Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-20 / 29. szám
IJJU évfolyam. NáiylíSVóly^ Szécheoyí-utcza 20. szám. h'-u 2())KMcfeey-,ny6ril'áá r.-t.“) " Hirdetések ^ziátén oft vétetnek fei. ;*isWylltfér *&orá 50 fillér. A bosnyák^kérdés históriai alapja. . , ' fi , .. V * \sll. Lapunk, egyik vezető helyén foglalkoztunk, a bosnyák kérdés diplomáciai jelentőségével. Már akkor rámutattunk arra, hogy Bosznia—Hercegovina annek- sziója égy fejedelmi szózattal történt, amelynek igen fontos részlete a következő. Őfelsége „tekintettel azokra az ősi kötelékekre is, melyek dicső elődeit a magyar trónon az országhoz fűzik“ terjeszti ki szuverén jógáit az annektált tartományokra. Olvasóink előtt nem lesz érdektelen, ha rámutatunk eme kijelentés históriai hátterére. A történelem fénye en igazolja, hogy az a meglehetős nagy terület, amely a mai Boszniát és Hercegovinát elfoglalja s Dalmácián át, egészen a tengerig ér, mintegy 1000 esztendeje játszik eléggé jelentékeny szerepet a históriában. Tudvalevő dolog, hogy a dalmát szigetek, nemkülönben egy-egy dalmáciai tengerparti város hellén telepitvény volt, amit az ősrégi elnevezések frappánsan bizonyítanak. így Pharos—Lessina, Issa—Lissa, Epidanrus—Raguza, Rhizon—Bocche di Cattaro stb. Csak természetes ilyformán, hogy az egyébként kereskedelmi szempontból is értékes terület az ő hellén kultúrájával a már akkori u. n. nagyhaNag-ykároly, 1912.-: Julius 20. • Főszerkesztő : D R. V E *fz ÁK EDE. Felelős szerkesztő':1 i ' Föinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. DK. HEGEDŰS ISTVÁN. | Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDÄ R.-T. n&f MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. talmak figyelmét is rnágára vonta. A népvándorlás pedig itt is nagy átalakulásokat hozott létre. - • < Eme területnek a mi "történelmünkhöz visszonyitva az u.1 n. őskoráról az egykori kútfők igen értékes adatokat szolgáltatnak. így Konstantin bizánci császár leírja, hogy a VII. században a mai Horvátországban, az annektált tartományok nyugati részében, nemkülönben, később ennek kelet felé húzódó szárnyában egy Galíciából bevándorolt szláv- néptörzs, a fehér horvát telepedett le, amely néptörzs az itt székelő avarokat hosszas küzdelmek árán fényesen legyőzte. Ugyancsak Konstantin tett említést a szerbek letelepüléséről s arról, hogy a fehér hórvátok a meghódított területeket u. n. Zsupánságokra osztották, amelyeket bánok kormányoztak. A fehér horvátoknak. eme fellépését a bizánci római császár szívesen látta, mert megszabadult a már kellemetlenné való avar kérdés energikus megoldásától s ez a körülmény biztosította azután a fehér horvátok számára a szabad terjeszkedést. A legújabb történeti kutatások fényesen igazolták Konstantin adatait. Thallóczy — mint a bosnyák történelem első tekintélye — kiemeli, hogy a VII. század folyamán Zára vidékén nemkülönben a Csetina folyó környékén letelepedett több szláv néptörzs között az egyiket hovati-nak, a másikat trbi-nak A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: Egész évre v . . . .. . . »'gj, 8, korona. Fél évre ................................... 4 korona. Ne gyed évre . . . . . . . . 2 korona. ...... 20 fillér. Egy szám ára nevezték. Ebből az elnevezésekből származott azután á horvát és szerb nemzet elnevezése. Érdekes" megjegyezni, hogy ebben az időbén Boszniának csak a Boszna folyam vidéket nevezték, a mai Bosznia egész vidékének neve Ráma volt. Figyelemmel kísérve a történelmi események fejlődését, arra a. kétségtelen megállapodásra juthatunk, hogy Bosznia szoros értelemben véve soha sem volt független állam, dacára annak, hogy uralkodói idővel megszerezték a királyi címet. Nem volt független pedig azért, mert csak a királyok, mindig idegen fejedelmekkel, legnagyobbrészt.azonban magyar királyokkal voltak bizonyos hűbéri viszonyban. Hazánk történetében először Szent László idejében találkozunk Bosznia nevével. A mai Boszniának egy része akkor Horvátországhoz tartozott. Horvátország királyának felesége pedig Ilona volt, Szt. László nővére. A horvát király a XI. sz. vége felé elhaiálozván, Ilona Szt. Lászlót hivta be rendet teremteni, aki Horvátország egy részét el is foglalta. A leigázás azonban csak időleges volt, amit bizonyít az a körülmény, hogy a horvátok Szt. László halála után fellázadtak. A lázadók leverésére Kálmán király sietett, aki sikeresen felbuzdulva a magyar tengeri hatalom megalapítását tűzte ki célul. Eme törekvésében támogatta őt Spalalo, Zára s több tengerparti város feltétlen meghódolása. Kálmán teA hegedű. Irta : Nyáry Albert báró. Mikor a magyar nemzet élet-halálharcát vivta, a múlt század közepén, voltak olyanok is, akik kétség között menekültek a hazából. Nem akarták látni a szörnyű összeomlást, vesztét mindennek, amit a magyar egy évezreden át megépített, megtartott. Mert a konzervatívok nem látták más végét a király ellen való fölkelésnek. Sem a király, sem a haza ellen nem akartak fegyvert fogni, félrevonultak hát s aggódva lesték az eseményeket. Ezek között volt az én nagyatyám is. Családjával a Bécs melletti Bádenben telepedett le, ahová a magyar emigránsok gyülekeztek. Nem az a visszaemlékezés hivta őket ide, hogy hajdan Mátyás király is ki-kijárt füröszteni tagjait ide, mikor „nyögte Mátyás bus hadát Bécs- nek büszke vára“, hanem, mert közel volta király székhelyéhez, anélkül, hogy látniok kellene, mint készülődik egyik ezred a másik után a glacis-a föl, hogy Magyarországba vonuljon. A királyhü urakat nem csak a Burg látta szívesen, hanem az osztrák arisztokrácia is. A menekülteket mindig valami legendás köd veszi körül, a magyarok meg éppen érdekes vendégek voltak Bécsben. Annyi sok rosszat hallottak rólunk ott, hogy törte magát mindenki a „vad emberek“-kel való megismerkedés után. L ............hercegnek a szalonja a legelő kelőbbek közé tartozott ekkor császárvárosban, ahová csak a legmagasabb arisztokrácia kapott meghívót. Gyula nagybátyám akkor huszonöt éves ifjú volt s büszke volt rá, hogy az idegenben ő is vendége lehetett a hercegnek. Talán a magyarok'közül egyedül volt bejáratos a palotába, amelynek vendégei csakha- mar belátták, hogy a müveit, szellemes magyar bárót nem lehet exotikum gyanánt kezelni. És volt egy kiváló tulajdonsága, amivel egyszerre lerontott minden előítéletet, művészi hegedű- játéka. Rövidesen szinte büszkék lettek rá, hogy lám, nemcsak a népből sziilethetik vérbeli művész, hanem eltévedhet a múzsa egy báró bölcsőjéhez is. A magyarok közül akkor két művésznek nevét vette szárnyára a hir. Lisztet ismerték Bécsben is s már akkor végérvényesen el volt döntve a kérdés, hogy „Thalberg a legelső, de Liszt az egyetlen.“ Pedig Thalberg bécsi, Liszt meg magyar volt. A geniális művésznek, aki nem éppen erősen tüntetett abban a szomorú időben magyar voltával, megbocsátotta a császárváros, hogy véletlenül magyar földön született, de Reményinek, a hegedüvirtuóznak nem volt mit keresnie Bécsben. Ott a babérkoszorú helyett a hóhér kötele várt volna reá, mert az C1RKUS RE1WL0W a közelebbi napokban külön vonattal Elsőrangú mülovarok és műlovarnők. fí*I~ Modern lóidomitás. ‘"IW Világvárosias műsor kizárólag elsőrangú attrakciókból. Bővebbet a napi falragaszokon.
