Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-27 / 30. szám
2-'k cldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 30. szám. A bosnyák kérdéssel tulajdonképen már a XVIII. század végén kezdtek foglalkozni az osztrák politikusok Kannitz kancellár meg is bízta Pray Györgyöt, hogy gyűjtse össze mindama adatokat, amelyek igazolják a magyar királyoknak Boszniára való jogcímét. Dacára annak, hogy Pray feladatának a legfényesebben felelt meg, Kannitz mit sem tett, s Ra- deczky hadvezér is felhívta a közfigyelmet a bosnyák probléma megoldására. De hosszú időnek kellett elmúlni, mig végre a török miperializmus csődje adta gr. Andrássy kezébe az eszmét, amelynek keresztülvitjléről már szólottunk. Petronius. Irányeszmék a városi utak kiépítésénél/) Mindenki előtt világos, hogy egy város külső fejlődő képessége elsősorban és legfőké- pen utaink, utcáink minőségétől függ. Modern város-fejlesz.ési programmot el sem lehet képzelni helyes útépítési programm nélkül. S itt nemcsak közgazdasági, hanem közegészségügyi szempontoknak is kell, hogy érvényesüljenek. Közegészségügyi szempontok annyiban, mily mértékben lehet biztosítani az utak jókarbantartásával a köztisztaságot: lehet-e csatornázni a várost. Ennek a programmnak megvalósításánál két szempont jöhet figyelembe : a technikai és az anyagi szempont. Ha e tekintetben nézzük városunkat, elmondhatjuk, hogy valamivel túl van a kezdeten. Csatornázásról egyelőre nem lehet szó, mert a városnak természetes folyóvize nincsen s igy a szükséges vízmennyiséget vagy ártézi kutak fúrásával, vagy a várostól 15 kilométernél nem -távolabbra eső *) Közöljük lapunk egyik előkelő barátjának érdekes cikkét, — noha avval mindenekben nem értünk egyet. Legközelebb megtesszük reá észrevételünket. Szerk. — Az volt csak az ember! A legkülönbözőbb dolgokat művelte ! Beválasztották az akadémiába, nem fogadta el. Megkínálták egyetemi tanársággal, fütyült rá. Egyszer valami kitüntetési históriája is volt. A király akarta kitüntetni holmi katonai találmányért, de visszautasította. Azaz, hogy ezt már pontosan nem lehet tudni, mert természetesen eltussolták a dolgot, de hogy ilyesmi történhetett, az abból is nyilvánvaló, hogy soha többé azután nem tüntették ki. — Ejnye, de érdekes ember volt!... Mindenütt, ahol a Gerencsér barátja ilyenformán szóba került, nagy siker kisérte a róla szóló előadást. Az asszonyok elfetejtették korholni a férjeiket az- alsóspárti elhúzódásért, inkább ámulva faggatóztak a Gerencsér barátjáról szóló uj részletek iránt. A férjek természetesen föllelkesültek és káprázatosabbnál káprázatosabb dolgokat tudtak elmondani a zseniális emberről. Másnap és a következő napokon a közbeszéd az egész városban csak a körül a csapás körül forgott, amely Gerencsért érte zseniális barátja elhunyta folytán. Sokan részvétüket is fejezték ki és Gerencsér illő gyászos komorsággal fogadta is a részvétnyilvánitásokat. Egyáltalán, úgy vette észre Gerencsér, hogy a barátja esetéből rá bizonyos nimbusz sugárzik, illetve, hogy az elhunyt zsenialista őt magát is emeli az emberek értékelésében. Az utcán az ismerősök melegebben köszöntötték és egyik-másik olykor megállította : — Ah, hallottam, hallottam. Micsoda rendkívüli ember volt az ön barátja! Igaz, most helyen villamos vizimüvek felállításával lehetne ellátni. Ami egyrészt roppant költséges, másrészt ez idő szerint — ha városunk pénzügyi viszonyait is tekintjük, — csak kockázatos vállalkozás. Ezt tehát ki kell kapcsolnunk a programúiból s tisztán az útépítésre kell szorítkoznunk. Ami már most az útépítés technikai szempontjait illeti, arra vonatkozólag ma már határozott irányelvekről beszélhetünk. A modern városok kiépülése a tapasztalat utján megteremtette azt az expedienst, amely szerint az útépítésnél a következő szempontok legyenek az irányadók. Először: az illető utca forgalmának élénksége. Másodszor: a város vidékén gazdaságosan megszerezhető útépítő anyagok. Harmadszor: a város mérsékelt pénzügyi viszonyai. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a csapadékban gazdag vidékeken a bazalt-makadám utak kitünően beváltak. Tekintettel arja egyrészt, hogy városunk közvetlen közelében útépítő anyag nem igen található, no meg az, hogy városunk és vidéke eléggé csapadékos a jövőt szem előtt tartva legcélszerűbbnek található a bazalt-makadám utak létesítése. Legfő- képen azért, mert az u. n. kisköburkolat célszerűen csak makadám alapon készíthető. Frappánsan bizonyítja ezt Szombathely városának esete, amely város rövid idő alatt óriási arányokban elsőrangú modern várossá fejlődött. Mi sem természetesebb, hogy az egységes útépítési munkálatokat szintezésnek kell megelőznie : s egységes útépítési szabályrende- j letnek. Mi e tekintetben nagyon, de nagyon hátul kullogunk. Útépítési szabályrendelet csak elméletben van meg, s ennélfogva a szintezés is gondviselésszerü jelleggel minden egyes esetben ad hoc lett nem valami szerencsés módon megoldva. jut eszembe, mondja csak kérem, hogy is volt j azzal az uj püspökkel ? — Micsoda uj püspökkel ? — csodáiko-; zott Gerencsér. — Hát akivel a fölszentelés utáni ebéden ez a különös ember latinul kezdett vitázni és. le is főzte úgy a latinban, mint a vitában? — Hja, vagy úgy ? Miért nem mondta mindjárt ? És gerencsér rögtön megtoldotta, kiszínezte a püspökről szóló históriát, amelyet most hallott ugyan először, de amit a világért, sem árult volna el, mert hiszen ki tudhatott volna a megboldogultról valamit, ha nem ő. Pedig azontúl a barátjáról szóló sok olyan történetet hallott, a mely igazán meglepte. Egyik história tudott arról, hogy a zseniális, ember egy kétmilliós vagyonnak hágott a nyakára. Könyvekre és régi egyiptomi papyrusokra költötte. Szegény Bodony! Nem volt annak soha egy rézgarasa se. Gerencsér ezt jól tudta, me t amig Pesten volt, eleget pumpolta őt a megboldogult, de azért nem rontotta le a mesét. Hiszen akkor a maga meséit is meg kellett volna cáfolnia. Már pedig ő is annyira elragadta az általános láz, hogy a legképtelenebb dolgokat fogta rá néhai barátjára. Legendák hőse lett az öngyilkos emberből. Mindén kis városnak megvan a maga helyi nagysága, akiről a tisztelet elfogódott hangján szoktak beszélni az idegennek. Fenyődön a Gerencsér barátjából nőtt ilyen helyi nagyság. Fogalom lett, a nagyszerűség, a mindentudás és a különösségek fogalma. Az emberek unos-untalan hivatkoztak rá. Nekünk tehát elsősorban1 a szintezést — egy magassági fix pontból kiindulva — azután az egységes útépítési szabályrendeletet kell megalkotnunk. Persze nem ad Graecas Kalen- das, hanem haladéktalanul; s ha ezen is minden nagyobb baj nélkül túlestünk* akkor lehet beszélni az utcarendezés és útburkolás pro- grammjáról. Az idő ugyan már itt volna. Az uj állomás kategorikusan követeli az úti programm mielőbbi megvalósitását, annál is inkább, mert ennek halogatása csak időleges lehet, de minél tovább tart, annál költségesebb. Ha történtek e téren mulasztások, azt most kell és lehet aránylag csekély anyagi áldozattal pótolni. Ezeknek a szempontoknak érvényesülése önként adja meg az irányt a további teendőkre nézve: igy az első irányelv megvalósítására. Vagyis az utcák forgalmi élénkségének tekintetbe vételére. Ezek után a fejlesztés következő lehetne: 1., a vasúti teherpályaudvarra vezető és legnagyobb forgalmú utca a legszilárdabb és legjobb minőségű gránit vagy bazalt-kocka burkolattal látandó el. 2., a város belső részében, ahol üzletek, hivatalok és iskolák vannak: aszfalt contée burkolat volna alkalmazható. 3., a városon kereszt-irányban átmenő teherforgalom az aszfaltburkolatú utcákról elterelendő s a belső részt körülvevő utcákra irányítandó, amelyek mészkő-alapozásra fektetett bazaltkő- makadámmal burkolandók. 4. A külső kisebb forgalmú utca közönséges folyamkaviccsal és úti gőzhengerelő géppel előállítandó makadám- burkolattaJ borítandó. Ezek volnának egy modern város útépítési programmjának főbb motívumai. A részletek, a kivitel mérnöki, szakba vág, ezzel tehát ez idő szerint nem foglalkozhatunk. Az elmondottak úgy aktualitásuknál, mint végrehajtásuk elég könnyűségénél fogva alkalmasak arra, hogy velük — szerény véleményünk szerint — az illetékes körök behatóan és alaposan s ami a legfőbb — a lehető legrövidebb idő alatt foglalkozzanak. A legkisebb alkalom is elég volt arra, hogy idézgessék az ő rendkívüli tulajdonságait. Ha a kaszinói alsóspártiban a játékosok közt valami nézeteltérés merült föl, rögtön fölvetődött a. kérdés: — Vájjon Bodony mit szólna hozzá ? Gerencsér aztán rögtön emlékezett egy hasonló vitás esetre, amelyet Bodony döntött el. Mert a megboldogult természetesen kitünően értett az alsóshoz is. Bodony néhai szelleme egyáltalában jótékonyan hatott Fenyőd társadalmi életére. De jótékonyan hatott a Gerencsér boldogulására is. Nimbusza eljutott a kerületi törvényszék elnökéhez is, aki a legközelebbi általános előléptetések alkalmával Gerencsért járásbirói kinevezésre terjesztette fel az igazságügyminiszterhez. Gerencsér meg is érdemelte az előléptetést. Egyáltalán méltó volt arra, hogy a barátja emlékének fénye rásugározzék, mert nagy ke- gyelettel gondolt mindig a megboldogultra. Kiváltkép az egyedüllét perceiben, mikor elmerült a saját lelkében, gondolt meghatóban a kitűnő barátra, aki mintha a sírból is melegen megszorítaná az ő kezét. Egy este, alsóspárti után, amikor épen azt határozták el egyértelműen, hogy a Gerencsér tulajdonában levő fiatalkori arckép után a kaszinó díszterme számára megfestetik a megboldogult képét, Gerencsért odahaza az agglegénylakása sötét pitvarában egy toprongyos, züllöttnek tetsző alak fogadta. Gerencsér szinte megijedt, amikor a bizalmatlan külsejű ember eléje toppant.
