Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-22 / 25. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912. junius 22. 25.szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) ^ Hirdetések szintén ott vétetnek fel. iüs- Nyilttér sora 50 fillér. á pénziigyigazgaíóságról. A „Szamos“ f. hó 18.-án megjelent számában szokásától eltérően igen conki- liáns hangon foglalkozik a pénzügyigazgatóság kérdésével, ami azt fejteti, hogy laptársunknak biztos információi vannak Szatmár javára. Legalább is erre vall ez a gyámkodó hang, amely a cikk végén megnyilatkozik, hogy városunk keressen rekompenzációt a pénzügyigaztóság helyébe, mert „minden locaipatriotizmus mellett sem tagadhatja többé Nagykároly, hogy az idő elfutott mellette.“ Az igazat bevallva ez a kedves vállveregető stilus meghat bennünket. Nem tudjuk, hogy ez a cikkírónak saját „találmánya“^ vagy pedig valami félhiva- los kommüniké, de mindenesetre alkalmas arra, hogy ez utóbbi szempontból foglalkozzunk a kérdéssel. Ily körülmények között nem alaptalanul vagyunk pessimisták, ha azt mondjuk, hogy a miniszteri Ígéretben nagyon és kétesértékü biztatást láttunk. A halogatás ugylátszik azt jelenti, hogy ez az ígéret is ama bizonyos jóindulatú pártfogások közé tartozik, amelyekkel! le szokták magukról rázni a miniszterek a deputációsokat. Itt már akkor vétkes könnyelműséggel állunk szemben, amely egykedvűen gyönyörködik a felborított helyzetben s bizonyos mézes-madzagszerü orákulumaiFőszerkesztö: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. g!®“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. "IP® val állandóvá akarja tenni a bizonytalanságot, amely a jelen esetben sokkal rosz- szabb a bizonyos valónál. Az építkezésekben beálló pangás, a város közgazdasági életében nagy mértékben elharapódzó-idegesség a kétség- beesésig fokozza az indulatokat, megrendülve a kormányhatalom jóindulatában és erkölcsi kötelességérzetében. Szeretnök remélni, hogy kellemesen csalódjunk ; hogy emez aggodalmáink az ideges fantázia képei legyenek. De hogy eme reményünk valóra váljék, halaszthatatlan döntő lépésre van szükségünk. S bármennyire is pessimisták vagyunk, nem akarjuk hinni, hogy egy középület pártpolitikai szempontok ütköző pontja legyen akkor, amikor tisztán beteges nagyravágyás lappang a kérdés elmérgesítésének hátterében. Nem hihetjük, hogy a kormány az igazság, méltányosság, sőt tisztesség ellenére egyenest boszuból, hogy egyeseken hazafias politikai megtartásért üssön, másrészt, hogy megjutalmazhassa egy Justpárti képviselőnek egyébbel, joggal nem is indokolható elhallgatását, tönkre tegyen egy nagyra hivatolt nemzeti mi- szióval biró magyar várost. Ilyen hiedelmeken azonban megnyugodni nem kell és nem lehet, ölbe tett kézzel nem szabad várnunk az események bekövetkeztét, hanem mindent meg kell tennünk, hogy ez az immár A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre ................................. . . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Egy szám ára.............................20 fillér. vé gzetesen és közvetlenül fenyegető veszedelem elhárittassék fejünk felől. E helyen nem kívánjuk fejtegetni mi a tennivaló — csak felhívjuk az illetékes körök figyelmét, hogy itt tenni kell, ha még nem késő. Petronius. A főgimnázium tornaversenye. A Nagykárolyi főgimn. ifjúsága f. hó 15-én d. u. 5 órakor tartotta meg a Lövöldében tornaversenyét, hogy bemutassa egy év fáradságos, de nemes munkáját. Az egész verseny lefolyására kezdve a felvonulástól minta- mintaszerű rendben történt s az eredmény fényes erkölcsij-sikert biztositott ifjainknak. Ebben az erkölcsi sikerben kétségtelen elsőrangú érdemei vannak Szolomájer János tornatanárnak, akinek ezirányu 'fényes kvalitásai már ismertek közönségünk előtt. A fegyelmezés nehéz. körültekintő munkája, a kiképzés szakszerűsége és intenzivitása, a productiók közvetlensége mind egy hivatásának testestől lelkestől élő tanár nemes fáradságának gyümölcsei. Nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy e téren Szolomájer tanár úgy képzettségét mint agilitását tekintve a legelsők között áll, amit legeklatán- sabban biztosit az a szeretet, amellyel növendékei övezik és a tisztelet és nagyrabecsülé s amellyel a társadalom adózik neki, nemcsak tanári, hanem egyéni kvalitásaiért. A tornata- nitás ilyformán szakavatott jó kezekben van s továbbra is lankadatlan ambiciót kívánunk deA jéghegy. Irta Henry F. Urbán. Meleg júliusi este volt. Halkan ringott a tenger. Sűrűsödött a köd. A fehérlő gőzön át kétpercenként felhangzott egy oceánjáró gőzös figyelmeztető kürtjének egyhangú tülkölése. Aztán lassankint kibontakoznak elmosódott körvonalai : feketén és hatalmasan. Valamelyik óriása az óceánnak. A kürtökből fekete füstfelhők gomolyodnak. Fenségen zakatol tovább 18 csomónyira mérsékelt gyorsasággal. A köd miatt. A borotva éles orr körül úgy sistereg, csapzik és fröcscsen a viz, mint a szappanhab. Á hajó mögött hosszú habos utsáv húzódik. De a ködben nem lehet megismerni. A villamos lángok égnek: kigyult a fény az első árbocon és fönt a második árboc, a közép árboc tetején. Kigyulnak a zöld és piros lámpák a fedélzet különböző pontjain, a kapitányhidon és az alatt. Az összes kajütablakok ragyognak és az ebédlő összes ablakai is. Épen diner ideje van. A zölddel és arannyal diszitett ebédlőben a barna egyenruhás, sárgarézgombos stewardok éppen most szolgálják fel a feketekávét. A vonósnégyes fönt a hölgyszalonban az utolsó számot, a Palomát játsza. Vágyakozó tűzzel csendül végig az ebédlőn a hatalmas nyíláson át. A ragyogó fehér asztalok mellett szép hölgyek mosolyogni szoktak, ha a muzsika tele van szerelemmel. Bruh ! bőg közbe a hajó kürtje megakasztva a zenét és a csevegést — Átkozott kürt! — mondja a kövér berlini a kis szubretthez, aki Newyorkba szerződött. — Igazán idegessé teszi az embert. — Ő, engem nem zavar, — mondja tehetett egykedvűséggel a nőcske és a fagylaltból nyalakodik. — Persze, ha valaki ilyen adag fagylalttal hüti le magát — élcelődik a berlini s egy mandula után nyúl. Lassankint kiürül a terem. Alig néhányan maradnak ott; ezek a pianiiót ülik körűi, ahol egy nyájas bécsi ur, akinek komikus, kis fekete bajusza van. Lassan egy dalát énekli összesrófolt torokkal, nevetségesen groteszk tenorhangon, egyik sarokban csinos lengyel menyecske ül, mellette pedig a költő, aki a Frankfurt an der Oderben született. A költő egy fehér papírlapot tart a kezében és arról olvas. 1 Bruh ! zug bele a hajókürt és a szép leány kacag, — Olyan, mintha gúnyolódna ? Nem ? — mondja a nő. — Ugyan kérem, hozzon egy csésze teát, mielőtt tovább olvas. A költő eltűnik. A dohányzóban az asztalra csap a mexikói német sörfőző és rossz szivarját a szája balszögletében fogva, igy morog : — Minden, aminek lába van . . . — Mi az ? — kérdi tört és rossz németséggel a yankee és a szomszédja mindjárt meg is magyarázza : „Ah ... J see ! Aw fal funny. Valamivel tovább ott ől az oceánjárók tipikus figurája: a hencegő és egy sereg újonc tengeri utasnak tart előadást: — Jéghegyek ! Nevetséges ! Ne tétessék lóvá magukat. Ez a tizenkettedik utam és még sohase láttam. No és ha itt útközben találkozunk is eggyel, hát szépen körülkerüljük. Nagyon egyszerű! Bruh ! üvölt a kürt és az óceán óriása továbbb zakatol a ködben. A fedélzet egészen üres. Nem kellemes az éjszaka ott fönt. Különben is hamarosan itt van a lefekvés ideje. A gőzös lassankint egészen kihal. Élet csak a kapitányi hídon van, mely a kürtök előtt, fönt a magasban metszik keresztül a hajót. A mellvéd mögött, a hajó egyik oldaláról a másikra 'el és alájár a kapitány és az első tiszt. A tormány félsarkában áll a harmadik tiszt, a regyedik pedig a baloldalon és messzelátóik-
