Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-28 / 39. szám
2* k Ui' ' NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 39. szám. Albert gróf, Károlyi Mihály gróf, Földes Béla, Mezőssy Béla és még több országgyűlési képviselő fogja városunkba lekisérni. Legyünk azon, hogy a beszámoló minél jobban sikerüljön ! Jelenjünk meg azon mindannyian pártkülönbség nélkül, legyen ott mindenki, kinek az az óhaja, hogy a mostani sivár állapotból kibontakozva, megteremtessék a demokratikus, fejlődőképes, alkotmányos, uj Magyarország! Nagykároly, 1912. szeptember hó. A rendező-bizottság. A beszámoló alkalmából délután 6 órai kezdettel a „Polgári Olvasókör“ nagytermében estebéd lesz. Egy teríték ára 5 korona. Jelentkezni lehet csütörtök délig: dr. Adler Adolf, Csipkés András, Csipkés Károly, Ja- nitzky Albert, Járay József, Kirilla Adolf, Ki- szely Géza, ifj. Matolcsy Sándor, Meszesy Ferenc, dr. Merts László, ifj. Nagy Antal, ifj. Né- methy Sándor, Orosz János, Orosz Lajos, Sándor György, Singer Lipót, Somossy Miklós, Schiffbek Károly, Sternberg Sándor, Strohmá- jer Ferenc, Szabó Kálmán, Szombathy János, Tóth János és Varga Imre végrehajtó-bizotjsági tagoknál, valamint a Gózner Kálmán, Blaskó József, Kovács György, Rácz Demeter és Schnell Imre kereskedőknél letett iveken. Képviselőnk tegnapi távirata szerint a következő országgyűlési képviselők jönnek le a beszámolóra: Apponyi Albert, Zichy Aladár és Károlyi Mihály grófok, Justh János, Zlinszky István, Földes Béla és Szmrecsányi György. A képviselők vasárnap a déli gyorssal (1 óra 34 perckor) érkeznek. A vasútnál a rendezőbizottság fogadja őket. A nőegyleti munkaház eszméje. A nagykárolyi nőegylet lelkes buzgalma az irgalmas nővérek felügyelete alatt egy árvaházat tart fenn városunkban, mely úgy oldja meg az elhagyatott leány gyermekek felkaroláAz írás azonban nem munka nekem. Igaz örömök sorába illesztem, akkora kedvvel irok. Nem megáporodott, tétlen órák unalma visz hát rá, hosszú napok időbősége, sem egetverő becsvágy. Nem is kelek csülökre a többi toll- forgatóval, más kárán szál babérhoz sem akarok jutzi. Tulajdon vágyam kielégítésére irok. Elpusztíthatatlan hajlam indító rugóm. írok hát, pedig nem keltem talán fel eléggé az érdeklődést. Nem vagyok mindent leiró-kiiró divatos realista. És újat sem mondok. De hát ki mond amúgy igazán ? Ritka az, mint a fehér holló, noha némelyek csaknem vért izzadnak, hogy valami furcsasággal ejtsék ámulatba az újdonságot mind fokozottabb kíváncsisággal leső jelenkori olvasót. Azt irta valahol valaki, hogy forradalmi ténynek kell manapság tekinteni, ha valaki mer egyszerű, régimódis lenni. Ma divat lett a forradalom s rendet éppen az bontja meg, aki nem lázadó. Eszerint én talán afféle Marat volnék ? De bármilyen s bármi vagyok, én irok, irok, mert szeretek írni. Gáncs ne érjen érte, se lekicsinylés, amiért nem országokat meghódított Gorkij-ok, Strindberg-ek nyomán jár múzsám, hanem sze- lidebb tűnődők csapásain. sának kérdését, hogy a gyermekeket 14 éves korukig intézetben tartja, az elemi osztályokat velük elvégezteti, 14 éves koruk után pedig felosztja őket a tagok között, ahol 17 éves korukig fizetés ellenében házi teendőket végeznek. Ezen koruk elérte után azonban fölmerült az a kérdés, hogy. miként gondoskodjanak a nőegylet tagjai az eddig általuk munkaképessé nevelt gyermekek jövőjéről. S ennek a megoldása amennyire fontos a gyermekek jövő exis- tenciájára nézve, annyira nélkülözhetetlen azt illetőleg is, hogy a nőegyleti tagok szép vállalkozásukat — az elhagyott gyermekeket megóvni az erkölcstelen áramlatok és helyzetekből, — eredményesen fejezhessék is be. Az érlelte meg a nőegylet tagjaiba azt a gondolatot, hogy egy munkaházat létesítenek, amelyben a 17 éves korukat betöltött árvák olyan munkák végzésére taníttatnak ki, amely könnyű, egészségüket nem veszélyezteti s a melylyel emellett mindennapi kenyerüket maguk megkereshetik. Vármegyénkben már van- nőegyleti felügyelet alatt hasonló intézmény Nagybányán, ahol a 17. évet betöltötték mü-virágok és szatyorok készítésével foglalkoznak. Ez utóbbi munkaág nálunk még sokkal könnyebben volna felkarolható és végezhető egy létesítendő munkaházban, mert az anyagot a mi vidékünk termeli s azt innen szállítják Nagybányára is. De meg hány könnyebb iparág van, amelyet nők is képesek végezni s amellett a tisztességes megélhetéshez elegendő anyagit biztosítanak. A legőszintébb örömmel üdvözöljük a „Nagykárolyi Nőegylet“ nemes és helyes inten- cióju elhatározását s óhajtjuk, hogy a szép és gazdaságos terv mielőbb meg is valósittassék. A legnemesebb tettek egyike azokról gondoskodni, akikről nem kötelességünk, de arra nagyon is reá vannak utalva. Mekkora üdv, amikor letelepedhetem íróasztalom elé, idegtompitó csönd van körülöttem és a nyugtató magamramaradottságban selyemszárnyon suhan felém a Jaéke. A kiküzdött szabadság érzésével süppedek bele a kis meghitt, puha karosszékbe. Szintén régi társam, nagy jó cimborám Eleinte néha nem is irok. Csak úgy elgondolkodom. De talán még nem is gondolkodom, mert elszendereg bennem minden meglátás, megérzés s ismerés. Égj neme ez a hindu anattá-nak, az „én“ teljes fölolvadásának. Pompás dolog nem érezni magát. Röpke perc ez. Aztán szétnézek. Sokat forgatott könyveimre esik tekintetem. Jónéhá- nyat kéznél tartok. Azt mondja Viktor Hugo, hogy a könyvek ámbár hideg, de a leghivségesebb barátok. Elhiszem. Imhol Nietzsche, a csudamély gondolkodó. A hipervallásoktól derüre-borura szidott Haeckel, a monizmus rendületlen bajnoka. Schopenhauer, a kemény pesszimista. Kant, a Ding an sich, a magánvaló, szigorú kőtörője és Spencer, a szárazfejtegető evolucionista. De e neves bölcsek társaságába versek, álomszines versek is szegődnek és művészettel foglalkozó szépséges müvek. Miként lehetne városunkban jéggyára! létesíteni. Városunkban egy jéggyár létesítésének szüksége olyan kérdés, amelylyel mindenki tisztában van. A jég ma már olyan házi szükségleti eszköz, mint a fűszer, vagy bármi más, ami elkerülhetetlenül kell minden háztartáshoz. Ennek a nyári hónapokban való biztosítása és igy függetlenitésünk az időjárás szeszélyétől, többeket foglalkoztatott azzal, hogy a kérdést megoldják egy jéggyár felállításával. Azonban a megvalósítás dugába dőlt. A kérdés iránt érdeklődök és terv megvalósítását kedvezményezők ugyanis a gyárat részvénytársasági alapon akarták megoldani s igy akartak kellő alapot teremteni a gyár felállításához, de meg fogyasztó közönséget is lekötni az érdekeltség bevonásával. A kérdés ilyen megoldása nem sikerült s nem is sikerülhetett, mert a részvény tőke jövedelmezősége nagyon bizonytalan alapokra lett volna fektetve azokra vonatkozólag, akiknek nem iparuk folytatásához szükséges egy bizonyos mennyiségű jég, s igy nem lehetett ösz- szehozni a részvényesek olyan számát, hogy egy gvár felállításához szükséges alaptőkét létesíthettek volna általuk. Az érdekek tehát más utoni kielégítésre várnak. A mi véleményünk szerint ezt a kérdést a legkönynyebben a gróf Károlyi uradalom oldhatná meg. Nagy tejgazdasága úgyis szükségessé teszi egy jéggyár fentartását s azt tart is fenn. Ezt kellene kibővitenie olyan a' ányban, hogy képes legyen az egész város szükségletét ellátni, amit annál könnyebben keresztül vihetne, mivel a kihordás sem igényelne újabb kiadást, lévén a jég együtt kihordható a tejjel, melyet úgyis a házhoz szállítva árusít az uradalom. Az is mennyire nyugtató, lebilincselő időtöltés visszamenni dicsőséges korok világába s hacsak könyv révén is behatóbb ismeretségbe jutni tüneményes tehetségek, egy Praxiteles, Michelangelo, Tizián, Rafael stb. életével s messze századokat beragyogó alkotásaival, egy Julius Caesar-szoborral — amely ritka hiven visszatükrözi az értelmet és akaratot, embertulajdonságok e fejedelmi megnyilvánulását — vagy akárcsak asszonylény, egy Mona Lisa rejtelmes, megvesztegető mosolyával is. Beszéljek még felőletek könyveim, több nyelven társalgó barátaim ? Nem! Mit kérkedjem annyira veletek ? Van itt e szegletben, én kincsesházamban, egyéb is kívületek. Emléktárgy, szöszifejes és más drága fénykép, ez-az... Szemben velem, az Íróasztalon függ édes apám arcképe. Mindenha kegyeletes érzéssel pillantok föl reá. A legjobb szivü s általánosan becsült vezetöférfiu volt — s úgy szeretett engem ! Régen itt hagyott s vele együtt de sok ábránd. Mindmegannyi egy-egy muló-haló tiszavirág, piroshomályos alkonyidőn születővesző pillangóféle, a múlandóság legzsengébb, ám igaz jelképe. KALAP ÉS ŰRI DIVATÁRUHÁZÁBA1Í AZ ŐSZI VÁSÁR MEGKEZDŐDÖTT. Legnagyobb választék kalapok, nyakkendők és fekérnemüekben. DEBBEGZER,; Kistemplom mellett- Megye telefon 707. sz.
