Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-01 / 22. szám

v ,A X J * 2-k cklu'. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 22. szám. Természetes, hogy eme két irány behozatala rem történhetik meg a pol­gári iskola u. n. általános keretei között. Az osztályok számát legalább is há­rommal kell szaporítani. Az ily módon hétosztályuvá fejlesztett polgári iskola tantervében az egyes tárgyak kötelező és fakultativ módja bizonyos osztályokra nézve talán egyetemlegesen volna meg­állapítandó: ami különben már a szer­vezés feladata. Tagadhatatlan tény, hogy az ily irá­nyú iskolák sok intelligens elemet von- zanának a ma még lenézett ipari és me­zőgazdasági pályára. Intelligens eleme­ket, akiket sajátságos körülményeik vagy egyenesen erre utalnak, vagy meg aka­dályoznak abban, hogy a magasabb fokú iskolákat elvégezzék. Ezzel a polgári is­kolával volna kapcsolatos az e. é. ön­kéntesség kedvezményének biztositása, nemkülönben oly közhivatalokra való ké­pesítés, amelyekre ez idő szerint a qua- lificationalis törvény szerint legalább is középiskolai érettségi kell. Fejlődő mezőgazdaságunk és ipa­runk csak akkor lesz intenzív, kedvelt és modern, ha ily irányú reformok utján lét­rehozott iskolai kvalifikáció képezi elemeit. Ami speciálisan városunkat illeti, itt mezőgazdasági irányú polgári iskoláról lehetne szó. Ennek megkönnyítené mun­káját a gazdasági népiskola, amelynek virágzó állapota saját céljainak megfelelő fejlesztést fog maga után vonni. Most, hogy iskolánk építés előtt áll kétszeresen aktuális, hogy ezzel a kér­déssel a lehető legkomolyabban és be­hatóan foglalkozzanak az illetékes ténye­zők: nemkülönben a közvélemény’s'min­den uton-módon szorgalmazza a refor­mok halaszthatatlan keresztülvitelét. Azt hisszük: az elmondottakban rö­videsen rámutattunk a fejlesztés szüksé­gességére: emellett, minthogy lapunk két előző számábatí vezető helyen foglalkoz­tunk a gazdasági népiskola fejlesztésével ezzel kapcsolatosan átlag városunk és vidékének mezőgazdasági viszonyaival, azt is ki mutatták, hogy mezőgazdasági irányú iskoláról' lehet csak szó nálunk, amelynek megvalósítása már nem kés­hetik. Ezeket ajánljuk városunk vezető ele­meinek s azoknak szives figyelmébe, akik városunk eminens érdekeit igazán szi­vükön viselik. Vivant sequentes! £ Petronius. A Szatmár vármegyei m. kir. adóhivatali tisztviselők közgyü- * lése. A m. kir. adóhivatali1 tisztviselők orszá­gos egyesületének Szatmár vármegyei szerve­zete, folyó év május 27-én délelőtt 10 órakor tartotta meg Nagybányán, a m. kir. adóhivatal hivatalos helyiségében évi rendes közgyűlését a tagok élénk érdeklődése mellett. Szeless Albert szatmári m. kir. adótárnok, köri elnök a közgyűlést megnyitván kedves sza­vakkal üdvözölte a megjelenteket és azok kül­dőit, s Isten áldását kérte a közgyűlés mun­kálkodására. Máté Sándof mátészalkai ellenőr, köri titkár hivatalos okok miatt a közgyűlésen meg nem jelenhetvén, az általa készített, tartalmas és lendületes titkári jelentését Mikcsa János nagykárolyi adóhivatali főtiszt, választmányi tag olvasta fel. Mire a közgyűlés az abban foglaltakat magáévá téve a1'további teendők alapjául elfo­gadta és titkárnak a szép titkári jelentésért kö­szönetét fejezte kií Rencz Antal nagykárolyi m. kir. adótiszt, köri pénztárnok jelentését és q számadást ter­jesztette elő. Ezután Rencz Antal másnemű elfoglalt­sága miatt a pénztárnoki állásról lemondott, a köz­gyűlés fájlalva Rencz Antal visszalépését, le­mondását, eddigi önzetlen, pontos szolgálatai­nak elismerése és köszönet nyilvánítása mellett kénytelen volt elfogadni és helyére egyhangú lelkesedéssel vármegyei egyesületi pénztárnokká Moldován Antal szatmári ádótiszt választa­tott meg. A hivatalos órák' egyöntetű szabályozása és a szabadidőnek rendszeresítése tárgyában Mikcsa János előadása és Szűcs Károly nagy­bányai adótárnok tárgyilagos hozzászólása után elhatározta a közgyűlés, hogy a hivatalos órák­nak 7-től 2-ig való tartásának 7-től 1-ig való megváltoztatása iránt Plachy Gyula kir. taná­csos, pénzügyigazgató úrhoz sürgősen kérvényt nyújt be. Ismerve az igazgató ur egyéniségét, remény van reá, hogy a vármegye hét kir. adó­hivatal személyzete a nyári hónapokban 7-től 1 óráig fog hivataloskodni. Mindazonáltal a közgyűlés úgy a hivata­los órák egyöntetű szabályozása, mint a sza­badság idő rendszeresitése érdekében felír az adóhivatali tisztviselő« országos egyesületéhez azon célból, hogy ez országos egyesület e két tárgyban magas minisztériumhoz kérvénnyel járuljon. Többféle indítvány tárgyalása és elfoga­dása után Plachy Gyula kir. tanácsos, pénz­ügyigazgatót, Sándor Ignác nagyenyedi adótár­nok, országos egyesületi elnököt, Máté Sándor köri titkárt a közgyűlés táviratilag üdvözölte. Végül a közgyűlés köszönetét nyilvánítva Kimer János nagykárolyi főpénztárnok, volt elnök s jelenleg egyesületi diszelnök és a nagy­károlyi m kir. adóhivatal tisztikara részéről Mikcsa János által tolmácsolt üdvözletért és jókivánatokért, azokat viszonozva, miután több tárgy nem volt, elnök a közgyűlést berekesztette. csu és kívánatos alakjához Vállát illatos, fá- tyolszerü kendő takarja. Estélyi belépő gyanánt hat a kétszeresen áttört palla. Az ókori höl­gyek kosztümje, úgy gondolom, mégis kompli­káltabb és nemesebb valami volt, mint ahogy azt az egyszerű iskoláskönyvek sejtik Ez a nő ebben a ruhában bátran eljöhetne egy bál­ra s első pillanatban talán észre sem vennék, hogy kétezer év előtti divat szerint öltözkö­dik az ékszere már egészen modern. Nyaká­ról félholdalaku ékszer csüng alá ; mint a sarló, valamikor gyöngyök és gyémántok foglaltat­tak abban; szép s keleties és egzotikus disz. Gyönyörű vállán a ruhát kapcsos ezüstfibula szorítja össze, nyakát a festői pannóniai lánc köti át, a torques. Az egész hófehér, szinte holdsütötte és ezüstből szőtt jelenség. íme, a Szemzőhegy kétezeréves asszonya. Elnézem. A márványruha hozzátapad fél­tékenyen és mámorosán, mintha még most is a hófehér bőr illatozna alatta, a tejszagu, friss és jószagu bőr; észre sem veszem, .hogy csak rom, csak másolat, temető emlék; ez a test szinte él és kikivánkozik, s egy pillanatra ki­sértésbe esem, hogy karcsú- és szépnövésü alakját magamhoz öleljem. Mi lehet az a rej­telmes varázslat, ami ennek a régen sírba szál­lott nőnek márványteteméből kisugárzik ? Két­ségtelenül nagyon finom és előkelő asszony volt, hogy ilyen drága és költői emléket emeltettek a tiszteletére. Talán a lánya volt L. Flaviusz Apernek, aki mint helytartó uralkodott itt egy­kor és oltárt emelttített a birodalom ősi istenei­nek. Vagy egy gazdag római kereskedő gyer­meke, aki kincseket rakott össze a kedvéért, talán jómódú katonaorvos ivadéka, vagy a sze­retője egy hatalmas légióvezérnek, ugylehet ép­pen az isteni Szeverusz Alexandernek. Ez most mindegy! Boldog nő bizonyára, kegyence a ten­ger halhatatlan istenasszonyának, mert kétezer év nem tudta eltemetni egészen, a teste meg­maradt, tisztán, szeplőtlenül és márványfe­héren. Csakhogy ennek a nőnek valamikor lába is volt, amivel találkára sietett, loppal holdsü­tötte éjszakán, ezüstfürdő partja mellett, mig az amfiteátrum homályos rekeszei alatt üvöl­töttek, vagy nyöszörögtek a ketrecbe őrzött vadállatok. Két karja is megvolt, mikkel ölel­getett valaha valakit,, mig a Duna felől illa­tos szellőt sodort be a az ajtaján a nyárelői forgószél. Vagy fohászra tárta föl azokat, ha piros lángba borult a határ, s idegen, félvad népek rettenetes hordái dúlták föl Akvinkum környékét. S megvolt a feje is, a haja, mit gyönyörű csigákba sütött ő is bizonyára, a szája mi üdvöt es gyönyört jelenthetett, mint a rózsába lehelt verofényi vagy szomorúságot és sötét kárhozatot. Szóval élt és valaki volt, de most úgy hat, mint egy széttépett regény, amelynek nincs sem eleje és nincsen vége, egy csoda, egy rejtelem, kérdőjel köbe faragva, gyönyörű talány, aminek titkát nem oldotta meg soha senki, talán csak az illatos mező, amely fölnevelte őt és a hegy, a mely eltemette! * Voltak rabszolganői is bizonyára. Barbár egzotikus, vad és viráglevelekre emlékeztető lánynevek, miket azelőtt Rómában sohasem hallott. Mint: Zebuka, Étále, Aiuló, Máttó, vad, nehezen kiejthető cselédnevek, a barbár ózok és a növényevő kójok leányai, akik azonban szépen kinevelődtek a szolgaságban. Talán kor- bácsoltatta is őket, ha buja szeszélye úgy kí­vánta, vagy jó és kegyes volt, mint valami erdei istennő. Ezek bizonyára úgy tekintettek föl rá, mint valami földöntúli lényre, megcso­dálták illatos, csipkeszerü ruháit, magas sovány s előkelő alakját, a haját, amit három lánynak kellett fésülni egyszerre, ha kilépett a rózsa- venyigés fürdőből, hamvas bőrét, amit kos-i illatszerekkel varázsolt még finomabbá, a szájá­Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennem ü cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv; jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! Első nagykárolyi cireszek termelő csoportja.

Next

/
Thumbnails
Contents