Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-27 / 30. szám

III. évfolyam.

Nagykároly, 1912. július 27.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. ;#=- Nyilttér sora 50 fillér.

Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE.

Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs:

DR. GÓZNER ELEK. DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T.

PST MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Tp®

A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA:

Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára

8 koros

2

20 fillér.

A bosnyák kérdés históriai alapja.

II.

Múlt számunkban foglalkozva a bosnyák kérdés históriai alapjával, Bosznia- Hercegovinának u. n. őskorát és a hűbéres fejedelemség korát tárgyaltuk. Jelen sorainkban be fogjuk mutatni az annektált tartományok történetét az an- nexióig.

A Róbert Károlyt követő királyok beavatkozását a bogumilizmus tette szükségessé. A bogumilizmus vallási szekta, amely egy bulgár paptól Bogumiltól nyerte elnevezését s nem egyéb a ma- nichens szektánál. Ezt a szektát Mani alapította: régi sémita, perzsa és turáni, buddhista és keresztény formák csodálatos vegyülékével. A magyar királyok, mint N. Lajos és Mátyás missziót teljesítettek az eretnekek üldözésével s amellett hóditó politikájuknak is tápot szereztek. A bogumilizmust azonban kiirta- niok nem sikerült. Hotromanics István halála után ennek unokaöccse, Tvotkó bán lett a bosnyák bán s Nagy Lajos ugyanekkor (1357-ben) öröklés jogán Kulmiát vagyis Hercegovinát is birtokába vette.

Végre 1371-ben Tvotkó felvette Bosznia és Hercegovina királya címét s a milesovoi kolostorban Nagy Lajos király engedőmével királlyá koronáztatta ; magát. Érdekes jelenség, hogy a bosnyák királyság megállapításával kezdődik Bosznia hanyatlása. A törökök ekkor vetettek szemet Boszniára s Lala Sapin basa vezérlete alatt végig dúlták Boszniát először. Másodszor akkor, amikor N. Lajos király halála után Tvotkó is Mária és Erzsébet ellen fordult, amit a törökök felhasználva 1389-ben Kosovo polje-nél (Rigómező) gyalázatosán megverték a bosnyákokat. Tvotko ugyan elég ügyesen paktált a törökökkel, de utódai már tehetetlenek s 1436-ban Tomasevics Istvánnal megszűnik a bosnyák királyság. A bogumilok felveszik az izlamot s teljesen behódolnak. Ugyanez a sors érte Kulmiát is, amelynek urai a Hovoja család tagjai voltak. Ezek 1448-ban III. Frigyes német császártól a hercegi címet kapták s azóta nevezték el Kulmiát Hercegovinának vagyis Hercegföldének.

1463-ban Mátyás knály Krajinába vagyis Banjaluka és Jajce vidékére sietett és Jajce várát elfoglalta. Ezzel uralmát a régi bosnyák királyság északi és északnyugati részére terjesztette ki. így lépett a bosnyák hűbéres királyság helyébe Mátyás király magyar uralma, ami 60 évig tartott. Bosznia kormányzója Szapolyai Imre lett, 1471-ben Újlaki Miklóst bosnyák királlyá nevezte ki Mátyás király. A tartományt továbbra is Szapolyai igazgatta s igy Újlaki kinevezése inkább valami méltóság volt. A

szultán most már béke fejében hajlandó lett volna átadni Boszniát és Hercegovinát is Mátyás királynak, ebben azonban II. Pius pápa Mátyást megakadályozta. 1480-ban Mátyás ismét betört. Magyar kézről 1528-ban került le Bosznia, amikor Garbonoki István feladta Jajcet. Mig Hercegovina már 1483-ban végleg meghódolt a töröknek. Ekkor vette kezdetét a török uralom, amely egészen az okkupációig tartott. Bosznia 1583-ban pasalikká lett egy pasa főkormányzósága alatt. Négy szandzsákra oszlott: Sarajevo, Zvornik, Banjaluka és Pozsega. A szandzsákok élén a bégek állottak, mig a lakosság be nem hódolt részéből let- lettek a rabszolgaságra kárhoztatott rá- ják. Önkénytelenül is felmerül ezek után a kérdés: mi volt az oka annak, hogy a bosnyákok oly gyorsan tértek át az iz- lamra. Ma már kétségtelen, hogy egyrészt, mert jelentékeny számban voltak a bogumilok, akik végre megnyugvást találtak az izlamban; másrészt, mert a nép alacsony kultúrájú volt, amelyet le tudott kötni az izlam fantasztikus ereje. Ilyformán Bosznia és Hercegovina a XVI. sz. végétől megszűnik önálló állam lenni. A mohamedán uralom köszöntött be a hagyományos török közigázgatással és a korrupcióval. Az adóbérlők Ocores módjára szipolyozták a népet a korrupció pedig olyan egyéneket hozott vezető állásba, akiknek ehhez a vitézségükön kívül semminemű kvalifikációjuk nem volt.

A megboldogult.

Irta : Pakots József.

Gerencsér a rendes vacsora előtti alsóspárti előtt átfutotta a kaszinói újságokat. A pesti reggeli lapok este érkeztek Fenyődre és egyedüli állandó olvasójuk voltaképen Gerencsér volt, aki még lelkében hordotta a fővárosi élet izgalmas emlékeit és szívesen merült bele annak elképzelt forgatagába. Csak egy év előtt került a fenyődi járásbírósághoz albirónak és ez az idő kevés volt ahhoz, hogy elzsibbassza lelkét a vidéki élet unalma. A többiek, két öreg biró társa, néhány tanár, egy-két földbirtokos, bérlő már beleőrlődtek az unalomba. A lelkűk hozzámerevült, a kedélyük hozzátunyult. Minden mulatságuk a kaszinói alsós-párti volt. Annak szenzációs mozzanatairól diskuráltak még odahaza is, a hivatalokban is. Évek előtti nagy játékokra emlékeztek, úgy hivatkoztak egy-egy hibásan kihívott kártyalapra, mint a stratégák a napóleoni orosz háborúra. Csöndes, hullám- talan élet folydogált Fenyődön és az élet gyűjtő- medencéje a kaszinó volt.

Gerencsér elővette a pesti lapot, fölnyitotta és egyszerre csak felkiáltott:

— Borzasztó!

— Mi ? Mi az ? — kérdezte egy-két álmos hang.

— Oh, szegény, szegény Bodony! — sóhajtotta Gerencsér izgatottan. — Szegény, szerencsétlen ember! Vájjon miért tette ?

— Mi bajod ? Ki az a Bodony ?

Gerencsér sápadtan, remegő hangon adta

meg a felvilágosítást:

— Egy barátom öngyilkos lett. Mellbe lőtte magát. Együtt hallgattuk a jogot. Ő ügyvédnek készült. Milyen kár érte !

— Meghalt ?

— Haldoklik. Azt írja a lap, hogy kórházba szállították, de nem élhet tovább egy-két óránál. Most már bizonyosan halott is.

— Nyugodjék békével! — dörmögte valaki közömbösen.

— De nem addig van a’! — tört ki az elkeseredés Gerencsérből. — Ezért a fiúért nagy kár. Kevés zseniálisabb embert láttam életemben. A kis ujjábán volt a jogtudomány. A professzorai ámultak. Aztán sokféle tehetség szunnyadt benne. Bámulatosan rajzolt. Egyszer, a mikor a kávéházban együtt ültünk, leskizzelt egy-két vendéget a márványasztalra. Szerettem volna elvinni a márványt, hogy a szobában dísztárgyként őrizzem. Kitűnő vegyész is volt.

Nem tudom, hol tanulta. Azt mondta, hogy a gimnáziumban szerezte erre vonatkozó minden tudományát. De odahaza, a kis hónapos szobájában éjszakákon át főzött-forralt mindenféle vegyületeket. Egy éjjel vele voltam. A lombikok búgtak, a légszeszláng sziszegett és halvány, sóvár arcára piros, kísérteties fényt vetettek a mohó lángnyelvecskék. Különös fiú volt. Latin verseket tudott Írni és kívülről citált Homeros- ból egész énekeket. Filozófus volt. Mély bölcselőn módszereken tűnődött. Egy ízben csupa kedvtelésből pályázott egy tudományos munkával az Akadémia koszorúéért. Neki ítélték. Ez annyira elkeserítette, hogy megfogadta : soha tollat nem fog a kezébe. Ha leszidták volna a könyvét, boldog lett volna. De igy bizonyosan silányságot irt. Különös fiú volt

— Talán inkább bolond ? — vélte kissé ingerülten egy középiskolai tanár, akit bántott az Akadémia lekicsinylése.

— A zseniális emberek sohasem normálisak ! — felelte Gerencsér büszke fölénnyel. — Az én barátom pedig . . .

És azután tovább folytatta a zseniális ember magasztalását.

Aznap este a kaszinói férjek odahaza a vacsoránál bizonyos ünnepélyességgel meséltek családjuknak a Gerencsér kitűnő barátjáról.

AI t* t-