar ipar fejlesztése. A kultúra a müveit Nyugat nagy országaiban megtalálta azt az összhangot, amelynek a vezetők és alárendeltek között múlhatatlanul fenn kell állania. Ennek az összhangnak meg is van a várt eredménye : virágzó ipar és kereskedelem hirdeti szerte-széjjel az öntudatos kulturmunkát, egy-egy nemzet kiváló so- ciális érzékét és nagyratermettségét. Az ország anyagi helyzete örvendetesen gyarapodik, de gyarapodik erkölcsi tekintélye is: hisz a közelmúlt nagy háborúi, válságai gazdasági momentumokban keresendők. S mi tette mindezt ? A hivatalos köröknek, a helyes érzékű társadalomnak úgyszólván minden körülmények között, önzetlen anyagi és erkölcsi támogatása. E tekintetben valóságos versengés folyik a hivatalos állam és a nagytekintélyű, befolyásos politikusok és nemzetgazdá- szok között: Ki-ki mily utón és mennyiben képes és tudja az ipart és kereskedelmet előmozdítani, felvirágoztatni, elsőrangúvá fejleszteni. Kétségtelen, hogy eme törekvésekben van bizonyos soviniszta vonás is, de ez elkerülhetetlen faji sajátság, amely az össznemzet boldogulásában, jólétében találja meg zálogát : ezért nem, hogy elitélendő, hanem dicsérendő. Rólunk el van ismerve, hogy a legsovénebbek vagyunk minden nemzetek között s mégis — anyagi jólétről, boldogságról szó csak fantáziában lehet, a valóságban, ez irányban szinte elszomorító a helyzet képe. Miért ? Azért, mert eddig sem az állarti, sem a társadalom nem tette meg á maga kötelességét. Az államot, mint politikai tényezőt a közjogi viták és kalandozások egyenesen a tartózkodó álláspontra szorították. A parlamenteknek időről-időre összeverődő pártpolitikája minden időben belpolitikai s első sorban közjogi kérdésekben rágódik. Kulturális missziót csak hézagosán teljesített sakkor is csak a körülmények kényszerítő hatása alatt. Előre megállapított Racionális Programm nélkül esetről-esetfe ötletszerűen, valósággal kierőszakolt és megvalósított reformok csak árrá voltak jók, hogy bizonyos intézmények nagy hézagait áthidalják, de arra semmi esetre sem, hogy ezeket a hézagokat ki is töltsék s az ezután támadt esetleges.* szépséghibákat teljesen eliminálják. A társadalom — az pedig merevségével, külföldieskedő hóbortjával a jóhiszemű kezdeményezést következetesen, az állami reformokat pedig elég gyakran vagy meghiúsította, vagy legalább is azok hatását nemtörődömséggel, a nemes intenciók egyoldalú, elfogult értelmezésével, sokszor ellenséges indulatu agitálásával csak fokozatosan gyöngítette. Iparunk és kereskedelmünk ilyformán csak arra szorítkozott, hogy a legszükségesebb tömeg-igényeket többé-kevésbbé jól kielégítse: minden igénynek kielégítéséről, akár erkölcsi, akár anyagi támogatás hiján, le kellett mondania. A mostani rezsim végre belátta a helyzet tarthatatlanságát: sürgős reformok kiépítésére vállalkozott s megállapította tervszerű fejlesztési programmját. E Programm kétféle alapon óhajtja és akarja megoldani a hazai ipar és kereskedelem versenyképességét. Az illetékes miniszteri tárca vezetője precizirozta annak idején eme programm eszközeit s igy joggal remélhetjük, hogy annak beváltása a lehető keretek között közmegelégedést fog kiváltani a társadalomból. Természetes, hogy minden igyekezet csak akkor vezethet teljes sikerre, ha számíthat a társadalom intenzív támogatására: ha ennek józan gondolkodású és pártérdekektől el nem fogúit elemei nem a szétválasztó, hanem az összekötő kapcsokat fogja keresni a kormány intencióiban. E pozitiv alap a közszállitásokról szóló intézkedések intencióinak a legmesszebbmenő erkölcsi és anyagi támogatása a kormány részéről, ezeknek igénybevétele, lelkiismeretes és öntudatos megoldása a társadalom részéről. Az igyekezetei az fogja sikerré emelni, mennyiben pártolja a társadalom ezeket az intenciókat, illetőleg mennyiben siet anyagi és szellemi tőkéjével a kormány segítségére. A külföld nagy ipari és kereskedelmi vállalatai élén ott látjuk nemcsak a társadalom befőA szoknyás hadnagy. A nap lenyugodott Santa-Rosalia mögött. Az esőzés ideje kellemetlenkedett egész Kubában s késő estig nem szűnt meg a menydörgés. Jobban mondva: a pálma-levelekből összetákolt kunyhók, a városnak csúfolt helység lakossága gondolta csak, hogy az mennydörgés. Valójában a spanyol tüzérség ágyúinak a dörgése volt, a mely délfelől oda áthallatszott. Az országút mentén, távolabb a többi kunyhótól, egy csinos kis házikó állott: a Lascannoék fészke. Jósé, az apa, már régen meghalt. Az „utolsó tízéves háborúnak“ esett áldozatául. Három fia maradt, de most ezek is a csata mezején voltak, Soper Recio hadosztályában. Csak az éltes anya s a tizenkét éves Mária maradtak otthon, hogy a kunyhóban őrködjenek s a Mindenhatónak segedelmét a szabadság harcára lekérje. Most ime, délnyugat felől egyszerre lódobogás hallattszott. A csöndes éjszakán egész jól meglehetett különböztetni a hangot s szem- pillantás alatt mindenki a nyitott ajtónál termett. A vágtató lovas egyre közelebb jött. Egymagában volt. Lova tajtékzott s nehezen lihegett, akár valami fáradt eb. A Loscannoék háza felé igyekezett, a kapu előtt megállt, a lovas leszállt s majdnem aléltan rogyott az édesanyja karjaiba. ■ — Szent Isten ! Enrique, meg vagy se besitve, édes fiam . . . — Sebaj, édes anyám; még győzöm a lovaglást. A csata javában folyik Saratoga körül. Pena ezredeshez visz az utam. Szükségünk van a tüzérségre. Adj alám friss lovat a fölkeresem Penát Santa-Luciában még az éjjel. El kell . . . A szegény fickó be sem fejezhette mondatát. Elájult. Gondos anyja karjai között került be a házba. ?. ' A kicsi Mária követte ; szeméből csak úgy patakzottak a könyek. Összevegyültek a vér- cseppekkel, a melyek bátyja csizmáit vörösre festették, Vizet hozott, hogy a kiszáradt ajkait fölfrissitse. Mikor pedig azt a csúnya, mély sebet bátyja oldalán meglátta, összeszoritott fogai között egyre csak ezt mormogta: — Gonosz Spanyolország! Pokoli spanyolok! Még mindnyájunkat megölnek! S ime, most kinyílik a bátyjának szeme. A hideg viz magához téritette. Meg akart mozdulni, de fájdalmában fölsziszszent. Aztán megint csak föl akart emelkedni. — Édes anyám, vagy valamelyitek . . . segítsetek a lábomra állni. Mennem kell. Lovagoltam én reggel óta nem egy mértföldet. Még csak tiz van hátra Santa-Luciáig és Penáig. Szükségünk van ő reá. • S roppant megerőltetéssel csakugyan a lábaira állott. Aztán megtántorodott; tehetetlensége miatt könyek szöktek a szemébe s fájdalmas sóhajjal visszahanyatlott az ágyára. Férfi és női ingeket, gallérokat, kézelőket a legszebben mos és vasal Széchenyi-u. 42. Hrabécy gyár r. t. Telefon 323. / FIÓK FELVÉTELI ÜZLETEK j Csapó-utca 30. és Hatvan-utca 11. DE BR ECE N, képviselők kerestetnek \ Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan intézteinek.
