Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-01 / 14. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. április 1. 14. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“)-sSN Hirdetések szintén ott vétetnek fel. te=- Nyilttér sora 50 fillér. Felelős szerkesztő: RÉDE1 KÁROLY. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Megjelenik minden szombaton. A LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára 8 korona. 4 korona. 2 korona. 20 fillér. Szent házasság. Az évszázados probléma a házasság isteni eredete emberi vonatkozásában avagy ha úgy tetszik: a házasság, mint emberi intézmény a vallás erkölcsre alapítottan, újra kisért. Most nem az öreg Európából indul ki a mozgalom, hanem az ifjú, tettre kész Amerikából, melynek egyik államában egy uj egyesület alakult, a melynek az a célja, hogy a házassági törvényeknek a válásról szóló szakaszai megszorittassanak. Ismételjük, nem uj a probléma. Évszázados. Összeforrott a vallásfejlődéssel s ütköző pontja volt minden liberális haladásnak, a szerint, a mint a házasság intézménye a felfogásban, mint szerződéses kötelem avagy mint szentség kezeltetett. Dogmatikai elvont tétel állott szemközt gyakorlati szükségesség térfoglalásával, a mit az egyes modern államok házassági törvényeiben a vallási okok kiterjesztettek nem a szükség, a kényszer erejének igazolásaként. És hova tovább megerősödik és utat tör az a felfogás, a mely első sorban emberi intézményt ismer fel a házasságban és isteni eredetét csak mint lelki surrogátumot tartja fönn. A minthogy igaz is. Jóhiszemiileg, tudva, elfogulatlanul, csak igy lehet a házasságról beszélni és ha akad mozgalom, a mely a válás megnehezítésére törekszik, ez csak rosszhiszemű és gonosz célzatú lehet, mert jóhiszemüleg érvelni a mozgalom és elv mellett, ha nem is ostobaság, mindenesetre naivitás. Végeredményében pedig szemforgatás és hypokritaság. Már tudniillik azokat illetőleg, a kikre vonatkozik. Szemforgatás : hirdetni a házasság szentségét és a bűnt követni, a mint hypokritaság a fel- bonthatatlanság mellett érvelni és lélekben, bensőben az ellenkezője után sóvárogni. Statisztikát és kimutatást csak a válópörökről vezetnek, azt is olyan értelemben, amint helyt adnak ennek és a törvény szakasza alapján. De arról hivatalos irás nincs, hogy hány úgynevezett fiktiv szentházasság áll fönn, melyben a házasfelek között a lelki, szellemi, érzelmi egység régen elköltözött avagy meg sem volt és akik mégis hordják a szent jármot a világ előtt, mert alakoskodniok kell, vagy nincs szakasz -a törvénykönyvben, amelynek alapján elválhatnának. És ez a nagy ostobaság, több, gyalázat, kárhozat együttvéve. Oka erkölcsi romlásnak, lelki megtévelyedésnek, annyi kínnak és szenvedésnek egyaránt. Miért? Mert szent a házasság, amely csak isteni ere- detet,elválaszthatatlanságot ismer és megtagadja ami emberi vonatkozás benne, pedig emberek célját szolgálná. Nem is volt ostoba ember, aki elkeseredésében igy kiáltott föl: „Miért kellet nekem olyat Ígérni, amiről nem voltam bizonyos, hogy megtarthatom-e?“ A házassági Ígérettel és esküvel kapcsolatban az örök hűségre és el nem hagyásra vonatkozott a feljajdulás. És mikor tesz a jámbor ember fia ilyen Ígéretet ? Mikor szerelmes. Már pedig aki szerelmes : az beszámíthatatlan. S mi következik ebből? v Nem füzzük tovább. Azzal végezzük, amivel kezdtük és ami egyedüli kulcsa a problémának: isteni eredet mellett emberi életcélt szolgál-e a házasság vagy emberileg megconstruált házassági kötelem csupán, mely isteni rendeltetéssel vonatkozásban nincs. Csak igy lehet megoldani a kérdést. És ha a kérdés vagy jobbra, vagy balra meg lesz oldva: csak akkor lehet majd eldönteni, vájjon az amerikai mozgalom, amely a válás megnehezítésére törekszik :jó avagy rosszhiszemű. És abból folyik majd az, vájjon a jóhiszeműség csak ostobaság, a rosszhiszeműség pedig gonoszság. Nagy Zoltán. Az ÖMKE. nagykárolyi fiókjának megalakulása. Jelentős és külsőségeiben is szép ünnepe volt vasárnap f. hó 26-án Nagykároly város kereskedővilágának. E napon alakult meg e városban a kereskedői érdekek előmozdítására, a kereskedői foglalkozás társadalmi és politikai elismerésére hivatott egyesület: az Országos Ha majd közeledik a vég... Ha majd közel lesz már a vég s én összetörtén Állok meg sírom ajtajánál, Ha a kór már egészen úrrá lesz felettem, Ha vonagló ajkam a „jaj“-szók összetörik: Akkor sem fogsz még hinni nekem ? Testemet ma még erősen korbácsolják Szilaj, tüzes, olthatatlan vágyak, Ma még érzem az élet él bennem, De mi lesz velünk, ha elhallgat a vágy, S ha későn akarsz majd hinni nekem ? Ma még elég egy parányi szikra És lánggal ég a nemes, tiszta vágy, Ma még nem késő, óh nyújtsd ki a kezed! Ma még egy egész élet útja nyitva, Ma még — ha kell: én elmegyek veled! Holnap már hasztalan fogsz kérni. Ki tudja, mit hoz majd a holnap. Ma még ledöntött boldogságunk romján Felépíthetjük uj szerelmünk várát, Ma még nem késő, legyél jó hozzám. Ma még leborulnék szerelmed szűzi templomába Parányi lábaidhoz, mellyel boldogságom össze[tiportad, Ma még talán hit is él bennem, Ma még kérlek, ma még könyörgök hozzád, Ma még eljöhetnél bátran én velem. Vonagló testemet már véresre verted, Kiűztél lelked szűzi templomából. Ma csak koldusként állok templomod ajtajába, Könyörgön kinyújtva száraz kezemet, De azért ha jönnél: vinnélek szebb hazába. Óh édesem, oszlasd el rólam a borút, Hisz lelked sorsa rokona lelkemnek, Te is elérhetlen álmok után futói Besebzik a rögök gyönge lábaidat, Még sem éred vágyaidat utói Óh nyújtsd ki a kezed s fogadd el béke jobbomat, Vérző sebünkre talán irt találunk. A futásban már nagyon fáradt a testünk, Pihenni vágyunk már mind a ketten Óh hidd el: a sir szájánál egymásra lelünk. Reszler Antal. A gyermekek. Csörgheő Kalári asszony, az ifjabbik Csörgheő Istvánná özvegye, az ebédlő ablakánál ül. Az idő amolyan őszbe forduló. Szomorú kedvii, egyre sírásra áll az orczája. A ludak, réczék féílábon állva berzeugetik magukat, néha-néha odakapnak sárgáspiros csőrükkel a már-már elszáradt gyephez. A kút gémje lógatja hosszú orrát, nyikorog, a hogy az öreg béres leereszti a kútba. Az iromba fejű ökrök lompos farkukkal verdesve kerek hasukat, lustán szürcsölik a vizet. Kalári asszony remegve néz el mindeme dolgok fölött, mialatt két kis keze a hímzése fölött pihen. Ni, most meg az a csúnya barom beleharapott egy őszi rózsa bokorba. Ingerülten hajol ki Kalári az ablakon. — Nem tud kend vigyázni János arra az állatra ? — kiállt ki. Csengő hangjára megjelenik túlnan, a másik kúria ablakában egy magas férfi. Meghajtja erős derekát. Kalárinak vérbe borul az orczája. Becsukja az ablakot. Fölveszi a varrását, ölt egyet-kettőt, csak megint leejti. — Háborognak a gondolatai. Most két esztendeje mullott. Akkor is borongós idő volt. Akkor is igy ült az ablaknál. Várt valakit. Csörgheő Istvánt, az urát. Már hetek óta járt oda. Hiába epekedett itthon az asszonya. Hiába virágzott itthon a legszebb virág, meg két gyöngy hajtása, mégis másutt kereste az az ember a boldogságot. De ő csak egyre várta, hűségesen őrizgette neki asszonyi szerelmét. És meg is jött, de nem az, akire várt, hanem Bothossy Laczi vágtatott be az udvarházba. És idejött be, ebbe a szobába. Itt borult le előtte, itt könyörgött neki azért a szerelemért, amit a másik úgy lekicsinyelt. Jól emlékszik Kalári még a szavára is:
