Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-18 / 47. szám

47-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. teres törtilö beszerzésével egyenlőre lehetne se­gíteni a bajon. A fejlődő kor technikája megteremtette a majdnem ideálisnak mondható fecskendőt: a négykerekű billenő rendszerű mozdony-fecsken­dőt. Úgy tudjuk, hogy ennek ára kb. 2000 ko­rona ; ezt előteremtendő a tűzoltó főparancsnok nagyszabású jótékony előadást akar rendezni, amiből a költségek egy része fedezhető volna, a többiről pedig városunk volna hivatva gon­doskodni. Örömmel üdvözöljük a tanács ama hatá­rozatát, hogy jan. Utol tüzőrparancsnoki ál­lást szervez bennlakással : a parancsnok felügye­letet gyakorol és a kiképzést eszközli. S most ezzel az újítással kapcsolatban legyen szabad egyet mást elmondani a tűzoltó intézményről. Attól igen messze állunk, hogy állandó tűzoltóink legyenek s hogy ezeknek külön lak­tanyájuk is legyen. Ez utóbbinak megoldása ugyan lehetne a közel jövő feladata, de azt feltétlenül meg kellene tenni, hogy az állandó tűz­oltók számát 9-röl 14 v. 15 főre emeljék. Ez­zel el volna érhető az, hogy tűz esetén a kellő számú személyzet mindjárt és eredményesebben is akcióba léphetne, addig is, mig a bizony csekély számú — összesen 34 főből álló — önkéntes csapat megérkezik. Nem volna célta­lan intézkedés, ha ezeknek az önkénteseknek a számát is legalább 60 főre lehetne emelni. A honvédelmi miniszter kiváló sociális ér­zékére vezethető vissza, hogy kiképeztet bizo­nyos számú legénységet a tűzoltásban. Kb. hu­szonnégy ember áll iiyformán rendelkezésre a rendes tüzkészültségen kivül. Ezek egyesülve az önkéntes tűzoltókkal, igazán eredményes munkát tudnának produkálni. Lehetne talán közvetlen telefonösszeköttetést létesíteni a lak­tanya és a tüzőrség között. Szerény nézetünk szerint ezek volnának a főbb reformok, amelyeket városunknak a fejlő­dés jegyében haladéktalanul életbe kell léptet­dáman nyújtózott egyet, mint mikor nagy ve­szedelemből menekült meg az ember egy kis könnyű ijedtség árán . . . De az ebéd még sem ízlett Konstantin­nak. Valami fájt, fájt, valami rágódott szivén. Hiába, most közvetlenül látta az egykor leg­édesebb arcot, most fájón megérezte az örök szomorú emberi sorsot: minden emberi szép­nek, minden ragyogásnak, minden dicsőségnek torz elmúlását. A százszor is hidegen kimon­dott ócska, avult igazságot most megérezte, közelről meglátta s újnak iszonyúnak, elvisel­hetetlennek találta egyszerre s a szive megre­megett bele. — Itt volna az ideje, — gondolta — hogy elmenjek a ligetbe! v Megrázkódott. — Nem megyek, nem megyek! Aztn bereteszelte ajtaját, leült és egy verset vetett papyruszra. Az elmúlásnak, a her- vadásnak megragadó költeménye volt ez. A verset még vagy száz követte s vala­mennyi ugyanebből a hangnemből volt Írva. Később e verseket Konstantin kötetben is ki­adta. A kötetnek Hervadás volt a cime. A vers­kötet megtetézte Konstantin dicsőségét és ho­zott neki háromezer ezüstpénzt, meg uj sze­relmet egy pompás, fiatal leány képében, akit a versek tüzes és szomorú bája annyira meg- igézett, hogy halálosan beleszeretett Konstantinba. Sz. V. nie. Ezekkel kapcsolatosan és méltán rendezni kellene a subvenció ügyét is. Úgy tudjuk, hogy a tüzoltó-egyesület 800 kor. subvenciót kap, beleértve a főparancsnok 400 koronás tisztelet­diját. Az egyesület céljaira tehát 400 korona jut. Megfontolás, tárgyává volna teendő a sub- venciónak bizonyos fokú felemelése. Ezzel egy­részt előmozdítaná a város a szükséges refor­mok lehetőleg gyors keresztülvitelét, másrészt megkímélni az intézmény vezetőséget attól, hogy minduntalan segélyekért folyamodjék. Ezeket tartottuk szükségesnek megjegyezni s az elmondottakra felhívjuk az illetékes körök figyelmét. Petronius. pÉTROL-pÉTRE. Az olasz-török háború nem fogy ki a szen­zációkból. A törökök mindenáron és feltélenül mindenütt győzelmet arattak. S mit tesz a le­leményes olasz generalis ? Egyszerűen dezavuálja a török győzelmeket s magának vindikálja. — Akadjon hát most olvasó, aki ezt el is hiszi. Kétségtelen, hogy mind a két fél a nagyot- mondásban elég rekordot ért el, dacára annak, hogy az árgusszemü cenzúra csak a kedvező híreket hajlandó átbocsátani. Mindez azonban csak kitűnő hangtani hatásnak bizonyult, amit igazol az a körülmény is, hogy az olaszok im­már erőmütatni hatásoktól sem riadnak vissza, persze nem Tripolisban, hanem az aegei ten­geren. No, de ebbe beleszól a hatalmak kon­certje is, amely megelégelte a krétai bonyodal­makat s nem akarja a Balkán-félsziget úgy is toldott-foldott békéjét nyomatékosan és hadi­hajókkal biztosítani. Ennek a koncertnek pedig valószínűleg csak egy száma lesz: a gyászin­duló. A magyar politikában szélcsend honol. Az optimisták ezt tartós békének nevezik, a pessimisták előkészületnek egy újabb rohamra. Hogy melyik az igazi, bizonytalan, mert ma­napság nemcsak a sors, hanem a politika ut­jai is kiszámíthatatlanok. Annyi azonban két­ségtelen, hogy a honatyákat kötelességteljesi- téssel nem igen lehet vádolni. Az ülések láto­gatása csak a viharnak szól, mert ott Szakér­telem nélkül is lehet eredményesen működni, a békében legyen silentium: úgy látszik tehát, hogy a magyar közmondást: hallgatni arany, szivükre vették s minthogy a hallgatás legalább is unalmas, másutt keresnek szórakozást. Hogyne ? Hisz a költségvetés megvan, minek ahhoz hozzájárulni. Kormánypárti nem beszél ellene, az ellenzék meg hiába. A sok hűhó semmiért nem érdemli a fáradságot, mert hisz a semmittevés után oly jól esik a nyugalom. A Kölcsey-Egyelet Liszt-ünnepélyt rende­zett nagy előkészülettel s kétségtelen erkölcsi sikerrel. A közönség? — ez hiányzott! Miért? Nem lehet tudni?! A rossznyelvüek azt mond­ják, hogy a Kölcsey-Egyesület egy másik egye­sületnek konkurrensévé csapott fel: ezek tehát diszkréten elmaradtak. A többiek pedig — akik eljöhettek volna: aligha nem úgy jártak volna, mint az az atyafi, aki nagyon dicsérte a tisz- teletes ur prédikációját. Arnkor megkérdezték, hogy miről is beszélt a tiszteletes ur, azt a választ adta, annyira szépen beszélt, hogy ő elaludt. Nos hát az otthoni alvás kényelmesebb s kevésbbé költséges. Nemde? Gyrano. hírek. • Személyi hírek. Csaba Adorján várme­gyénk főispánja hivatalos ügyek elintézése cél­jából f. hó 15-en Budapestre utazott. — Pla- chy Gyula pénzügyigazgató hétfőn Szatmárra utazott, hogy résztvegyen a közig, bizottság ülésén s onnan az adóhivatal megvizsgálása végett Mátészalkára utazott. — Debreceni Ist­ván kir. tanácsos hétfőn a polgármesterek szö­vetsége igazgatósági gyűlésére Budapestre utazik. Károlyi József gróf beszámolója. Ká­rolyi József gróf a nagykárolyi választókerület országgyűlési képviselője még e hó folyamán beszámolót fog városunkban tartani. Képvise­lőnk beszámolójára Désy Zoltán, Károlyi Mi­hály grófon kivül a pártonkivüli függetlensé­giek egész csoportja el fogja kisérni. A polgár­ság nagy érdeklődéssel várja az agilis képvi­selő beszámolóját. Erzsébet nap. Holnap f. hó 19-én van Erzsébet napja. A nemzet évről-évre szeretettel emlékezik meg az orgyilkosság által elhunyt, jóságos Erzsébet királynéról. Ilyenkor újra és újra emlékünkbe tolul jóságos egyénisége, ne­mes szive s undorral gondolunk az emberi nem legelvetemültebbjére a kegyetlen orgyilkos­ra, ki egy nemzetet fosztott meg védangyalától. A róm. kath. templomban d. e. 9 órakor lesz ünnepély és szt. mise, melyen a hatóságok is megjelennek. Jubiláns főpap. Hehelein Károly a szat­mári székes-káptalan főpapja most ünnepli 50 éves papi működését. Az aranymiséjét a Szat- márvármegyében széles körben tisztelt főpap Máriacelben taríja. Uj kamarás. A király péchujfalusi Péchy László mátészalkai főszolgabírónak és földbir­tokosnak a kamarási méltóságot díjmentesen adományozta. Megbízatás. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Dénes Lipót helybeli állatorvos gya­kornokot Vaskóhra helyezte át s az ottani járás állatorvosi teendők teljesítésével bizta meg. . Esküvő. Kábái Ferenc városi Írnok f. hó 11-én esküdött örök hűséget Gindele Emmának városunkban. Küldöttség Nagyváradon. Récsei Ede házfőnök és plébános vezetésével Vetzák Ede és Hchcinger István tagokból álló küldöttség ment az elmúlt napokban Nagyváradra, hogy Fetser Antal félsz, püspök ur Öméltóságát ma­gas kitüntetése alkalmából üdvözölje s meghívja a konviktus megáldására. A püspök ur kegye­sen fogadta a küldöttséget s megígérte meg­jelenését. Ä Szent László Konviktus megáldása. Lapunk múlt számában tett Ígéretünkhöz ké­pest közöljük, hogy a Szent László Konviktus ünnepélyes megáldása f. hó 26-án, vasárnap délelőtt lesz. A szertartások reggel 9 órakor kezdődnek ünnepélyes szetmisével, a melyet mélt. és főt. Fetser Antal félsz, püspök, püs­pöki helynök, nagyváradi kanonok ur fog mon­dani. A misén a főgimn. ifjúság énekkara fog énekelni, amelyre nagyban folynak az előké­születek. Evangelium után a püspök ur Ömél­tósága szent beszédet mond. A mise végezté­vel körmenet megy a konviktushoz, ahol a püs­pök ur ünnepélyesen megáldja a konviktust. A körmenet ezután visszatér a főgimn. toracsar- nokába, ahol ifjúsági ünnepély keretében Cseh Lajos főgimn. igazgató fogja ismertetni a kon­viktus történetét. Liszt-estély. A helybeli Kölcsey-egyesület f. hó 11-én kezdte meg munkáját: Liszt Fe­renc szellemének hódolt születésének századik évfordulója alkalmából Az egyesület vezetősége komoly munkát végzett, amelyet városunk kö­zönsége most is csak lanyhán méltányolt. Az est művészi színvonalú volt, akár a beszédeket és a szavalatot, akár pedig az éneket, zenét véve irányadóul. Az egyesület ezen ünnepélyé­vel nemcsak a kultúrát, hanem a hazafias ér­zést is fejlesztette, ápolta, mert hiszen Liszt emlékének hódolt, aki a legnagyobb zongora­virtuóz és hazánk szülötte is, nemzetünk büsz­kesége. Az irodalmi szakosztály uj elnöke Sróff : Modern ruhafestés: IttÁ jf 41rrr IPflI Le§szebb rnhatisztitás bármily divatszinre. ABdJ Uljvl Jfc iM Vegyileg száraz utón! Nagykároly» Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents