Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-19 / 42. szám
( J NAGYKÁROLY "ÉS ÉRMELLÉK. 42. szám. \ \ 2-.k _____________________________ A vármegyei telephon kérdéséhez. A napokban lefolyt vármegyei közgyűlésen a közgyűlés az adózó polgárok terhére kerek egymillió koronát szavazott meg a pótadóból vicinális vasutak építésére. Ez ellen elvben nincs és nem is lehet semmi kifogásunk, mert tény az, hogy a vasút nemcsak vagyonosodásunk előmozdítója, nemcsak a kereskedelem és ipar fejlődésének leghatalmasabb eszköze, hanem terjesztője a kultúrának is. Azt azonban szó nélkül nem hagyhatjuk, hogy a vármegyei telephon létesítésének kérdését teljesen a feledés homályába borította anyagi eszközök hiányának indokából a vármegye. Pedig ez is egy olyan szükséglet, amely azokat a célokat is közvetlenül szolgálja, amelyeket a vasút szolgál, s ezeken kívül szolgálja a közigazgatás egyszerűsítésének azt az ideáját,, amelynek megvalósítását évtizedek óta hangoztatja minden tényező, amelynek ehhez a kérdéshez csak a legkisebb köze is van. Majdnem minden vármegye létesítette a megyei telephont, mert belátta, hogy aránylag csekély befektetéssel oly intézmény birtokába jut, amelylyel célját, a jó közigazgatást sokkal könnyebben megvalósíthatja. Csak mi késlekedünk minden olyan létesítése körül, ami hasznos és szükséges egyaránt, s ami nem egyéni, nem egy bizonyos kör érdekét szolgálja, hanem az egész közönségét, mindenkiét, aki a vármegye területén adót fizet. Mert eltekintve attól, hogy a vármegyei rossz urak mellett a telephon nagyban elősegítené különösen a kereskedelmi körök határainak kitolását, amivel kapcsolatos az ipar intensivebbé válása is, a jó közigazgatás érdeke egymagában is olyan szempont, amely a létesítés körül a leggyorsabban foganatba vett tettet is igazolja. A sürgetésekkel úgy az állami, mint a megyei tisztviselők temérdek időt pocsékolnak el s hányszor eredménytelenül. Milyen más lenne az eredmény élőszóval való felhívás esetén s mennyi időt és annyagot takarítana meg minden közhatóság. Továbbá a sürgős, esetleges veszélyek idejére kibocsájtott rendeletek menynyivel gyorsabban volnánk foganatba vehetők, mint igy, amikor a mai nehézkes rendszer mellett már csak a megmásíthatatlan helyzet után éri el rendszerint rendeltetési helyét. A járási tisztviselőket ellenőrzők meggyőződhetnének a tisztviselők kötelesség teljesítéséről. Viszont a járási tisztviselők a helytelen intézkedés kikerülhe- tése végett tanácsot kérhetnének intézkedésük előtt az arra hivatottaktól. Így ezúton is gyorsabban éretnék el a jó. Ezek mind olyan nyomós indokok, amelyek a telephon nélkülözhetetlensége mellett megcáfolhatatlanul bizonyítanak. S az egész létesítés nem kerülne negyed annyiba sem, mint amennyit vicinális vasútra szavazott meg őszi közgyűlésén a vármegye, amely vasutak, hogy mikor fogják még a célt szolgálni, azt csak az Isten tudja. Figyelmébe ajánljuk az intéző köröknek a telephon mielőbbi megvalósításának megoldását, nehogy ebben is mi legyünk az utolsó vármegye az országban s inkább késünk a bizalmak és bizalmatlanságok céltalan és hasztalan tolmácsolásával, mint egy ilyen, a'vármegye minden polgárára hasznos intézmény létesítésével. A Katb. Legényegyesület fennállásának 25 éves jubileumi ünnepe. Huszonöt éve annak, hogy a nagykárolyi Kath. Legényegyesületet megteremtették azok, akiknek igen helyes érzékük volt azon mód megtalálása körül, hogy mikép lehet a munkás ifjúságot szabad idejében elvonni a haszontalan és nem ritkán erkölcstelen szórakozásoktól. Az eltelt 25 év munkálkodása nemcsak erkölcsi eredményeket ért el, hanem anyagiakat is, úgy hogy az eszme, melynek szellemében az ifjak élnek, 25 év után az alacsony és szűk bérelt lakásból a saját palotájába költözhetett át. A 25 éves jubileummal aztán összekapcsolta az egyesület a székház felszentelését is, amely folyó hó 13-án folyt le, szép és nagyszabású ünnepség keretében. Reggel 8 órakor gyülekeztek az egyesület tagjai az uj székház helyiségeiben, ahonnan 3A9 órakor a róni. kath. plébánia templomba vonultak. Szép látványt nyújtott a 20 koszorús leány és 20 koszorús legény felvonulása. Az ünnepélyes szent misét Boromisza Tibor dr. megyés-püspök mondta fényes egyházi segédlettel. A püspököt Szatmárról Hámon Róbert irodaigazgató-titkár kisérte el. A szatmári legényegyesületet Kertész főgimn. tanár elnök vezetésével négy egyleti tag képviselte. A szent misén a helybeli kegyesrendiek s a kerületi papság asszisztáltak. A szent mise alatt a Nagykárolyi Dalegyesület Schweitzer nagy miséjét énekelte gyönyörű előadással. A mise után a templomból a papnek. — Sok jó atyámfia áll itt fegyverben. Sorsuk szimemen fekszik. Az öreg Rimáki, aki szegről-végről atya- fiságban volt Borkynéval, ártatlan arccal kérdezte meg: — Talán bizony miattam aggódik, húgom ? Borkyné elnevette magát: — No, bátyámat nem féltem. Az ilyen vén legény elbír még egy kis háborút. Déván itt sok fiatal, pelyhesállu gyerek. Azokért bizony kár volna. Rimáki Ferenc dörmögött valamit a bajusza alatt. Aztán meginvitálta ebédre Borkynét a húgaival. — Hátha férjhez adjuk valamelyiket? Később, ebéd idején, amikor az udvartartása között üldögélt, ezzel a szóval fordult Saljai Pálhoz, az udvarmesteréhez: — Ugyebár, Sallai uram, a harcsáról azt tudjuk, hogy nem válogatós az eledeleiben ? Elnyel mindent, ami kitátott torkán befér? — Úgy van 1 — bólintott Sallai Pál. Zathureczky Mátyás, aki sejtette a tréfát a kérdés mögött, ravaszul pislogott a boros kupájára. — Hát te mit gondolsz, Zathureczky ? — fordult most felé Rimáki Ferenc. — Azt gondolom én is, hogy elnyel a harcsa mindent, a mi útjába akad, de legszívesebben mégis a fiatal, apró halakat nyel- desi el. ■' — Miből gondolbd ezt barátom ? Zathureczky Ietetie az evőeszközt és igen komoly arccal kezdett ‘beszélni. — Talán még a± öreg Kövitől tanultam Patakon, de az is meglehet, hogy mástól hallottam, hogy ha valami olyasmire bukkanunk a természetben, amit nem tudunk mindjárt megmagyarázni magunknak, nyomban az asszony természetére kell gondolnunk. Az asszony, mint a természet legszebb, legelső alkotása, feleletet ad mindenre. Az asszónyi természetben megtalálunk olyan bolondságokat, a melyek néha a tigrissel, máskor a galambbal hozzák atyafi- ságban. S igy bátran el lehet mondani azt is, hogy az asszonyok olyanok, mint a halak. Borkyné, aki a húgai között trónolt, Zathu- reczkyre villantotta szemét. — Néhány év előtt még másképen mondtad, Zathureczky. Nem a halakhoz hasonlítottad az asszonyokat. A furfangos Zathureczky szomorúan pis- lantott. — Elég baj volt az nekem, Ilona húgom. Azaz, hogy néhány év előtt még másképpen gondolkoztunk valamennyien. — Folytasd, Zathureczky — szólt közbe Rimáki. — Miért hasonlítanak az'asszonyok a halakhoz ? ' — Mikor még süldőleány az asszony, olyan mint az apró hal. Nem ismeri még a mély folyamokat, nagy tavakat, csak abban a kis patakban úszkál, amelyből a halász akár a kezével is kifoghatja : a horgot meg nyomban bekapja . . . Később, menyecske sorba jutván, az aranyhalhoz lészen hasonlatos. Hogy boldognak érezze magát, kristályüvegből való medencét kell neki vásárolni, azt pálmákkal, virágokkal díszíteni, legyeket fogdosni neki naphosszat és óvni még a napsugártól is. — De későbben, amikor kicsi lesz a kristálymedence az aranyhalnak, elindul a maga fejétől a mély folyók, nagy tavak felé és az esztendők múlásával harcsa lesz belőle : elnyel mindent, ami útjába kerül. De legjobban szereti a fiatal halakat — természetesen a másik nemen levő fiatal halakat. Ilyen az asszony is, ha kinőtt a menyecske sorból. Nagy hahota hangzott fel az asztalnál. Megrengett belé a sátor. Még a nagyevő Birta Sámuel is levette a tekintetét egy pillanatra HETE KALAP ÉS ÚRI DIYATÁBUHAzABAN ÁZ ŐSZI VÁSÁR MEGKEZDŐDÖTT. Legnagyobb választék kalapok, nyakkendők és fehérnemüekben. 1 DEBRECZEN,; Kistemplom mellett. Megye telefon 707. sz.
