Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
2- k clibL NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 37. szám. Vármegyei Tűzoltó Egyesületek közgyűlése. Vármegyénk Tűzoltó-Szövetsége e hó 8-án tartotta meg évi rendes közgyűlését Fehérgyarmat városában. Reggeli 8 órakor érkeztek meg a tűzoltók, akiket díszbe a fehérgyarmati tűzoltóság a vasútnál fogadott. Meglepő szép látvány volt, amint a vármegyei tűzoltóság kettes rendekbe osztva vonult be a vasúttól Fehérgyarmat főutcáján dob és kürtszó mellett. A tűzoltóság beérkezésekor a városházán Fehérgyarmat közönségének áldozatkészségéből pompás villásreggelit kapott, mely után nyomban megkezdődött a szövetségi közgyűlés. — Előbb a fehérgyarmati tűzoltó-egyesület tartotta meg működésének, illetve megalakulásának 30 éves évfordulóját, melyen Jékej Sándor főszolgabírót, mint az egyesületnek megalakulásától való tagját ünnepelte. Dr. Falussy Árpád szövetségi elnök és Tankóczy Gyula üdvözlő szavai után a fehér- gyarmati önkéntes tűzoltó-egyesület díszközgyűlése véget ért. Kevéssel ezután a várm. szövetség választmánya összeült és á közgyűlésre előkészített ügyeket intézte el, melynek bevégeztével Dr. Falussy Árpád a szövetségi közgyűlést remek szárnyalásu beszéddel nyitotta meg és felkérte az egyes előadókat, hogy tárgyaikat referálják. Ferencz Ágoston vm. tüzrendészeti felügyelő tévesztette elő évi jelentését, melynek legfontosabb része az, hogy Szatinárvármegye törv.-hatósági bizottsága a vm. 303 községét kötelezte az egyesületbe való belépésre. Ennek nagyfontosságu következménye van, amennyiben a befolyandó tagjárulékból a vm. tüzrendészeti ügyét sokkal hathatósabban lehet szolgálni. Ennek megtörténtével a választásokat ejtették meg s járási tüzfelügyelőkké megválasztattak : a szatmáriba Szőllősi Ferenc, a nagysomkutiba Dienes Sándor tb. szolgabiró és az erdődibe Dr. Falussy Alajos rendőrkapitány. A gyűlés befejezte után kezdetét vette a gyakorlat, mely igen szépen folyt le s melyen meglátszott, hogy szakszerű oktatásban volt része minden egyesületnek. A gyakorlat befejezése után Fehérgyarmat város közönsége a tűzoltók tiszteletére ebédet adott, amelyen!' a tűzoltóságon kívül a járás szine-java ott volt. Ebéd alatt beszédet mondtak Dr. Falussy. Árpád' elnök, Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás, Jékei Sándor főszolgabíró és még számosán. Dicséret illeti meg Fehérgyarmat város közönségét ritka áldozatkészségéért és a minta rendezésért. Ezlel megmutatta, hogy a szin- magyar város közönsége szívesen áldoz vármegye, illetőleg a szervezeti vagyon megmentéséért. r (—y —s.) Az Omke leirata a Kereskedő-társulathoz. Az O. M. K. E. nagykárolyi fiókja vasárnap a Brichta Miksa elnöklése alatt tartott választmányi ülésen foglalkozott az Omke több irányú leiratával s azokat elvben magáévá is tette. így a többek között kimondta, hogy a kereskedők által vevőiknek ádni szokott újévi ajándékokat megszünteti, mert ezek a kereskedők túlságos anyagi megterheltetésének járnak a nélkül, hogy ebből a vevő közönségre valami érdemleges előny háramolnék s nem áll arányban azzal az erkölcsi vesztességgel, amit az e tekintetbeni feledékenység eredményezhet a kereskedőkre nézve a közönség rátartó igénye folytán. Ez az üjitás természetesen csak akkor lép életbe, ha éhez minden kereskedő hozzájárul, ámif valószihünek kell tartanunk, mert a saját érdekük kívánja meg. Ugyancsak tárgyalás alá került egy állandó választott bíróság felállításának az eszméje a Németországban szép eredménnyel működő „egyeztető bizottság“ mintájára, melynek a kereskedők közt felmerülő vitás kérdések s különösen a konkurencia káros kinövéseinek elsimítása volna a hivatása. Ezen bizottság akkor ítélkezne, ha az egyesület tagjai ügyüket önkéntesen a választott bíróság ítélete elé terjesztik. Nagyon helyesnek tartjuk a bizottság létesítését, mert a kereskedőket sok per kellemetlenségétől és költségétől mentené meg. Az Omke leirata folytán szóba került az esteli záróra kérdésének az egyöntetű rendezése is, továbbá a kereskedők nyugdíjintézetének megvalósításával szembeni megtartás mikéntje. Véglegesen a Kereskedő-társulat ezen kérdésekben nem döntött, de az Omke által felvetett eszméket figyelemre méltónak és megvalósításra alkalmasnak találta a közhangulat. Járdát kérünk. A pénzügyigazgatóság elhelyezése kérdésében végre döntött a miniszter, még pedig akként, hogy egyelőre jelenlegi bérhelyiségében hagyatik meg. Ezen döntés nem tekinthető ugyan véglegesnek, de nincs kizárva, hogy nemcsak egyelőre, de véglegesen is a jelenlegi helyiségében marad a pénzügyigazgatóság, ha az épület a kivánalmaknak megfelelően átala- kittatik és kibővittetik. A mai helyiség alkalmatlan és sítik volta és félre eső fekvése miatt kifogásoltatott. Átalakítással és kibővítéssel az épület hiányai köny- nyen pótolhatók, jó gyalogjáróval pedig köny- nyen megközelíthetővé tehető. A mai kor követelményeinek megfelelő széles aszfaltjárda a piacon keresztül különben is szükséges. Erre szükség van még akkor is, ha a pénzügyigazgatóság csak egyelőre marad jelenlegi bérhelyiségében. Midőn azon eshetőség előtt állottunk, hogy elveszítjük a pénzügyigazgatóságot, kapkodtunk fühöz-fáhojz, , okoltunk mást, megszavaztunk százezreket. Most, hogy egyelőre marad, régi szokásunkhoz híven nem teszünk semmit. Nohát ez igy nem jól van. Ha a magas kormány nem fogadta el az erőn.cet úgyszólván meghaladó áldozatot, tegyünk legalább annyit, mennyire képesek vagyunk. Készítsük el a pénzügyigazgatósághoz vezető aszfaltjárdát és kövezzük ki véreket akartam védeni. — Festést és zenét is tanultam. Sót táncolni is tudok. — Hm — mormogta megint. — De a világról semmit sem tud. — Dehogy is nem! — kiáltottam. — Tudom, hogy ott jó és rossz emberek élnek, de én mindenkiben csak a jót akarom nézni, hogy én is jó legyek. — És ezzel elmondtam neki a szemüvegek meséjét. — Hm — mondta. — Hm. Mi lenne, ha engem a jó szemüveggel nézne kis lány ? — Ázzál is nézem — feleltem. — Maga jó ember, okos ember és nagyon jószivü. Szóval segíteni fog engem az életben. — Köszönöm — mondta komolyan. — Ez szép, hogy igy bizik bennem. Pénz dolgában pedig nem szabad senkit a jó szemüveggel nézni. Magának pedig sok pénze van, kisasszony! . — Lenne szives Elisnek szólítani ? — Hát kis Elise •. . . — Meghalkult a hangja. — Bizhatik bennem gyermekem. Nekem is volt egy ilyen kis lányom. Meghalt. Bizhatik bennem. Elment a Kedves testvér fönöknőhöz és egy félórai beszélgetés után behivattak engem is. A fönöknő nem volt hozzám az, aki régen volt, szinte féltem tőle. — Édes gyermekem — mondta komolyan — te most kimégy a világba. Sok ellenség les- kelődik ott reád. A legnagyobb ellenséged azonban a sok pénzed. — Nem mondhatnék le róla ? — kérdeztem félénken. — Nem. Húsz éves korodig nem. De talán férjhez mégy — itt nagyot sóhajtott. (Azt beszelték róla, hogy a vőlegénye halála miatt vette föl az apácafátyolt.) Ha férjhez mégy, az urad vigyázni fog rád is, a pénzedre is. Addig azonban veled küldjük Honoria testvért. Elmentünk. Otthon a három nagybátyám fogadott. Oh, olyan kedvesek voltak. Ügy szerette*. Mint egy kis babát, körülcirógattak, öleltek, csókoltak. A jó Honória testvér pedig valósággal a tenyerén hordott. Azonban két nappal a születésnapom előtt borzasztó zajt hallottam az egyik szobából. A nagybátyáim veszekedtek. Valami vagyont emlegettek, ami után mindegyik áhítozott. Honória testvér az egyháznak szeretné megtartani. Mindenféle csúnya 1 dolgot mondtak egymásnak, egyik tolvajnak i nevezte az egész társaságot. Rettenetes volt! Beszaladtam a szobámba és keservesen sírtam. Aztán imádkoztam, hogy a jó Isten legyen velem és segítsen bennünket. Utána kimentem sétálni. Útközben egy fiúval találkoztam, magas, szép fiú volt, legfeljebb négy évvel idősebb, mint én. Beszélgetni'kezdtünk, csakhamar rájöttünk, hogy jóbarátok voltunk kis korunkban, a szomszéd birtokos fiú volt és én úgy megörültem neki, hogy elmondtam mindent. A nagybátyáimat, Honória testvért, a pénzemet, a veszekedést, a sírást és-imádkozást. Ő kedvesen nézett rám és én éreztem, hogy a jó Isten őt küldte segítségül nekem. — Olyab inagácska, Elise — mondta ő, mint a tavaszi napsugár. Olyan bájos és közvetlen, olyan ártatlan és jó. — Nem, én sokszor nem vagyok jó — gyóntam meg neki őszintén — de lesz szives engem mindig a jó szemüveggel nézni ? — A jó ... szemüveggel ? —kérdezte csodálkozva, mert nem értette, miről van szó. Erre én elmondtam neki a főnöknő meséjét. — Óh — mondta a végén — magához nem kell a jó szemüveg, mert magácskán csak jót láthat az ember. — Nem mindig! — vallottam én be. Én is rossz vagyok néha, nem nagyon rossz, csak kicsit. Néha hiú is vagyok. De nem nagyon. Néha pedig nem végzek el olyan dolgokat, amiket el kellene végeznem. De ezentúl maga lesz a vezetőm és jobb leszek. — Édes kis Elise — mondta ő melegen. Maga fog vezetni engem, nem én magát. Csudálatos kis leány vagy ..te! Nem mondta még senki azt neked, hogy milyen ártatlan és jó vagy? — Hát persze, hogy ártatlan vagyok — feleltem én. De jó, az nem vagyok ! — Óh, Elise — mondta — emlékszel, hogy szerettük egymást kis korunkban ? Fogsz tudni valaha megint úgy szeretni ? — Igen. Azt hiszem. — Most ? — kérdezte mohón. : Gallérok gözmosása: ||^ i#^ «Pi* P41 Kézimunkák, glassé keztyiik, tükörfénnyel hófehérre n»J IwLjvl * Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
