Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-30 / 53. szám
53-ik szám NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK _____3-ik oldal. gyű lést a jeienvoltak éljenzése közepette berekesztette. Az alakuló közgyűlés d. u. 4 órakor vette kezdetét. A gyűlésen Ilosvay Aladár, Szatmár vármegye alispánja elnökölt, aki üdvözölvén a megjelenteket, kiejtette a közgyűlés célját : az 1886 : XXI1. t.-c. 52. §-a értelmében való megalakulása az uj választások által kiegészített képviselőtestületnek. Néma Gusztáv tanácsnok, közig, jegyző előterjesztette a folyó évi november hó 23-án megejtett képviselőtestületi tagválasztásra vonatkozó választási einöki jelentést. Egyúttal bejelentette, a virilis képviselőtestületi tagok névjegyzéke már jogerős. A közgyűlés ezek után megállapította azoknak számát és nevét, akik a legközelebbi 3 évben szavazati joggal rendelkeznek a képviselőtestületben. Utána Ilosvay Aladár alispán emelkedett szólásra, aki a képviselőtestületet megalakuljak jelentette ki s figyelmeztette az uj tagokat, kötelességük pontos teljesítésére. A virilisek szavazatuk gyakorlásával a következőket bízták meg: gr. Károlyi Gyula Wieser Miklóst, gr. Károlyi Antal Bán Ágoston bpesti lakost, a nagykárolyi status-qüo hitközség Peiszner Lajost, özv. Posonyi Lászlőné dr. Vetzák Sándort, dr. Stern Adolf dr. Taub Gézát, Boross János Páll Györgyöt, Igaz Károly AAadarassy Istvánt, özv. Fűzi Jánosné Ősz Jánost. Ezek után az elnöklő alispán az ülést lelkes szavakkal berekesztette. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 28-ikán d. e. fél 11 órakor tartotta évzáró közgyűlését a vármegyeháza gyü- léstermében. A közgyűlést Csaba Adorján főispán nyitotta meg lelkes szavakkal. Ha visszatekintünk — úgymond — az elmúlt eseményekre az elegyetenire. Ha már merészen neki vágtak: nem akarták félbeszakítani. Sándor Ígérte nagyon, hogy többet nem tér le a jó ptról s hogy mindenek előtt szakit a rossz társasággal, a mely csalóka álmok, soha el nem érkező világ ködképeivel tévesztette meg a lelkét. A sok bölcs tanács fogott is rajta, úgy látszik. Szerényen, takarékosan élt; drága öltözeteit rendre eladogatta s hogy hazulról ne kellessék pénzt küldeni: hasznos, szükséges dolgokra fordította az árát. Sőt még az is eszébe jutott, hogy apja csalásnak minősitette a ruhák beszerzési módját s hogy folt ne kerekedjék a család nevére: a megtakarított pénzből rátákat törlesztett. Klubbokba, egyesületekbe nem iratkozott be, kivéve az irók és művészek egyesületét. Ez azonban olyan hely volt, hogy vetekedett az istenházával. Szűcs tanító ur helyeslőleg bólintott a fejével, amikor olvasta ezt a levelét Sándornak. Valaha ő is áldozott a múzsáknak, íróasztala elrejtett fiókja tán még ma is őrzi a sok zsenge termést, amelyet akkortájt bemutatott a nagy Apollónak . . . vagy kinek. Bizony még a nevüket is elfeledte azóta. Őt az életgond kitiltotta az árnyas berekből, amelyben apró, mezitlábos Pánok faragták az öregebbek füz- fasipját. Nem lehetetlen szonban, hogy Sándort jobban megkedvelik s olyan sípot lopnak a markába, amelyet csak a lángszellemeknek fibrikáltak. Milyen szép dolog volna, ha a hir egykor szárnyára kapná az egyszerű Szűcs nevet . . . múlás mellett jelentkező meláncholikus érzéshez lehetetlen, hogy fájdalmas érzés ne csatlakozzék akkor, amikor visszagondolunk arra, hogy a kérlelhetetlen sors sokat elragadott munkatársaink közül, akiknek helye nagyon sokáig marad még betöltetlenül. Hogy mégis némi enyhülést talál ennél a fájdalmas érzésnél, annak indokát abban találja, hogy lát egy tettre kész generációt, amely — bízik benne — bátran és tudatosan fogja a mégüresedett helyeket pótolni. A vármegyei közigazgatás a már évek óta tartó fokozatos fejlődés terén rohamosan halad előre. A tisztviselői kar jóleső érzéssel gondolhat visssza münkájára. Kívánja a bizottságnak és a tísztvisélöi karnak, hogy a bekövetkező évben torozott munkakedvvel fogja előmozditani a vármegye kulturális, gazdasági és közigazgatási érdekeit. Üdvözli a bizottság tagjait és boldogabb uj esztendőt kívánva a gyűlést megnyitja. A lelkes éljenzéssel kisért beszéd után az elnöklő főispán a jegyzőkönyv hitelesítésére egy hitelesítő bizottság kiküldését ajánlja: tagokul Débreceni István kir. tanácsos polgár- mestert és Kacsó Károly műszaki tanácsost. A közgyűlés ezt egyhangúlag elfogadja s határozatba megy, hogy a jegyzőkönyv hitelesítését az alispáni kis teremben déli 12 órakor teljesítik A 285 pontból álló tárgysorozat nevezetesebb tételei a következők. A közgyűlés tudomásul veszi a virilistáknak 1912. évre megállapított névjegyzékét és megbizza az alispánt, hogy ezt megfelelő példányban nyomassa ki. Egyben a megüresedett válssztott vm. bizottsági tagsági helyek betöltésére a választás napját 1912. évi január 30-ára tűzi ki a törvényben előirt módozatok mellett. Tudomásul veszi a kereskedelmi miniszter leiratát a szabolesváinhegyei, h. é. vasút részvénytársaságnak adt. .tőmunkálati , engedély meghosszabbítása tárgyában s egyben És aztán azok a kedves levelek, amelyeket most küldözgetett haza Sándor! . . . Szücsné asszony nem is tudta másként végig olvasni, csak boldog könnyhullatás között. Á hajnal, a rózsapir, a hattyuszárny, a fényderengés megható módon váltakozott bennük a hullámzsongással a levélhullással, a csillagcirpelés- sel és a vadgalamb bugással. És azok a szebb- nél-szebb költői szóllások, amelyek olyanok voltak, mint egy-cgy ének, hogy egy jobb- kedvű ember el sem tudta volna olvasni — dalolás nélkül. Ilyenkor aztán Szücsné lelkes felbuzdül- tában végigjárta a szomszédokat és a nagyobb hatás kedvéért éneklő hangon felolvasta a dalolásra jobban kínálkozó részeket. Aztán sirt, kacagott és magyarázgatta, hogy mit izent a fiú szép énekszóban . . . Hát ilyen drága fiú lett a Sándorból, lelke! A hir pedig szállt házról-házra, hogy Szűcs Sándor költő lett, szent énekeket és népnek való szomorú dalokat iró poéta, aki valami igen szép nótát irt a felséges királyról, s a felséges király aranymonétával tőntette ki érte. . . . Hát ilyen fiú lett Szűcs Sándorból . . . Ki hitte volna ? Pár nap múlva, mikor Szűcs tanító ur szokott esteli sétáját végezte, a negyedik-ötödik utcabeliek szent álmélkodással álltak elébe. — Mégis csak szép, hogy a Sándor gyerek annyira kivált közülünk. Hallottuk, hogy valami párviadalban legyőzte a cseh óriást, aki el akarta vinni az országcimert. Ezért a felazt is, hogy a miniszter jóváhagyta a néhai Grósz Lipót Henrik vállalkozóval kötött szerződésnek ennek gyermekeire való átruházását. Tudomásul szolgál Firczak Gyula munkácsi püspök köszönő irata a kifejezett üdvözletért, nemkülönben Moson vármegyének a drágaság enyhítésére vonatkozó felirata azzal a módosítással, hogy a vármegye támogatólag tesz felterjesztést a képviselőházhoz. Nem találta azonban teljesíthetőnek Ara- nyosmedgyes stb. községek abbeli kérelmét, hogy a sárköz—szinérváraljai közutat a törvényhatósági utak hálózatába vegye fel azért, mert a közúti alap újabb utak felvételét nem engedi meg. Jóváhagyólag tudomásul veszi és párto- lóiag terjeszti fel a nagybanyai főszolgabírói hivatal kérelmét, hogy a hivatal részére vásárolt írógép árát, 650 koronát a belügyminiszter térítse meg. Ugyancsak visszatéríteni rendeli Zoltán Imre nyíregyházi lakos vállalkozónak a 294 kor. 35 fillért kitevő fuvardíj többletet azért, mert megállapítást nyert, ahogy a vasúti tarifa emelkedett a szerződés megkötése után. Kormányhatósági jóváhagyás megtörténtével felhatalmazza az alispánt az összeg kiutalására. Több kö:'<ég husvizsgálati szabályrendeletének jóváhagyása után kimondja a közgyűlés, hogy Medvey ' ujos közig, iktató nyugdijjáru- léka visszauta assék. Csegöld község 20.000 kor. állami köl- csönének felvételét jóváhagyja a közgyűlés s azt pártolólag terjeszti fel. Ugyancsak jóváhagyást nyert Vetés, Óvári, Szamosdara, Mikola, a pribékfalvi kör községei szervezési szabály- rendeletének módosítása, nemkülönben Nagykároly építkezési szabályrendeletének módosítása. A községi és körjegyzők Orsz. Központi Egyesületének átiratát pártoló felirattal támoséges királyleány sajátkezüleg tűzte mellére a diadalmi jelvényt . . . szép dolog ez nagyon, kedves tanító ur . . . Szűcs uram nagyot bámult. — Kitől hallották ezt a sok .balgaságot ? Nem igaz ebből egy szó sem. — Jól van jól. Mi tudjuk, amit tudunk ! — hunyorgattak a jókedvű emberek. — Majd kiviláglik a dolog, ha megjön a parancs, hogy bandériummal kell fogadni a Sándor gyereket. A tanító ur nevetve tovább ment. Mégis csak jobb, ha efféléket beszél a hir róla. A felsőbb parancs nem igen jött meg, a helyett azonban megérkezett Sándor. De úgy megváltozott, hogy rá ismerni is alig tudtak. Megnyúlt, megvékonyodott, arca sápadt lett és tökéletes simára borotvált. Haja ellenben kegyetlen hosszúra nőtt, a széles karimáju kalap alól kunkoru csimbókokban verte a vállát. És a ruhája, teremtőm, a ruhája! bő és kopott, olyanformán állva rajta, mintha villával hányták volna fel, mint a szénát szokás. Szücsné fájdalmas ijedséggel csapta össze a két kezét. — Szent Isten ... Te vagy, Sándor? . . . Erre mifelénk a madarak kergetésére is különb csóvákat akasztanak ki . . . Jaj lelkem, szegényem ! . . . Szűcs tanító ur is vakargatta a fejét. Meg is volt illetődve, haragudott is. — Igaz, hogy nem kértél pénzt; de inkább kértél volna, ha már igy lerongyolódtál. — Miért ? Éz az irók és művészek meg^7tVP<i tllHniTlíÍQIll f Minden karácsonykor a játék rendelő közönségnek nagy bosszúsága volt, mert a rendelt játék összetörve OZlVCo lUCIUlIICloUI • érkezett meg, amellett, hogy a csomagolás és postaköltség sokba került. Hogy ezen kellemetlenségeknek a nagyérdemű közönség ne legyen kitéve, ajánlom jó előre óriási választékban szép ......... .■ — rend kívül olcsó és részben magyar gyártmányú játéktárgyaimat, karácsoyfa díszeket, továbbá a szakmámhoz tartozó összes czikkeket jó minőségben és olcsó árak mellett. — Szives pártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Az összes árukból olcsó karácsonyi vásár! POLITZER IGNÁCZ
