Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-04 / 10. szám
10.' szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK Dr. Aáron Sándor tragikus halála. Vasárnap az esti órákban futótűzként terjedt el a városban, hogy dr. Aáron Sándor kiütéses tífuszban elhunyt. A halálhír mindenütt mély részvétet és őszinte szomorúságot váltott ki az .emberekből s a nagykárolyi társadalom szivét annál is inkább meghatotta a halálhíre, mert mindenki szerette, mindenki tudta e városban, hogy mily rettenetes körülmények között halt meg. Lapunk múlt számában már részletesebben megemlékeztünk betegségéről, megírtuk, hogy a kiütéses tífuszt aisófernezelyi útja alkalmával kapta meg. Szombaton állapota már rosszabbra fordult, elvesztette eszméletét, haldokolni kezdett s vasárnap délután körülbelül V26 óra tájban iszonyú kínok között kiszenvedett. A hatóság azonnal intézkedett a holttest eltemettetésére'vonatkozólag. Hétfőn reggel már megjelentek a halottasházban a városi fertőtlenítő emberek dr. Sönpflug Béla, valamint dr. Rooz Elemér városi orvosok felügyelete alatt hozzáfogtak a holttest, felöltöztetéséhez. Karbololdatba mártott lepedővel takarták le a hullát, léólmozott érckoporsóba helyezték és azután ezt az érckoporsót is egy fabárkába tették, amelyet szintén karbol- oldattal öntöttek le. A holttestet még délelőtt 11 órakor egy stráfszekéren kivitték a mesterrészi róm. kath. temető hallottasházába. Innen történt a temetés hétfőn délután 4 órakor. Bár sokakat visszatartott a temetésen való részvételtől a ragálytól való félelem, azon mégis igen nagyszámú közönség vett részt. A hivatalok mind képviseltették magukat. A pályatársak nevében dr. Jékel László mondott megható, gyönyörűen koncipiált búcsúztatót a közönség hangos zokogása közben. Dr. Aáron Sándor rövid ideig volt csak Szatmárvármegye főorvosa, de e rövid idő alatt is pedánsságig menő pontosságával, lelki- ismeretes szaktudásával, humanizmusával, rokonszenves modorával egész Szatmármegye közönségének osztatlan szerétét érdemelte ki. Nevéhez több jelentős közegészségügyi alkotás fűződik. Szabályrendeletet készített a tüdővész elleni védekezésről, a fertőtlenitésről s lelkesen fáradozott azon, hogy a megyében egy tüdőbetegek részére szolgáló szanatórium létesittessék. Haláláról a gyászoló család a következő jelentést adta ki : Özv. Aáron Sándorné szül. Szil gyi Margit mint neje, gyermekei Béla, László és Péter, fájdalomtól megtört szívvel tudatják úgy a magok, valamint testvére bisztrai Aáron Laura, férje Neupauer János és leánya Margit nevében: a legjobb férj, apa, testvér, sógor és nagybátya bisztrai dr. Aáron Sándor vármegyei tiszti főorvosnak folyó hó 26-án délután 5 órakor, életének 51-ik, legboldogabb házasságának 21-ik évében rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunyták A megboldogult földi maradványai folyó hó 27-én délután 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a Mester-részi sirkert halottas házából örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat folyó hó 28-án reggel 8 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Nagykároly 1911. február 26. Áldás és béke lengjen porai felett. * A közönség megnyugtatására közöljük, hogy a hatóság a temetés után minden emberileg lehetőt megtett a járvány meggátlására. Sürgönyileg kértek a budapesti állami fertőtlenítő intézettől két gépet és két fertőtlenítőt. Ezek már kedd reggel megérkeztek s alaposan hozzáláttak a munkához. Azt a stráfszekeret, amelyen a halót, at a temetőbe vitték, elégették. Ugyancsak elégették azon szoba összes bútordarabjait is, melyben a beteg feküdt. Az ápolók pedig 14 napi megfigyelés alatt fognak állani a helybeli járványkórházban. Remélhetőleg a gyilkos járvány nem fog tovább terjedni, eddig még nem is érkezett újabb gyanús megbetegedésről hivatalos jelentés. A pénzügyi palota építéséhez. A legújabb verzió szerint az uj pénzügyi palota a Kölcsey-szoborral szemben lévő konyha-piacon volna felépítendő; És pedig azon indokolással, hogy igy a városnak a telek — hozzá ingyen jutván — mibe sem kerülne, a piac rendezése pedig aktuálissá válna és a vidékieknek kényelmes, a varosnak pedig kereskedelmileg előnyös lenne stb. Ez mind igen szép idea, ha ez valóra is válhatna, sajnos azonban a piac területe nem ,a városé, hanem a Károlyi Erzsébet grófnőé és igy a telek nagyon is drága lenne. Egy időben — úgy 6—8 évvel ezelőtt a város megkísérelte már annak a megvételét — és ezért dicséret illeti a város vezetőségét! — azonban ismét sajnos, a hosszú tárgyalások eredményre nem vezettek. És igy a nagy piactér egész területe ma is Károlyi Erzsébet grófnőé. (Csupán a vámszedési jognak 5/n-ed része illeti a várost.) Így természetesen ezen kombinátiö ösz- szes előnye magától megszűnik. A „Szatmárvármegye“ cimii lap 8. számában megjelent ez irányú cikk már elfogadhatóbb alakban tárgyalja a kérdést. Mielőtt azonban arra rátérnék, megvilágítani óhajtom azon három, az érdeklődők élőt már tárgyalás alapjául elfogadott, mintegy kijegecesedett véleményt (tervezetet), a mely ez idő szerint uralja a helyzetet. Az első a Hegedüs-féle telek megvétele lenne, a mely a legelőnyösebbnek látszik, feltéve, hogy ez mégis szerezhető. Ha azonban ez megszerezhető nem lenne, úgy a N. Szabó Antal féle ház — a volt régi kaszinó — lenne a legalkalmasabb s talán legolcsóbb is, a jelenlegi épületnek a megfelelő átalakításával. Ha azonban ez sem volna megszerezhető, úgy feltétlenül a „Szatmárvármegye“ által is támogatott Kölcsey-utca rendezésével kapcsolatos pa- lota-épités lenne a legalkalmasabb. (Most ott a telkek egy része is eladó.) A „Szatmárvármegyé“-ben megjelent ez irányú cikk — az utca-rendezés esetére — szépen csoportosítja a kapcsolatos tervezeteket, ezen utcarendezés előnyeit, . a városnegyedre gyakorolható hatását, sőt mindjárt messze kiható, nagyszabású reformokra is gondol. Én részemről egyenlőre csak a Kölcsey- utca rendezését eszközölném egv pénzügyi palotánk megfelelő hely biztosításával. S minthogy úgy tudom, a város vezetősége a magas kormánnyal egy uj pénzügyi palota felépítése tekintetében összeköttetésben van, illetve az ügy tárgyalás alatt áll, s tekintve azt, hogy ha rá nézve ez az- ügy nem is dőlne el kedvezően, a város mit sem veszítene, mert középületnek az a hely ott mindig alkalmas, kedvező döntés esetén pedig azonnal hozzá lehetne fogni az építkezéshez ; tekintettel továbbá arra, hogy egy oly utca rendezés, a hol esetleg kényszer kisajátítások is szükségesek lesznek, igen lrosz- szura szokott nyúlni, talán minden lelkifurdalás nélkül, sőt kötelességszerüleg már most megindíthatná a város vezetősége a tárgyalásokat a fenti irányban. Természetesen ha a két előbbi terv valamelyike kivihető lenne, a döntésig ideiglenes szerződéssel, ellenesetben a Kölcsey-utca végrendezéséhez, a kisajátításokhoz stb. véglegesen, a döntés eredményének a bevárása nélkül azonnal hozzá lehetne fogni, nehogy ellenségeink újabb támadásra időt nyerjenek. Á Tompa-utca fejlődése, és a vasutig való kinyitása azután majd önmagától jön !. .. (-y.) JlÉTRŐL-jiÉTRE. Miről is zengjen a krónika ezen a héten ? Ugyan, ugyan micsoda kérdés ez ? Hát lehet-e most beszélni, irni, gondolkozni, — igen, igen főleg irni! — másról, mint a szenzációk szenzációjáról, a minden aktuálitások aktuálitásáról, — a szoknyanadrágról ? Eddig még én olyan naiv voltam és azt hittem, hogy az általános, titkos, egyenlő választójog reformja, no meg az önálló bank nagy kérdése az, aminek a taglalásában a múlt és jövő, az ódon és az uj világfelfogás, a hazafiság és az internationálizmus, a gazdasági maradiság és a haladás összeütközik és döntő csatáját megvívja. Belátom, hogy csalódtam : a szoknya3-ik oldal. nadrág az, ami leginkább izgatja ma a közönséget, különösen.pedig a férfiakat. Hát hogyne izgatná, mikor még a szoknya is lázba tudja hozni az embert, — hát még a nadrággal kombinált szoknya! Pro és kontra erről vitatkoznak mostanában az öreg fiuk a „Magyar Király“-beli törzs-asztalnál. Egy ilyen diskurzust sikerült nekem is kihallgatnom. Egyik öregifju, ki fejét mindig ilyen problémákon töri, felvetette a kérdést, hog/ mi lesz a feminizmus barátaival, akik eddig annak a jelszónak hódoltak, hogy: Fel a szoknyával és Le a nadrággal? (Aminthogy igy magunk közt őszintén bevallhatjuk, hogy a voltaképpeni kérdés ez most.) A társaság csakugyan nagy zavarba jött, sehogysem tudta megfejteni a jövőt, hogy mi is fesz akkor, ha együtt lesz a szoknya, meg a nadrág? Az asztaltársaság egyik nős tagjának' száján véletlenül ki is csúszott félénk aggódása, hogy mi is lesz veié, ha a nadrágot az asszony fogja viselni ? Az egyik már egy aktuális pletykát is tud a szoknyanadrágról, hogy tudniillik egy mogorva és konzervatív férj, meg fiatal, tüzes szép felesége között -már házi perpatvar tört ki a szoknyanadrág miatt. Az asszonyka elhatározta, hogy ő lesz az első, aki szoknyanadrágban fog végigsétálni a nagykárolyi korzón. A férjből erre kitört a keserűség : „Te ha meglátom rajtad azt az izét, azt a szoknyanadrágot, hát nyomban lehúzom rólad 1“ — Amire a menyecske megvet.) ajkpityesztéssel — úgy látszik, hogy várakozásában már többször csalódott, — vetette közbe valaki, — csak ennyit mondott: És aztán ? Miközben ezt az izgatott szóvitát hallgatom, elgondolkozom és oly kíváncsian várom, hogy mikor fog Nagykárolyban a „korzó“-nak csúfolt boltok során feltűnni a tavaszi verőfényben az első fecske, az első szoknyanadrág ? És hogy Nagykároly hölgyei közül, ki fog először a divat e szenzációs újdonságában a Deáktéren végig libegni ? Nos, hát majd meglátjuk .... * Vége a farsangnak! Szerdán a „de pro- fundis“ éneklése közben hamut szórtak a papi kezek a virágkoszorus farsangi fejekre. Vége a vigságnak! A kegyetlen sors azonban már néhány családban előbb végét szakította a farsangolásnak s mindnyájunknak előbb eszünkbe juttatta az elmúlás, a halál fájó gondolatát. Eltemettük a tragikus halállal kimúlt dr. Aáron Sándort, Mező Károlynét s most az egész város szive Róth Ferenczért aggódik. Karnevál herceg rákényszerit bennünket, hogy a halálról, a szomorúságról írjunk. És ez az igazi tónus ! Régen nincs már farsangunk, csak harc a kenyérért. Nekem is és sok más millió jármos testvéremnek nincs farsangja, csak az örök böjt, a szürke hamvazó szerda. Á gazdagoké, a farsangolóké a szépség, az öröm, az élet; a mienk az örök töprengő, élettitkokon tűnődő a szomjas, szürke életünkhöz oly nagyon is illő hamvazó szerda és mintha folyton, de egyre élesebben hallanók is a messziről búgó, az embert a halállal rémitő De profundis szavát! —k.— HÍREK. Tájékoztató Márczius 5-én d. e. Va 11 órakor a róm. kath. egyház rendes évi közgyűlése az elemi fiú népiskola nagytermében. Márczius 10-én. Közigazgatási bizottsági ülés. Márczius 12-én. Városi rendkívüli közgyűlés. Márczius \2-én. A munkásbiztositó pénztár évi közgyűlése d. e. 10 órakor a városháza nagytermében. Márczius 12-én d. e. 11 órakor az ág. hitv. ev. egyház rendkívüli közgyűlése az egyház iskolater- mében. Márczius 19-én a Petőfi-nyomda közgyűlése. Márczius 26-ikán. Az O. M. K. E. alakuló közgyűlése. Farsang után böjt. A csaknem teljesen két hónapig tartó hcsszu farsangi időszak után hamvazó szerdán beköszöntött a böjti időszak, a keresztény egyházi év leggyászosabb, leg- szomorubb ideje, a melyben a kereszténység vallása megalapítójának, élete példaképének,
