Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-01 / 14. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 14-ik szám. Magyar Kereskedelmi Egyesülés nagykárolyi fiókja. Délután ]M órakor volt az alakuló közgyűlés a városháza nagytermében, amelyen a város polgármestere is résztvett s jelen volt a város kereskedni és iparos világa teljes számban. Az OMKE. központjából az alakulásra lejöttek: maróthi Fürst Bertalan udvari tanácsos, alelnök, dr. Szende Pál fatitkár. A debreceni kereskedelmi és iparkamara Fáik Lajos alelnökire!, Deutsch Samu és Bechert Manó választmányi tagokkal képviseltette magát. — Szatmárról Rooz Gyula az ottani fiók elnöke, dr. Dénes Viktor ügyvéd, Gaszner Mihály és Mátészalkáról László Elek jöttek át az alakulásra, amelyről részletes tudósításunk a következő : Az összehívók nevében Brichta Miksa üdvözli a megjelenteket, különösképpen pedig a központi, valamint a vidéki vendégeket. Sajnálattal bejelenti, hogy Schusteritsch Ferenc, a nagykárolyi kereskedő társulat diszelnöke, betegsége folytan megjelenésében akadályozva volt. Majd indítványozza, hogy a gyűlés vezetésére kérjék fel Pucser Károlyt, amit a jelenlevők egyhangúlag el is fogadtak. Pucser Károly néhány rövid bevezető mondat után felkéri maróthi Fürst Bertalant, hogy az egyesülés célját ismertesse. Maróthi Fürst Bertalan örömmel tesz a felszólításnak eleget. Örömmel üdvözli a jelenlevők soraiban a város polgármesterét és különösen örül azon, hogy a vidéki szomszédos kerületek is képviseltették magukat a nagykárolyi kereskedők ünnepén, amely egyszersmind a központnak is ünnepe. Majd ismerteti az egyesülés célját és részletesen kifejti az OMKE.-nek a mostani képviselőválasztások alkalmával kifejtett agitá- cióját, amelynek meg is volt az eredménye, mert ma már van a kereskedőknek is egy pár szószólója a parlamentben. Elmondja továbbá, hogy mily sok feladat vár még a jövőben is teljesítésre; igy a többek között: a csődtörvény revíziója, a posta, távirda és telefon reorganizálása, a vasúti viteldij olcsóbbitása, az ipartörvény reformjának a kereskedelem érdekében való elkészítése. Ezután dr. Szende Pál, az OMKE. főtitkára szólalt fel, aki a következő nagyériékü, jeles szónoki készséggel előadott beszédet mondotta : — Ha százszor fogsz elűzni Kalári, ezerszer jövök vissza. Mert csak téged szeretlek. Ha te nem lehetsz az enyém, nem kell más. Pusztuljon ki az én fajom, sülyedjen el odaát az a kúria, ha más asszony oda beteszi a lábát. Látod Kalári, itt ülsz egyedül, elhagyatva; az urad mással czudarkodik. Kalári asszonynak a forró vér elöntötte a gömbölyű vállát is, ép úgy, mint akkor, mikor kevélyen félbeszakította a vádaskodót. — Pusztuljon ki kend ebből a házból. Hátha itt fogok elhagyatva megvénülni, elszáradni, azt hiszi kend, hogy el fogom árulni az uramat ? . . . Két ragyogó könycsepp jelenik meg a Kalári asszony bársonyszempilláján, amint tovább fűzi gondolatát. El is ment, akit elűzött. És megjött a másik. Estére hozták meg, vérbe fagyva, haldokolva. Még annyi ereje is alig volt, hogy elbúcsúzzék szelíd galambpárjától, kicsi fiókáitól. Odaadta az életét azért az esetért, aki elcsábította asszonyától. * Most két esztendeje ennek. Gyerekkaczagás veri el a szomorú emlékezést. Barna piros arczu kislány, nagy feketeszemü fiú fut be a szobába. Anyjuk nyakába kapaszkodnak : — Engedd meg édesanya, engedd meg. — Mit galambjaim? „Az OMKE. alelnökének nagyszabású beszéde után éri csak az OMKE. általános céljával kívánok foglalkozni. Az OMKE.-nek első általános célja: hogy a magyar kereskedők, a magyar kereskedelem erkölcsi színvonalát emelje. Csak az az osztály tarthatja fenn magát, csak az az ösztály számíthat társadalmi súlyra, melynek erkölcsi nívója megfelel az erkölcsi kivánalmaknak.. Azért az OMKE. mindenkor oda törekedett, hogy a kereskedők erkölcsi színvonalát emelje. Igaz, hogy egyes kereskedők visszaéléseket, súlyos visszaéléseket követnek el, de a szórványos eseteket nem lehet az egész magyar kereskedői osztály rovásara írni. Teljes erőnkkel kell tiltakoznunk az ellen, hogy egyes kereskedők visszaélései folytán az állam gátló és megszorító törvényeket léptessen életbe. Nincs Magyarországon kívül még egy ország, ahol ha egy izolált visszaélési eset előfordul, ez már tökéletesen elég legyen ahhoz, hogy egyesek az egész kereskedelmet megszorító intézkedéseket kívánjanak. Maguk a törvények e visszaéléseket ki nem irtják, hanem nekünk magunknak kell a kebelünkből az ilyen alakokat kivetnünk. Hogy idevonatkozólag Csak egy példát említsek: a bortörvény sem vetette végét a borkereskedelem terén leginkább érvényesült visszaéléseknek. Különben magát ezt a törvényt nem lehet végrehajtani. A visszaélések fenmaradtak s a törvényhozás csak azt érte el vele, hogy a szolid borkereskedelmet megölte s ezek a kereskedők Ausztriába kénytelenek kiutazni, mert nun tudják elviselni a sok vexaturát. A 2-ik szempontja, programmja az OMKE.- nek az egyes kereskedők társadalmi súlyát, társadalmi megbecsülését emelni. Nincs ország, ahol oly kevéssé becsülik meg a kereskedőt, mint nálunk. Szeptember táján a lapokban szép vezércikkek, szavalatok Íródnak arról, hogy a szülők ne adják gyermekeiket lateiner pályára, hanem neveljék kereskedőkké, és ennek dacára mit látunk? A magyar társadalom nem tekinti úri foglalkozásnak a kereskedést, inig a külföldön a kereskedők a társadalmi és politikai életben vezérszerepet játszanak. Az OMKE. feladata tehát, hogy a kereskedőket önérzetre, önbizalomra, Önbecsülésre nevelje. Az OMKE. 3-ik feladata, hogy fejlessze az általános közgazdasági életet, azt a munkát folytassa, amelyet a magyar kereskedelem már évszázadok óta folytatott. Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás és sok más dicső király alatt virágzott a magyar kereskedelem. így Nagy Lajos idejében e téren is vezető szerepet vittünk és akkor 2 ízben volt Magyarországon nemzetközi konferencia ; Magyarországon át bonyolódott le az egész külkereskedelem. Hogy ez keresztül vihető volt, nagy királyáink okos politikájának köszönhető, kik minden kiváltsággal — Hogy átmenjünk a Laczi bácsihoz. Olyan szép madara van, beszélni is tud. — Honnan tudjátok ti ezt ? A két gyermek zavartan néz egymásra. Titkon húzgálják egymás ruháját. A kislánynak lefelé görbül vérpiros kis szája, a fiú megszólal : — Megverhetsz édesanya, én vittem át a Kalárit. Haragudni akar az asszony. De sehogy sem sikerül. Megérzi a két gyerek, újra kérlelik : — Ugy-e nem haragszol ? Ugy-e szeret minket a Laczi bácsi ? Mindig azt mondja a Kalárinak: „Olyan vagy szentem, gyöngyöm, mint az édes anyád.“ Ugy-e elengedsz ? — El kis galambjaim. Fut ki a két gyerek a szobából. — Megjöttünk Laczi bácsi! — Édesanya elengedett! — tóditja a Pista szavát Kalári. Bothossy Laczinak megcsillant a szeme. Térdére veszi a kislányt s úgy kérdi: — Anyátok bocsátott el ? — 0 ám. De mondja Laczi bácsi, mért nem jön át soha mihozzánk ? — Mert édesanya mindig szomorú, azért? — Annak a kulcsa édesanyádnál van, fiam. A kis Kalári elgondolkozott ezen a feleleten. Türelmetlen lett, feszengett. Csacsogó kis szája elhallgatott. Vájjon milyen kulcs kellene I a Laczi Bácsinak. felruházták a kereskedőket és megvédték a támadásokkal szemben, S mihelyt nálunk a kereskedelem hanyatlóban volt, e hanyatlással, e pusztulással együtt járt a gazdasági élet visszafejlődése és ezzel együtt természetesen Magyarország hanyatlása ; elkövetkezett a mohácsi vész. Mélyen tisztelt Uraim! Ugyanebben a pusztuló helyzetben van ma is a magyar kereskedelem és nagyon sokat kell még tenni, hogy visszanyerje azt a vezető szerepet, amelyet a középkorban vitt. Főkivánalma tehát az OMKE.-nek, hogy a kereskedők élete megköny- nyittessék, a kereskedelem szabad mozgása biztosittassék. Mélyen tisztelt Uraim ! Még csak egy körülményre óhajtok kiterjeszkedni, még csak egy dolgot akarok körvonalozni. A nagy- közönség gyakran hall vádakat az OMKE. ellen, azzal vádolják különösen, hogy túlságosan agresszív, hogy a társadalmi osztályok közötti egyetértést megzavarja. Igen, készséggel elismerem, hogy az OMKE. tényleg harcol eszméiért, de hisz Önök uraim, ugyebár nem csupán azért léptek be az OMKÉ.-be, hogy tagdijat fizessenek, hanem főképpen azért, hogy ez egyesület az Önök érdekeit minden vonalon megvédje. És ez a védelem mindenkor a harc felidézésével jár. Csak ott van fejlett kereskedelem, ahol harc is van. (Itt igen ügyesep állítja szembe a szónok Angliát Spanyolországgal.) Ilyen erős, agresszív harcot fejtett ki az 0. M. K. E. az adótörvények tárgyalása alkalmával. Sarkunkra álltunk ez esetben is és el is értünk annyit, hogy a javaslat legkereskedő ellenesebb pontjai nem iktattattak törvénybe. Ez alkalommal is az O. M. K. E. ezen tevékenysége, aktiója harcot idézett elő, de hiszen a narc megszűnése a társadalmi haladás megszűnésével volna egyenlő. És a midőn az O. M. K. E. ezt a harcot hirdeti, nem akarja a társadalmi osztályok közötti összhangot megbénítani, de kénytelen működése közben szembeszállni minden agrárius támadással szemben.“ A közönség lelkes tapssal honorálta Szende beszédét és ezután Pucser Károly indítványára a nagykárolyi fiókot megalakult- nak jelentették ki; ugyancsak Pucser indítványa alapján egyhangú lelkesedéssel a helyi fiók elnökévé megválasztották Brichta Miksát. Brichta Miksa elfoglalván az elnöki széket, hálás köszönetét mond megválasztásáért. Kijelenti, hogy ez alkalommal ígéretet nem tesz, az ügynek rendelkezésére áll s teljes erejével kíván hivatásának eleget tenni. InditA nagy ebédlőben égett a lámpa. Kalári asszony ott ült két kicsinyével a nagy tölgyfa asztalnál, mikor odakin léptek hallatszanak. Megnyílik az ajtó s belép Bothossy László. Kalári asszonynak elsápad az orczája. Nem tud mozdulni sem. De a két gyerek az érkező nyakába ugrik. így megy az Kalárihoz. Kis levélkét ad át neki, meg egy nagy kulcsot. Az össze-vissza ákombákomokon megismeri az asszony a kis lánya kezeirását. Ez volt a levélben : „Kedves Laczi bácsi, itt küldöm a legis- legnagyobb kulcsot, ami csak volt az édesanya köténye mellett. Evvel csak ki tudja nyitni az ajtót Laczi bácsi. Tisztelted Kalári.“ — Itt marad ugy-e, Laczi bácsi ? — Ugy-e itt marad ? — lármáztak a gyerekek. — Kérdezzétek meg édesanyátokat. — Hisz anyuka megengedi. — Nem olyan rossz ő. Bothossy László is közelebb húzódik az asszonyhoz: — Igazat mond-e hát az irás? Kinyilt-e az ajtó? Kalári asszonynak köny szökött a szemébe. — Igazat Laczi, már régen kérdezhette volna . . .
