Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-11 / 11. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-uícza 20. szám. („Kolcsey-nyomda r.-t.“)-3^1 Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér.

Felelős szerkesztő:

RÉDEI KÁROLY. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T.

megjelenik minden szombaton.

A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA:

Egész évre

..................................................8 korona.

Fé

l évre....................................., ... 4 korona.

Ne

gyed évre............................................2 korona.

Egy szám ára......................................20 fillér.

m s fe

A sajtószabadság.

Az ember megáll olykor az élet- uton, melyről Dante szól, visszatekint a múltba, belemélyed a jelenbe és azt kérdezi önmagától:

— Ki vagyok, honnan jöttem, miért állok itt és hova megyek?

Ezt kérdezheti most joggal önmagáról a magyar sajtó újjáéledésének, újjászületésének hetvenedik fordulóján........

Kö

zeledik márczius tizenötödike. Ilyenkor a lapok, különösen pedig a magunk fajta kisebb vidéki újságok frázisos vezérczikkekben eldörögik szózatukat a nemzethez, hogy ihlesse meg őket a márcziusi szellő és ébredjenek fel álmaikból stb. stb. De nagyobbrészt megfeledkeznek arról, hogy ez nap az ő ünnepük, a sajtó ünnepe.

Épen most hetven éve annak, hogy Kossuth Lajos az első igazi értelemben vett lapot megindította. Hetven esztendő nagy idő és örömmel is tapasztalhatja minden újságolvasó magyar ember, hogy terjedelemben, a hir- hirszolgálat frisseségében és bőségében mennyire fejlődik napról-napra a magyar sajtó. Arról azonban sajnos senki sem győződhetik meg, hogy Ízlésben, erkölcseiben e nagy idő alatt finomodott volna, sőt e téren határozottan visszaesés tapasztalható.

De nem is csoda! Amint a politikai és társadalmi életben egyre terjed a | korrupczió, úgy terjed az a sajtóban is, mert a mint Jaszi Oszkár oly helyesen kifejtette: „A sajtó állapota, helyzete, hangja, nivója annak a társadalomnak a képét tükrözi, amelyben ez a sajtó dolgozik, tanít, rikácsol,-, virágzik és revolverez.“

Ezelőtt egy-két évtizeddel, ha egy lap megindult, híven kitartott politikai és társadalmi programmja mellett. Ma pedig, ha a politikában egy kis fordulatot érez, azonnal irányt változtat, uj vitorlákat feszit ki, uj szelet keres és uj zászlót röpít fel az árboczra. A lapok nem mernek határozott irányt vallani és véleményt mondani a legnagyobb fontosságú politikai és társadalmi kérdésekben ; sőt némelyik újság a legtarkább és legképtelenebbül összeszedett nézetekkel traktálja az olvasó- közönségét. Van újság, amely, a polgári radikálizmus egész csomó követelése mellett a nemzetiségek kiirtását követeli. Más lap az izzó sovinizmus himnuszai után az állami iskola ellen, a fajszeretet lángoló kitörései közepette a nagybirtok parczellázása ellen ir.

S ez még csak a kisebbik baj. Ma a sajtószabadság fénykorában, akkor, amikor azt hirdetik, hogy a sajtónak joga és kötelessége a társadalom erkölcsei és tettei felett őrködni, igen

sok lap rút anyagi . érdekből valóságos uzust iiz abból, hogy a szenzáczió haj- hászás leple aiatt családi titkokat kaparjon ki, gazságokat nyomozzon, és állítólagos panamákat leplezzen le. — Behatol a családi szentélybe, olyan dolgokat hoz napvilágra, amihez semmi köze. Az ilyen újságokban aztán a tisztességes családapák liliomtipró gazemberekké válnak s szimpla családi viszálykodásból óriási drámák születnek.

így született meg a sajtószabadság torzszülöttje: a sajtószabadosság. Mikor egyesek revolvert szegeznek a közönség mellének ezzel a rablóromantikából visszamaradt jelszóval: „Pénzt vagy életet!“

A magyar állapotok teljes zülött- sége és a magyar viszonyok teljes ziláltsága okozza, hogy e téren nálunk valóságos anarchia dühöng, hogy Magyarországon sokkal több lap van, mint amennyi az előfizetőiből megélhet.

Innen van aztán a magyar társada- dalom egy nagy rétegében: a nagybirtokos arisztokrátiában, a vele szövetkezett dzsentriében és a belőlük élő tisztviselőtáborban a nagy gyűlölet a sajtó ellen. Ezek utálják a sajtót, utálják pedig lármája, rikoltozásai, főképpen azonban a miatt, hogy az újságok nagy része ezt a társadalmi réteget napról-napra támadja és ezek aztán tehetetlenségükben a cenzúra után kiáltanak.

p r

At az Óceánon.

Elszakadt véreim, hazátlanok,

Küldöm felétek bus izenetem.

Sir itt a puszta még utánatok,

Itt hagytatok but, gyászt és bánatot A kunyhós vidékeken.

A kunság táján az alföld felett. Tavaszra jár, a róna öltözik,

A gólya is vidáman lépeget;

Fészket rakott ős — házatok felett,

S szemembe köny szökik:

Nem tudjátok a tavaszt odaát,

A műhely, gyár, a bánya fogva tart, Nem halljátok a pipiske dalát,

Nem nyílnak ottan dús orgonafák, Nincsen ott Tisza-part.

S ha már ott éltek yankee-ég alatt, Forrjatok együvé mint egy család, Erezzetek haza is néhanap,

Akár a fecskék, ha kisüt a nap S jöjjetek haza hát . . .

Peterdi Andor.

Holt menyasszony.

Fel volt koszorúzva Hófehér homlokod.

Menyasszonyi fátyol Borította arczod.

Ott álltam melletted,

Fogtam kis kezedet:

Máskor a tiéd, — most Az enyém reszketett.

Álltam melletted, de Nem az oltár előtt;

Vőlegény voltam, de Nem értem esküvőt,

Eljött hozzád a pap,

Nem mi mentünk oda, Násznép helyett, gyásznéppel Telt meg ez a szoba.

Eljött a czigány is,

De nem volt keringő . . . Szomorúan húzta:

Lehullott a rezgő . . .

Gussti.

Ne mondjátok . . .

Ne mondjátok, hagy a bortól Oszlik a búbánat,

Pohatamban a borból is Keserűség támad.

Nem vidít fel a muzsika, Elszomorít minden.

Ha megtelik szemem könnyel:

Egy sir hantra hintem.

BÁRTH BÉLA berendezett clSZtcllOS t 6 1 6 P 6

NAGYKÁROLY, Majtény-utcza 13. sz. a.

Elvállal minden szakba vágó munkálatok teljesítését, u. m.: épület-, Üzlet-, portail berendezéseket a legszolidabb napi árak mellett. — Kartársai részére jutányos árért teljesít gyalulásokat és gépmunkálatokat.

T