Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-30 / 53. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. december 30. 53. szám. Nagykároly és Ermellék _Politikai és társadalmi hetilap. - A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s#i Hirdetések szintén ott vétetnek fel. ___^r-8yiHfé.r sora 50 fillér. Fő szerkesztő: D R. VETZÁR EDE. Felelős szerkesztő: i FŐinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptuíajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. imr MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -®j| A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................." . . . 8 korona. Fél évre ........... 4 korona. Negyed évre..................................2 korona. Egy s zám ára.............................20 fillér. * Á városok segítsége. A koalíciós kormánynak kétségtelen sociátis érzékéről tett tanúbizonyságot az a törvény, amely a rendezett tanácsú városok fokozatos segítését tűzte ki célul. A törvény életbelépésekor 2 millió, a jelen évben 3 millió korona volt az az összeg, amelyet e célra a költség- vetésbe felvettek. A törvénynek az volt az intenciója, hogy ezzel az intézkedéssel a városok kulturális fejlesztését akarja előmozdítani, oly formán, hogy a segítséggel teljesen könyiteni akar az admi- nisztrácionális költségeken. A belügyminisztériumban egy tervet dolgoztak ki, amely szerint megállapítva a városi tisztviselők fizetésének minimumát, ehhez képest egészítették ki, vagy felemelték a fizetéseket. Ez az eszme életrevaló >s tekintve a törvény tendenciáját, csakis: igy oldható meg. Azonban mint minden üdvös intézkedést, úgy ezt is a bürokratizmus bölcsessége rontott meg annyira, hogy elégedettség helyett mindenütt elégedetlenséget támasztott. Miért ?! Mert a terv ötletszerűen lett megcsinálva s mondhatjuk nagy részben rendszertelenül. Az első felosztásnál a rendelkezésre álló összeg egyrészt indokolatlan megkülönböztetéseket tett, másrészt elégtelenségénél fogva nem tudta kielégíteni a jogos igényeket. így történt azután legtöbb városban, mint pl. Nyitrán is, hogy a főjegyzőnek a fizetésrendezéssel kevesebb jövedelnte lett, mint a tanácsnoknak. Akik a városok adminisztrációját ismerik, tudják ihiiyen fontos pozíciót tölt be a főjegyző : s a bölcs miniszteri ukáz ezt nem vette figyelembe, így a nagyobb tételeknél. A kisebb tételeknél meg ellenmondást éllenmondásra halmozott a tervezet, mert egyes hiva- vatalnok típusokat teljesen kirekesztett a íizetésjavitásból. Az eUő lépés tehát majdnem teljes erkölcsi csőddel végződött, eltekintve attól, hogy mindenfelé a jogos felháborodást váltotta ki az elkeseredett tisztviselőkből. Hogy ezt némileg lecsillapítsák a minisztériumban uj tervet dolgoztak ki s az ez évi jutalékra csak 2 millió koronát fizettek ki, 1 millió koronát visszatartották azzal a célzattal, hogy ebből azokat a városoké segélyezik, amelyeknél a tisztviselők fizetése nem haladja meg a tervezetben felvett minimumot. Ez a megoldás nagy örömet keitett, ami azonban kissé korai volt. Eltekintve attól, hogy ez a módosítás csak látszólag volt hivatva a jogos igényeket kielégíteni, alapjában véve elhibázott volt, mert nem a városok igazi terhét, tehát a pótadót vette kiinduló pontul, hanem csak a városnak az adminisztrációs költségekre eső terhét. így történt meg aztán, hogy a második felosztás is végeredményében ugyanazt a hatást érte el, mint az előbbi azzal a csekély különbséggel, hogy a kiáltó ellentétek némileg nivellálódtak, de teljesen meg nem szűntek, mert a fokozódó drágaság a fizetésjavitás intenzív keresztülvitelét sürgette s igy a városok terhén csak kis mértékben enyhített. A segély a napokban érkezett meg a városunkba s 4500 koronát tesz ki, ami a legerősebb pessimistákat is gondolkodóba ejtette. Az előző 15,000 korona segélyhez viszonyítva legalább is 7000 koronára számítottak hozzávetőleg. A rideg való azután keresztülhúzta számításaikat annyira, hogy az elégtiletlen- ség nyíltan kitört s hallottunk olyan hangokat is, hogy a tisztviselők egy tekintélyes része nem is hajlandó azt elfogadni. Ez utóbbi szerény nézetünk szerinf- nem vezetne eredményre, annál is inkább, mert az állam ilyen esetben feltétlenül és minden időkre megtagadná városunk anyagi segítését. Csak jellemző arra a hangulatra, amelyet az elkeseredés kiváltott: az ehhez fűzött kombinációk csak ötletszeriiek tehát s dacára annak, hogy megvalósulásuk teljesen kizárt dolog, mégis arra késztet bennünket, hogy az üggyel behatóbban foglalkozzunk. A törvénynek kétségtelen célja — amint már bevezető sorainkban röviden vázoltuk — a városok kulturális fejlőIdegen hatások alatt. A kis Szücs-családra — bár eddig sem élt bőségben — a lemondás, a szükölködés napjai következtek. A Sándor gyerek fölkerült az egyetemre. Földi javakat nem igen adtak utravalóul, hanem annál több jótanácsot, ami végeredményben mindenféle vagyonnál többet ér, ha — megfogadja az ember. Szűcs tanító ur ezt kötötte a lelkére: — Légy szorgalmas, fiam. A szorgalom olyan lelki kincs, amelyet senki el nem lophat. Légy takarékos, verj minden garast háromszor a fogadhoz, mielőtt kiadnád. A takarékosság a legnagyobb bűvész : a semmiből vagyont kovácsol össze. És ne csalj meg soha senkit, legkevésbbé pedig tenmagadat. Szücsné már gyakorlatibb tanácsokkal látta el a fiát: — Vigyázz az egészségedre. Mert egészség nélkül az élet még a Krőzusoknak is gyötrelem. Ne járj közvetlen a házak alatt, mert a fejedre hullhat valami. Ha hevesen süt reggel a nap, ernyő nélkül ne mozdulj ki a házból, mert nyakadba szakad a zivatar. És kerüld az asz- szonyt, aki állandóan lesütve tartja a szemét: mert az ilyen szemérem lassú viz . . . Partot mos . . . kárhozatba kerget . . . Sándornak azonban első dolga volt, hogy a hallott bölcs mondásokat, melyeknek minde- nikébe egy-egy hosszú élet tapasztalata szólalt meg, a nagyváros forgatagában teljesen és tökéletesen elfeledje. Minek neki a mások tapasztalata ? — gondolta magában — majd szerez ő magának. Mindenek előtt apjának a szorgalomra vonatkozó intése szeleit ki a fejéből. Azaz hogy iem is feledte el teljesen, csak azt a részét, amely a tanulással, az egyetem látogatásával függött össze; ezt a okra bizta, akik kevesebb vidámságot, kevesebb pajtáskodó hajlamot hoztak magukkal: de annál nagyobb szorgalmat fejtett ki a levélírás terén, amelyekben egy-két szóval beszámolt az állapotáról s aztán ilyen vagy olyan okbői — pénzt kért. Ezek az okok kifogyhatatlanok voltak, mint a csillagvilág, változatosak, akár a tenger hajnali szinpompája és hazugok, miként a nagyvilági hölgyek szerelme. Legérdekesebb az, hogy ezen házudozásai, a legvakmerőbbek is, olyan ártatlan mezt öltöttek magukra, hogy még rat i- náltabb elme is valóságnak' fogadta volna. így irta Sándor a többi között, hogy pénzküldésre lágyítsa az apja szivét: Az egyetem névnapja alakalmával valamiféle ajándékkal akarja meglepni az uralkodót. (Tisztességes hazafi ez alól nem vonhatja ki magát, mert hátha ráfognák, hogy felségsértő!) Az ifjúság szobrot építtet Damjanichnak Szolnokon. (Kinek volna lelke, hogy a nagy hős ezen megtiszteltetése elől kitérjen ?) Az egyetem fölásatja Petőfi hamvait s a nemzeti Pantheonban helyezteti el. (Az öreg Szűcs rajongott Petőfiért.) A Hazafias Klub megvásárolta Bem apó köpönyegét s apró darabokban szétosztja tagjai között. (Nagyapja alatta szolgált s igy családi tradíciók is fűződnek a lengyel hőshöz.) Az ifjúság Kossuth-serleget csináltat vert aranyból. (Aki erre a célra nem áldoz, nem méltó arra, hogy Kossuth felszabadította a béklyóiból stb. stb.) Minden ilyen nap fájdalom és felmagasz- talás volt a Szücs-családban. Öröm, hogy ilyen derék, hazafias emberek közé került a fiú, a kik minden alkalmat megragadnak, hogy növeljék, erősítsék az ifjúság nemes érzését. A fájdalom pedig onnan származott, hogy jóságos Isten, honnan teremtsék elő ezt a kisebb- nagyobb összeget, amikor csekély fizetésükön kivül semmiféle vagyonnal nem bírtak? Áldassék érette az Isten, hogy mégis megsegítette Szpcs urat, aki kemény, fejtörő, sokszor nem egészen neki való munkát vállalt Leghasznosabb karácsonyi ajándék egy elsőrendű SINGER varrógép -10 koronával 10 évi jótállás mellett vásárolhat PUT GUTTMAN varrógépraktárában Nagykároly, Széchenyi-utcza. “HÄ!
