Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-18 / 47. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 47.' szám. tartásában végeznek, nemes és dicső. Hiszen az, ami az embert annyira fölemeli Isten más teremtményei fölé, az a műveltség! A műveltség váltja ki az emberi lélek értékesebb kincseit: a humanizmust, a tudományok és művészetek szeretetét, a társadalmi érintkezés finomságait, a rágalmazástól való tartózkodást, stb. A város érzéke nem nagyságától függ, hanem attól, hogy milyen a kulturális és társadalmi élete? Az szerzi meg neki a pálmát, ha a művelődés nyíló virágai el tudják takarni a durvaságnak, a szeretetlenségnek s az egyenetlenkedésnek a burjánait! A Kölcsey-Egyesület csekély erőivel arra törekedett s törekszik, hogy a lelkek mélységében szántó kultúrának vékony, csenevész hajtásait ápolja, fává növelje, hogy a léleknek a szép iránt való rájongása minél szélesebb körben terjedjen. E törekvések azonban csak úgy arathatnak sikert, ha a közönség az egyesületet munkájában fokozottabb mértékben támogatja. A legnagyobb tűz is lelohad, kialszik, ha uj táplálékot nem kap ! Pedig azt hisszük, hogy azon fajhoz tartozunk, mely a sötétségből a világosságba törtet (Goethe) ? A kicsi, de válogatott közönséget üdvözlöm, a Kölcsey-Egyesület Liszt-estélyét megnyitom. A tűzrendészet nálunk. Ha valaki a . városunkban előfordult tüzesetekről pontos statisztikát vezetne és a tűz eloltását történeti hűséggel leírná, kétségtelenül két fontos dolgot állapitana meg: a tűzjelzést rendszer fogyatékosságát és a vízhiányt. Ami a tüzjelzési rendszer fogyatékosságát | illeti, bátran lehet beszélnünk annak gyarlóságáról is. Nálunk a tűzjelzés a toronyból történik, de nehogy félreértessünk, csak májustól októberig : októbertől májusig a véletlenre, meg a jószerencsére van bizva, mintha bizony a tüzeseteket is szabályrendeletileg lehetne csak bizonyos hónapokra korlátozni. E tarthatlan állapoton segíteni kellene, hisz tudvalevő dolog, hogy a tűz lokalizálása, vagy eloltása első sorban és legfőképen a gyors tűzjelzéstől függ. A másik a vízhiány ; kutainknak vízállása úgyszólván állandóan oly alacsony, hogy sokszor a helyszínen a szükséges vizet csak nagy erőfeszítéssel lehet előteremteni. Mind a kettő annyira lényeges valami,, hogy nincs az pz elsőrangú fegyelmezett intézmény, amelynek eredményes működését meg ne bénítaná. Hát még nálunk, ahol a tűzoltóság csak az elkerülhetetlenül szükséges ember anyaggal — no meg tegyük hozzá — felszereléssel rendelkezik. Ilyformán az intézmény majdnem illuzórius s úgy fest, mintha csak dekoratív jellegű volna s nem a polgárság ezreinek ol- talmazója. Szomorú valóság, de igy van. Ezen csak preventív intézkedésekkel lehet sőt kell segíteni. A nagyvárosok a személy és vagyonbiztonságból nemcsak a rendőrséget, hanem a tűzoltói- intézményt is fejlesztik. . A nagyvárosok segítettek ezeken a bajokon. A tűzjelzést például elsőrangúvá fejlesztették önműködő tűzjelző készülékek felállításával, mint pl. Bécsben s legújabban Pesten is;'a vízhiányt pedig a csatornázással oldották meg. Nálunk ezek ily formában, vagy egyáltalában nem pl. a csatornázás, vagy pedig, csak. óriási költséggel valósíthatók meg, mint pl. az önműködő tűzjelző-készülék. Ez azonban. nem jelenti azt, hogy mi a szükséghez képest ne rendezkedhessünk be. A helyes tüzjelzési rendszert: kétféle módon lehetne megoldani: az első:: tűzjelző- telefon állomások közvetlen kapcsolattal; vagy pedig a toro. ybmi egy szobát lakhatóvá kellene tenni, amint van ez pl. Kassán;. Rozsnyón egyszóval ama városokban, ahol a tűzjelzésre a tornyok szolgálnak. A vízhiány megoldása sokkal körülményesebb. A közkutakat ilyen célra egy szakértő bizottság véleménye alapján át.kellene alakítani; továbbá intézkedni, hogy a vágóhíd, a villanytelep a szükséges vízmennyiséget, rendelkezésére bocsássa. Szerény véleményünk szerint az sem okozna nagy nehézséget, hogy az uradalom nagy tüzek alkalmával kellő rekompenzációk mellett rendelkezésre bocsássa a víztornyot. Ami már most a viz fuvarozását illeti — minthogy a tüzrendészeti szabályrendelet és a törvény is előírja — kötelességévé kellene tenni •a bérkocsis iparosoknak, hogy az erre célra még beszerzendő vizes lajtók bait: egy-egy fordulót pl. egy v. két koronáért megtéve szállítsák a vizet a tűz színhely éré.; Szatmár pl. 24 drb. vizes lajttal rendelkezik, nálunk elég volna 10 drb is, egyenkint 500—5.00 liter űrtartalommal. Tudtunkka! a. kedvező lépések már megtétettek s egy nehány lajt be is szereztetett: ezeknek tízre való kiegészítése elsőrangú érdeke keik, hogy tegyen városunknak. Ennyit a legszükségesebbekről,!. Ami már most a felszerelést illeti, nam lehet s nem is szabad elzárkóznunk a fokozatos fejlesztéstől. A tűzoltói szériái tudtunkkal elég jókarban van s hirtelen megjelenés esetén eleget is tud tennii a követelményeknek. A tüm- lők azonban máa romladoznak egy. 200) méIgy telt el tizenöt esztendő és Konstantin még mindig olyannak látta Xéniát, mint akkor, ott a ligetben, azon a százszor megénekelt holdfényes estén. II. Tehát vagy tizenöt év múlva egy ragyogó tavaszi napon — az ég oly kék volt, mint a mesében — Konstantin épen kilépett fürdőjéből és magára öltötte köntösét, mikor öreg szolgája egy nőt jelentett be neki. — Ki az a nő ? — kérdezte a költő. — Nem akarja megnevezni magát. — No hát ereszd be ! Kinyilt az ajtó és az előcsarnokból betörő sugárözönböl egy nő állt meg a küszöbön. Konstantin ránézett. Oly vonzó, oly ismerős volt az alakja,' mintha valahol már látta volna, mintha valamely édes, kedves emlék fűzte volna hozzá; vájjon ki lehet ? — Lépj beljebb, asszonyom ! A nö nő kettőt-hármat lépett a költő felé és fátyolét arcáról hátravetette. Konstantin fölkiáltott. Xénia volt. Tekintetük egymásba kapcsolódott. Úgy álltak ott és nézték egymást. Xénia rajongással hálás imádattal ittasan tekintett a költőre, Konstantin szemében azonban valami riadt fájdalom tükröződött. Igen, igen, ugyanaz az édes, imádott arc volt, .ugyanaz — és más mégis, egészen más: az elmúlásnak, a hervadásnak borzalmas fátyola vonta be már az egykor oly gyönyörű vonásokat: szörnyű, bár láthatatlan fogaival lemarta róla az idő szent, ifjú és sugaras üdeségét és rátpritette hideg,, árnyékos és fanyar borúját. Mintha egy hideg, és nedves kéz szorította volna össze Konstantin szivét,, a lélekzete elállt a Kíntól és a borzalomtól. De aztán erőt vett magán és helyet mutatott Xéniának. Leültek. Xénia lesütötte,- a, szemét és beszélni kezdett: — Eljöttem hozzád- Egyszer, egyszer már el kellett jönnöm! Te számtalanszor hittál, óhajtottál, kívántál, ugy-e, egyetlenem ? Megénekelted ezerszer is, hogy bár látnál még egyszer, egyetlenegyszer! Tudtad, hogy egyszer el fogok jönni. És igazad volt, édes szerelmem. Látod, eljöttem. Tizenöt év óta először vagyok Athénben. És látod, első utam ide vezetett. Ó, Konstantin, mit mondjak neked erről a tizenöt esztendőről ?! Tizenöt esztendő millió perce közt nem pergett le egy sem anélkül, hogy én gondoltám volna terád. Éti méltó maradtam tehozzád, Konstantin. Akkor, akkor gyermek voltam és az erőszak leigázott. De esküszöm neked, hogy hűbb voltam a híveknél és szívevemet úgy nyújtom át ismét neked, mint amilyen akkor volt, elválásunk percében. Ó, Konstantin, tizenöt év óta minden este arra gondoltam : ha legalább egyszer csókoltuk volna meg egymást! ... De te egy szót sem szólsz, Konstantin ! A költő kéjt hideg; tenyerébe hajtott fejjel ült ott. Most föltekintett. — De mit is- szóljak, mit is szólhatnék édes. Xéniám, mit i&-szólhatnék- ettől a ragyogó, meglepetéstől ?! Hiszen én, én amúgy is elmondtam már mindent, eldalbltam mindent, a: mi mondanivalóm volt a számodra. így szólt, lés szegyelte. magáit. — 0,, tudóim, édes poétám, — felelt Xénia; és fölemelkedett. — Ó, ha. tudnácl, mily remegő szivével okastam & verseidet Az tartotta bennem az elehet,, mert különben, hitemre, százszor is megöli volna a; bánat. De most mennem kejl . . . Ám délután látni akarlak ! ö, tudod-e, hol kell újra találkoznunk ? A ligetben, abban az édes ligetben, ahol életünk leggyönyörűbb óráit töltöttük. Megvársz-e Konstansán ? — Várni foglak. III. Mikor Xénia kiment, Konstantin boldogan lélekzett föl, oly megkönnyebbülten és oly édesen, lerázva magáról egy fájó borzalmat, mint a hogy az ember föllélegzik, ha elhagyja a házat, ahol halottnézőben volt A költő egy ideig lehorgasztott fővel föl-alá járt a szobájában és aztán a tükürhöz lépett. Félve nézett bele. De aztán boldogan sóhajtott föl. Egy férfiasán telt pompás és üde fej sugárzott rá vissza. Tehát ő még fölfelé haladt idáig és nnen van még a szörnyű mesgyén. És oly könnyedén és vi_ Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek,, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! az giső nagykárolyi elveszek termelő csoportja.
