Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-28 / 39. szám

39. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Az uradalomnak ez kifizetné magát, mert ö lenne a legnagyobb fogyasztó s a magáno­sokból származó jövedelemmel csak apasztaná a mai fentartási költségét. Ellenben más érde­keltségnek aligha nyújtana valami jövedelmet, mert áz uradalom, mint legnagyobb fogyasztó egy jéggyár felállítása esetén sem szüntetné be a saját, ma már meglévő gyárát s igy attól a jövedelemtől elesne, amit az uradalmi fogyasz­tás eredményezne. Ajánljuk ezen gazdaságos kérdés megol­dását az uradalom gondos és a gazdasági ér­dekeket belátó felügyelője figyelmébe, mert ezzel nemcsak az uradalom, hanem a közérde­két is kielégítené anélkül, hogy általa az ura­dalmat anyagiakkal terhelné meg. A vármegyei muzeum kérdéséhez. Lapunk egyik számában szóvá tettük egy vármegyei muzeum létesítésének szükségességét, illetve a meglévőnek muzeumszerü elrendezését és kibővítését. Akkor illetékes helyről azon választ kap­tuk, hogy a kibővítéshez nincs elég anyagi eszköz, főként pedig hely nincs a vármegyeház épületében. Ezen indokokat kifogásul el is fogadtuk mindaddig, amig az akadályok el nem hárulnak. Most az egyik nagyobb akadály a cél el­érhetése elől elhárul. Ugyanis a vármegye a m. kir. adóhivatalnak felmondta a bérelt helyiséget, ami által olyan újabb helyiségek birlalatába jut a vármegye, hogy ott a meglévő anyagot egy muzeum fogalmának megfelelően csoportosíthatja. És mert lesz hely nagyobb anyag összehalmó- zására is, hisszük, hogy az illetékeseknek a kedve ahhoz is meg fog jönni, hogy a muzeum részére anyagi alapot teremtsenek.- 1J/E‘fvégre‘,nem valami 'elérhétetfeii' anyagi alapot igényel egy vármegyei muzeum s azt nyújthatja utánjárás esetén a kormány, vagy ha ez elzárkózna előle, úgy a vármegye, amelynek első kötelessége gondoskodni a vármegyei mu­zeum létesítéséről, illetve annak a mai kor kö­vetelményei szerinti restaurálásáról. Az akarat előbb vagy utóbb diadalt arat s mi azt hisszük, hogy ennek a megerősítésére van legnagyobb szüksége az illetékeseknek, hogy múzeumunk legyen a Vármegye székhe­lyén s igy ne kerüljenek idegen múzeumokba vagy más vármegyei helyen lévőkbe azok a dolgok, amelyek vármegyénkre vonatkoznak, vagy ránk nézve képezitek eléggé meg nem becsülhető reliquiákat, — mert ezeknek a helye a vármegye székhelyén van. Hisszük, hogy a fenti körülmények válto­zása a muzeum mai tarthatatlan helyzetének változását is eredményezni fogja. Mi e kérdést és minden benne történő lépést figyelemmel fo­gunk kisérni s szeretnénk mielőbb arról beszá­molni, hogy a múlt mulasztásai e tekintetben is pótoltattak. A nagykárolyi Kathoükus Legényegyesület házszentelése. A Katholikus Legényegyesület uj, modern székházának felszentelési ünnepségét folyó évi okt. hó 13-án tartja meg szép programmal kap­csolatosan. Az ünnepség sorrendje a következő lesz : Reggel 8 órakor az egyesületi tagok gyü­lekeznek az egyesület helyiségeiben, innen 3A 9 órakor zászló alatt felvonulnak a róm. kath. plébánia templomban. 9 órakor ünnepélyes szent mise, melyet mélt. és főtiszt, dr. Borqnusza Tibor megyés­püspök ur mond. Szent mise alatt a nagyká­rolyi Dalegyesület énekelj., Va 11 órakor a templomból körmenet indul az egyesület Fény-utcai Fiázához, melyet a me­gyés-püspök ur megáld, 11 órakor ünnepi díszközgyűlés. 1. Himnusz, énekli a nagykárolyi Dal­egyesület. 2 A püspök urat üdvözli az egyesület védnöke. 3. Alkalmi óda, irta Horváth Jenő temes­vári k.-r. tanár. 4. Az egyesület 25 éves története, felol­vassa Csanálosy József háznagy. 5. Üdvözlő dal, énekli a nagykárolyi Dal­egyesület. 6. Záróbeszéd, tartja az egyesület alelnöke. 7. Szózat, énekli a nagykárolyi Dalegyesület. A programm befejezését déli 1 órakor társas-ebéd követi, amely az egyesület díszter­mében fog lefolyni. A fővédnökségre özv. Károlyi Istvánné grófnőt, dr. Boromissza Tibor megyés-püspököt és Fetser Antal nagyváradi felszentelt püspököt, a védnökségre pedig gróf Károlyi Józsefet kéri fel a védnökség. Örömmel látjuk ezen egyesület gyors fej­lődését, fejlődésében a munkásság biztos ered­ményét, az eredményben pedig a kultúrának egyik újabb templomát. HÍREK. Ideált siratok. Tudom, tudom, nem divat már az, hogy ideálokat tartogasson az ember a szive fiókjai­ban. Megsiratni meg éppen nem való őket. örülni kell, ha az ilyen lim-lomok eltisztulnak az útból. Tudom ezt én is mind, el is mon­dom majd annak idején a kis lányomnak, mi­kor majd ő nagyon bolond lesz (ó, de jó lesz neki!), én meg nagyon okos leszek — hanem azért most mégis elsiratom Tatjánát. Ahogy kiírom a nevét, egyszerre elfelej­tem ezt a mord szobátr ahol meg-megborzon- gat a hideg. Tizenöt esztendőt ugrok vissza az életemben, ór sokkal könnyebben, mind két lépcsőfokot az emeletre haladvást. S fátyolosán mosolygó ősz-elő délutánján kint heverek a te­Hogy hasogatja pedig a szivet egyik-má­sik vágyakozás félbetöröttsége és elpusztulása. Halódásuk végső vonaglásaiban hányszor me­nekültem Íróasztalomhoz s kerestem a futó-il- lanó vigaszt, ezt a nehezen megrögzithető fan­tomot. Hányszor borultam rá riadt döbbenettel, amikor a sors, az örömök megrontásával soha be nem telő, láthatatlan uralkodó, kiáltó, kí­méletlen gongütéssel markolt bele csupaérzés szivembe. És megesett, hogy az én némabeszédes Íróasztalom még bujtogatott is, csiholta a benső vívódások tüzet. De aztán micsoda gondosko­dón nevelte is a sarjadzó gerjedelmeket, anyányi reményeket, hogyan építtetett velem acanthus- leveles oszlopokra újabb s újabb légvárakat, hogy álmodoztatott friss -álmodásokat, hgy ta­nított a polychromiára, szinezésrk. Többet csa­lódik Ugyan, aki szépre színez mindent magá­nak, mert a szép felé törekvést letörő valóság szürkeségei annál eltérőbbek aztán, van azon­ban legalább bőséges festékdoboza, amivel újra tetszetősre élénkítheti a szintelenséget. Maga Anatole France, a hideg ész em­bere is azt mondja, hogy ázok az érzelmek, amelyek az életet édessé teszik, ábrándokból táplálkoznak. Ábrándok! A képzelet ecsetjéről fakadó virulón viruló s-hamarosan elhalványuló Ígére­tes képek. Szivárványok ! Elém szálltatok pün­kösdi bazsarózsa mosolygással és eltüntetek fecskevándorlással. Jöttetek, mentetek. Jöttök, mentek. Hütelen elhagytok, de hivségesen vissza­tértek. És veletek jön a béke: Hívogatja íróasz­talom, én gondos bárátom. fmbol el is jövél hát újra pax4 Milyen jó itt ülni ebben az otthonos sa­rokban s megragadni, leszegezni tovasuhanó gondolatokat, papirosra vetíteni szüntelen mű­ködő, dolgos agyvelőm izgő-mozgó képeit és közben felkönyökölni a posztóra, miegymáson eltűnődni. Befelé is tekintek ilyenkor a lelkembe, amely mindámellett, hogy összebogozott valami, egy-két igazmeleg szóval úgy fölgombolyitható, akárcsak a kezes fonal. Ám a külső világban is jártatom nyitott tekintetemet, én, a boncoló, aki nem tudok be­hunyt szemmel járni, látok, gondolkodom, ta- golgatok, ámbár hangfogós, letompitott külsőm nem árulja el eleven lelki foglalkozásomat. A dolgok folyásának, emberek cselekede­tének intuitiv elemezése olykor mosolygásra kész, tét. Mosolygok kicsinyeskedók gyarlóságain, üres, értéktelen semmi emberek nagyzáshóbortjain, effélén, ilyeneken ... sorbarendre. Mosolygok­mert emberegyügyüségen bosszankodni mennyire oktalan, hiábavaló indulat ! Sok az ártó, gonosz, aki mások jólétére tör, mások baján örvendez, éppen annyi az os­toba, de ne bántsa mindez a jósziviit, nemest, az erőst, csak szánakozással illesse azokat a gyengéket, üreseket. Nem fitymáló felsőbbséges- kedés ez, nem. .. csak a mindent megbocsátó bölcsesség. Mennyi csillapító, üdvös gondolatot tud sugalni ez az én íróasztalom, különösen , ha jobbra-balra nézegetek a falon s hidveréssel is foglalkozom, egyik pillért a másik után építem az idő Léthéjére, összekötöm a pártütő múltat a jelennel, a tovaszállt emlékeket beleoltom a születendőbe.., Hány emlékkép kedveskedik e szegletben utazásaimból is. Jókora földet bejártam már hazámban és azon kívül. Itt vagy előttem gő- göscsucsos hegyvidék, itt ringtok morajló tenger­hullámok. Egy üdefriss világ áramlik felém, amint megpihen rajtatok bolygó pillantásom. Aztán emitt van a falon közvetlen, pici rajza apámnak. Hegyek alján terebélyes diófa közelében, hangulatos fekvésű szüretelőház. Mel­lette azonképpen bronzveretes keretben kedve­sen iromba gőzhajó. Az én ügyes, eszes betyár­fiam rajzolta ötéves korában... S igy tovább, csupa emlék körülöttem. Egyiket se adnám oda. Néminemű fetisizmust űzök velük, mint a kínai az ő háziszentjeivel. Valamennyivel külön-külön és együttesen, láthatatlan szálak fűznek össze, de azok mégis olyan tartósak, mint a legkitű­nőbben sodrott érckötél. : Gallérok gőzmosása; ||á ífÁ íam Bá 1 Kézimunkák, glassé keztyiik, íükerfénjiyel hófehérre Vl ÄI Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents