Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-04 / 10. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 10. szám. idegenek előtt tussolni e bűnöket és sötétséget, hogy ne szánakozzanak rajtunk a gazdagabb és műveltebb külföldi nemzetek s teszi mindezt csak azért, hogy bemutathassa nekik a fejlődő magyar ipart és kereskedelmet. Ez a dicséretre méltó törekvése azonban meddő munka lesz Mert igaz bár, hogy a kereskedelem és ipar nálunk ma folyton fejlődésben van, de korántsem oly előrehaladott, hogy ezzel szabad lenne dicse kednünk; hacsak az nem válik majd a külföld szemében dicsőségünkre, hogy zen a téren sajnos, még ma Ausztria mnoki gyámkodása alatt állunk. A rendezőséget a világkiállítás eszméjének kezdeményezésénél, — úgy látszik a múlt hevitette, — az ezredéves kiállítás fényes erkölcsi sikere. Csakhogy az eszmét kezdeményezők nagy bölcsen megfeledkeztek arról, hogy 1895-ban, tehát 15 évvel ezelőtt, a magyar érzés, hazafias lelkesedés és tűz erősebb volt, mint ma, sőt még mint lenne 6 év múltán, 1917-ben. Az 1896-iki ezredéves kiállításnak fényes sikere nagy részben abban rejlett, hogy akkor több erő és tűz, igaz nemzeti tűz volt a magyarságban, mint van ma. Akkor még nem élt túl az Óceánon, Amerikában oly sok derék, jobb sorsra érdemes magyar ember, mint ma. Hozzák haza tehát az uj hazába szakadt véreinket, gazdasági, ipari és kereskedelmi uj intézmények létesítése által tegyék lehetővé számukra itthon is a mindennapi megélhetést, redukálják a minimumra a kivándorlást: az ország nagy urainak ez a munkája aztán maradandóbb és nagyobb erkölcsi elismerésre lesz méltó minden potemkini világ- kiállításnál ! Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmeikére, idebent pedig vakítóan és elbóditóan ragyog minden. S olyan édes levetni a hazugságokat és behunyod szemmel tipegni egy fiú mellett, aki izmos, fiatal, fecsegő és jogász. Én pedig, doktor Zömök Péter, csak váltogatom a lábaimat, féllábon állván, mint a gólyamadár. A szigeten a számüzöttek, a megtűrtek s haszontalanok szigetén egyre több lesz a fej, ami itt valóban felesleges podgyász és egyre kevesebb a láb. Uj és uj maflákat vet partra az árvíz, kesernyés mosolyu vagy meddő táncolási kísérletben letörteket. Szikár, monoklis nagy Maflákat (de genere: maflaházi) és kis maflákat (de genere: Miselbach). Vannak köztünk, akik csak a vigalmi bizottság tulbuzgal- mából jöttek e helyre, vannak, akik csak leadják itt a névjegyüket, rosszalvó, melegségért sóvárgó göthösek, vannak idült elefántok, akik feláldozzák magukat a mama oltárán és vannak ős-slemilek, podvásfejü tanárok, akik logaritmus-tábla szerint raknak a turfon, egy külön módszer szerint játszanak és kapnak agylágyulást Monte-Carlóban és akik filozófiai gondolatokért járnak ide még őszülő halántékkal is. Én magam sem tudom miért vagyok itt. Talán a fény húzott be, talán egy kis csendes kábulás kell nekem is, az érzékek lassú zsibA társadalom védelme a bűntettesek ellen. Irta: Nagy Zoltán kir. törvényszéki biró. Az államhatalomnak kettős irányú a működése. Ez a két irány egymást áthatja és csak akkor lehet eredményes, ha ez az irány párhuzamosan halad, de azért égy célra törekvő. Az államhatalomnak, mint ilyennek, meg kell teremteni azokat az eszközöket, a melyek fennállását alapozzák meg s fejlődésre képessé teszik, de ugyanekkor az állampolgárok összeségének érdekéről is gondoskodni kell. Ezek az eszközök és érdekek legjelentősebben az azon intézkedéseknél nyilatkoznak meg, melyek az állam büntető hatalmának mikénti gyakorlatánál jutnak kifejezésre. Az állam büntető hatalma azonban nemcsak tételes törvények megalkotásával merül ki, hanem a büntető tudomány uj irányait sajátítja ki, amely uj irányok a társadalom működésére is számítva, a társadalom segítségét veszi igénybe, a társadalom közreműködésével avar czéljának megfelelni. A természettudományi világnézlet a társadalmi tudományok kutatási rendszere, a cselekmény lélektani és patholőgiai indokainak a felderítése, mind-mind büntetőjogi vizsgálódások körébe vannak vonva, hogy ily módon a bűntettes egyénisége felismerhetővé váljék és a társadalmi védekezés elvei megállapíthatók legyenek. Nem filantrópia vagy emberbaráti szeretet a frazeológikus alapja ennek a védekezésnek, hanem együttműködés, részvétel az államhatalom által alkalmazott és kiszabott büntetés hathatós végrehajtásánál, mert az uj büntető irány nern a megtorlás, hanem a javítás. A társadalom tevékenységi köre részben, mint praeventiv intézkedés jelentkezik, részben a valóságban, mint büntetési eszköz szerepel. Az első körbe tartozik mindaz az emberbaráti érzületből felállított intézmény (lelencház, gyermekmenheiy, ingyen kenyér, ingyen tej stb.) amely társulás, vagy egyesület által jön létre és ily módon fejt ki tevékenységet. A másik kör a patronage szerepében a pártfogói intézmény felállításában és a fiatalkorúak felügyelő hatóságainak szervezetében talál működési tért. Igaz ugyan, hogy ez utóbbi működés egyelőre csak a romlás veszélyének kitett, vagy a züllés útján levő fiatalkorúak (12—18 év) érdekében tö:ténik, mert egyelőre csak ezekre nézve terjesztette ki a büntető novella a társadalmi védekezést. Egy éve csak, hogy ez a törvényes intézkedés fennáll. Egy éve csak, a melynek működéséről számolni lehet. De azok az évi jelentések, a melyek a fiatalkorúak felügyelő hatóságainak előterjesztéséből megállapíthatók, már is letagadhatatlan jelenségei annak, hogy a társadalom megtalálta a védekezésnek azt a körét, gyakorolhatja azokat az eszközöket, melyek az államhatalom és a ( társadalom érdekében annyira szükségesek voltak. Mert akad-e ember, a ki be ne • látná, hogy állampolitikai és sociológiai vonatkozásában mennyire fontos megmenteni a züllés útján lévő és erkölcsi romlás veszélyének kitett fiatalkorúakat a társadalom, az emberiség számára? Akad-e ember, a ki meg nem értené, minő fontossággal bir az, hogy a bűnt megelőzve, a bünbeesőnek segítséget nyújtva a visszatéréshez, józan, becsületes, dolgos embereket nevelni azokból, kik segítség nélkül, erkölcsi erő híján elziillenének és züflött- ségükben szaporítanák a társadalom, az emberiség ellenségeit? A társadalomnak védekezni kell a bűntettesek ellen. A védekezés módja és eszköze azonban nem a rideg visszatorlás, az erkölcsi érzék szikráját is kiölő elrettentés a büntetés súlya által, hanem a segítő, kézre való támaszkodás, a szeretet nemessége, amely által igaz útra tér az eltévelyedett: Ebben a működésben részt kell venni mindenkinek. Nemcsak egyéni hajlamosságtól függ ez, hanem azon a nagy általános igazságon alapszik, hogy minden embernek kötelességei vannak a nagy társadalommal szemben. ............................ . ........... ba dása e nagy gőzfürdőben. A muzsika szól, pattog, már poharak csengenek és dugók'pukkannak a szomszédfülkében, az asszonyok merészebbek, a lányok gomolyagján az Angladas spanyol szinmámora cikázik, fejek szegődnek hátra, finom keskeny cipők ringanak-ringan ;k és valahonnan kopasz hegyek tetejéről vagy éjféli országutakról belopózik ide közibénk, maflák közé a magány. Egy gúnyos pillantás már jobban esik, mint a résztvevő. És én, Zömök Péter, aki az életben fagyos ridegséggel konstatálom, hogy cement- vagy aranyplomba kell-e, hogy a lónak rendben van-e a pedigréje és a gimnázistáknak a házi feladata, én, a cinikus és kalmárlelkü ember, elégikus fuvolahangot hallok most messzi gabonáshajókról jövőt, a Duna felől. Mikorára vége a soupé-nak s kezdődik a a szilajabb csárdás, a gyorsabb polka és az olvadóbb valcer, megritkult a mafla-sziget is. Szétzüllünk. Van, akinek egy kaczagó özvegy jut, más kártyázik, egy szigetlakó uuszárönkén- tes mosolyogva riéz vissza ránk egy háziur- család árnyékából s ebből a mj szomor-u, petrezselyemáruló kis köztársaságunkból egyre- másra szabadulnak ki pártütők. A levegő már fülledt, forró, a pálmák lankadtak és halk sóhajtások vegyülnek a tépett, lihegő, bujálkodó tánczba. A czigány részeg, a rendezés tunya, és hervadt virágok, oldott szailagok hullanak a plüssre. Csak tánczoljon, simogatom s biztatom az én vidéki szőkeségemet. S a jogász viszi s amint rám néz, benne van az erősebb, a birtokló gőgje, a győztes mámora, a mely azonban mintha már félne és alkudozna titokban a végzettel. Pattogó crescendóban egy ütemmel vége. Kiszöknek, a jogász velük, én utánuk. Lent a hajnali város friss zúzmarája lehel ra a bundákra. Halkan, bágyadtan beszélnek s én czi- garettára gyújtva csendesen megyek utánuk. A hűvösség egyszerre lefújta rólam a lírát, frissé, egészségessé, magamhoz bízóvá tett. A néma, masszív házak, a magányos gázlámpák, ez a te világod, Zömök Péter, igy érzem. S ahogy a kapu alatt megnyomják a gombot s a fiú szinte restelkedve elódalog, megint én vagyok az erős. Mert én vagyok a józan, enyém a reggel, a munka, én megyek beteghez, én viszek segítséget, tudást, friss energiát s ti ketten álmodoztok s nem értitek, mi az maflának, de józannak, pirosnak, egészségesnek és prózainak lenni. N. P.
