Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-01 / 14. szám
14. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. ványára alelnökök lettek: Pucser Károly és Veinberger Ferencz. Választottak ezenkívül egy 30 tagú választmányt is, amely választmány lesz hivatva a fiók többi tisztviselőit megválasztani. — Miután az elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére: Stróhmáyer Ferencz és Janitzky Albertet felkérte, az alakuló gyűlést berekesztette. Este fél 7 órai kezdettel társasvacsora volt a Magyar Királyban. A toósztok sorát Brichta Miksa nyitotta meg, aki a vendégekre és az 0. M. K. E. alelnökére : Maróthi Fürst Bertalanra ürítette poharát. Maróthi Fürst viszont Brichtát éltette, mint a ki a leglelkesebben fáradozott a helyi fiók megalakításánál. Dr. Szende Pál az 0. M. K. E. hivatásáról beszélt ismét, mire dr. Vetzák Ede őt köszöntötte fel. Brichta Miksa, Pucser Károly és dr. Vetzák Edét élteti, mint akik az Egyesület megalkotásánál a legbuzgóbb munkatársai voltak. Dr. Vetzák Ede ezután Debreczeni Istvánra, a város polgármesterére ürítette poharát. Beszéltek még: Pucser Károly, dr. Szende Pál és Fáik Lajos, az 0. M. K. E. debreceni fiókjának elnöke. A jelenlevők igen kedélyes hangulatban éjfél után 2 óráig maradtak együtt. Megemlítjük, hogy a vendégek tiszteletére a Nagykárolyi Kereskedő Társulat egy ebédet is adott s a vendégek a fogadtatással igen meg voltak elégedve. A banket rendezése Wesszel Manót dicséri. Pusztulunk, veszünk. Kikaptuk a bizonyítványt. Magyarország egy évtizedéről szól ez az értesítő, amely tele van beszélő számjegygyei. Az eredmény rendkívül szomorú; Magyarország élete, fejlődése az utolsó évtized alatt megcsappant és messze elmaradt a boldog nemzetek fejlődésétől. A nép- számlálás végeredményét hirdető numerosokról, mint a sírkeresztekről, leolvashatjuk, hogy pusztulunk, veszünk s valóban, mint az oldott kéve, széthull nemzetünk . . . Sok szomorú hir után, sok csapás után, a szemünk előtt lejátszódó sok siralom után, tehát itt van a láthatatlan, kézzelfoghatatlan, csupán a számok tömegéből kitudódó, lappangó nagy tragédia is, hogy Magyarország életét a sorvadás pusztítja és lassan-lassan megritkulnak a magyar nép sorai. íme, minden tüntetésnél kiáltóbban, minden panaszkodásnál kifejezőbben hirdeti a nép- számlálás eredménye, hogy nagyon szegény az ország népe és hogy gyors segély kell a pusztulás megakadályozásához. Honnan várhatja az ország ezt a segélyt ? Első sorban a kormánytól. A kormánytól kérte, várta és sürgette mindig az ország, hogy tegyen valamit a közjóiét emelésére, mert Magyar- országon közjólétről már évek óta beszélni sem lehet. Itt a gond és Ínség kaszája rendeket vág az ország lakosságának soraiban. Itt kenyér kell a népnek, hogy életerejét visszanyerhesse, hogy reményei ismét idekössék és a magyar hajlékokba újra beköltözhessen a családi élet virulása. Hányszor sikoltották a szenvedő milliók, hogy a legnagyobb magyar betegségből, a „beszélő-betegség-“ből ki kell gyógyítani ezt az országot, mert a régi politizálásból elég volt, a közjogi álmodozásokból nem lehet megélni és a parlament politikai ködképei helyett eleven szociális törvényhozással kell segélyt nyújtani a népnek, hogy megélhessen. A gond és a nyomor nem melegágya a nemzeti élet virágfakadásának. A kétségbeesés nem adhat lendületet a magyarság megerősödésének. De bármilyen régóta hangzik is az ország panaszkodása, a népjólét érdekében nem történt semmi, megfelelő szociális intézmények nem létesültek és a gazdasági élet uj erőforrásait senki sem nyitotta meg. Most itt az eredmény : pusztulunk, veszünk. És ennek a politika* azaz a rossz magyar politika az oka. A mit a politika, a törvényhozás, a kormányok elmulasztottak, azt a maga módja szerint és a maga eszközeivel pótolta a nép. A szociális intézmények számottevő erejét, amit itthon nem talált meg, megkeresi a tengeren túl, Amerika kevesebbet szónokló, de több munkát adó gazdagabb államaiban. És azt a gondot, amit a megnehezült élet égő csóva gyanánt dobott a magyar hajlékokra, az egykével igyekszik a nép csökkenteni. És mindez most megdöbbentő számadatokból csattan ki, amelyek, egyszerre tárják föl a nemzet vérveszteségét. Az utolsó évtized siralmas politikai és gazdasági hanyatlása hazánk lakosságának szomorú pusztulását okozta. Ami a nemzeti életet táplálhatná, azt az ország szerencsétlen politikája részint kiűzi Amerikába, részint beraktározza a telhetetlen katonai arzenálokba, részint az egyke bűnébe sodort nép gazdasági védekezése révén veszti el. Ha megszűnnék már az átkos elméleti politika és a kormány minden erejével szociális alkotások munkájához fogna kivándorlási szerződések törvénybe iktatása helyett, akkor minden politikai szónoklatnál jobban ható eszköz állítaná meg a nemzeti élet széthullását : a magyar kenyér! A népszámlálás eredménye. — 20,850.678 lakos. — A statisztikai hivatal most hozta nyilvánosságra a népszámlálás eredményét. Talán j egyetlen népszámlálás iránt sem volt akkora érdeklődés; mint ezután,de még egy sem hozott akkora csalódást, mint éppen ez. 1910 december 31-én 20,850.678.,lakosa volt Magyar- országnak, amiből az anyaországra 18,231.387 lélek, Horvát-Szlavonországra pedig 2,619.291 lélek esett. Össszehasonlitva az előbbi nép- számlálásokkal : Magyarország lakossága a lefolyt évtized alatt csupán 1,596.000 lélekkel növekedett, a mi 8'3 százalékos szaporodásnak felel meg, mig 1880-tól 1890-ig 1,620.000-rel, tehát 10‘3 százalékkal s 1890-től 1900-ig 1,791.000-rel, tehát 103 százalékkal növekedett. A természetes szaporodás növekedett, tehát kedvezőbb a múltnál: 11 2 százalékról 12 százalékra emelkedett, a baj azonban a kivándorlásban van. amely a lefolyt évtizedben hozzávetőlegesen 700.000 lelket vont el az országból. A statisztikai hivatal jelentését itt adjuk: Az 1910-iki népszámlálás eredménye az, hogy a magyar korona országainak összes jelenlevő népessége 1910 december 31-én 20,850.678 lélek, amiből Magyarországra 18,231.387 lélek esik, Horvát-Szlavonországokra pedig 2,610.291. A tiz év előtti lélekszámhoz képest a szaporodás az anyaországban 1,393.132 (8-3°/o) a társországokban 202,987 (8‘4%) az egész Magyar birodalomban tehát 1,596.119 (8'3°/o) A szaporodás aránya e szerint jóval kisebb, mint amilyen 1900-ban volt, amikor 10'3°/o rúgott; figyelembe véve azonban azt az óriás kivándorlást, amely a múlt évti edben népességünket fogyasztotta, még ilyen arányú szaporodásra sem számíthattunk, mint amilyet a kivándorlás méretei után várni lehetett. A születéseknek a halálozások feletti többlete folytán ugyanis a Magyar birodalom népessége a múlt évtizedben 2,268,712 lélekkel gyarapodott s minthogy a tényleges szaporodás csak 1,596.119 ember, e két szám külön- bözete 672,593 ember a kivándorlás folytán előállott népveszteség. A kivándorlás azonban, mint tudjuk, sokkal nagyobb méretű volt, mert maga a tengerentúlra kivándoroltak száma 1,220.000 volt a tengeri kikötők adatai szerint s ezenkívül sokan vándoroltak ki Ausztriába, Németországba, Romániába stb. Mondhatjuk tehát, hogy a kivándorlóknak körül-belül csak a fele része veszett el végleg az országra nézve. így is megdöbbentő nagy a veszteség, különösen, ha az 1900-iki adattal hasonlítjuk össze, amikor a tényleges szaporodás csak 166.746 lélekkel volt kisebb, mint a természetes szaporodás. A kivándorlási veszteség ezúttal Horvát- Szlavonországokban jóval nagyobb volt, mint Magyarországon, amennyiben ott a népesség 4'9°/o-ára rúgott, mig az anyaországban csak 3‘3%-a veszett el ily m don a népességnek. A tényleges népnövekvés most is a leg- magyarabb országrészben, a Duna-Tisza közén volt a legnagyobb, 15‘0%, 10%-on felül, ezenkívül még csak a Tisza balpartján emelkedett (10'8°/o.) Leggyengébben szaporodott a Tisza-Maros szöge, ahol csak 4-5°/o volt a népnövekvés. Szaporodás tekintetében természetesen a városok járnak elül, bár több olyan törvény- hatósági jogú városunk is van, amelynek népessége stagnál, sót van egy olyan, amelyik apad. A városok közt ezúttal nem a főváros mutatja a legnagyobb szaporodást, mert Budapest népessége, amint ez már ismeretes is, most csak 20.4ü/o-al növekedett, mig Maros- vásárhely 298, Zágráb 293 Szatmárnémeti 28'9, Nagyvárad 27 4, Fiume 26’1, Eszék 212, Debrecen 22 8, Kolozsvár 22-5 és Temesvár 22‘4°/o-al. Nagyon kevéssel szaporodott azonban Sopron (ö'7°/<r) Hódmezővásárhely (2'6.) Zombor (3'2) Baja (3'4). Selmecbánya népessége pedig 7'4%-kal megfogyott. A vármegyei törvényhatóságok közül az ország első vármegyéje, Pest vármegye szaporodott legjobban 29-9%-kal, részint nagy természetes szaporodása, részint a főváros környékének rendkívüli fejlődése folytán. Érdemes megemlíteni, hogy Pestvármegyének tényleges szaporodása 214.051 lélek, egymagában nagyobb volt, mint egész Horvát-Szlavonor- szágoké. Jellemző az is, hogy a vármegyék közül éppen csak annak a kettőnek a népessége fogyott meg, amelyben a magyarság aránya a legkisebb, még pedig Árva lakossága 7-6. [lÉTRÖL-pÉTRE. Nyolc óra. A színházi villanyos csengő berregni kezd és a mi szokásainkhoz képest szokatlanul nagy közönség tódul be a nézőtérre, kíváncsian, idegesen, hogy vájjon hogyan is fognak beszélni, hogyan fognak játszani a messziről jött japán színészek ? Felgördül a függöny. Egy kis teaházban vagyunk. Belép két figura: egy férfi meg egy nő, érdekes nemzeti viseletben. A közönség eleintén neveti őket, neveti a furcsa, gyors beszédüket, ami fülünknek érthetetlen nyelvüket, idegen hangejtésüket, primitiv mozdulataikat, de a nevetést egyszerre a csodálkozás váltja fel; színpadra lép a társulat startja, a kis csöppség: Hanako. Ugrál, beszél gyorsan, de bájosan, kedvesen ; táncol, meglepően friss minden lépése. A közönség lélekzetet fojtva figyel; mély csöndben szegzi szemét a színpadra, ahol gyorsan perdülő drámai mozdulatokban fejlődnek
