Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-30 / 53. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 53. szám. désének hathatós előmozdítása. Ma már evidens dolog, hogy a kulturális fejlődés a legnagyobb mértékben megkívánja a rendszerességet, ami csak újabb és újabb adniinisztrácionális terheket ró a városra: Ama városok, amelyek akár kedvező geográfiái helyzetüknél, akár vagyon óságuknál fogva jólétet élveznek, a kulturális fejlesztést játszva, aránylag kevés anyagi áldozattal oldhatják meg. Mig ellenben — s ez a nagyobb százalék — azok a városok, amelyek a fenntebbi szempontokból kedvezőtlen helyzetben vannak, csak a pótadó utján. Eltekintve attól, hogy a tulmagas pótadó bénítja a város természetes fejlődését is, nagymértékben igazságtalan, mert sokszor elviselhetetlen terheket ró az adózó polgárokra. Ez sem egy egészséges város- politikának, de sem az államnak nem lehet célja. A nagyszabású kultuszprog- rammnak igen apró részletekben való végrehajtása végeredményben a kuiturát- lanságot teremti meg, legalább is az adózók között, akik ilyformán elfásulnak teljesen, hisz a kultúrának nem annyira előnyeit érzik, mint annak anyagi terheit. Nagykároly városának ez időszerint 98 %-os pótadója van s itt a magyarázata a város csigaüíeniü fejlődésének. Minden nagyobb beruházás a pótadó tetemes emelését vonja maga után: s a város mit tesz, inkább semmit, mint valamit rosszal, befejezetlenül. mint egy félig kész épület, amely arra ' van kárhoztatva, hogy befejezetlenül hi-- desse mindenfelé a minisztérium kultúrpolitikai kísérleteit saját kárára. Nem hisszük, hogy van az országban még 10 város, amelyiknek anyagi helyzete jobb a miénknél. Célszerű, helyes dolog-e ezeket a városokat tehát elvágnia fejlődéstől?! Távol áll tőlünk, hogy ebben a ténybeli politikai okokat kutassunk. Itt csak , annak a megállapítására szorítkozhatunk, hogy a minisztérium egyoldalúan, felületesen járt el s erős a gyanúnk, hogy a nagy hűhóval hirdetett nagylelkűsége csak maszlag volt. Persze, megtörtént dolgokon segíteni már nem lehtt. De arra már lehetne kérni és figyelmeztetni a minisztériumot, hogy ne csak- kísérletezzen, hanem oldja is meg a kérdést: de nem miniszteri ukázokkal, hanem törvénnyel. Vigye a tervet a parlament elé : ott majd meg- hányják-vetik annak részletes módozatait. A póíadó lényeges csökkentése legyen törvényben is kifejezett intenciója a városok segítésének, necsak egyoldalúan az admínisztrocionális terheken való ideig-óráig tartó könnyítés. Ha ez az elv érvényesül, akkor tényleg előrehalad majd a város kultúra szempontjából is, de fejlődni fog éppen azoknak a tisztviselőknek ügybuzgalma révén, amely tisztviselők jelenleg, csak páriái, de nem apostolai a kultúrának. A tisztviselők fizetésrendezése ad hoc állapítható meg esetről-esetre bizonytalan egyensúlyban tartva a város mérlegét. Ez a bizonytalanság lankasztja a tisztviselők munkakédvét, de vissza is riasztja a városi politikai vezető elemeit az életbevágó, sürgős reformok életbeléptetésétől.. S a város most úgy fest, Petronius. Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmeliék“-re. Városi közgyűlések. Nagykároly város képviselőtestülete az elmúlt héten két közgyűlést is tartott: az egyiket mint rendkívüli közgyűlést — tekintettel a karácsonyi ünnepekre — nem vasárnap, hanem szombaton, f. hó 23-án d. u. 3 órakor, a másikat mint az újonnan megválasztott képviselőtestületi alakuló közgyűlést, ugyancsak f. hó 23-án d. u, 4 órakor. A rendkívüli közgyűlés tárgya a városi villamos mii 1912. évi költségvetése volt. A közgyűlésen Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester elnökölt, aki azt a szokásos formalitások között d.' u. 3 órakor nyitotta meg. A tárgysorozat első pontja a villamos-költségvetés volt, amelyet a bizottságok javaslata alapján elfogadott a képviselőtestület. E szerint az előirányzott bevétel 120.197 korona, ugyanannyi kiadással. Tekintettel továbbá a halaszthatatlan kisebt) beruházásokra, a közgyűlés megengedte, hogy 6—7000 kor. értékű újabb gépcsoport beszerzése a villamos mű jövedelméből fedeztessék. Szatmárnémeti azon kérelméhez, hogy az 1912. évi okt. 1—2. vásár szept. 17—18-ára tétessék, hozzájárult s pártolja a minisztériumhoz ez irányban beterjesztendő kérelmét. Az Izr. Nőegylet által fentartojtt népkonyha segélyezésére 400 koronát szavazott meg a közgyűlés. Silimon István közrendőr abbeli kérelmét, hogy munkaképtelensége folytán végkielégítésül valamely összeget szavazzon meg a közgyűlés, magáévá tette s úgy intézkedett, hogy egy évi fizetésnek megfelelő összeget szavazott meg végkielégítésnek. A Luby-tábla nyugati részén nyitott uj utcát ideiglenesen Vasut-utcánák ' nevezték ei. • - > > v- J . . t Li J < V A A tárgysorozat több apróbb' pontjának el ntézése után az elnöklő polgármester a közgyűlés tagjainak boldog ünnepeket kívánva, a magára, hogy beszerezze a kért pótlékot. Meg- őszűlt, meggörnyedt, megsoványodoít ugyan, de azért egészséges maradt. Év végén aztán hazajött Sándor, a család büszkesége. Ugv megnőtt, úgy megsz pült, meggavallérosodott, hogy alig tudtak ráismerni. Nem a szerény kis káposzta-lepke volt, a ki itthon bontogatta a szárnyát s nagy óvatosan szállt a kollégiumig és vissza, azontúl alig ismert valamit a világból. Átalakult fényes, hirnes gyöngyház-pillangóvá, a kinek hosszú, keskeny szárnyai olyan repülést biztosítottak, mint valamely madárnak. Csak szánalmasan mosolyogta le a kisvárosi virágocskákat. 'Mintha gőggel összecsukott szája lépten-nyomon azt mondotta volna: — Mik vagytok énnekem, szegény arasznyi foglárkák, aki a kaméliáknál, az orkideák- nál is otthonos vagyok ? Bőröndjéből előkelő gőggel dobálta ki a szebbnél-szebb ruhadarabokat, hogy bámulatot keltsen. Kis testvérkéi szinte kegyeletes tisztelettel nézték. Anyját magát is megtévesztette ez a látomány s boldog örvendezéssel tapogatta a finom kelméket, hogy hát ez meg ez mennyi is volt, fiam ? Szűcs tanító urat valami különös, borongó érzés, valami szomorú sejtelemféle ragadta meg. — Hiszen ezekre én sohasem küldtem pénzt, . . . miből tudtad beszerezni ? Nagyon olcsók aligha lehettek ... Sándor vidáman, gúnyosan kacagott: — Nem’ fizettem ki az árát, hitelre csináltattam. Nem 'voltam bolond, hogy hizlaljam a tőkepénzes uzsorásokat. Mert minden szabó uzsorás. A mérsékelten leszállított árat megadom, ha majd állásban leszek és ha bepöröl. . . . Ezt az eljárást nem tőlem tanultad fiam. Ennek mifeléhk nagyon csúnya neve van ! — jegyezte meg Szűcs tanító ur és nagyon csóválta a fejét, n- Én legalább aludni sem tudok, ha adósságom van, amíg le nem rázom a nyakamról. :?■ — A túlságos érzékenység nem a mai 1 ilágba valőnHa a mostani fiuk is igy gondolkoznának, a temetők öngyilkosokkal, a nagy sárga házak ^bolondokkal telnének meg. Ez a józanabb, okosabb életbölcselet, a miénk. — Lehet. Én azonban sokat adok a belső világra is; ha ez tiszta: emeltebb fővel járhatok a világon. Sándor úgy kacagott, mintha megcsiklandozta volna valami. — Azt gondolja apám, hogy én nem járok ilyen emelt fővel, sőt még jobban felemelem a fejem, mert én résztveszek az általános emberboldogitásban, segítek egyenletesen eloszlatni a nagy tőkét ... Ez a szociológiái legelső vívmány, amit teljesen figyelmen kívül hagytak a régiek. — Ennek a szociológiai vívmánynak is más neve volt:, régen csalásnak nevezték! — modta leverterten a vén Szűcs — Ezt "a szót az osztályérdek találta ki, hogy szentté, sérthetetlenné avassa a saját garázdálkodását. A régi rablólovagok, akik vármegyéket foglaltak el, egyetlen visszalopott juhért akasztófát követeltek a bűnös fejére, hogy az elrettentő példa megőrizze számukra az egész falkát. — Furcsán beszélsz, fiam, Mitha soha itthon se lettél volna . . . Hát az alapvizsával hogy vagy ? Sándor haragosan rángatta össze az arcát. — Ez is önző hatalmi érdek, a tanárok hatalmi érdeke, különben olyan szürke senkik volnának, mint akárki más. Közöpkori maradvány, akár a deres ... Ez ellen küzdeni kell minden ép érzékű embernek . , . Összeesküdtünk néhányan, hogy nem vizsgázunk, hogy megbuktatjuk ezt a középkori relikvikát . . . — Szóval nem vizsgáztál, eltékozoltad a drága időt. a ren ;eteg sok pénzt! — tört ki a keserűség Szűcs tanitő urból, aki e pillanatban híven ápolt reményét egyszerre összé- ömlani látta. — Ezt a kis veszteséget bőségesen kárpótolja majd a nagy eredmény, ha megbuktatjuk a sötét középkort, a professzori kiváltságokat ! — mondotta Sándor büszkén s magasra emelte fejét, mint egy imperátor. — Milyen emberek, jaj, milyen emberek közé kerültél! — sóhajtozott Szűcs uram s egyre úgy látta, hogy a világ jobban és jobban elsötétedik körülötte. Talán a felszivárgó könnyei' miatt . . . * • Szeptemberre Sándor újra felkerült az Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevtó bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv.- jó munka, szolid és pontos kiszolgálás az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja.
