Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-01 / 22. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912. Junius 1. 22. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) m Hirdetések szintén ott vétetnek fel. ;*§ ' Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. Felelős szerkesztő : VETZÁK EDE. I Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK/ | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre ............................. .8 korona. Fel évre...............................................4 korona. Ne gyed évre......................................2 korona. Egy szám ára.............................20 fillér. A polgári iskola fejlesztéséről. Ha figyelemmel kisérjük a polgári iskolák fejlődését, arra a kétségtelen s bizonyos tekintetben közállapotainkat frappánsan jellemző felfedezésre jutunk, hogy a polgári iskolák a 80-as évek elején sokkal több sociálpedagogiai szempontot öleitek fel, mim jelenleg s e tekintetben joggal beszélhetünk retrogád fejlődésről vagyis visszafejlődésről. A 80-as évek polgári iskolája szerény keretekben ugyan s meglehetősen kezdetleges formában betöltötte azt a hivatását, amelyet most már fokozottabb mértékben kellene teljesítenie. Az átmeneti stádium volt az, amelynek keretében kellett volna tovafejlődnie a polgári iskolának. Nyíltan bevallott cél s már az alapítás eszméje is az volt, hogy a polgári iskola az ipari és kereskedelmi pályákra szükséges elementáris qualifikációt nyújtsa. S a 80-as évek iskola-politikája e tekintetben korszakalkotó lépést tett, a mikor a polgári iskolákkal szoros kapcsolatban ipari tanműhelyeket és középkereskedelmi iskolákat állított fel. A technikai vívmányok rohamos felléptével ezek az iskolák lassankint differenciálódtak s elszakadtak az anyaiskolától. A középkereskedelmi iskola felsőkereskedelmi iskolává illetőleg kereskedelmi akadémiává alakult át, mig az iparos tanműhelyek beszüntetésével az ipari szakiskolák kezdtek kialakulni. A polgári iskola ilyformán olyan közepes, jobban mondva átmeneti iskola lett a népiskola és a • középiskola között s mai állapotában inkább felsőbb népiskolának felelhetne meg, amelynek kvalifikálható képességét az u. n. qualifica- tionalis törvény alaposan megnyirbálta. Ennek az eredménye lett azután az, hogy a polgári iskola felsőbb két osztályán az V—VI. osztályt több helyen beszüntették. Az ilyformán többszörösen megcsonkított polgári iskola legtöbb esetben arra jó, hogy a középiskolát a neki meg nem felelő anyagtól megkönnyítse, de semmiféle olyas quatificatiót nem nyújt, amellyel valamely állást ma már kezdeni lehetne. Hogy mindezek dacára, mégis szükség van még ilyen polgári iskolákra, az csak természetes. Hisz’ Ja szakiskolák csak szakképzettséget vagy legalább s túlnyomó részben szakképzettséget nyújtanak, amiről tudjuk, hogy a társadalom mai berendezkedésében, nem elégséges; a társadalom nemcsak szakképzettséget, — amely biztosítja az egyén számára a megélhetést, — hanem bizonyos fokú általános műveltséget is kíván ami az érvényesülésnek elengedhetetlen feltétele. A kormány, a törvényhatóságok helyes sociális érzékéről tanúskodik az a jelenség, hogy igyekeznek ilyen polgári iskolákat is felállítani, amelyek mintegy előkészítő tanfolyamaivá lettek a szakiskoláknak. Az illetékes körök, de nemkülönben a nagyközönség is tapasztalatok után belátta, hogy egyrészt a teljes kiképzés hosszadalmassága, másrészt nemzetgazdasági szempontból feltétlenül szükség van a polgári iskolák reformjára. A reformból ki kel! kapcsolni a kereskedelmi iskolákat, amelyek ma már berendezkedésükkel, praktikus irányukkal a kor szelleméhez mérten haladnak s teljesen speciális irányt honosítottak meg. Tekintettel arra, hogy még ma is túlnyomó részben agrár állam vagyunk s ezzel párhuzamosan örvendetes módon fejlődik elsősorban az u. n. agráripar, azután az iparnak más-más ága, a reformnak tantervében, céljainak sikeres propagandájában akár mezőgazdasági, akár ipari irányra kell szorítkoznia. Hogy melyik irány, hol honosítható meg, azt a kör-ülmények szabják meg. Egy gyárvárosban vagy amely városnak környékén virágzó gyáripar van, természetes, hogy ipari jellegű polgári iskola felállításáról lehet csak szó ; mig kereskedelmi városban, vagy olyan városban, amely az u. n. agrár-ipar középpontja, önként értetődőleg mezőgazdasági irányú polgári iskola fog kialakulni. A Szemzőhegy asszonya. irta Szekula Jenő. A Szemzőhegyen, egy ókori temetőből egy fiatal asszony márványszobrát ásták ki a vadvirágos mezőn. Először istennőnek nézték, de mert egy ősi sirdombból került napvilágra, megállapították, hogy valami előkelő római asz- szony képmása. A kőszobor teljes és díszes ruhájában ábrázolja a nőt, ahogy valamikor a toalett-tükre előtt kicsinosíthatta magát. Magas, életnagyságu szobor, karcsú és igézetes, de a feje hiányzik. A márványhölgy fejét elnyelte a föld, fölfalta a homok, amely a testét kétezer éven át megőrizte a márvány tiszta és igéző fehérségében. Kár. Ha a feje is megvolna akkor talán az antik művészet legköl- tőibb emlékei közé tartozna a Szemzőhegy asz- szonya. így csak egy rejtelem, egy talány, egy rom. Az akvinkumi muzeum középső termében őrzik. A hegyoldalon, a honnan kiemelték, magasabbra nő a fü is, mint másutt; sűrűn virágzik itt a mezei rózsa s kábitóan illatozik a láncvirág. A nők temetője lehetett. Csupa asszonyi sirt vetett fel a kapa. A koporsókban megannyi női emlék. Parányi agyag- lámpácskák, mik valami hálókamrákban világol- tak egykor, parfümős üvegcse, melynek elszál- lott már mind az illata, piperés-ládikó, ezüstkapcsok és aranyperec. Egyikben apró nip- peket is találtak, amik valamely hölgy öltözőszobáját díszíthették egykor. Két kis bronzszobrocska. Az egyik Merkur-istenkét ábrázolja, guggoló helyzetben, kezében pénzes-zacskót lobogtatva. A másik csöppnyi néger fiúcska, fekete bronz, két kezében valami tálcát nyújt, de a tálca már hiányzik. Talán ott állottak a tükör fölött, mig úrnőjük selyemhaját fésülgette ezüst fésűvel, s féltékenyen elkísérték még a koporsójába is. A szemzőhegyi síremlékekből össze lehetne állítani egy kétezer év előtt élt hölgy egész budoárját. Mert mindenféle találtatott itt: főzőkanál is, de szinezüst- ből s egy egész pohár készlet. De a márványasszony sírját nem tudták fölfedezni. A neve. a kora és a rangja megmaradt örök titoknak. Csak az alakja nem pusztult el és a ruhája. * Az első pillanatban úgy hat, mint valami felöltöztetett fekér ruhabábu, kilépve egy ókori kirakatból. ‘Ha festő lennék, róla mintáznám meg, hogyan öltözködött egy előkelő nő a harmadik évszázadban, itt a Dunaparton. Különös ez az öltözék is. Mintha arany muszlinból, csipkékből és lenge gázból lenne összeszőve az egész. A leheletkönnyü peplon az öv alatt, recésen, mint valami ókori szoknya tapad, kar-
